Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1906-10-28 / 4. szám
4 jól, hogy bizonyos uj kiadások megszavaztatása csak azért sikerült, mert a város vezetősége, sokat mondó kijelentéssel arról biztosította a képviselőtestületet, hogy „fedezet pedig van“. S nem találkozott akkor képviselő, aki megkérdezte volna, hogy'„mibúi“, s tiltakozott volna a lerombolásra megvásárolt házak jövödelmének állandó fedezeti tételül való kijelölése ellen, mert ez egyértelmű, vagy a piacnak örök időkre való elzárásával, vagy — bekövetkező pótadóemeléssel. Tehát piacunk rendezésének és kibővítésének akadályait, maga a képviselőtestület teremtette meg. S ez a kérdés, és a kövezetvám kérdése volt az az ütközőpont, mely a hétfői közgyűlés menetét meglehetősen zajossá, néha-néha személyes motívumokkal is bővelkedővé tette. A határozatok pedig épen nem állottak arányban a vita hevességével mert tulajdonkép semmit sem határoztak. Szeglethy polgármester d. u. 3 órakor megnyitotta a gyűlést és üdvözölte a nagyszámban megjelent képviselőket. Bejelentette, hogy Töttösy Béla curiai bíró neje 500 korona alapítványt tett le, melynek kamatját egv főgimnáziumi tanuló élvezheti; — továbbá hogy ismeretlen jótévő az iparos tanonc iskolának 200 kor. ajándékozott. — Örvendetes tudomásul szolgált, s jegyzőkönyvileg megörökiiették. A piacrendezés ügye következett ezután. A rendőrkapitány indítványozta, hogy a szabály- rendelet értelmében a cipészek sátrai vitessenek fel a kirakodó vásárra. Ez heves ellenzésre talált. Felszólaltak: Dr. Óvári Ferenc, ki követelte, hogy a piac mai helyén meghagyassék, hol már századok óta meg volt. — Méltányosnak tartja, hogy azok a háztulajdonosok, kiknek házai a Bazár és Wurda-féle házak lebontása áltál értékükben növekednek a lebontás által beálló kár megtérítésére adakozzanak. Hiszi, hogy ezt az illetők önkényt is megteendik. Különben addig, mig a házak lebonthatók lesznek, tehát 1908-ig, megfelelő szabályrendelettel is lehet az illetőket kényszerítem, a hozzájárulásra. — Indítványozza, hogy a kérdés most vétessék le a napirendről, mert úgyis össze van az keverve a kövezet vámkérdésével. — (Nagy helyeslés). Felszólaltak még dr. Csete városi ügyéz, Bauer Károly, Súly László, Fosa Endre, Rosen- thál, Nándor dr., Pilliíz Mór, dr. Illés, dr. Cso- masz dr. Benkő, Kelemen Imre. A vége a dolognak az lön, hogy a képviselőtestület elhatározta, hogy ezúttal nem dönt, hanem tanulmányozza még ezen ügyet. A kövezetvám kérdésében határoztatott, hogy a szükséges előmunkálatokat készítse el a városi mérnök, s aztán hozassák ezen ügy újból a közgyűlés elé, — a gazdasági tanácsos és rendőrkapitány lakásába a telefon bevezetése elrendeltetik. Látható ebből, miszerint a Mudri egyik fontos szereplő személyisége volt a megyei gyülekezéseknek, mert ő adta tudtára a kegyelmes urnák, hogy meghívott vendégeinek szives látása nem ütközik többi semmiféle konyha művészeti akadályokba. Nehogy azonban valaki azt higyje, hogy a Mudri név valami csufnév vagy becéző név lett légyen! Valóságos és becsületes vezeték neve volt az az említett leibhuszárnak és egész családjának, melynek tagjai majdnem kivétel nélkül a derék főúri ház kenyerét ették. Egyik fivére Pál bárónak, akkor í-sö aljegyzőnknek (később Fehérmegye főispánja) a másik Miklós bárónak (később szintén Fehérmegye főispánja) állott szolgálatában. Az egyik, az öreg Mudri pedig a kegyelmes ur kocsisa volt, már az idő, -óta, mikor gazdája mint Fehérmegyének fiatal alispánja, követe és legelső gavallérja pattogott be négyesfogatával hol egyik, hol másik vendégszerető uriház udvarába. Sőt már azelőtt is. Ő volt az. aki midőn egyizben a báró mint egészen ifjú ember a moóri erdőben verekedett egy katonatiszttel, katonatiszt secundánsok as- sistentiája mellett, soká nem látván visszatérni a gazdáját, kiszedte a kocsilőcsöt s azzal sietett fiatal gazdája segítségére, nehogy — mint mondá — az a sok német •katona kárt tegyen benne. Nem is lehetett elképzelni a kegyelmes csörgős »égy szürkéjét (mióta az eszemet tudom mindég négy szürkén járt) Mudri nélkül, aki rendkívül ügyes kocsis volt. (Egy bravúrját magam is láttam. Egy deVESZPRÉMI ELLENŐR Mészáros László rendőrségi dijnok 1 írt napidijját 1 frt 25 krra emelni kérte. A képviselőtestület méltányolta a felhozott indokokat s megszavazta a fizetésfelemelést. A gyűlés fél 6 után ért véget. BORSSZEMEK. A lealkuvás. — Besíiaa Calami. — A mi több a polgári házasságnál. Rákóczit haza hozzák. — Csak Rákóczit, s nem a „Fejedelmet“ ! Nem hadihajók hozzák fejedelmet megillető kísérettel. Rodostón a templomot fekete-sárga disz ékesítette. — A ravatalt fekete-sárga takaró borította. A katonáknak nem szabad se részt venni, sem jelen lenni a gyászünnepély bármely fázisában, sőt exercirozni fognak, lovat puculnak, stb. mint bármely Mz-napon ! Hát sokat lealkudtak az 1904 április 18-án kelt legfelsőbb elhatározás végrehajtásának önmagától következő formalitásaiból. — ilyenformán az ünneplés sérelemszámba megy. — Olyan a különbség, mint a Péter fillér és a. koldisnak vetett garas között. — Ugyanegy motívumból,, ugyan egy forrásból, ugyanegy célból történik. — Amaz hó- dolás, emez alamizsna. Az utóbbival nem volt joga senkinek, megalázni a fejedelmi hamvakat! — jó Thaly Kálmán öreg kuruez ! A Rákóczi kultusz befejező aktusa rosszul sikerült. Valóságos felségsértéssel. * * * A Péterfillér eszünkbe juttatja a „Veszprémi Hírlap “-ot, — ez. meg a legutóbbi számnak vezető cikkelyét, mely „Besfiae Calami“ (az irótoll bestiái) címen íródott meg. A cikkely emlékeztet bennünket Metternich és Talleyrand esetére. Talleyrand valami nemzetközi politikai kérdé- irt Metternichnek. — Később személyesen találkoztak. „Uram.!“ mondja Metternich, „vettem a levelét. Egy napig gondolkoztam felette s nem tudtam belőle megérteni, hogy ön mit akar ?“ „Hja! Cher Collégé“, válaszolja Talleyrand, „én meg két napig gondolkoztam a felett, hogy úgy írjam a levelet, mikép ön meg ne értse, hogy mit akarok“. — így vagyunk a „Bestiae Caiami“-vel. jó-e, kell-e a sajtó, nem értjük ki belőle? Szent jeromos segítségével sem! De azt látjuk, hogy néhol szükséges volna a kutya-kenet! Már ha itt tartunk, elmondjuk azt is, hogy „szüreteltünk“ is a V. H. humoros (?) tárcájában. Az ott készült mustot azonban nagyon vizenyősnek találtuk. Mindenesetre hiba, hogy az országgyűlési tudósítások mintájára nincs oda írva, hogy „derültség“ ; „általános derültcemberi gyűlés alkalmával a gyűlés után ment fel határral a kegyelmes űrért. — Előzőleg ólmos eső esett s az utcák olyan fényesek és síkosak voltak, mint a tükörlap. Hát még a várba való feljárás, a tűztoronytól felfelé. — A tűztoronyig csak elvitte a két szürke a nehéz baiárt. Ott azonban a hegynek nem bírtak menni, mert visszacsúsztak. — Haza vagy a kovácshoz menni, éles sarkokat rakatni, vagy somfejü szegeket veretni a patkókba nem volt idő. — Mudri tehát megfordult; a Pósa-ház előtt (akkor még az a Gyomoréi családé volt) megvagc’oha a lovait s carrierba hajtott neki a hegynek. — A nyert nagy lendület — magyarul : schwung folytán és mert, ha a ló nyar- galást megy, a patkója szélével is kapaszkodik, egy pillanat alatt fent termett a megyeház előtt.) * *■ ■* No lám ! Megint csak eltereferéltem az időt, apró-cseprő episodok elmondásával. — De hát ezek a kicsinyke dolgok olyanok mint a mozaik parányi alkatrészei. Önmagukban semmit ; egymáshoz illesztve azonban egy befejezett képet adnak. — Aztán meg jól esik nekem előidézni az elmúlt idők emlékein! Amidőn a köz- és társadalmi élet úgyszólván össze volt forrva. De mindegyikből hiányzott a nagyképűsködés, a póz és a másokra nem tekintő lelketlen stréberség — Azért jó reá emlékezni, met most másként van. És úgy a hogy volt, többé soha sem lesz! l'Kb. uktóber 28. ség“, vagy az, hogy hol kell nevetni? Azonban a realitások igazán megkapok és élethüek. Különösen Pista vincellérnek Juliska szobalánynyal a vendégek háta mögött, a pinceszoba sarkában, négyszemközt, sötétben, minden tanú nélkül tartott kézfogójának leírása, s az ennek következtében megtartandó lakodalom szükségessége! De hát ilyent! A V. Hírlapban! Per amorem Dei. f Vagy szerinte ez nem olyan bűn, mint a polgári házasság, mert plébánián történt? Mindenesetre le vagy főzve, óh Magyar. Figaró! Krónika a hétről. Jaj de szép az a sztrájk, Istenem de szép, — igy gondolkodott a sok szabó segéd; — azért tehát rögtön sztrájkba léptének, — hogy a szokás ellen ők se vétsenek; — a mesterek ezen úgy megijedtek, — eztán a segédnek többet fizetnek. — Védőtáblát kiosztották a héten, — ezután már magyar árut rendeljen ; — a Pó- sánál, Krausz Armin fiánál, — a Hárichnál, a Politzer Miksánál, — a Szenesnél a Ha is Manónál, — a Meisnernél a Reininger Dezsőnél, — Lövi Béla és Berger Sámuelnél. — Hanem kérem most figyeljen a szóra, — tudja-e hogy elveszett egy szép óra? — Dehogy veszett, úgy lopták el szegénytől, — a veszprémi rendőrbiztos Htibnertől. — Tanítói egyleti gyűlés is. volt — ahol nagyon meg-megrótták a sajtót, — szép felolvasást tartott ott Cseresnyés, — a mit minden tanító szivébe vés. — Halálhírét költögették egy urnák, — a derék volt palotai bírónak; — de örömmel mondhatjuk, hogy nem igaz, — rosszaságból hiresztelték s nem igaz i. — Ne ígérjen házasságot öreg ur, — mert a kofa újra a képéhez nyúl ; — öreg bácsi sajnáljuk önt mi nagyon, — mondja kérem, fájhatott az a pofon ? HÍREK. — Rákóczi és Thökölyi ünnepély. Ä nagy fejedelemül és bujdosó társainak hazahozatala alkalmából, nagy ünnepélyek lesznek városunkban. Az ünnepséget az teszi különösen felemelővé és elragadóvá, hogy városunk vezetőségének kéieimére a főgimnáziumi tanuló ifjúság által tervezett ünnepély a polgársággal közösen fog a megyeház dísztermében megtartatni. — Ez gyönyörű, fenséges és lelkesítő leend úgy az ifjúságra, mint a polgárságra nézve. — Az ünnepélyek következő sorrendben fognak megtartatni: Vasárnap délelőtt 10 órakor mindkét evang. templomban istentisztelet. — így tehát már vasárnap kívánatos, hogy városunk lobogódiszt öltsön. Hétfőn a polgárság gyülekezik a városházán ; a társaskörök lobogóik alatt, 9 órakor felvonulás a székesegyházba, — hói megyés püspökünk fogja az is- tenitiszíeletet tartani. Ennek végeztével levonulás a megyeház dísztermébe. Az ünnepi menetet a főgimnáziumi ifjúság nyitja meg zászlójuk alatt, miután a piaristáknál fél 9 órakor megtartandó gyászmiséről kijött. A megyeházán az emelvény körüli helyeket az ifjúság foglalja el, a polgárság az ülőhelyeket és karzatokat. — A megyeházán Szeglethy polgármester megnyitó, beszédet tart, ami után az ifusági programúi mely 13 szavalati és zenei pontból áll, — fog előadatni. — Befejezésül ismét a polgármester tart beszédet. — Az ünnepély kezdetén városunk templomainak harangjait meghúzzák, — a kereskedők pedig üzleteiket 9—H-ig zárva, tartják. — Az izraelita iskolákban szintén ifjúsági ünnepély lesz. — Ezekből látható, hogy a nagy bujdosó hazahozatalát városunk hagyományos hazafiasságával és tisztelettel fogja megülni, hogy példát adjon az utódoknak a haza- szeretet és ősök iránti tiszteletéről. A főgimnáziumi tanuló ifjúság által előadandó műsor a kövező: 1. Megnyitó Rákóczi emlékére. Előadja a főgimn. zenekar. 2. Rákóczi.. Irta Veszély G., szavalja Békeffi VIII. oszt. tan. 3. Rákóczi emlékezete. Irta és felolvassa Vargha k. r. tanár. 4. Rákóczi kesergője. Kuruez dal. Énekli a főgimn. énekkar. 5. Rákóczi tárogatója. Irta Pósa Lajos. Szavalja Misley K. III. o. t. 6. Bujdosó Rákóczi. Melodráma, zenéjét szerzé Carnélius I. — A főgimn. zenekar kísérete mellet szavalja Szatmári L. VIII. o. t. 7. Öt koporsó. Irta Pósa L. Szavalja Horváth Imre II. oszt. te 8. Kuruez dalok, a) Csínom Palkó, b) Nincs
