Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1906-12-23 / 12. szám
4 szájú stb. Hát ez mind igaz lehet, azért irta meg a V. V. De az már nem igaz, hogy Ud- vary néppárti, mert a néppártból rég kiakólbolit- tatott. Különben azt hisszük, hogy néppártinak lenni, kevésbbé szégyen, mint haladó pártinak. — Azt, is irja a V. V., hogy Udvarynak sikerült hosszú ideig, a sikkasztásokat leplezni, ma- gasrangu barátai segélyével! Annyi bizonyos, hogy Udvarynak is voltak barátai. Az is bizonyos, hogy Udvaryt barátai hozták Veszprémbe akkor, midőn a vásártéren megtartott népgyü- lésen szónokolt, s azok is barátai voltak, kikkel aznap este együtt murizott. Vele volt Káilay Ubul is! * 1 Az 1863-iki lengyel forradalom leveretése után igen sok kalandor abból élt, hogy beállott lengyelnek. Vagyis lengyelnek adván ki magát, a lengyelekkel rokonszenvező magyar urak portáján dús vendégszeretetre talált, s bőségben éldegélt. A veszprémi közvilágítási kérdés megoldása körül támadt forradalom nem simult el ugyan ugyan, de ép azért már is többen beálltak „Lengyel“-nek, s a villanyvilágítás berendezésére pályázó lengyel vagy jobban, galíciai cég szolgálatába állottak. Így Sándorfi Ignác városi árvaszéki ülnök is, aki egy polgár — két polgár stb. aláírással utazgat a V. V. és a V. N. hasábjain Veszprémtől Lembergig és vissza, ajánlgatván a lengyel-zsákot magyar pénzzel leendő megtöltésre. No de Sándorfit legalább nem érheti a gyanú, hogy anyagi haszonért állott be „lengyelnek“, mert ő, mint jól fizetett városi hivatalnok, a város érdekében kardoskodik a lernbergi cég mellett, no meg öcscse Sándorfi Béla érdekében, aki ama lem- bergi cégnek valami hátramozditója. S ez a két érdek szépen megfér egymás mellett, és Sándorfi árvaszéki ülnök, bagatell bíró, lapszerkesztő, „Lengyel“, beigazolja, hogy 4—5 urat is lehet egyszerre szolgálni. Mert az ülnök ur szabad óráiban „Márványozó“ is. — Tetszik tudni, a Márvány egy szegény tönkretett ember Veszprémben. * ❖ * Rainprccht Antal veszprémi püspöki uradalmi kormányzó beperelte a székesfehérvári püspöki uradalmat, s a magyar kincstárt 14,000 korona összegért, mely nem állítólag, — 10 évi a'Tiiólagos kormányzói működéséért járt volna. — Rainprecht a pe t elvesztette, mert nem tudta beigazolni, hogy ő tényleg uradalmi kormányzó lett volna a székesfehérvári püspöki uradalomban. Kormányzói kinevezése nem volt. Fizetést soha nem húzott, hanem csak mint boldogult Steiner püspöknek uiokaöcscse kapott néha 2—300 fit tisz.c,-jid.jjat; szalonnát hájat, gyümölcsöt, vada:, a püspöki uradalomból, esetről- esetre teljesített szolgai a. okért. De hiszen jószágkormányzóra nem is volt ott szükség, mert az egész uradalom 4000 hold szánt: földből, 1500 hold sárrétből, s 3000 hold erdőből áil, melyet két gazdatiszt kezel. Minek kellett volna ide kormányzó. * * * , Midőn Várossy érsek megtudta, hogy Rain- preoit perelni szándékozik az uradalmat és kincstárt, T— magához kérette Rainprechtet, s azt ajánlotta neki, hogy ne perelje a püspöki uradalmat, — csak a kincstárt. Ha a pert megnyeri a kincstárral szemben, úgy az uradalom is kifizeti a reá eső 7000 koronát. így legalább tetemes perköltséget kiméinek meg. Rainprecht ezt megígérte, — de 3 nap múlva beadta keresetét a bíróságnál. — Igaz, hogy a pert elveszítette. * * ❖ Azt azonban el kell ismerni, hogy Rainprecht páratlan jó gazda. — A semmiből is tud vagyont, pént csinálni. íme néhány példa. Steiner fehérvári püspök halála után csak passivák maradtak fenn. A leltározás után mégis 80 ezer korona értékű vagyontöbblet mutatkozott. Ezt úgy sikerült elérni, hogy az ingatlanok — templomok, iskolák, stb. épületek rongálni anyainak helyreállítására nem a helyzetnek megfelel:» összeget számítolták fel, nanem annak tizedrészét. így keletkezett a 80 ezer korona plus, melyből Rainprecht 7000 koronát örökölt, 14000 koronát pedig el akart perelni. Igaz, íiogy a mostani fehérvári püspök keserves ezreket fizet a rongálmányok helyre- állítására, de Rainprecht azért jó gazda. VESZPRÉMI ELLENŐR A mi kis éíclapunkbóL Hát arra nagy.szükség van. Kivált a mai drágaságtól sanyarú világban. Bizon agyon boszankodná, mérgelődné és búsulná magát az ember, ha nem férne valamely kedvderitő olvasmányhoz. Mi — őszintén bevalljuk — csak a szomorú valóságokat tudjuk regist- rálni és igazságot mondani. Ami rendszerint keserű. Mordet ut sanet. Szerencsére van városunknak egy sajtó orgánuma, mely gondoskodik az olvasók mulattatásáról. Egy speciális valami. Va’ tságos Jancsó, az első,magyar komikus. Aki mindég komolyan akart játszani. S cp azért mindég nevettetett. A mi kis élclapunk tuladon olyan. — Van is olvasó közönsége! A saját állítása szerint lévén „a lepelterjedtebb és legjobban szerkesztett“ lan. (Ez is egy Jancsó féle kedvderitő komoly mondás). Azoknak a mi előfizetőnknek a felderítésre tehát, akiket a kis élclap nekünk meghagyott, szórakoztatásul ^szemelvényeket fogunk közölni a fenti cim aiatt a mai ^számmal megnyitott állandó rovatunkban. — Kezdjük a legutolsó számánál. * * * „Egy rágalmazást per.“ Leközölvén a Rainprecht féle rágalmazási pert, egész komolyan kijelenti, hogy egyéni becsületet érintő, de még bírói eljárás tárgyát képező bűnügyeket sem szokott a lap hasábjain szellőztetni. Azonban adandó törvényszéki rovata van, melyben bűnügyekről eskiidtszeki tárgyalásokról, — különösen ha valamelyik dr. szerkesztő a védő — referál- a publikumnak. Ezekben az ügyekben pedig — úgy tudjuk — nem a Nobel-ái\át, nem a Monthyon erénydijat és nein a becsületrend nagykeresztjét szokta osztogatni a tek. kir. törvényszék. De hát ő nem szellőztet! — Óh kis Jancsó. * * „Az első hó“. „Megrázták az angyalok fehér szárnyukat; s leesett a tiszta hópihe sárrá viliik ezen a sártekén“. (Istenem! Milyen csudálatos, hogy éppen azzá válik“? És — folytatja — lateinerek iparosok megdöbbenve veitek tudomást arról hogy havaz. — (Furcsa is ez igazán — Karácsony táján). — Hát a lateiner még hagyján. De iparos, kereskedő miért miért döbben a téli évad beálltától, melyre dúsan felszerelte raktárát és felhalmozta készítményeit? Hiszen, ha enyhe idő marad nem tud eladni, nem lesz haszna, sőt kára lesz, mert a sok nyakán maradt portéka jövőre már Bóvli lesz. És mért döbbent meg a szegénység? A napszámos osztály? Hiszen nagy havazások idején van némi keresete! Ha egyebütt nem, a vasutaknál. De hát megdöbbentek. Vigasztalja is őket, hogy „nem is lesz számba vehető I tél. Amitől óvjon meg a szegények és didergők istene“. I (Mitől? Hogy ne legyen? Vagy hogy legyen?) „Apró mesék II.“ — A színház építésére áldoz a mob (?); odaadja az utolsó garasát is. Ugyan! Kis jancsó! A mob? A csőcselék? Áldoz a színházra? — Hiszen nem az ütötte a nagy dohot a színház-alap javára megesett műkedvelő előadás érdekében ! Nem az játszott és nem az ment el az előadásra! — Kérem: Viccelni szabad, de sértegetni néni. Vagy tán . . .? De hogy is gondolhatnánk, hogy nem tudja mi az a mob. * * * „Apró mesék Ifi". Lesz aranyos turbán, de a ruha rongyos lesz. Lesz. — Lesz színház, de nem lesz fürdő, utcakövczcs s. a. t. — Lehet, hogy így lesz. — Azonban anónui, hogy eme kijelentésben célzást akarnánk látni arra, mi.d’n közönségünknek nagyobb szüksége volna a mos.;, ma, mint a műélvezetre, azt vagyunk bátrak nmgjcgv ..né hogy a két dolog alig függ össze egymással, nem heráljá egymást. — Más alapból létesülhet az egyik; másból a másból a másik. Amazt erre, emezt arra forda ni nem is lehetvéu. — Az ötlet, az alkalom is különböző. Vagy talán várni kellene a színházépítéssel, mig e város minden lakosa kifürödte magát, még a mob is? Csak nem? Vagy igen? Komolyan? Ejnye kis Jancsó! A balatoni vasút. Zalamegye, Veszprém megye és Fejérmegye képviseletében hatszáz tagú küldöttség tisztelgett a napokban a képviselőház kupolacsarnokában Wekerle Sándor és Darányi Ignác minisztereknél, továbbá Szterényi József államtitkárnál a Balaton menti vasút érdekében. A küldöttségei Eitner Zsigmond és Óvári Ferenc képviselők és Árvay Lajos zalamegyei alispán vezették. Részt vett a küldöttségben Andrássy Géza gróf, Batthyány Lajos és József grófok, számos országgyiiiési képviselő, Hunkár Dénes főispán és Halbik Ciprián tihanyi apát. Először Wekerle Sándor miniszterelnök fogadta a küldöttséget s Eitner Zsigmond kérelmére kijelentette, hogy a kormány el van tökélve arra, hogy a vasutat, mint állami vasutat építteti ki. A miniszterelnök végül arra kérte a küldöttséget, hogy a saját részükről is teljesítsék az a föltételt, hogy azokat a hozájárulásokat, melyeket a magánvállalatoknak biztosítottak, az állam részére is megadják. Azután Darányi Ignác földművelésügyi miniszter fogadta a küldöttséget, a melynek nevében Árvay Lajos alispán tolmácsolta a kérelmet. A földmivelési miniszter után a beteg Kossuth Ferenc helyett Szterényi r József államtitkár fogadta a küldöttséget Óvári Ferenc országgyűlési képviselő beszédére a többi között ezeket válaszolta: 1906. december 23. Ha az érdekeltség azt a hozzájárulást, a melyet magánvállalat esetére biztosított, az államnak is ellenszolgáltatás nélkül nyújtja, akkor az állam ezt a vasutat a lehető legrövidebb idő alatt kiépíti, még pedig az állam költségén má- sodrangu fővonalnak, mint az a Balaton vidék fontossága követeli. Kiépíti, hogy ne huszonötharminc kilométernyi sebességgel, hanem 60 kilométernyi sebességgel közlekedhessenek majd az ország fővárosával, úgy, mint az ország bármely más íővasutja. Leközöltük a miniszterek nyilatkozatait, azonban megjegyezzük hogy bár mindenképen örülünk a vasút megépítésének s bár már csak készen volna, — azonban teljesen szokatlannak találjuk, hogy ha már az állam építi ki a vasutat és az államé lesz, — a nagyközönségtől mégis ajándékot, hozzájárulást kérnek s ennek ellenében mégsem adnak ki törzsrészvényeket. Itt különösen városunk áll hátrányban, mert a nyújtandó hozzárulásokért kapunk egy vicinálist, mint Szterényi államtitkár megmondotta. Abban a helyzetben vagyunk, hogy dr. Óvári Ferencnek, Szterényi államtitkárhoz intézett beszédét közölhetjük. Dr. Óvári a következőket mondotta: Méltóságos Államtitkár Ur! A balatonparti vármegyék szinmagyar derék népe, szegényje és gazdagja egyaránt ünnepi díszben, tisztelettel és hódolattal jelent meg itt ma, a törvényhozás házában a nemzeti kormány kiváló tagjai előtt, hogy kérje a Balaton veszprém-zalai oldalán a vasútnak sürgős és közérdekű helyes kiépítését. Csak imént hallottuk és lelkesedtünk Wekerle kormányelnök kijelentésén, ki határozottan és minden kétséget kizáró, többé vissza nem vonható módon megígérte a balatonparti vasútnak átlami költségen leendő sürgős kiépítését. Tudjuk, hogy a balatonparti vasút ügyének ilyetén helyes elintézésében jelentős szerep jutott neked és döntő szerep Kossuth apánk nagy fiának a nemzeti kormány kereskedelmi miniszterének, ki budgetiét ajánló beszédében a mi vasutunkra is kiicr,eszkcdeíb Engedd meg Méltóságos Uram, hogy e fenséges nagy kupola teremben, mely ily szép küldöttséget ritkán fogadott magába, e türelmes, derék magyar nép igaz érzésének, lelkesedésének adhassak kifejezést és egyet- mábt elmondhassak egész röviden a vasút létesítésének történetéből. Nézz körül e kupolás szép teremben! Együtt látod itt a parti vármegyék egesz társadalmát vallásfelekezetre való tekintet nélkül. Látsz itt püspököket, apátokat, grófokat, bárókat, főrendeket, népképviselőket, főispánokat, alispánokat, polgármestereket, falusi jegyzőket, papokat és tanítókat, honorátiórokat, földbirtokosokat, iparosokat, egyszerű földműveseket, sőt napszámosokat is! Nem sajnálta egy sem a költségeket, csakhogy tanúbizonyságot tehessen az ország színe előtt e vasút elodázhatlan szükségessége felől. Megtette itt kötelességét mindenki, s most már arra vár, hogy az állam is tegye meg a magáét. Tegnap még szivrepesve kétség és aggodalom között indultak cl házitüz- helyüktőf s ma a kormány tagjai nyilatkozatai után örömtől és boldogságtól sugárzó arccal, tele büszke reménységgel. Több mint 25 év óta van napirenden a balatonparti iiasut építési ügye s a magyar viszavonás és egy idegen átok nyomhatta e hazát, hogy ily fontos, közérdekű ügyben siker évtizedeken át nem kísérletté a legjobbak törekvéseit. Nem akarok azonban 25 évre visszamenni,, csak az utolsó 10 év történetéből említem azt fel, hogy tán egyedid ez a vasút volt az a vicinálisok közül, mely sáp nélkül akart kiépülni, s még sem sikerülhetett, vagy tán épp azért nem sikerülhetett. Maga a vasúti concessió sem képezi egyének tulajdonát. Nem egyeseké, hanem hiteles jegyzőkönyvek és 1000 tanú vallomása szerint a két parti vármegye közönségéé. Meghozta e vasút létesítésére minden tényező a maga áldozatát. Veszprém- és Zajá- megyék kilométerenkint 6000 koronát, Veszprém város 60000 koronát, Kénesé község 50000 koronát, Almádi 25000 koronát, R.- j Fiiied község 10000 koronát szavaztak m :g
