Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1906-12-16 / 11. szám
I. évfolyam. Veszprém, 1906. december 16. 11. szám. Előfizetési árak: Egy évre. . . 12 K. Fél évre . . . 6 „ Negyed évre . 3 „ Amerikába 1 évre 16 „ Kiadóhivatal: Veszprém, Virág-u. 98., ahová az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Szerkesztőség: Veszprém, Virág-u. 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza, névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: HUPKA GYÖRGY. Caveant consules! A vasút ügyében nem e hó 12-én, hanem — a kereskedelmi miniszter betegsége miatt 18-an fog tisztelegni a nagy küldöttség, — úgy halljuk, hogy 80 tagból fog állani. Nem fog egyebet kérni, minthogy a vasút akár magávállalkozó utján, akár az állam által, — de mentül előbb épitessék ki. Úgy hírlik, hogy az Agrár bank már vissza is lépett. Ez a hir ugyan még nincs megerősítve, de a bank eddigi viselkedése folytán valószínűnek látszik. Ennek ötletéből nem hallgathatjuk el erre vonatkozó véleményünket. Annak, hogy maga az állam épit, kétségtelenül vannak előnyei, de vannak hátrányai is. Az egyik előny az, hogy az építés biztosítva van. — Nem fenekük meg, a mi magánvállalkozóknál, még ha az valami bank volna is, egyáltalán nincs kizárva. A másik az, hogy ez esetben az építés minél hamarább kezdetét veszi s gyors tempóban végre lesz hajtva; nem lévén azok az akadályok útban, melyeket a magán vállalat által az építés előtt s annak egész folyama alatt teljesítendő feltételek ellenőrzése, az elsőbbségi kötvények értékesítése, vagy elhelyezése stb. okoz. A harmadik előny az, hogy vármegyék, városok, községek és egyesek felszabadulnak a jegyzett törzsrészvények befizetésének terhe alól. Azonkívül a collaudállassal járó nehézségek, pótlások s több efféle mind mellőzve lesznek. Vannak azonban az ilyetén építésnek hátrányai is. Nem üzleti, forgalmi és üzemi szempontokból. Ellenkezőleg! Ezek lesznek kizárólag irányadók, — melyekkel szemben a helyi érdekek teljesen háttérbe fognak szorulni. így például a vonalvezetés; egyik-másik község érdekeinek megfelelő, variáns megcsiná- lása; vagy a páiya eltolása; az állomások, megállóhelyek, átjárók elhelyezése, csak az esetben fog a helyi érdekeknek megíelelőleg történni, ha az, az üzleti, forgalmi és üzemi érdekkel semmikép sem áll ellentétbén. ■*— De ha igen, — habár csak hajszálnyira is, — akkor azt remélni nem lehet. Annál kevésbbé, mert akkor az érdekeltségnek mindezen kérdésekre semminemű befolyása sem lesz. — Hiába! Aki fizet, az parancsol. . . Régi igazság ez! Ha akárki, vagy akárkik anyagi támogatásban részesítik a vállalatot, feltételeket is köthetnek ahhoz. Ha kell az a kínált, vagy jegyzett pénz a vállalat létesítéséhez s a feltétel nem feltétlenül lehetetlen akkor, — habár más irányban kissebb áldozatok árán — teljesítik is azt. Ez az állami építésnél teljesen tekinteten kivül esik. — Hiába ivatkozunk arra az akadémikus értéki axiómára, hogy a vállalat is csak akkor számíthat forgalomra, akkor lesznek meg boldogulásának előfeltételei, ha a vidék érdekeit is kielégítvén ez által igénybe vétetik. És pedig azért hiába, mert a vidéknek akkor sincs módjába a vállalatot mellőzni vagy pláne boykottálni, ha az, az érdekeket 10Q0|o-al kisebb mértékben is szolgálja is ki, mint óhajtandó volna. Nem lévén olyan más versenyző vállalat, melyhez forduljon. Attól pedig, hogy a publicum csupán bosszúból olyan távol eső eszközhöz folyamodjék, mely még rosz- szabbul szolgálja ki, vagy olyan ellent- álló magatartást tanúsítson, mely határozottan kárával jár, — tartania nem kell. Mert a kereskedelmi és üzleti életben, a rokonszenvnek és ellenszenvnek, nincsen talaja. Ott ugyanaz a folyamat megy végbe, mint a víznél, mely önmagát egyenlíti ki, oda tódulván, ahol a lejtő van. Különösen pedig aggályokat táplálnak Veszprém városnak érdekeit illetőleg. — Városunknak érdekei a Balatonparttal való összekötésben csúcsosodnak ki, első lánczszeme tehát conditio sine qua nonja, a Veszprém—Almádi—Bfüredi vasút. — Viszont a Börgönd—Almádi—Tapolczai fővonal érdekeire nézve a Veszprém— Füredi vonal Hekuba! Ha tehát a vármegye, Veszprém város és a vonalmenti érdekeltség anyagi ereT Á R C A. Vármegyénk életéből. Irta: Krix-Krax. XI. Az eset persze városszerte nagy derültséget keltett. — Ma sensatiónak mondanák. — Annál dühösebbek voltak annak passiv szereplői, — nem voltak alkalmasak őket lecsillapítani. Fogadkoztak is, hogy igy, meg úgy, mit csinálnak ők avval a kalefaktorral, csak megfoghassák! — Mikor aztán a legsötétebb jövő kilátásaival kecsegtették az ő sérelmezőjüket — úgy éjféltájban — egyszerre csak betoppan a bűnös! „Megvagy11, kiált a két sértett, akárcsak Szép Ilonka az ősz Peterdy leánya! S mint bő- sziilt tigris ugrottak a jövevény elé. — A harag azonban egyben csillapodott, midőn annak komoly sőt fájdalmas arcát meglátták. — Ne okoskodjatok gyerekek, szóllott az. — Egy ünnepélyes actushoz kérlek benneteket. Egy kliensem és jóbarátom haldoklik, sürgősen végrendeletet akar tenni. — Szivesxedjetek tanúként szerepelni A két jóbarát, mint gavallér ember félretéve a maga sérelmét, késznek nyilatkozott a kívánt functióra. El is indultak hármacskán. Ch. L. vezette őKet Veszprém külvárosának a mostaninál is gyérebben világított utcain. — Egy ház előtt aztán megállóit s bekopogtatott az ablakon. — S. Lajos árvaszéki ülnök lakott ott. — Lajos, kérlek, kelj fel azonnal s jöjj velünk. Egy kliensem és jóbarátom haldoklik; az akar sürgősen .... sat. sat. S. Lajos ugyan otthon volt, de ugylátszik neki már voltak tapasztalatai e téren, mert meg se mukkant, hogy azt higyjék, mintha nem volna otthon. — ügy látszik nincs itthon — szólt az érzékeny szivü Krisztinkovich. — Menjünk csak, mert majd elkésünk. — De itthon van az, feleli Ch. L. Majd meglátjátok. S elővett a zsebéből egy csomag kénes gyufát; azt meggyujtotta s az ablaküvegeket bezúzva, a részen bedobta az égő csomagot a szobába. Persze, hogy otthon volt S. Lajos! Ki is ugrott azonnal az ágyból s ismervén a dörgést, hogy itt már nincs menekülés, miután a gyufát eltiporta,. — szépen felöltözött és csatlakozott a többihez. S. Lajos nagyon jól ismerte az ő barátját. — Nem egy stiklit követtek el együtt. — Egyszer alkonyaikor a lövölde körül járkáltak. Az Isten tudná honnét jöttek? Hova mentek? Mi járatba voltak? — Elég az hozzá, akkor ott egy kis deszkabodé állott. Csapott tetővel. Egy személyre való. Ch. észreveszi, hogy valaki van benne. Int S. Lajosnak. Lábhegyen a bódé mögé kerülnek. Neki vetik a vállukat s egy in- zupsz! feldöntötték a bódét a benne ülővel együtt. Most fussunk! — S csak messziről hallgatták a kárvalott káromkodását. Még két pasast szedett aztán fel Ch. ut- jártukban, végre bekalauzolta az ő tanúit a Jo- hannhoz. — Te, hát a Johannái halt meg valaki ? — kérdi Vangel. — Hát akkor miért muzsikálnak itt? — Az ám! feleli Ch. — Az öreg van rosszul, de vígan akar átmenni a másvilágra s még életében megakarja ülni a saját torát. Csakugyan. Ott bent telített asztal s akörül a veszprémi jóbarátok akik előre értesítve voltak Ch. által, a kályha körül meg Jancsi bandája. Azonnal körülfogták az érkezetteket. Leerőszakolták őket a székekre, minélfogva azok bár látták hogy másodízben is be lettek csapva, nem tehettek semmit, mint hogy jó képet csináltak a dologhoz. No! Ne veszekedjetek gyerekek szólalt meg Cholnoky, azonban eddig tisztes távolban tartotta magát. — A délutáni ostobaságnak a Lá- tos buta szolgálója az oka; aki a kemence helyett a kályhába fűtött be. A tűzoltóság meg csak a kötelességét teljesitette, mikor a füstnek
