Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-23 / 25. szám

1907. junius 23. VESZPRÉMI ELLENŐR ,.(25. szám.) 3. oldal­T)r RflRlTSÍIHF.K SÄMIT a foS-és szájbetegségek képzett szakorvosa V1. ilU U11 k)U11 UIV kJÜlTI U VESZPRÉMBEN, Kossuth Lajos-utca, Scheiber-imz. M ág i gm Rendel d. e. 10—12-íg, d. u. 3—6-ig. Foghúzás érzéktelenitéssel, gyökkezelés, arany porcellán, zománc, platina tömések müfogak arany rágófelülettel, tömör aranyból, kautschük, arany és platina alapra, korona és hídmunkák. Különös súlyt helyezek a fogak ápolására és épségben tartására, miért is betegeimnél 3 havonkint egyszer díjmentes ellenőrzést tartok. nem tudjuk ki?\ De ez a valaki a mi érdekein­ket nem védi. Még több felszólalás után dr. Óváry, kit előkelő állásánál fogva, szemmellát- hatólag nem a legjobban érintett a szándékolt megbízatás, — indítványát visszavonta. Dr. Csete városi tiszti ügyész az indítványt magáévá teszi s egy meghívót olvab fel 1897-ből, mellyel a várost a vasúti részv. társ. meghívta közgyűlésre. Dr. Csete ismerteti, hogy ma is van az igazga­tóságban valaki, városunk képviseletében. Hogy ki, azt mindvégig elhallgatta. Perényi Antal városi tanácsos újból fel­akar szólalni, de Csete rászól, hogy nincs joga annyiszor egy ügyben felszólalni. Perényi leül, a polgármester pedig bocsánatot kér, hogy nem vette észre Perényi többszöri felszólalását. Az ügy úgy dőlt el, hogy dr. Óváryt fel­kérték, érintkezzék a vicinális igazgatósággal s közölje azzal a város jogos óhaját, hogy az igaz­gatóságban a város, még pedig midig a polgár- mesterrel képviseltessék. A közgyűlés további tárgya volt Schélle Frigyesnétől az építendő ovoda részére a Kopácsy féle kertnek 3600 koronáért megvétele; úgy­szintén a Farkas Sándor és nejétől az állami gyermekmenhely átellenében levő telekből, 2000 négyszögölnek 4000 korona vételárbani meg­szerzése. Miután ennek megszavazásához ele­gendő képviselő nem volt jelen, mindkét ügy a julius 4-én megtartandó közgyűlésre halasztatott. Az uj piaci és vásári helypénz díjszabás a kormány által helyben hagyatván, életben fog lépni. A helypénzszedők igazolványt és számo­zott karkötőt kapnak. Következett ezután a közgyűlés egyik leg- fontossabb pontja, a villamos világítás beren­dezése végett a Pesti Hazai Első Takarékpénz­tár-Egyesület által felajánlott 500,000 koronás kölcsön felvételének elhatározása. Vikár főjegyző felolvassa a feltételeket és a kötelezvény mintát, melyeknek elfogadásától teszi függővé a taka­rékpénztár a kölcsön folyósítását, melyből meg­tudtuk, hogy a pénzt, 97 százalékos árfolyam mellett, kötvényekben adja a takarék, vagyis 485,000 koronát fizetendő kamat 5'35 százalék, mely a tőketörlesztéssel együtt előleges félévi részletekben fizetendő. A tőke 100 egyenlő, fél­évi részletekben törlesztendő 50 év alatt. Biztosítékul a város leköti összes ingatla­nait, jövödelmeii, elégtelenség esetén megfelelő pótadó kivetésére köteleztetik. A takarék követe­lése 4-ik helyen tábláztatik be. A takarék ezen ügylet megkötésére 60 i napi határidőt ad a városnak. A városi pénz­ügyi és gazdasági bizottság elfogadásra ajánlja ezen feltételeket, mert később még drágább lesz a pénz. Ily értelemben nyilatkozik dr. Öváry és dr. Csete is, jelezvén, hogy sehol, nem akartak városunknak pénzt 'adni, sőt egyes pénzintézetek még szóba sem állottak váro­sunkkal. A közgyűlés egyhangúlag elfogadja az összes feltételeket s kimondja, hogy ezen hatá­rozat csak birtokon kívül fellebbezhető meg. A közgyűlés ezután hozzájárul ahhoz, hogy Borsody Sándor és Társa az általuk építendő gőzfürdőre az esztergommegyei takaréktól 65.000 korona kölcsönt felvehessen s felhatalmazza a polgármestert és főügyészt, hogy az adóslevé­len egy záradékban a város nevében jótállhas­sanak. A szinpártoló egyesületnek a színház épí­téséhez 700 köböl kő, előállítási árban meg- szavaztatik. Weisz Mihály kávésnak a Plosszer melletti gyermeksétányon levő „Zenepavillon“, évi 300 korona bérért három évre, sör, bor és kávémérési célra bérbe adatik ! Ezután a villamvildgitás céljaira szükséges építkezések kapcsán, a vízvezetéki szivattyúk át­alakítása s a nappali villamos üzem biztosítá­sára 18,000 kor. költség megszavaztatik. Ezen ; határozat is csak birtokon kívül fellebezhető meg. A vízvezetéki szivattyúkat azonban csak akkor alakitják át villamos üzerme, ha az or­szágos vízvezetéki ügyosztálynak e tárgyban kikérendő véleménye igenlő lesz. Tárgyalták ezután özvegy Kovács Imréné szül. Uher Mária veszprémi lakosnak kérvényét, melyben, elhalt férje Kovács Imre nyugalmazott polgármester 3 havi nyugdiját, (300 kor.) te­metési költségre utalványozni kéri. A kérelem elutasittatott. Libis István és Winkler István polgári biztosoknak a folyó évi január, áprilisra 4 havi fizetési többletet, egynegyed évi lakbért, fejenkint összesen 93 kor. 36 fillért a közgyűlés kiutalt. Varga Mihály, Grüli András, Ónody Ká­roly és Szentes István mezőőrök 25 korona havi fizetésüket 30 koronára felemelni kérték. Cso- may Imre ajánlja a fizetés felemelést. Dr. Cső- masz Béla és Szentes Gábor ellenzik, mert a mezőőrök nem teljesitik kötelességeiket. Polgár- mester is ellenzi ugyanezen okból s azért is, mert a városi szabályrendeletet kellene megvál­toztatni. Dr. Csomasz Béla azt mondja, hogy más alkalmakkor is történtek a szabályrende­lettől eltérések. Ez nem akadály a fizetés fel­emelése ellen, hanem a jelenlegi csőszök még a 25 koronát sem érdemlik meg. (Közbeszólás 25-őt!) Dr. Óváry igenis pártolja a fizetés feleme­lést, nem 30, sem 40, hanem akár 60 koronára is, de akkor oly mezőőröket kell alkalmazni, akik a gazdaközönség vagyonát meg is őrzik. A határozat az volt, hogy a jövő évi kölségve- tésbe vétessék fel esetleg nagyobb összeg a a kívánt célra s a mezőőri állások pályázat ut­ján, megfelelő egyénekkel töltessenek be. Hosszabb vita volt Demjén Márton ref. lelkész veszprémi lakosnak a községi kötelékbe leendő felvétele iránti kérelmének tárgyalásánál. Az ügy láthatólag nem volt kellően előkészítve, s ezt dr. Csomasz nevezetesen meg is jegyezte. Ily körülmények közt dr. Óváry indítványozta, hogy ezen ügyet vegyék le a napirendről s kel­lően előkészítve tűzzék ki egy másik közgyű­lésre. Megtörténik. A közgyűlés ezután véget ért. TANÜGY. Veszprémvármegye népoktatási állapota, A kir. tanfelügyelőnek május haváról ki­adott jelentéséből a következő nevezetesebb ada­tokat közöljük: Tizenhat iskola 28 osztályában tartott szemlét a tanfelügyelő, mely alkalommal meg­győződött, hogy addig megtartott vizsgálatok jól sikerültek, sőt az oszlopi rk. alsóosztálybeli és az ihászmarcaltői áll. isk. vizsgái kitünően sikerültek. A herendi tanitógyülésen Peíhes János pápai állami tanítóképző-igazgató tűni ki felette féle módokhoz folyamodnak, hogy hölgyük tet­szését megnyerjék. A jó repülők a magasban, az úszók a vizen, a földön járók a földön ud­varolnak a legkülönfélébb módokon. A sasok, a levegőnek ez urai, a repülés mesterfogásainak legmerészebb mutatványaival remekelnek a magasban: villámként suhannak el a hölgy szeme előtt; majd alá, majd fölé ke­rülnek, majd rohamosan, majd lengedezve repül­nek, forognak, kanyarognak körülötte, avagy örvényeinek azokkal a játszi szárnylegyintések­kel, melyeket mi is megbámulunk. így udvarolnak az ölyvek is. A gunár alá­repül a nyugodtan keringő tojó alá, azután füg­gőlegesen rohan fel választottja szeme előtt a magasba, hogy a következő percben örömrival- gással hulljon elébe és felgerjessze szivében a viszontszerelem érzetét. Az afrikai suta ölyü Szudán ormai fölött igazi bűvös játékot üz szerelmi mámorában a levegőbe: úszik, repül, kering, bugdácsol, alá­zuhan, meg fölröpen, mintha csak ki akarná gúnyolni a nehézkedés törvényét; felemelkedik magasra, szárnyait hátára veti, úgy lebeg a le­vegőben ; azután zuhan le, mintha szárnyát szegte volna, mintha valami élettelen kődarab volna. Egyszerre csak megzörren valami: az udvarló összeveri a két szárnyát, hogy a levegő csakúgy zug-bug bele és örömtől szerelemtől ittasan közeledik választottja felé. így jár a kedvébe szive bálványának az afrikai suta ölyü. És valamenyi talál utat, módot a női szi­vekhez közelebb juthatni. A szerelmes fecske odaül a párja oldala mellé és cseveg, csicsereg, csacsog neki min­denfélét; sokat, szépet beszédes ajakkal, amint kis szive sugallja. Érzelmeinek hevében, mikor már csordultig van a kebele, felreppen, egyet kerül levegőben, dalol, dalol, azután kecses ka­nyarulattal megint visszaszál, hogy dalának utolsó legédesebb szavait szépen a fülében mondja kedvesének. Bájosan, váltig turbékolva udvarol, szépe- leg a gunár galamb is, miként azt a háztetőn, vagy a galambdúc eresze alatt mindennap lát­hatják. A gyurgyalog, az Al-Duna vidékének ez ékes ruháju szárnyasa, órák hosszáig üldögél párjával az ágon, némán, szótlanul; mert hiszen az ő szava nem bájoló. A sok szó helyett oda- simül, odaszorul a mátkája oldalához egész benn- ső melegséggel és érzelmeinek világa csak a sze­mében csillog. Majd felrebben, tovaszáll, a tá­volból édes sóvár tekintetet vet vissza az ágon ülő tojóra, mely elmerülve férje bájaiban, biz­tató nézéssel követi minden mozdulatját. És a megigézett vőlegény a következő percben már ismét ott ül, ott enyeleg, ott súg-búg a párja oldalán. A feleségszerzés nehéz feladatában még a tánc, a délceg lejtés művészetéhez is hozzáfo­lyamodnak a házasulandók, különösen a földön tartózkodó tyúkfélék. Még a gazdasági udvarok hetyke legénye, a {peckes kakas is olyan kackiá­san forog, pereg, mikor udvarló kedvében van, hogy akárkinek is díszére válnék ; pedig ő már rég kivetkezett a vadon élő ősök szokásaiból is olyan bővében van a tyúkoknak, hogy csakugyan nincs szüksége a különös udvarlásra. A bullogó pulykakakas, mikor kerekre nyi­tott farktollaival, kékbe, vörösbe játszó lefüggő orrával idegesen lépked és kotorja szárnyával a földet: már kifejezőbb alakja a mámoros sze­relemnek. Mennyi sokat mond, milyen ékesen ud­varol a pávakakas az ő tyúkjának, mikor kerekre nyitva gyönyörű farktolíait, jobbra, balra forog előtte, ragyogtatja, terjengeti fölé borítja aranyos sátorát, mint valami keleti királyné fölé az ün­nepi mennyezetet! Hát még a fajdok, kivált a süket fajdok ! Ezek olyan táncot járnak tyúkjaik előtt, olyan lelki állapotban, hogy megfeledkeznek önma­gukról, meg saját életükről. De hát nekik is hat- niok kell a női szivekre! Az ő bizarr táncuknak is az a célja, mint az ékes pávatollak ragyog- tatásának. Még elragadóbb azonban a szarvas-fácán tánca a Himalájában. A szarvas-fácán a Himalája keleti részén honos és egyike a legdíszesebb fácánoknak. Ne­vét onnan kapta, hogy szeme mögött a csupasz bőr kis szarv-alakú, belül üres, rendesen pety­hüdten Ielógó, ráncos nyulványkát képez. Le­csüngő húsos szakálla is van, mint a mi ka­kasunknak. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom