Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-10 / 6. szám
4 2. oldal. (6. szám.) azokkal éreztetnék, akik valójában és igazoltan reá vannak szorulva. — Jelentékenyen csökkentené ez azon rendszer követőinek számát, akik maguk is a véletlen ingyen kedvezéseiben bizakodnak s leszárinazóikat is eme veszedelmes gondolkozásmódra szoktatják. Kétségtelen, hogy eleintén nagy clamantesek hangzanának el, amelyeket a rossz akarat és gonosz célzatosság még élesebben színezne ki. De ezzel ne törődjenek. Gondoljanak a bibliai magvetőre, akinek munkájára csak azok a szemek hozták meg az áldást, melyek termőföldbe estek; és nem azok is, melyek a sziklára és a tüskebokrok közé hullottak. És gondolják meg, hogy jótékonyságuk eme fogékonytalan talajra pazarolt anyaga éppen háromszoros áldást osztana, ha ez mind megfelelő helyre jutna. Mig igy nemcsak eredménytelenül pazarlóink el, hanem hatásában — mint kimutattuk — káros következményeket hoz létre. Katasztrófa felé. Veszprém, 1907. február 10. (Hgy.) Königgrátz, Szedán, Liaong, Mukden ! Mindannyi véres szintere százezernyi hadseregek gyászos pusztulásának. Az újabb kor történelmébe fényes betűkkel beirt eme nevek, tanúbizonyságát adják annak, hogy a világ egyik legnagyobb katonai talentumának, Moltke porosz hadvezérnek mennyire igaza volt, midőn azt állította, hogy a hadseregek győzelme a katonák lábaiban, vagyis a mozgás gyorsaságában rejlik. Ha a porosz trónörökö 1866-ban, a gyászos emlékű Königgrätzi csata napján erőltetett menetekben ideje korán, déli 1 órakor meg nem érkezik a csatatérre, s az egész vonalon már győztes és előhaladásban levő osztrák hadsereget fel nem tartóztatja, a hadjárat alig végződött volna az osztrák fegyverek vereségével. A német-francia háború sorsát, s vele együtt a francia császárság bukását 1870—71-ben csak székesfehérvári vásárok alkalmával. Az urak csak Hanesz-nuk hívták. Egy ilyen nagy hajtóvadászatra elhozta magával a sógorát, egy székesfehérvári ügyvédet. Mielőtt kivonult a társaság a vadászatra, Gyuri, a báró jágerja jelenti, hogy ez a székes- fehérvári vendég még sohasem volt nagy vadra vadászni, sőt egyáltalán még fegyver sem volt a kezében. Ez egy kissé gondolkozóba ejtette az urakat; mivel erdőben, golyós fegyverrel egy teljesen analfabéta puskás veszedelmet okozhat. Nagyon bajos volt a helyzet. Otthon hagyni az illetőt, a vendégszeretet és udvariasság megsértése lett volna. Tűnődtek, tanácskoztak, mig végre Gyuri megszóllal: Csak tessék rám bízni! Majd elcsinálom én a dolgot úgy, hogy nem lesz semmi baj. Az az ügyvéd ur maga úgy sem tudja megtölteni a puskáját, majd megtöltöm én; de golyót nem teszek bele, csak lőport. Úgy is lett. Az ügyvéd bizony nem tudott tölteni. Nem is olyan könnyű dolog volt az, az elöl töltő golyós fegyvernél. Először lőport kellet beleönteni megfelelő mértékkel, azt jól lefojtani a töltővesszővel. Aztán a golyót egy kis faggyus parget darabba csavarva beilleszteni a csőbe s azt először fakalapácscsal beverni, aztán a töltővesszővel jól leverni, mert a golyónak szorulni kellett a csőben. Tehát megkérte Gyurit, aki azután úgy töltött, a mint meg volt beszélve. Kivonulván az erdőbe, a vadászokat ejheVESZPRÉMI ELLENŐR I a német hadsereg gyors mozgása döntötte el és pecsételte meg, midőn Moltke gyors menetekben a már-már elvérző Steinmetz segítségére Metz várához kellő időben megérkezett, majd néhány nap múlva ugyancsak bámulatos gyorsasággal a porosz trónörökössel együtt, az Ardennekböl a Bazaine által védett Metz felmentésére előtörni szándékozó francia hadsereg elé vágott, s azt Szedánban császárostul elfogta. A hadseregek gyors mozgásának mindenek- feletti nagy előnyeit bizonyítja a legutóbb lefolyt Orosz-Japán háború. Minden egyes esetben a Japánok gyorsa- I sága, a csapatok gyors előre vetése biztosította 1 a japánoknak a számbeli túlsúlyt s ezzel a győzelmet a nehézkesen mozgó, s szállítási eszközökben szűkölködő orosz hadsereg felett. Ezen példák mind meg annyi bizonyítékok arra nézve, hogy akár a védelmi, akár a támadó harcban a csapatok gyors felvonulása, a stratégiailag fontos pontok gyors elfoglalása és megszállása képezi a győzelem egyik leglényegesebb feltételét. Felesleges annak szükségét magyarázni, hogy külünösen nálunk, Európában, háború idején a csapatok összpontosítása és stratégiai felvonultatása, csakis a vasutak segélyével történhetik. Fejleszti is minden állam, már csak a j sikeres honvédelem érdekében is, vasúthálózatát, közlekedési eszközeit. Az Osztrák-Magyar Monarchia e tekintetben is kivétel. Legalább Magyarország 1 Nálunk is építenek vasutakat, de csak girbe-görbe vicinálisokat. Stratégiai fővonalak dolgában, amelyek keleti és déli határai k megvédelmezéséhez j szükségesek, — nagyon rosszul állunk. Erdély j j nemcsak a sokat és sokszor hangoztatott erő- ! ditések dolgában, de vasútvonalakban is szűkölködik. Déli határunk pedig ezzel parallel vezető vasútvonalakban szintén szegény. Pedig több mint valószínű, hogy legköze- i lebbi háborúnkat Olaszországgal s az ezzel szövetségbe lépő Balkán államokkal — bele- j értve Romániát is — keilend megvívnunk. De ha csak itt volna a hiba! Sokkal | nagyobb veszedelem fenyeget bennüket azon | lyezték. Kezdődött a hajtás. Szűkülvén a kör, a szarvasok törtettek a vadászok felé. Egy szép rudli ki is akart törni, de Gyuri, a ki az ügyvédtől másodiknak állott, rájuk lőtt, hogy vissza riassza őket. Sikerült is. A rudli tömött csomóban visszarebbent s megállóit éppen az ügyvéd előtt. Ez izgatottságában vagy ijedtében célzás nélkül rájuk duplázott. A szarvasok szétugranak s egy ott maradt fekve, élettelenül. Amint az ügyvéd ezt látja, minden vadászregula ellenére beront a körbe a lőtt szarvas felé és torkaszakadtából kiabál a hozzá legközelebb álló Schiedernek : Hanzel I Ich hab einen gschossen! Nem. hallgatsz 1 Te ügyetlen, csititja őt Schieder. De hát hiába, mert a nagy kiabálásra a mi vad csak volt a körben, mind kitört a hajtők és vadászok között. Néhány lövés történt, de eredménytelenül. A társaság összegyülekezett az elejtett szarvasnál. Nagyon szép példány volt. Gyönyörű platt lövéssel elejtve. Az urak gratuláltak a szerencsés vadásznak, a ki majd kibújt a bőréből örömében. Br. Fiáth nem tudta mire vélni a dolgot, de nem szólhatott. Csak mikor észrevétlenül tehette, kérdezte meg Gyurit, hogy hát mégis tett-e golyót az ügyvéd puskájába? — Nem tettem én méltósqgos uram. Nem is ő lőtte azt a szarvast, én találtam el, mikor rájuk lőttem, hogy vissza riasszam őket. Olyan 1907. február 10. körülményből kifolyólag, hogy a m. kir. államvasutak mozdony- és kocsiparkja elégtelen, úgy mennyiség, mint minőség tekintetében. Úgy a mozdony, mint a kocsipark teljesen tönkrement, rozoga, s még most, béke idején is képtelen az áruforgalmat, időközönkinti nagyobb személyforgalmat a szó érdemleges értelme szerint lebonyolítani. Tanú erre az ország egész lakossága, tanú a vasút vontatási ügyosztálya, mely tudja, hogy a legszükségesebb fogyasztási cikkek szállítására sincsenek elegendő vasúti járműveink, s hogy mozdonyainkat minden nagyobb ut után javítani kell. Baross miniszter halála óta a vasút jövedelmét nem mozdonyok és járművek beszerzésére fordítják, még csak nem is a vasúd személyzet helyzetének javítására. Ho^ry mire, azt a nagy közönség, ha érdeklődik, a fővárosi lapokból megtudhatja. Vasutügyünk mai helyzetében teljesen lehetetlen és képtelenség mozgósítás esetén a hadsereget összpontosítani, felvonultatni, s a szükséges hadi anyaggal ellátni azon gyorsasággal, amint ezt a mozgósítási rend megkívánja, s amire bennünket a szomszédos államoknak hasonló rövid határidő keretén belül megállapított mozgósítási rendje kényszerit, — tudniillik 9, illetve 14 nap alatt. S hiába való minden önbizalom és reménykedés, a jövő háború sorsát is legnagyobb részt a hadseregek gyors mozgása és elhelyezése fogja eldönteni, s a győzelem azon fél zászlajához szegődik, amelyik előbb jelenik meg a porondon. S be fog ismét bizonyulni a nagy Moltke mondása, habár módosítva is, hogy a győzelem a katonák lábaiban, vagyis a gyors csapatszállitásban rejlik. Vasutügyünk ismert rossz helyzete szomorú kilátásokkal biztat bennünket e tekintetben is. A legnagyobb szatíra pedig az, hegy több ezer vasúti járművünk ki van adva bérbe Olaszországnak. Annak az államnak, mellyel legközelebb összeütközésünk tesz, s mely a mi járműveinkkel szállítja hadianyagát a tiroli határ mentén levő erődítményeibe s határainkra 1 Közlekedésügyünk csődje háború esetén katasztrófa elé viszi nagyhatalmi állásunkat. Csodálatos, hogy az illetékes és leg illetékesebb tömötten voltak, hogy a sebzett állat nem eshetett el s magukkal sodortak az ügyvéd űrig. Mikor ott szétrebbentek, ez akkor holtan eldült. Tehát meg volt fejtve a rejtély, de szólni nem lehetett. Schieder azonban dühöngött: — No nézze báró ur I Ez a szamár, akinek még sohasem volt puska a kezében, ilyen gyönyörű lövést csinál 1 Nem ostoba szerencse ez ? stb. stb. Gyuri már tovább nem állhatta a dolgot, s oda súgja Schiedernek : — Dehogy lőtte a fiskális ur. Én töltöttem a puskáját és nem tettem bele golyót. — Igazán? örvendez Schieder. — Igazán! No, nem kellett több Schiedernek! Kikezdett kacagni: Te lőttél valamit. Te kocapuskás? szólt a sógorának. Semmit sem lőttél 1 Hiszen nem is volt golyó a puskádban. Elkezdtek disputáim. A társaság nem tudta mire vélni a dolgot. Végre Gyurit állították elő. Az megfejtette a rejtélyt. Persze mindenki jól mulatott. Azonban az ügyvéd ur sehogysem hitte el a valót. Azt mondotta, hogy csak irigylik az ő sikerét s igy akarják őt a dicsőségtől megfosztani. És inkább meg hagyta magát csapni az első vadért, szent Hubert nevében. Meg is kapta alaposan Schieder kezétől.
