Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-30 / 26. szám
VESZPRÉMI ELLENŐR 2. oldal (26. szám.) 1907. junius 30. ß ß ßj 0 0 0 0 0000 00-0 0 00 0000 00 %:0 0 0.0 0 0 000 00000000 0000Í0. 000 0 5 ROSENBERG MÓR női férfidivat és selyemáruházába \ j =-------— megérkeztek a tavaszi újdonságok! 0 0 A z áruház különlegességei: Saját készitményü sport-ingek, blúzok és alsóruhák. Párisi-modell kalapok, gyönyörű J 0 blúz-selymek, napernyők, angol zefirek és divatkelmék. Női, férfi és gyermekcipők. Óriási választék ruhadiszekben. ^ 0 000 0 000000000000 00000000 Jjf I 0 0 00 0 0000 00 0 0 0 0 0 000 0 0 0 0 0 0 0 és német. Altisztjeik mind németek. Szokásaik, érzelmeik a mienktől elütök. Emellett azonban ők is, mint egyébb katonák fiatal, pezsgővérü, kipihent egyének, kiket kivételes védelemi alá helyez az egyenruha és oldalfegyver. Nem óhajtjuk, hogy bennünket bárki is félreértsen! Azok a tulajdonságok és körülmények, melyeket az imént felsoroltunk, minden katonában megvannak s azok a tüzérkatonák is a mi hadseregünknek kiváló erényeit képező rend és fegyelem alatt állanak, s azok a tüzérkatonák is civilizált ország, vagy tartományok szülöttei, s elvégre a katonaságot is el kell helyezni városokban, községekben stb. Nem is idegenkedünk tő- j lük. Csak azt akarjuk hangsúlyozni, hogy azok az anyagi áldozatok, amelyeket városunk a tüzérlaktanya létesítésénél hoz, arányban állanak-e a várható eredményekkel? Hogy egy nagyobb katonai csapatnak, mely nyelvére, szokásaira, érzelmére stb. tőlünk elütő, hozzánk idegen, — városunk falai közti letelepítése oly felette kívánatos? Oly varázsképet mutat-e, hogy annak elnyeréséért még a legmesszebbmenő udvariasság határát- is túl kell-lépni s a kegykeresés, hizelke- Öes kétes erkölcsi értékű ösvényére lépni? Nem hisszük, sőt tagadjuk. Véleményünk szerint még akkor is, ha a hadvezetőség a lehető legbehatóbb módon óhajtaná egy idegen ezred elhelyezését városunkban, — s az előnyök j melyek abból származhatnak, szemmel- láthatók és elvitázhatlanok volnának, mondjuk, még akkor is bizonyos tartózkodással kellene a tett ajánlatot elfogadni. Akkor azonban, midőn sem az anyagi, sem az erkölcsi eredmények különös hasznos eredményekkel nem kecsegtetnek, s maga a hadvezetőség az, mely fokozott kívánalmaival, bizonyára a saját részére, minél nagyobb előnyök biztosítására, városunkat folytonos alkudozásokkal függőben tartja, s a kaszárnya építésének kérdését városunkban, látszólag már a napirendről is levette, — teljesen felesleges, cél- és okszerűtlen, sőt megalázó, kárba- veszett igyekezet, a tüzérkaszárnyának városunkban leendő építését á tout prix kiforcirozni, hogy ne mondjuk kiesdekelni. Mert csakis ez és semmi más nem lehetett célja annak a Potemkin-íé\e fogadtatásnak, deputációzásnak és üdvözléseknek, melyekben a kedden városunkba érkezett tüzérségi főfelügyelőt városunk hatóságai s egy tucat hiperlojális polgár részesítette. Igaz, hogy a tüzérségi főfelügyelő az uralkodóhaz tagja, cs. és kir. főherceg, s városunk lakossága, mint minden magyar ember, az ő királyhűségében híven tiszteli az uralkodóház tagjait is, de az adott esetben köztudomás szerint nem a ragaszkodó tisztelet nyilvánítása volt a kimondott cél, hanem protekció-keresés a laktanya-ügyben. Kárbaveszett és nem kívánatos, felesleges igyekezet. Ha a hadvezetőségnek szüksége van Veszprémben egy tüzérségi laktanyára, s azt létesíteni komolyan akarja, úgy az meglesz. A túlságos felajánlkozás és ku- nyerálás csak áldozatok meghozásával jár. Különben pedig őszintén bevallva, nekünk nem kaszárnyákra, hanem gyárakra s egészséges elvek szerint megépített vasutakra van szükségünk. Kaszárnyák még sohasem emeltek városokat a jólét Csimborasszójára, gyárak azonban igen! (Hgy.) Lipót főherceg Veszprémben. Valóságos cs. kir. főherceg időzött kedden és szerdán városunkban. Ljpót főherceg tüzérségi főfelügyelő, ki a hajmáskéri tüzérségi lőtér és lőgyakorlatok megtekintése végett jött. Polgármesterünk felkérésére a vasútról a püspökvárba vezető útvonalon több háztulajdonos magyar nemzeti lobogót tűzött ki háza ormára ; — igy Bruck Sámuel, Kóhn Ignác, Pollitzer Miksa, Löwy Béla, Rápoch Sándor, Rot- hauser Zsigmond és Lipót, Lengyel Gusztáv, Steiner Sámuel, Weisz Elek, Scheiber Soma, Schvarc Ignác, Becske fényképész, Rothciuser bőrös, Gunszt Ignác, Berger Sámuel, Krausz József, Rosenthal Nándor mindkét házán, — Pfeiffer Mátyás, Bauer Károly, Nay Mór és fia Kéz Vilmos, Metzger Ede, Dr. Csete Antal ügyvéd Dr. Cseresnyés József orvos, Ritter Lőrinc. Volt zászló a Kereskedelmi iskolán, Városi és Megyei takarékpénztárakon, Városházán, Ipartestületen, Kaszinón, Tüzőrtornyon; továbbá az Egyházmegye épületén, Törvényszék épületén, az összes kanonok házakon, és püspökváron, Barátok, Piá- risták zárdáin s a Szemináriumon. Tehát valóságos zászlódiszben pompázott a — főutca ! A délután 3 órakor érkezett főherceget a jutási pályaudvaron Szeglethy György polgármester s á rendőrkapitány fogadták. A főherceget, ki ruganyos léptekkel szállott le a vonatról Szeglethy polgármester üdvözölte. A főherceget a püspök kocsija hozta be Jutásról, fel a püspökvárba, A menete^ megnyílttá Szeglethy polgármester és Komjáthy rendőrkapitány, kik az első kocsiban ültek, utánuk jött a főherceg és segédtisztje, harmadik kocsiban egy tüzérőrmester és a főherceg kam- merdineije s végül a negyedik kocsiban, a menet végén lovag Rainprechi Antal püspöki jószág-kormányzó. Négy órakor a polgármester vezetése alatt a tanács tagjai tisztelegtek a főhercegnél, és pedig Perényi, Kelemen, Weisz tanácsosok, Vikár főjegyző, Csete ügyész, Rosenberg főorvos és a rendőrkapitány. Az üdvözlő beszédet Szeglethy polgármester tartotta német nyelven, kérvén a fhg jóindulatát a város részére s a tisztelgő küldöttség tagjait a főhercegnek bemutatta. Esle 6 órakor a püspöknél diszebéd volt vérét a kaján asszony! Alig közeledik felé egyik a már-már kivívott pálmáért, azonnal sarkán fordul és otthagyja a faképnél! Hah ! ez az elfutás, ez a csalóka menekülés csak olaj a tűzre, gyújtó szikra az érzelmek puskaporos aknájába. Utána rohan, utána bolondul az egész udvarló sereg; követi tüskén, bokron : nem eszik, nem iszik, nem alszik birhatásának vágya miatt! A vetélytársakban felébred az irigység, a szerelem- I féltés réme és a leggyávább is bátorrá, a legfélénkebb is merésszé válik; kész a harcra, kész a küzdelemre utolsó csepp véréig. így keletkeznek azután azok az elkeseredett harcok, melyek sok deli leventének vérébe, sőt életébe is kerülnek. Ha önök tavaszkor két verebet, vagy más madarat verekedni látnak, biztosak lehetnek, hogy azok hintek, párbajt vívó vetélytársak. A sasok a levegőben kelnek viadalra. Fönn 1 kanyarog, örvénye! a két hatalmas madár és ; lesi a pillanatot, amelyben egymásra ronthat. Egyik támadó, másik védő mozdulatokkal kering, kerülgeti egymást, mintha mindegyikük félne a j harc vészes kimenetelétől. Végre egymásra csapnak, minta rohanó szélvész; a szárnyuk csattok, a tollúk pereg, a kömeik mélyen vágódnak egymás testébe és egygyé gomolyodnak és kalimpálva zuhannak le a magasból a földre. Most enged a köröm és a két vetélytárs pár pillanat ! múlva újra a levegőben van — és újra harcol, mig az egyik győzedelmes nem lesz és a legyőződet el nem űzi a menyasszony területéről. Hanem azért még mindig nem övé a babér! Más vidékről is érkeznek daliák, kik az asszony behatásáért síkra szállni készek; sokszor tiz, tizenkettő is sorompóba lép egy hölgyért. Csak azé a babér, aki valamenyit legyőzte. A vizi madarak a vizen küzdenek a meny- nyasszonyért éppen olyan hévvel, de nem olyan lovagi szépséggel, mint a sasok a levegőbe. A szerelmes kácsér, a berzenkedő gúnár, a büszke hattyú egyformán küzd menyasszonyáért: a vetélytársat megragadja a feje búbján, a nyakán és a viz alá igyekszik buktatni, vagy pedig szárnyaikkal verik véresre egymást. Szóval minden madár küzd és ha a szükség úgy kívánja, vért ont és gyilkol is hölgye birhatásáért. A hölgy e harcokat is egykedvűen, hideg részvétlenséggel nézi; de csak látszólag. A harc vége nagyon is érdekli őt; mert a győztesben látja mátkáját, élete párját. Mikor a diadalmas hős győzelmi babérjával felé közeledik, nem fut, nem menekül többé előle; merev közömbössége vonzó szívességgé, rideg tartózkodása meleg szerelemmé változik; kedves, gyöngéd, bizalmas lesz iránta; udvarlását szívesen fogadja és szive érzelmeit most már egészen kitárja, szabadon nyilatkoztatja. Nincs elragadóbb valami, mint az ilyen friss mátka-pár. Boldogságuk sugárzik szemükből, megelégedés, szerelem minden mozdulatukból. Még az.énekük is bájosabb; az örömtől gyönyörtől ragyogóbb, emelkedettebb és bizonyos ünnepi bensőség ömlik el minden sza- ván. Mintái ők a házaspárnak: a félreértés, a szóváltás, a duzzogás, avagy az összezörrenés és a tarka szeszély felhői sohasem zavarják meg az ő boldogságuk tiszta kék egét; egy akarat — természetesen női — vezeti őket minden tet- tökben. Bejárják, berepkedik együtt a berket, az erdőt és együtt keresik ki a családi hajlék felépítésére alkalmas helyet. így kezdődik a madár házasélete és igy tart „holtomiglan, holtodiglan“ ; igy tart örökké. A madár hitestársak szerelme sohasem hamvad el; ők egyformán szeretik egymást, akármeny- nyire megvénülnek. Minden tavasz uj ruhát hoz nekik és friss dalt fakaszt a hímek 'ajkain; és az uj ruhába, a felzendiilő friss dalba beleszeret a tojó minden tavaszszal újra, meg újra a késő öregségig. Oh, a madár-házasélet mintája a házas életnek! A párokat csak a halál választja el. A ház tetejére évek során ugyanez a gólyapár, az eresze alá ugyanaz a fecske-pár tér vissza. A gólya-párok nemcsak vándor-utjokban, de még Afrika tavainál is együtt maradnak. Ha valaki Afrikában egymás mellett halászgató két gólyát lelő, biztos lehet, hogy férjet és feséget ejtett el fegyvere. A galambok örök hűségét, egymás iránti gyöngéd szeretetét mindenki ismeri. Még állhatatosabbak, még gyöngédebbek egymás iránt a papagályok, melyek órákig elpepecselnek, elenyelegnek egymással; simogatják, cirógatják egymást; tollászkodnak, csóko- lódznak soha ki nem fogyó szerelemmel. A pa- pagály-férjek mintái a hűségnek. Különben más férjek is becsületére válnak a férfinemnek: nemcsak az enyelgésben, hanem a munkában, a családi terhek viselésében is
