Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-05 / 18. szám
rendszerét az általános emberi jogoK alapján megváltóztassák, hanem az eddigi rendszerre építve tovább fejlesszék. Hiszen az eddigi iskolai női nevelés rendszere is általános emberi jogokon alapult. A kettő között csak az a különbség, hogy az eddigi rendszer a sziklaszilárdságu Istentől eredt általános emberi jogon alapszik, a mostani rendszer megváltóztatása pedig a semleges, ingadozó sz. demokrácia és a .'. testvérek éjjeli munkásságának lenne gyümölcse. A női nem hivatását már az „Ur“ megjelölte az első parancs megszegése után. Később pedig a keresztény tanokban. De az általános emberi jogok terjedése után, erre hivatkozni, — Isten nevét említeni, majdnem merészség. Azért tehát természeti rendszeren, — melyre Rousseau és követői oly nagyon sokszor szeretnek hivatkozni, mutassuk ki azon különbségeket, amellyel épen a természet a férfit a nő mellett előtérbe helyezte. A férfinak testi és szellemi ereje erősebb és nagyobb, tehát munkára is alkalmasabb és több a munkára való kitartása is. Ez az egyetlen érv is elegendő arra, hogy a teljes egyenlőséget a fen említett elvek alapján megvalósitani nem lehet. (Vége köv.) 4. oldal. (18. szám.) Veszprém, Halpiac. IELLNER GKULA = fogász magát a legjobb ajánlja magát a legjobb és legszebb műfogak, egész fogsorok készítésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan minden célnak megfelelnek. Kívánatra egy műfog 1 éhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és a foggyökér eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével illeszte- tik a szájba. Javítások díjmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe vágó műveletek Veszprém, Halpiac. — Himenhirek. Előkelő uricsalád sarja tartja meg esküvőjét f. hó 11-én d. e. 11 órakor az angol kisasszonyok zárdájában. Ekkor lép citárhoz Györötskey Mariska urleány és vőlegénye Havassy Béla szombathelyi kir. albiró. — Stern Mina urleányt Stern Sámuel győri köztiszteletben álló vendéglős gyermekét, csütörtökön vezette oltárhoz Józsa Dezső Szurdok- püspökii gazdálkodó. — Muzeumegyleti közgyűlés. A veszp- rémmegyei muzeumegylet f. hó 12-én délután 4 órakor tartja évi rendes közgyűlését a megyeházán. Tárgysorozat: 1. Titkári jelentés az egyesület 1906. évi működéséről. 2. Az 1906. évi zárszámadás tárgyalása és a tisztviselők részére a felmentvény megadása. 3. Az 1908. évi költségvetés megállapítása. 4. Állandó muzeum építése. 5. A folyó évi kiadmányról jelentés. 6. indítványok. — Nagy tűz Veszprémben. Csütörtök este fél tiz órakor kigyuladt Horváth Lajos főtéri lísztkereskedő Major-utcai háza. A tűz, — dacára hogy szél nem is voh, csak gyenge légáramlat, — átcsapott a szomszédos és özv. Tand- lerné tulajdonát képező házra s a kis utca másik oldalán levő Rikóty féle emeletes házra. Mind a három ház teteje teljesen leégett, Horváth házában még egy szoba és a liszt és gabonamagtár is beégtek s az összes készlet elpusztult. A házak fedelei be voltak biztosítva. A tűz keletkezésének oka ismeretlen. A tűz éjjeli 12 óráig dühöngött s azt óriási nép szemlélte. A hőség a főtéren majdnem kiállhatatlan volt s valóságos zsarátnok tenger lepte el a főteret és a szomszédos házakat. A tűzoltóságnak és a tűzhöz kivonult honvédlegénységnek sikerült a szomszédos Rosenthal és Perlaki házakat megmenteni Konstatáljuk, hogy a tűzoltóság nagyon későn érkezett a tűzhöz; akkor már a Horváth háznak több mint fele leégett. Továbbá hogy a viztömlők rosszak voltak s több viz szökött ki a tömlők oldalán, mint a mennyi az égő házakra ment. A tűzoltók későn jövetelének oka az, hogy az őrség majdnem teljes számban a — Cirkuszban volt, szolgálatban (?)! — Amint ez a tűz megmutatta, tűzoltóságunknál sok kívánni való van hátra. Tessék megkérdezni a nagyközönséget, mi a véleménye. — Kulturélet a vidéken. A Balaton-sző- lősiekről már többször megemlékeztünk s jeleztük, hogy a derék szinmagyar nép mily erős érzékkel bír a műveltség és művészet iránt. Nagy érdeme van ebben tanítójuknak. Most újabb életjelt adnak magukról a derék B.-Szőllősiek. Az ifjúsági dalárda Pünkösd másnapján dalestélyt és műkedvelői szinielőadást rendez, Színre kerül a „Sárga csikó“. Rendező Mátyás József karmester és Sonkoly Béla tinitó. A törekvő szereplő fiatalság megérdemli, hogy neveiket megemlítsük: Varga Ilona, Lőrincz Ágneska, Bari Ilona, Kerekes Lidiké, Kók Irén és Ilona, Szabó Ilona, Varga Linus. Férfiak: Mátyás József, Bari Imre, Géza és Lajos, Bakos Gyula, Fejes Benő, Kovács Gábor, Szabó Géza, Kere_________VESZPRÉMI ELLENŐR___________ ké s Lajos és Imre, Kopolcsi Károly, Hardi Géza, Szabó József, Hardi Imre, Szentpétery Károly, Lesz József. — EskQletétel. Kapus József városunk uj rendőrbiztosa május elsején tette le a hivatalos esküt Szeglethy György polgármester előtt s azonnal jelentkezett szolgálattételre. Az uj rendőrbiztos még fiatal úri ember s öt évig volt csendőr őrsvezető s igy működéséhez a legjobb reményeket fűzhetjük. — „A szélhámos“ előadása, melyet múlt vasárnap a helybeli r. k. legényegylet rendezett, megérdemli, hogy róla ma, egy hét után is, az elismerés meleg hangján emlékezzünk meg. Az előadás pompás és kifogástalan volt. A szerep- osztásért és gördülő rendezésért dicséret illeti ezen derék egyesület vezetőségét és a színdarab kiválóan ügyes rendezőjét Bátori Lászlót, aki mint szereplő, Szilvái Adolf szélhámos szerepében művészi alakítást mutatott be. Remek volt Szánthó Ferenc is mint Jedlicska bútor- gyáros — s Kenessey Mariska, mint Brunner Pálné ismét bebizonyította, hogy nagy tehetség rejlik benne. Neumayer Mariska, Libis Mariska, Kajtár Emma, Kablinger Emma, Komlósi Etelka és Tamási Gizella nagy iparkodással, és ügyes játékkal járultak az előadás sikeréhez. A férfi szereplők is mind megfeleltek a kivánalmaknak, mint ez műkedvelő előadásoknál már szokás s a közönség, mely az egyesület termét teljesen megtöltötte, teljesen kielégítve, kedves emlékkel távozott az előadásról. — Drágább lett a szikviz. Az általános drágaság közepette, el voltunk rá készülve, hogy még a szódavíz is meg fog drágulni. így is történt. A munkabérek emelkedése, a fuvarok megdrágulása, a szódavíz gyártáshoz szükséges anyagok árának emelkedése, főkép pedig azon körülmény, hogy a szóclaviz nagyfogyasztók közt évente ingyen kiosztandó mintegy 400 kocsi jég ára és beszerzése megdrágult, kény- szeritette a szikvizgyár vezetőséget, hogy a szikviz árát 2 kr.-ról 3 kr.-ra emelje az mindenesetre szép a gyártól, hogy a minden téren, minden cikknél beállott áremelkedésnél, ő volt a legutolsó, amely kénytelen — kelletlen áremelkedést léptetett életbe. — Az uj menetrend szerint a vonatok Veszprémből Győr felé reggel 2 óra 56 p., d. e. 10 óra 20 p. és délután 4 óra 29 p.-kor indul. — A Győrből d. u. 5 óra 15 p.-kor induló vonat este 9 óra 56 p.-kor ér be jutásra. — Kik sérültek meg a csütörtöki tűznél? Nagy Ferenc fején súlyosan; Molnár Péter kezén ; — Nojcsek Károly zuzódást szenvedett; Förköl Károly megsebesült. Ezenkívül Köves Béla volt könyvkereskedő tűzoltó tiszt súlyos sérülést szenvedett szemén azáltal, hogy közvetlen közelből a sugárcsővel balszemébe fecskendezett egyik csővezető. Állítólag szándékosan 1907. május 5: utat készítettek nagy hegyek s patakok alatt, ott rejtvén el a rablott holmikat. A monda szerint a nagyvázsonyi Szent- Mihályban fekvő kolostor leggazdagabb volt földi kincsekben a bakonyi összes kolostorok között. Elképzelhető tehát a zárda perjelének kétségbeesése, midőn a kiutasító parancsuj szolgáló császári rendeletet kezeihez kapta. Összehívta a szerzeteseket és hosszasan tanácskozott velük a kincsek elrejtéséről. De nap-nap után múlt, nem tudtak megállapodásra jutni, hova tegyék hát a temérdek kincset? Végre egy fiatal szerzetes, ki — mellékesen legyen mondva — egy szép hajadonba volt szerelmes, azt a tanácsot adá társainak, hogy kiki vigyen magával annyi aranyat, amennyit elbir, ő meg a maradékot, — hogy más kézre ne jusson, — belé- olvasztja a zárda nagyharangjának üregébe s beléveti az ó-kutba. ügy is lett; a szerzetesek aranynyal jól megrakodva vették utjokat Olaszhon felé. Az ifjú barát utolsónak maradt közülök s éppen az ott hagyott arany beolvasztásával foglalkozott, midőn hirét vette, hogy a császár katonái már a városba érkeztek. Ekkor a kincsesei megtöltött harangot emberfeletti erővel vonszolta az ó-kuthoz, hanem könnyű szerrel remélte azt egykor ismét kiemelhetni, ha kedvesét magáévá teheti és elmenekülnek. Amint azonban a kútba vetette az arcoiy- nyal telt harangot: háta mögött termettek a császár katonái, kik jól látták, hogy mit tett. Mikor kérdőre vonták tettéért és a "zárda kincseit követelték tőle, gúnyosan mondá nekik : — Keressétek! — A katonák összekötözvén a fiatal barát kezeit, a zárda minden zugába elvezettették vele magukat; de kincset nem találtak és midőn a szerzetes semmi féle fenyegetés sem bírta arra, hogy elárulja a kincs rejtekhelyét: az egyik katona hirtelen levágta a fejét ezen szavak kíséretében: — Vessz el hát, nyomorult barát, kincsetek után te is! . . A zárdát leron.boltatta a hatalom, megmaradt falait az idő őrli; de a lefejezett barát vörös csuhájában, fejét hóna alá fogva — a monda szerint minden napnak déli és éjjeli 12 órájában — végigsétál a mohos párkányon és ha egy szép hajadont meglát: hevesen integet csuhájának lebegő szárnyával és mutogat az ó-kut felé. Azt állítja a monda, hogy inig egy bátor szerelmes leány nem követi a fejetlen barát hívását és a kincset ki nem ásatja a kutbói: addig a fejetlen barátnak nem lehet nyugta . . . . . . Néhány évvel ezelőtt a pár száz hold földből és két gyönyörű erdőből álló szentmi- hályi uradalmat megvette a kincstártól egy derék református ügyvéd és földbirtokos. Nem tudom, a monda alapján-e, vagy okmányok nyomán — de fölfedezte az ó-kutat és ásatni kezdé ; — de úgy látszik, nem számolt a hagyományokkal, mert „férfi "-munkásokat alkal- n '’■'ott az ásatáshoz kik csupa kő- és csont- eg> Gégét ástak ki néhány kocsira valót . . . s egyszer csak a szép kockakövekkel kirakott kutban . . . felbugyan a kristálytiszta forrásvíz és az ifjú birtokos elmondhatá: — Nincs kincs, de van viz! Hja, miért nem alkalmazott az ásatásnál szép ifjú, szerelmes haiadonokat, akinek a barát a kisértetek órájában szívesen felhozta volna az aranynyal telt harangot, hogy végre-valahára megpihenhetne a hosszú vándorlás után. A rom-zárda és környéke tehát ma már egv református ur tulajdona, ki a romok helyén kastélyt épitetett; de a barát visszhangos kolostorának helyét sohasem fogja elhagyni, mert — szintén a népmonda szerint — majd kutya, majd majom-alakba öltözve hívja a leányokat továbbra is az ó-kuthoz. A kastély és környéke pedig gyarapodik; lakói ha lesznek, talán a legnagyobb boldogságot élvezendik egykor. De mégis, ott a temető mellett, midőn átcseng hozzájuk a gyászének szomorú melódiája: „Áldott légy hát holtak országa!“ vagv „Az örök világosság fényeskedjék neki!“ — monoton zúgása figyelmezteti őket, hogy jobb ott az emberek közt lakni, kik velünk sírnak, velünk örülnek. Ezt a csendes helyet pedig hadd népesítsék be továbbra is a misztikus történetek. Kiránduló ifjak, leányok hadd kérdezzék továbbra is a zárda falának visszhangjától, hogy egymáséi lesznek-e? Hiszen az élet prózai fáradalma után kimondhatatlanul jól esik a léleknek a költészet világában bolyongania, a költészet púdig nem zárja ki a misztikus és megfejthetetlen dolgokat. (Folyt/köv.)
