Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-24 / 8. szám

2. oldal. (8. szám.)

1907. február 24.

a cseh pap mondott a gyónójának: „Schén is’ nit -— aber a Sind is’ a nit“. Mert a?A lehetne hinni, hogy a kezdeményezés tekintetében A. Gy. ur javára volt lehetséges valami módon a kezdeményezés időbeli elsőbbséget megállapítani.

Ne feledkezzünk el azonban a szabályrendelet 17. §-áról, mely szerint ha egy gyógyszertár felállítása iránti kérelem elutasittatott, ettől számitott egy év lefolyása előtt egyáltalában nem s az ezt követő öt év alatt is csak a viszonyok lényeges változása mellett vétethetik hasonló kérvény tárgalás alá.

Ilyen kérelemnek Veszprémben legutóbb történt elutasításától száinitva, öt év még nem tellett le. Minélfogva a város kérelmét megelőzött kérelmek figyelembe nem voltak vehetők; ugyanez okból a város kérelmével dokumentált kezdeményezés tekintetében, a várost ipso facto senki sem előzhette meg, tehát senki a város hátrányára kedvezményezhető nem is volt, még A. Gy. ur se.

Mégis megtörtént. Ez törvénytelenség, becsületbiró ur! Duci gróf.

De menjünk tovább. Mondjuk, hogy másként volna magyarázható a dolog Ám akkor ilyen kezdeményezőnek tekinthető pályázó volt még A. Gy. uron kívül még vagy huszonkettő! Hosszabb gyakorlattal bíró gyógyszerészek, mint A. Gy. ur. Amellet Veszprémben gyökeres, vagyonos polgárok. Miért nem ezek egyike lett akceptálva? Miért kellett Tokaj aszuborát importálni? Vagy csak a mártást.

Mi nem tudjuk. Duci gróf azonban bizonyosan tudja. No meg A. Gy. ur is tudja. Mert hogy e patika mégis csakugyan az elhanyagoltabb és a jelenlegi patikáktól távolabb eső városrészben engedélyeztetett, az úgynevezett Hosszú utcában. Az uj patikárus ur nejének azonban, aki lakásfogadás végett itt járt, nem tetszett a hely. A

A többször említett Schrammel kapitány; továbbá Lobkovitz herceg Székesfehérvárott állomásozó katonai parancsnok, állandó tagja lett a megyebeli urak társaságának s részese vadászataiknak, melyeket — a fentebb említett nagy, bérelt vadászterületen — tartani szoktak.

A herceg különösen szenvedélyes vadász volt, és bravúros lövő 1 Az volt a specialitása, hogy szárcsát, vadkacsát olyan magasból szedett le, ahol más lövésre sem gondolt. Persze, ezt csak úgy lehetett megcsinálni, hogy irtózatosan töltött. Minden vadászat után volt dolga a komornyiknak a jeges borogatással, amit a gazdája jobb arcára és jobb vállára kellett raknia, mert egészen fel volt lőve. A szép hercegné eleget pörölt vele ezért. Fogadta is, hogy nem tesz többé úgy. De a legelső alkalomkor, amikor ismét a Siópartra jutott, megint csak kiadta a parancsolatot jnxenspanner-ykn&k (püchsen- spanner, t. i. jágerja.) Doppel maass! Dupla töltés.

Mert a Sió mentén voltak a legszebb mulatságok. Siómaros határában. Vad bőven húzott a viz fölött. És bőven volt rák a mederben. — Tehát rákásztak is. Érdemes volt. Nemcsak a mennyiség, hanem a minőség miatt is. A siói ráknál finomabb delikatesz nincs. A balatoni, tiszai, tengeri rák, a Hummer, mind semmi ahhoz képest, amit az a piciny zöldesbarna állat nyújt az ollója és farka húsában, mikor cinóbervörösre főzik. Hát még a rákleves 1 De hát ezt a mi vidékünkbeli ember tudja. Nem kell azt magyaráznom.

Az igaz, hogy amily élvezetes, ép oly %iehéz az elrejtett Ínyenc falatokat kikopácsolni,

VESZPRÉMI ELLENŐR

hiteles tanuk előtt kijelentette, hogy a patikát nem itt fogják berendezni, hanem a város másik oldalán. Mert, — mondá — ha volt elég befolyásuk ahhoz, hogy a város kérelmének mellőzésével kieszközöljék maguknak a patikajogot, lesz ahhoz is, hogy a Hosszu-utcára kapott engedélyt a Kossuth Lajos-utcára helyeztessék át. A temetőhegyi lakosság nélkülözzön tovább.

Hát tisztelt intakt miniszter ur! Mi ez? Micsoda befolyás? Mely egy város érdekével szemben is győzelemre jut excellenciádnál?

Hát nem igazán mondottuk-e szerény soraink elején, hogy a fogyatékosságnak csak a kvantitása és kvalitása tekintetében van különbség a biró és a méltán elitéit között? A Wallenstein Rózával való összeköttetés persze csúnyább. De az elmondott eset sem lélekemelő.

Csak tovább, uraim! A kis dologról lehet következtetni a nagyobbakra És hisszük, hogy Veszprém városa után a többi város s ezek után az ország le is fogja vonni a következtetést.

Egy kneipista.

Öröm és üröm.

Örvendetes hir járta be a fővárosi lapok utján vasárnap a balatonparti megyéket, tehát városunkat is, midőn hírül vettük, hogy a kereskedelemügyi miniszter a Balatonvidéki vasút megépítéséről készített törvényjavaslatot a képviselőházhoz beterjesztette.

A Balatonvideki vasút létesítésére tehát a legfontosabb s körülbelül az utolsó lépés megtörtént, s évtizedek óta táplált hő vágyak teljesedésének küszöbén állunk.

E felett érzett örömünk azonban nem zavartalan, mert abba ürömcsepp is vegyült, még pedig igen nagy 1

A benyújtott törvényjavaslatból most már teljes hitelességgel arról győződtünk meg, hogy városunk ismét a mostoha gyermek sorsára jut,

hogy mire jól lakna az ember, akkorra belefárad. Hát inkább abbahagyja.

De hát mire való a szakácsművészet ? Vannak a konyhának kötelességtudó alkalmazottai, akik a kifejtés fáradságos munkáját elvégzik az uraságok helyett s készen szolgálják fel a élvezhető húst.

Ilyen módon szokta X ur felszolgáltatni a rákot, midőn a megállapított sorrend szerint, nála volt a vadászat utáni -estebéd.

Éppen nagy zsákmány volt rákból. Egy egész kocsiderékra valót vittek haza. Előételnek, — hogy a bpesti vendéglők étlap-nyelvén szóljak — persze rák lett felszolgálva. A kényelmes hozzáférhetés természetesen nagy fogyasztást idézett elő. Került-fordult a tál, már üres volt. A vendégek remonstráltak, hogy ez csúnya fösvénység, ilyen kevéssel szolgálni a nagy fogásból. A házigazda teljes jóhiszeműséggel védekezett. De végre is kijelentette, hogy ha vendégei vállalkoznak reá, ő akár valamennyit megfőzeti.

Vállalkozunk 1 Vállalkozunk! hangzott mindenfelől. Diktum-faktum: hamarjában meglett főzve az egész mennyiség s hatalmas tálakban feltálalva. De már nem kifejtve. Ahhoz nem volt idő. A vendégek kaptak rajta s hogy a házigazdával szemben szótartók legyenek, megették mind. A többi fogás persze kárba veszett.

Arn a rákok is boszut állottak eme pusztításért. Egyik is, másik is panaszkodni kezdett a vendégek közül a gyomrára. Fáj, feszül, fel van fújva. Amin bizony a jó papvásári vörösbor se tudott segíteni. Némelyik ur komolyan

amennyiben a Veszprém alsóörsi vonal, mint alárendeltebi jelentőségű, — könnyebb al- és felépítménnyel, illetve egyszerűbb felszereléssel fog megépülni! Továbbá, hogy ezen a vonalon a vonatok óránkint 40 km. menetsebességgel közlekedhetnek, mig a börgönd-alsóörs-tapolcai vonal II-od rangú főpálya szabványai szerint építtetnék és rendeztetnék be, óránkint 60 kilométer legnagyobb sebességgel közlekedő vonatok részére. — így mondja ezt a törvényjavaslat.

Ezen körülmény tagadhatlanul hátrányos városunkra nézve, s kilátás sincs arra, hogy a törvényjavaslaton, annak részletes tárgyalásánál, városunk érdekében váhoztatnának.

Véleményünk szerint még az is felette hátrányos városunkra, hogy uj állomást építeni nem fognak, hanem a jelenlegi, minden kritikán alul álló, s teljesen elhibázott helyen épült zugállomást fogják kitoldozni, — a törvényjavaslat szerint kibővíteni.

Városunknak tehát most sem lesz fővonala, — nem lesz modern, megfelelő állomása, s még arra sem lesz kilátása, hogy a létesitendő vonalat valamikor fővonallá változtassák, mert ez eset- az összes al- és felépítményt ki kellene cserélni, s nem lesz egy nagy, modern, hogy úgy mondjuk, központi pályaudvara; annál inkább sem, mert az esetleg megépítendő vázsonyi vasutat — már csak a megfelelő pályaudvar hiányára való tekintetből — sem fogják Veszprémbe bevezetni.

A balsors, mely városunkat a fővonaltól ezelőtt harminc évvel megfosztotta, s bennünket ezelőtt egy évtizeddel egy torzvasuttal megajándékozott, — most is üldözőnkké vált.

Ä helytelen, meg nem felelő s őrületesen kacagtató közlekedési vonalak voltak városunk megrontói a múltban, s lesznek a jövőben is.

Az alárendelt al- és felépítménnyel, kis sebességgel közlekedő vonatok részére építendő Veszprém-alsóörsi vonal, szemben a II-od rangú fővonalként 60 kilométer sebességgel közlekedő vonatok részére épülő börgönd-tapolcai vonallal, városunk fejlődésére csak kétes értékű előnyöket nyújthat; a megfelelő, tágas és minden oldalról könnyen hozzáférhető pályaudvar hiánya pedig városunk egészséges fejlődését akadályozza.

S a legfontosabb a dologban az, hogy pártfogók nélkül, teljesen magunkra vagyunk

rosszul volt. Orvos bizony nem volt a faluban. A szomszéd faluban volt ugyan egy kirurgus. De annak csak kétféle medecinája volt. Égy fehér, meg egy fekete. Egyik hashajtó, a másik hánytató. No, meg volt neki simulans-pora is. A saját találmánya. Nagyon büszke volt reá. Valami rettenetes keserű ingredientiákból volt készítve, aminek az izét semmiféle cukor, vagy nádméz nem tudta napokig elvenni az ember szájából. Ha az uradalomban valamelyik cseléd, a munkát kerülni akarván, beteget jelentett, ebből fújt a doktor egy dózist a szájába. Az a szegény aztán inkább dolgozott, még ha igazán beteg volt is, semhogy ezt a port kapja, amitől egy hétig nem érezte a felesége semmiféle sültének, főztének az izét.

Ezekre az orvosságokra és erre a doktorra tehát nem vágyódtak a rákkal ellakozott vendégek; bicarbona sem volt ott kapható, pedig a baj mind akuttabb lett.

Végre a háziúr öreg jágerja, a Hanz, ajánlotta a saját orvosságát, t. i. : egy lövet puskaport. Kisebb vagy nagyobb másaival, a baj súlyosabb vagy enyhébb voltához képest, egy kupica pálinkában. 0 mindig ezzel gyógyította magát. Akármiféle bajból. És mindig eredményesen. Miután azonban az uraságok erre sem vállalkoztak, egy más ajánlatot tett. Azt ugyanis, hogy öntözzék fel jól a padlót s az urak nyitott mellénnyel feküdjenek hasra a nedves pádimentumon. Ezt aztán megkísértették s köz- ö ömre használt is nekik; no meg a Hanz erszényének is.