Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-23 / 25. szám
2. oldal (25. szám.) VESZPRÉMI ELLENŐR 1907. junius 23. 0 ß ß ß ß.ß'.ß ßßßßßßßßßßßß ßß ß ß ßß ß^f.ß^ß ßßßßßßßßßßßßßßßßß ß':0 ß ß ß ß'ß 5 ROSENBERG MÓR női férfidivat es selyemáruházába J ß •e—. ......' .== megérkeztek a tavaszi újdonságok! ==■. ■ ■ = ß 0 A z áruház különlegességei: Saját készitményü sport-ingek, blúzok és alsóruhák. Párisi-modell kalapok, gyönyörű Q 0 blúz-selymek, napernyők, angol zefirek és divatkelmék. Női, férfi és gyermekcipők. Óriási választék ruhadiszekben. ß ß ß ß ß ßßß'ßßßßßß ßßß'ßßßß ß ß ß ß ß $!^ißßßß ßß-ßßßßßßßßßßßßßßß ß'ßßßß rosi lapok híradása szerint, Komárom és Veszprémmegyének tiz községéből küldöttséget vezetett Eszterházy Béla gróf a miniszterelnökhöz. A küldöttség szónoka Hérics Márton plébános volt, aki kérte Wekerle miniszterelnököt, hogy Veszprémmegyének 10 községét Komárom- megyéhez csatolja! A miniszterelnök megígérte, hogy a küldöttség kívánságát lehetőleg teljesíteni fogja! Ezen küldöttségnek és Hérics Márton plébánosnak vállalkozása az, amely ellen a legerélyesebben tiltakozunk. Any- nyira talán még nem jutottunk, hogy akaratunk és érdekeink ellenére bárki és bárkik, megyénk területének szétdarabo- lását megkíséreljék, indítványozzák. Emlékszünk rá, hogy a közelmúltban valami hasonló tárgyú javaslat vagy indítvány a megyebizottság előtt is tárgyaltatott, amikor is az egész törvény- hatóság tiltakozott minden ily kisérlet ellen. Alispánunk pedig kijelentette, hogy a kormány már elvben is ellene van az ily megyecsonkitásoknak. Ép ezért s jól felfogott érdekeinkből i kifolyólag, midőn Hérics Márton plébános deputációjának vállalkozása ellen tiltakozó szavunkat felemeljük, figyelmeztetünk mindenkit, akit illet, hogy vármegyénk érdekében a szükséges lépéseket medtenni el ne mulasszák. Tiltakozzanak ők is, most még jókor van. Városi közgyűlés. Junius 18-án. Határozatképes ugyan kedden sem volt a közgyűlés, mégis a megszokottnál nagyobb számban jelentek meg a városi képviselők. Szám- szerint ötvenen, a tisztviselőkkel együtt. Mintha valami szenzációra számítottak volna, talán a rendőrfogalmazó ügyre? A szenzáció azonban elmaradt, a várt ügyről szó sem esett, ami elég jellemző minden irányban. A közgyűlés egyhangú tárgysorozata iránt élénkebb érdeklődés nem is mutatkozott, mégis a felszólalásokban hiány nem volt, mert a szép számmal megjelent „dr. juris“ urak elégszer éltek a szólás jogával, hogy Jogászi“ készültségüket bemutassák, minek következménye nem egy esetben felesleges szószaporitás volt. A felszólalások azonban, konstatáltam mindig Jogászi szempontból“ történtek ! Ezt a kifejezést ily alakban és vonatkozásban városunk nagy jogtudósa, Dr. Csete Antal városi tiszti ügyész honosította meg a városi és megyei tanácstermekben s egészen sikkesen veszi ki magát. Nem jogász csak három szólalt fel. Kettőn szemmelláthatólag konstatálható volt, hogy nem jogászok. T. i. Perényi Antal, ki papi talárban volt jelen s Csomay Imrén, kiről mindenki tudja, hogy gazdálkodó. Ez a két bizottsági tag nem is tartotta szükségesnek annak kijelentését, hogy nem mint jogász szólalnak fel. A harmadik felszólaló azonban, — Weisz M. Ignác — határozottan jól tette, hogy felszólalása elején sietett kijelenteni, hogy ő nem mint jogász szólal fel, különben őt is jogásznak nézték volna. Azt nem kutatjuk, hogy ez a körülmény kire lett volna zsenant. Hosszabb vitát, helyesebben szóharcot, a gőzfürdőügy, a csőszök fizetésemelési ügye s Demjén Márton ev. ref. lelkésznek a községi kötelékbe való felvétele iránti kérvénye idézett fel. Mindhárom ügy azonban, nagy egyetértéssel, egyhangúlag döntetett el. A közgyűlést d. u. egynegyed 4 órakor Szeglethy György polgármester nyitotta meg és vezette, a rendet azonban különböző figyelmeztetések osztogatásával, Csete városi ügész tarotta fenn, ami bizonyára helyén való volt! Jegyzőkönyv hitelesítésre Metzger Ede, Bauer Károly és Steiner J. Jenő je'öltettek ki. Polgármester lojális és meleg szavakban emlékezik meg a király koronázásának 40 éves évfordulójáról s bejelenti, hogy a hatóság részt vett a jubileumi isteni tiszteleten. Szavait a Király éltetésével végzi, lelkes viszhangot keltvén ezzel a közgyűlés tagjaiban. Bejelenti, hogy Kovács Imre nyug. polgármester elhunyta alkalmából a város nevében gyászjelentést adott ki, melyei a r. t. városoknak megküldött; az elhunyt ravatalára a város nevébe i koszorút helyezett, Kovács özvegye előtt pedig a város részvétét fejezte ki. Indítványozza, hogy Kovács Imre eléke jegyzőkönyvbe igtattas- sék. Megtörténik. Dr. Óváry Ferenc felszólal, mondván, hogy nem felszólalási viszketegből beszél, de helyénvalónak találja, hogy a képviselőtestület egy tagja is hálásan megemlékezzék az elhunyt derék férfiú érdemeiről. Ö ennek óhajtott eleget tenni. Élénk helyeslés. Polgármester megemlékezik még a múlt héten elhunyt felsőeöri Cseresnyés Nándorról is, kinek emlékét a közgyűlés szinte jegyzőkönyvbe fogialja. Ismerteti a kereskedelmi miniszter leiratát a balatonparti vasút kiágazása tárgyában, mely a törvényhatósági utat átfogja szelni, de sem a forgalmat, sem a város fejlődését akadályozni nem fogja. Bővebbet a vasútról nem tud mondani. Vikár főjegyző ismeteti dr. Óváry azon indítványát, mely szerint a győr—Veszprém—dombóvári helyi érdekű vasút igazgatóságába a város polgármesterének beválasztását s kiküldését indítványozza. Itt aztán hosszabb vita fejlődött ki. Perényi Antal aggályoskodik s nem akarja, hogy esetleg a polgármester és a város bla- mázsnak tétessenek ki azáltal, hogy a részv. társ. igazgatósága városunkat elutasítja. Dr. Óváry bővebben indokolja javaslatát. Városunk a megye után a legnagyobb részvényes, s igy jogunk van valakivel magunkat képviseltetni. Ez a valaki pedig a város mindenkori polgármestere legyen. Perényi újból felszólal és aggályait fejezi ki; nehogy a _ részv. társ. válasza elutasító legyen, kéri dr. Óváryt, hogy puhatolódzék a részv. társ. igazgatóságánál. Ugyanily értelemben szólal fel dr. Köszeg/iy, dr. Benkö beleszól, hogy ez nem adásvevés 1 Kő- szeghy: ő is tudja mit tesz sárga csikót venni s mit, egy részvénytársaságba belépni. A dolognak szép formát óhajt adni, kéri dr. Óváryt, hogy fenti értelemben puhatolódzék. Dr. Csete azt mondja, hogy igenis lehet valakit beválasztani az igazgatóságba, ehhez jogunk van. Jelenleg is van ott egy képviselőnk, de madarak társadalmában nincs jelentősége, mert az idősebb hírnek általában sokkal szerelmesebb, sokkal tüzesebb, azonfelül tapasztaltabbak és sok tekintetben többet érnek, mint a fiatalok. Eszelős volna az a madárhölgy aki éretlen, csacsogó fickóval kötne házaságot, mikor a kipróbált, megedzett férfiakban is válogathat! A kifejlett hitnek szebbek, megnyerőbbek és tetszetősebbek is, mint a gyermekruhából alig kivetkezett suhancok. A tollazat disze csak az idős hímeknél fejlődik ki egész szépségében; csak ezeknek van meg az a kitüntetésük, amit még a száraz tudomány is „nászruhá“-nak nevez. A nászruhát a kisebb madarak már második évben felöltik, de némelyek csak sok év múlva kapják meg. A sasok a keselyük 10—15 esztendeig is kószálnak, barangolnak a nagyvilágban, mig a nászruhát inugukra öltik és e jelvény alapján mint világlátott, tapasztalt férfiak, számot tarthatnak a házasélet édenére, remélhetik, hogy valamely fiatal hölgy kegyeit megnyerik. Ahol bővében vannak a férfiaknak, ott természetesen minden hölgy szert tehet egy-egy teljes erejében levő komoly férjre, de — sajnos — éppen ezen oknál fogva nem mindegyik hímnek jut ki a feleség. Hanem agglegény mindamellett egy sem akar maradni; az önkéntes agglegénység a ma- dái-társadalomban ismeretlen; ott valamennyi igyekszik feleségre szert tenni. Persze sikertelenül, mert nincs! Mi tevők legyenek hát az ilyen agglegénységre kárhoztatott egyének? Nyakukba veszik a világot és kóborolnak, kószálnak erdőn, beresztül, remélve, hogy talán mégis csak akad párjok valahol a nagyvilágon. Amíg párja nincs, otthona sincs. Mert a madarak társadalmában a nő az élet középpontja; ahol a nő van, ott leli a madár otthonát csak. Azért jár, vándorol hölgye után a him és keresi messze földeken. Ha a fészkelő madár hímjét lelövik, a tojónak a kóborló agglegények közül rögtön akad párja'. Ha ellenben a férj veszti el a feleségét, neki járni fáradozni kell uj pár után és a szerencse gyermeke, ha szert tehet rá. ügy van biz’a, hogy a nő a madarak között is szerencsésebb. Ünnepük körül rajongják az udvarlók seregesen. És a madár-udvarlóknak még az a jó tulajdonságuk is megvan, hogy egyikök sem válogatós; kapva kapnak minden hölgyön amilyet éppen találnak; nem nézik fiatal-e, vén-e;^ nekik mindegyik jó, szép és kecses csak nő legyen; udvarolnak, szépelegnek, énekelnek és minden jó tulajdonságaikat "igyekeznek előtte kitárni, hogy szivét meghódítsák; szerelmüktől egész mámorba esnek és megfeledkeznek az ételről, meg az italról; szemükre nem jön álom; énekelnek, dalolnak, csattognak sírnak, zokognak, amint érzelmeik árja követeli; nászruhájok díszét majd erről, majd arról az oldalról bontogatják, minden kitelhető módon mutogatják, hogy választottjukat megnyerjék. Es mennyit mond az a madárdal és mennyi értelem van abban a szerelmi énekben ! Szerelmi vallomás az tele költészettel; kifejezése a szerelmi vágynak, az érzelmek árjának! Hallgassák csak meg a fülemüle énekét: szava miként hajlong, dala miként ömleng, éneke miként emelkedik, vagy száll alá, miként erősödik, vagy gyengül, majd siralmassá, majd panaszossá válik, majd meg örömmel teli ujöngásban csap át a szerint, amint kebelében az érzelmek tengere viharosan zajlik, vagy csendes hullámzásban van. Aki azt mondja, hogy a madárdallnm nincs igazi érzelem, nincs bensőség; hogy a madár csak ösztönből, kényszerűségből, vagy szokásból, érzés nélkül dalol: az sohasem bírta, vagy sohasem akarta megérteni a madarak énekét. Hiszen akkor a fülemüle bájos éneke, meg az ég felé repeső pacsirta gyönyörűséges dala is csak kintorna gépies, hideg szava! Hiszen akkor lehetetlen volna, hogy egyik szebben, bájosabban énekelne mint a másik; lehetetlen volna, hogy az idősebbek jobb dalosok volnának mint a fiatalok. Pedig minden madarász tudja, hogy egyazon faj egyénei között is vannak jó és kevésbbé jó dalosok. És tudja, érti ezt a madárhölgy is; mert a tapasztalás bizonyítja, hogy férjéül mindig a legszebben, a legkitartóbban daloló kérőt választja. Igen; minden dalos versenyre kél a vetélytársakkal; mindegyik túlszárnyalni, legyőzni igyekszik a másikát a dal szépségében, hogy ő legyen a sok hivatalos között a kiválasztott. 1 ermészetes, hogy a dallal csak a jó énekesek igyekeznek sziveket hódítani. Mások más-
