Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-03 / 9. szám
II. évfolyam. Veszprém, 1907» március 3. 9. számVESZPRÉMI ELLENŐR TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAG1 HETILAP Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Hupka György. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98. a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. Nevezetes értekezlet. Veszprém, 1907. március 3. A tejjel-mézzel folyó Kánaánnak, Magyarországnak egyik része sem gazdagabb természeti kincsekben, mint a Felsö-Dunántűl, melyhez megyénk is tartozik. A Felső-Dunántul földje kitűnő, vizekben bővelkedik, bányákban és erdőkben sem szegény. S mégis, sajnos, a mezőgazdasági elszegényedés, a kereskedelmi és ipari pangás nemcsak a Dunántúlnak, de talán az egész országnak ezen a részén a legkiáltóbb. Szegény pedig azért, mert hiányzik a termelés értékesítéséhez szükséges forgalmi eszköz. Nincsenek kellő számú s megfelelő vasutaink. Hisz csak, hogy többet ne mondjunk, a Balatonnak még csak saját megyénkben fekvő részeit sem lehet nagy áldozatok nélkül felkeresni, a szomszédos Győrmegyéből pedig sokkal nehezebben s több idő alatt vagyunk képesek megfordulni, mint Budapestről. A kereskedelemügyi kormányzat belátta, hogy a folyton nagyobb mérvben észlelhető elszegényedésnek s az ezzel kapcsolatosan fellépő és mutatkozó állami züllésnek gátat vetni csak a magyar nemzet önállóságának kiVármegyénk életéből. — Irta: Krix-Krax. — XXII. Lobkovicz herceg és Schrammel kapitány jóvoltából kapták az urak a fegyverengedélyt és a lőport. Még később az 1867-iki kiegyezést megelőzőleg is nehéz volt puskaporhoz jutni. Mezőszentgyörgy vadászurainak V. salétromfőző szállította azt. Schrammel urék azonban nemcsak puskaporral szolgáltak a kedélyes vadászkirándulásokhoz, hanem egyébbel is. Egy esetet már megírtam, egy évtized előtt. Talán nem veszi rossz néven a t. olvasó- közönség, ha most — kivonatosan — újra reprodukálom. Olyan időkről és dolgokról szól, amelyekről jó mentül többször megemlékezni s a vármegye életével a legszorosabb kapcsolatban van. * * * A magyar sereg több csatában diadalmaskodott már ellenfelein. Pákozd fehérmegyei községnél tömörültek a magyar csapatok azon elhatározással, hogy a csatát ott elfogadják. Roth és Filippovich tábornokok az osztrák sereg tízezer főnyi részével. Láng és Soponya községekben állomásoztak. A csata sorsa attól, függött, hogy segítségére mehetnek-e a Pákozd- nál ütköző osztrák seregnek vagy sem. * * * M. Sz. Gy. falujának földesura, egyszersmind a falubeli nemzetőrök kapitánya fáradtan feküdt ágyában egy kora ieggelen, midőn a küzdésével lehet. Viszont ezt elérni csak a közgazdasági téren kifejtendő nagyobbszabásu fellendülés eredményezheti. Ehhez pedig forgalmi eszközök kellenek. Amint Montecuccoli azt mondotta, hogy a háborúhoz három dolog kell: Pénz, pénz és pénz; úgy az eredményes békés fejlődéshez, a nép vagyoni jólétének emeléséhez, ezzel összefüggően az államháztartás akadálytalan vezetéséhez is három dolog kell: Vasutak, háromszor ismételve. A kereskedelemügyi kormányzat a legkomolyabban és leglelkiismeretesebben fogja fel hivatását, midőn az ország kereskedelmi és iparkamaráit rendeletileg utasította, hogy a kamarakerület területén kiépiteni szükségesnek mutatkozó vasutakról véleményt adjanak. Agy őri kereskedelmi és iparkamara a miniszter ezen rendeletének megfelelendő, a kamarakerület közgazdasági érdekeltségé én törvényhatósági képviseletet múlt szombaton értekezletre hivta össze Győrben, a kamara székházában, ahol városunk és Pápa város kamarai tagjai és kiküldöttei is megjelentek. Az értekezleten felolvasásra került a veszprém- megyei gazdasági egyesület indítványa, a következő vasutak megépítésére nemzetőr hadnagy — a földesur ispánja — jelenté, hogy Lepsény felül 4 kocsin 16 horvát katona vonul a határbeüszántóföldeken, Tácz felé. — Eléjük kellene menni és letartóztatni őket. A kapitány azonnal kiugrott ágyából, megparancsolva, hogy kocsisa fogjon s a falubeli nemzetőrök összehivassanak. Tíz perc múlva vagy 80 nemzetőr vonult ki kocsikon a falu határába, hol már messziről észrevették a horvát katonákkal megrakott kocsikat. Gyors vágtában eléjök hajtattak s két kukorica föld között futó dűlő utón megállították őket. A horvátok parancsnoka egy szép magas fiatal tiszt, azonnal leszállította embereit a kocsikról és csatasorba állitá őket. Ugyanezt tették a nemzetőrök is. A kapitány legelői; jobbról a két nemzetőr hadnagy: az ispán és a falu jegyzője. így közeledtek az ellenség felé. Midőn egészen közel voltak egymáshoz, a nemzetőr kapitány németül oda szólt a horvátok parancsnokának. Sie sehen die Übermacht, ergeben Sie sich. (Látja a túlerőt, adja meg magát.) A tiszt azt válaszolta „Ein őstreichi^cher Officier ergibt Sich nie 1 (Egy osztrák tiszt nem adja meg magát soha) és kardot rántva tüzet vezényelt. A nemzetőr kapitány két ugrással mellette termett s a kardot kicsavarta kezéből. E pillanatban puskaropogás és lőpor füst tölté be a levegőt. Mindkét fél lőtt. A mszgyi nemzetőrök sortüze leteritette az osztrák tisztet, ki homlokon találva szótlanul rogyott össze és néhány horvát katonát. A horvátok golyói is tettek kárt. Nehány nemzetvonatkozólag. — Lepsény—Ágoston, Dégh—Simontornya, Jutas—Gyertyán- hűt, Franciavágás,Vámos - Tótvázsony, Magyar-Német-barnag - leányfalui; azután a balatoni vasút és a bodajk—- csernye—zirci vasutak. Az értekezleten jelen volt Szeg- lethy György polgármester hozzájárult ezen javaslatokhoz, csupán a vámos- leányfalui vonal ellen volt észrevétele azért, mert parallel vonallá lenne, de csak akkor, ha Tapolcáig vinnék, mert a zánkai bekapcsolás alkalmasabb. A bodajk-zircivasutatismét helyesli, mert jelentékeny kőszénbánya forgalmat nyitna meg, de ne Zirc, hanem Jutas állomásra fusson be. Mint érdekes jelenséget hozza föl, hogy télen a Bakony közepén fahiányt szenvedtek, viszont az erdőtulajdonosok nem mozdíthattak faküldeményeket. Mészáros Károly pápai polgármester szerencsétlennek jelenti a veszprémi gazdasági egylet vasutterveit, mert Pápavidék érdekeit teljesen mellőzi. Pápa város és vidéke kívánja a következő vasutterveket: Pápa-deve- cser-ukki, illetve sümegi, Pápa-Tevel- Bödöge-Bakony bél-Zirc, Pápa-Kup- Noszlop-Ajka vasúti vonalak. Rechnitz a pápa-sümegi vasutat ajánlja. őrön esett kisebb-nagyobb sérülés; az egyik nemzetőr hadnagy, a községi jegyző azonban súlyos lősebet kapott oldalába, ott rogyott össze a nemzetőr kapitány mellett annak ruhájába fogódzva ezen szavakkal: Nagyságos uram, gondoskodjék szegény családomról 1 A sortüzelés után általános lett a verekedés. Nemzetőrök, horvátok, folytonos lövöldözés között verekedtek a kukoricában. Később puskaagyra, kocsilőcsre került a dolog, mely úgy csattogott az ellenfél koponyáján, mint a fejsze a fatörzsökön. Végre 14 horvát feküdt élettelenül elszórva a kukoricák között. A nemzetőrök közül a jegyző és 5—6 súlyos sebesült feküdt a földön. Ez alatt a nemzetőr kapitány kikutatván az elesett osztrák tisztet, megtalálta annál Jella- sichnak egy rendeletét, Roth és Filippovichhoz, melyben utasítja őket, hogy a kilátásban levő pákozdi csatánál a magyar sereget támadják oldalról. „Ezt meg kell akadályozni.“ Kiáltá a nemzetőr kapitány. Minden áron. „Igen de két horvát katona elmenekült s gyalog vonulnak Tácz felé.“ „Gyorsan Károly“ szólt a nemzetőr kapitány lovas csőszéhez, „nem a tied a ló ne sajnáld, előzd meg azt a két horvátot, a.lj hirt Taczon először a községi bírónak, hogy tartóztassák le őket I“ Úgy is lett. Azaz hogy nem egészen úgy. A két horvát katonát bizony agyon verték a falusi emberek. De hát ez a háború .... Elég az hozzá, Roth és Filippovichhoz nem jutott el Jellasics parancsa, igy nem vett részt a pákozdi ütközetben minélfogva a győze-
