Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1906-11-25 / 8. szám

veszprémi ellenőr

3

Iskoláink nemes jótévői voltak : a megyés püspök ur, ki a dákai és mencshelyi rk. iskolák helyreállítására 400 koronát volt kegyes adományozni'; továbbá Néger Ágoston apát-kanonok ur, ki a Veszprém—várpalota—enyingi rk. tanítókor segélyalapjára 50 koronát adott; továbbá Kriszt Jenő, pápai esperes-plébános ur, ki a Dákán felállított uj rkath. iskola részére padokat, az iskolát asztallal, képekkel és fali táblákkal elláttatta; végre Kemény Fiilöp, bakonyidéi I plébános ur, ki a somhegyi községi iskolának Veszprém vármegye térképét adományozta és a szegény tanulókat a Szent-István-társuíat által ingyen hittani könyvekkel elláttatta.

Ezekkel kapcsolatosan a vármegye népkul- turájára nagyon fontos körülményül igaz örömmel jelentem, hogy a Múzeumok és könyvtárak országos tanácsa Ajka községben egy 1000 koronás népkönyvtárt, Olaszfalun és Szentgálon egy-egy 500 koronás könyvtárt állított fel, illetve adományozott; az ajkai iparos polgári olvasókör elnökségére, Olaszfalu község elöljáróságára, a szentgáli ifjúsági egyesület elnökségére bizva annak gondozását.

Végül jelentem, hogy a vall. és közokt. m. kir. minisztérium Szalay Sándor tollnokot Trencsénbe — és dr. Lukácsi Györgyöt ugyanonnan Veszprémbe helyezte át.

1906. november 25. . _

Múzeumunk g

yarapodása.

Vármegyénknek ezen legfiatalabb kulturális intézménye napról-napra izmosodik és gyarapszik, bárha vezetősége fáradhatian buzgalmának, — s vármegyénk közönsége helyes felfogásának, mely szerint a szétszórtan őrzött s bizony sokszor a korai pusztulásnak és elkalló- dásnak kitett történelmi, mű és tudományos, becsű régiségeit összegyűjti az erre legalkalmasabb helyen, Múzeumunkban, hol késő időkig nagybecsű tanulsággal szolgálnak mindnyájunknak.

F. év szeptember 1-től — nov. 15-ig ismét sokan adakoztak Múzeumunk gyűjteményeihez, s itt közöljük a beszolgáltatott értékes ajándékokat, s küldőik névsorát, kívánva, hogy példájukon indulva, minél többen lépjenek a Muzeum gyarapítói sorába.

Br. Hornig Károlytől 6 darab kövület (Sümeg.)

CsolnokyAAariskától ágyúgolyó (V. várhegy.)

Mikovinyi jenőnétől karperec tokban (1848.)

Gősy Győrtől 1 drb korsó.

Sándorfi fgnáctól 5 drb kövület.

Br. Hornig Károlytől 1 okirat és 2 ezüstérem.

Hunkár Dénestő! 15 nyomtatvány, 26 okmány és másolat, menyasszonyi ruha és keszkenő.

Szalay Imrétől (Szentgái) régi vasóra. * S

Szimits kovács téves feljelentésére, másnap Neubauert és fiát vasraverve Ajkára bekísérték, majd morc patria hazai szokás szerint jól el- agyabugyálva s ez által tőlük önmagukra terhelő vallomást kicsikarva, a veszprémi ügyészség fogházába beszállították.

Még nagyobb nyomor és szenvedés borult most a szegény s amúgy is földönfutó kintornás családra. Öt apró gyermek s két védtelen gyenge nő! Ott állottak az országúira kidobva, I faluról-falura koldulva hetekig s kétségbeesve, aggódva az apa és fiú sorsán, kik súlyos váddal, a rablás bűntettének kísérletével vádolva várták sorsuk eldőltét.

S a döntés napja elkövetkezett.

Neubauer és fia a vádlottak padján ülve .az esküdtszék elé kerültek.

S az esküdtszék jól és lelkiismeretesen mérlegelve a körülményeket, ártatlannak nyilvánították a szegény kintornást.

Neubauerné a tárgyaló terem előtti folyosón várta szorongó szivvel férjének és fiának sorsát s midőn ezek a felmentő ítélet kihirdetése után a tárgyaló teremből kiléptek, a szegény asszony, de akinek szive, szivében szeretet honol, — jellemezhGlen sikolylyal rohant szeretteihez; borult ezek mellére, s édes keserves érzelmekkel vegyes zokogással üdvözölte rég nem látott férjét, s fiát.

Acz egymásnak visszaadott emberek sietve távoztak az igazság komor épületéből futva-sza- ladva el Márkóra, hol jólelkii érző szivü emberek gondozták az elárvult Neubauer csemeVértesy Józseftől rézdombormü (Mária kép) j és sarkantyú.

Dr. Lázy Lajostól 1 drb ezüst és 4 rézpénz.

Somogyi Józseftől (Öskii) 3 drb pénz.

Kovács Ignáctól (Szilasbalhás) Rákóczy- album és 6 drb okmány.

Cívikker Bélától (Dörgicse) kis festett faoltár, 1 üvegfestmény, 1 kanászostor.

Hunyadm. tört. és r. társulatától évkönyv XVI. 1906. 2 fűz.

Paur Ödöntől Mezőgazd. problémák.

Cséby Jánostól (Marcali) 1 drb vaskard.

özv. Leitner Antalnéíól 1 kötet könyv.

Frick Józseftől 1 kötet könyv.

Szegleth Imrétől 1 vas nyilvég.

Orsz. főfel ügy .-tol Magyar könyvszemle.

Semetke Józsefnétől (Zala-Gogánfa) altwien porcelán váza.

Radocza Amdortól régi pénzek.

Sándorfi Ignáctól 2 drb vasszilánk-piramis és kt. könyvi.

Leitner Jánostól 4 drb családi oklevél.

Hágl Józseftől (Bpest) 1 drb ezüstpénz.

Koronczai Istvántól 7 kt. könyv.

Sebők Somáimtól zsinórral díszített selyem ruhaderék.

Udvardy Dánieltől 2 sarkantyú.

Semetke Józseftől (Zala-Gógánfa) díszített

tálca.

Özv. Knau Gábornétól 3 drb kép.

Melhárd Gyulától (Atala) 2 kt. könyv.

Br. Hornig Károlytől 1 bronz-tör és 1 bronz-gyürü.

Varga Istvántól 1 kt. könyv.

Lichter Andortól 3 kt. könyv.

Jankó Györgytől (Felső-Örs) 2 darab régi pénz és 1 gyűrű.

Gundel Károlytől (Csorbató) 34 réz, 38 ezüst, 2 nikkel pénz, 10 bankó és 1 brozplakett.

Schlesinger Malvintól 1 melltü.

Ádám Ivántól okmánymásolatok (26 drb,)

Szabó Istvántól iskolai bizonyítvány (1816.)

Dr. Óvári Ferenctől 6 kt. könyv.

Hídvégi Sándortól (Gic) pecsétnyomó.

Berhida község elöljáróságától hirdető tábla.

Özv. Schultz Antalnétól 2 kép és 1 régi óra üvegszekrényben.

Borsűd—Miskolczi Küzmüv. és muz. egylettől évkönyv (1905—6.)

Vadász Józseftől Budapesti Híradó egy cikkének másolata.

Oroszi Erikától (Budapest) 1 drb régi habán-korsó.

Hajagos Imrétől római bronz-pénz.

Patzl Jenőnétől régi gyertya oltogató.

Dr. Weisz Jenőtől 1 bicska.

Sebők Somáimtól 1 drb régi hímzés.

Dalos Bálinttól (Vámos) 1 drb bizonyságlevél.

téket mig atyjuk a fogházban várta szabadulását. S azoknak a jó embereknek nincs tízezer holdjuk, s nem méltóságos urak! De szivük van, s az fenséges és méltóságos, mert emberi.

Vármegyénk éleiéből.

Irta: Krix-Krax.

VIII.

A vármegyei közgyűlés megnyitása után a szokásos bejelentések s az átiratok felavatása vette kezdetét. — A főispán maga jelentette be Késmárky Sándor földbirtokos és megyebizottsági tag halálát. — Aztán az alispáni jelentés tudomásul vétetett és elismerés és köszönet szavaztatott. — Ez a szokás ma is megvan. — Persze mindezek iránt mentül kevesebb volt az érdeklődés. — Alig várták már a mai nap sensatióját (lehetne mondani attraciiónak is). — Csakhogy a baloldal férfiai gondoskodtak arról, hogy az ne mehessen olyan gyorsan és könnyű szerrel. Lehet, hogy ebbei} némi megengedett malitia is volt. — Nemcsak párt- politikai szempontokon nyugvó, hanem bizonyos személyi tekintetek által indokolt. — Meri ugyanis a külsősegek tekintetében az érintkezés semmi kívánni valót sem hagyott ugyan fenn, mégis nyílt titok volt, hogy az egyik hatalmas család és annak aehaerentiája nem nagyon szereti egy másik tekintélyes család környezetét. — Ez aztán megérzett mindenhol, ahol a két felekezet szemben állott egymással. A kölcsönös

CSARNOK.

Krónika.

Álmomban megjelent Egy tisztes agastyán, Mesélő ajkáról Következőt haliam . . .

*

Hol volt, hol nem volt, de Volt egy kis városka; Nevezetessége:

Nem jutott el oda Fejlődés hulláma.

Csendes jó lakói Dehogy is értek rá Reformmal bajlódni.

Ha odavetődött Nagy ritkán egy vándor,

S mesélt csodákat, hogy Mi másként van máshol... „Lassan járj, tovább érsz!

— Mondták rá a vének — Azért másutt is csak

Egy életet élnek!“

De egyszer váratlan Jött a reaktió,

Sutba került az elv:

„Csak mi régi, az jó!“

— Eszme eszme után Vetődött fel sorba’: „Hitvány terem nálunk Thália temploma ! . . .“

„Modern világítást,

A városunk setét! Lángsugárit villany Hintse mindenütt szét!“ „Vasút kell! gyors s direkt“ . . . ily szavak hangzának, S nem volt mértéke a Reformáló láznak.

Sok szép asszonya volt A kis városkának,

Nem csoda : elsőség Jutott Thál iának.

Alakult is mindjárt Lelkes, serény tábor, Ripacsszerepre kész : Hogy a templom álljon 1

Összeült a gyűlés Imponáló szambán ; Elnökségre ugyan Vágytak hölgyek hárman,

De mikor azután Korelsőbbség döntött,

A három pályázó Majd hatfelé szökött.

Végre megoldást nyert Mégis a nagy kérdés.

A darabra nézve Nagy az egyetértés . . .

De ez szélcsend volt csak, Uj háborút keltett,

Mikor a szerepen Osztozkodni kellett.

„Én csak akkor játszom, Ha a partnerem fess 1“

— Szólalt fel egy bakfis. — „Az akármilyen lesz

— Szól másik — nem bá- De a bálkirálynő [nőm, Én legyek, elvárom 1“

„Mit nékem az anyóst!? Persze azt adnátok!“

— Szól harmadik, kinek Arcán már a ráncok,

Arról tanúskodnak Hívatlan tanukként,

Hogy ő rég’ olvasta Már az első regényt 1

„Hát én szobaleány 1 Dézsahölgy az legyek r

— Pa tan fel újra más:

S lassan ór’ás hegyek Tornyosulnak szent cél Valósultad elé . . .

Eris az almáját

Már itt is elvete 1 . .

Ekkor az agg eltűnt,

Nem mesélt már tovább. Pedig ekkor vártam Igazán a szavát;

Ha még folytatja, tán Reájöttem volna,

Meiy földrészen feküdt Az a kis városka . . .

Kíváncsiságomnak így csak kevés jutott, Kevésnél kevesebb : „Egyszer volt, hol nem

volt!'

Mefisztó.

HÍREK.

— Személyi hírek. Báró Hornig Károly megyés püspökünk Budapestre utazott, s a karácsonyi ünnepekre tér haza városunkba. — Dr. ÓV-ri Ferenc orsz. gyűl. képviselő f. hó 20-án hazaérkezett Budapestről, hol az országos tűzoltó szövetség választmányi ülésén elnökölt.

— Gyászrovat. Nagy fájdalom érte Zalai János megyei tisztviselőt családját. F. hó 20-án

ellenszenv hatása ott rezgeti folytonosan a levegőben, mint a porszem paránya. Belélegzi mindenki, de senki sem látja. Csak midőn a nap sugarának egy kicsinyke sávja megvilágítja, — egy egy alkalom felötlése felismerhetővé teszi.

Voltaképpen nem is lehetett azt ellenszenvnek nevezni, — még ellenségeskedésnek sem. — Inkább volna az neheztelésnek mondható, ami a sajátos magyar karekternél fogva egy igen fontos lelki .motívumként szerepel. — Bercsényi is azt mondotta Rákóczi fejedelemnek, midőn az elkeseredve generálisai hűtlenségén kérdezte tőle :

Ugy-e te híven maradsz, nem hagysz el ? Bármit igémé vagy adna neked az osztrák udvar.

„ Nem hagylak el Uram! Barátom! Fejedelmem ! Soha semmiféle kincséért ez világnak. Hanem hagy egy kis neheztelésért nem-e hagylak el, azt már nem tudom“.

Mondom ez a neheztelés is belejátszhatott a mondott gyűlés eseményeinek sccnirozásába; egy kis bőszuságot s a szórakozás áital előidézett kényelmetlen perceket okozván a neheztelés tárgyának.

Bármiként lett legyen, elég az hozzá, hogy először is Véghely Dezs"> tette meg egy hazafias szép beszéddel megindokolt azon indítványát, hogy az 1849. június 27-én Ihászinál elesett honvédek sírjának megőrzése tekintetéből szükséges intézkedéseket tegye meg a nemes vármegye; — ami természetesen egyhangúlag és nagy helyesléssel clfogadatván, egy bizett-