Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1906-11-25 / 8. szám
2 A tanító-kérdés. Nos ugy-e, hogy igazunk volt! A tanító- kérdés lelketlen kezelése megtenni a maga gyümölcseit. Aki szelet vet — vihart arat. Megva lósithatlan rém ényéknek m o nd o tták a tanítók fizetésének rendezését és javítását. — A tanítók most felelnek reá. — És pedig akként, amint nem várták az illetékes hatalmak. Ne esudálkozzanak rajta. Az elhajított kő pályája kiszámíthatatlan. — Néha oda csap le, ahova nem is gondolták. Íme! A szívtelen nyilatkozat nemcsak azt eredményezte, hogy a tanítói-kar szervezkedik, hanem azt is, hogy olyan módon és olyan magatartásra szervezkedik, ami méltán kelthet aggoda1 inakat minden komolyan gondolkodó főben. Tessék csak megfigyelni. Tulajdon az a procedúra mutatkozik mint a szociálisták táborában. — Természetesnek természetes. — A gyenge nem védheti magát máásként az erőssel szemben. — De amilyen természetes, ép oly yeszedelmes is. A kézi munkás szociálizmusa a passiv resistentia legszélsőbb fokán sem rejt méhében annyi veszedelmet mint a tanítóknak e téren való első lépése. Nem a momentán, közvetlen eredmény veszélyességét értjük. Ámbár az is megdöbbentő kilátásokat nyújt. — Ha például a tanítók sztrájkolnak habárcsak olykép, mint ahogy a hajdúböszörményi tantestülestületi elnök felhívásában mondva van, hogy a munkát a fizetéshez mérik. Megdöbbentő annál inkább, mert a nemzetnek ártatlan gyermekifjusága fogja annak kárát vallani. — Az fog bűnhődni mások hibáiért. De — mondhatjuk — nem ebben rejlik a legnagyobb veszedelem. — Hanem abban, hogy a tanítói kar egyáltalán kényszerítve lett a szociális eszmék s illetve a szociális tanok diktálta actióhoz nyúlni. — Az a tanitói kar, mely eddig — hála a gondviselésnek — a moderátus békét megfontoló elemet képviselt: hazánkban s ezeket a hajlamokat öntötte át a vezetésére bizott gyermeksereg lelkületébe. Ám ha a létért való küzdelemben nemcsak elhagyatva, hanem valósággal mellőzve sőt elnyomva, az önfentarlási ösztön önvédelemre kényszeríti, mint a férget, melynek farkára tipornak, s ezen önvédelem keretében követi a szociálisták példáját, — ez azt jelenti, hogy annak a loyalis elemnek a lelkületében olyan érzelmek csirája fogamzott meg, elméje olyan eszmék iránt lett fogékony, melyeknél fogva a normális, békés a törvényes fejlődés követelményein tulteszi magát. És akkor át is fogja azokat plántálni annak a gyermekseregnek a lelkületébe is, amelyet oktat. Ez az igazi veszedelem ! Melyet aztán nem lehetne egyhamar reperálni. _____TÁRCA. A kintornás család. Irta: Sikalusz. Mélyen lelógatott fejjel, kínos erőlködéssel vonszol egy rozzant, ócska kordét az a szennyes szőrű szürke, mely lónak talán soha nevezhető, sem volt állatéletében, - inkább csak gebének s valamikor régi boldog időben csikónak, de amely időre se maga, se gazdája emlékezni nem l:i\ — Ü maga a jámbor nem, mert szerencséjére emlékezőtehetség nélküli lény- nyé alkottatott; gazdája sem, mert mikor őt a kóbor cigányoktól elcsere-berélte, — már rég elhullatta csikőfogait. A szegény pára munkája annál súlyosabb lehet, —.mert himpőkos, lőcsös lábainak elég dolgot ád, saját testének tovább cipelése is, lévén gyomra-hasa erősen felfújódva az országút mentén valahol elfogyasztott vizes takarmány félétől, — s mert az ut alapjában fel van ázva s a sár tapad. — Men napok óta esik az eső. Hol erősen, hol finoman szitálva a korán hüsre vált szeptemberi levegőben. Az abrorc tökkel és toldott-foldott ponyvával befedett kocsi kenetlen tengelye versenyt nyikorog a kocsi belsejében lim-lom közt meghúzódó gyermekek siro, nyögdicsölő bugásával, kik fáznak és éheznek. Neubauer József vándor kintornás öt apró gyermeke möcörög ott a kocsi belsejében, inig A tanitói-kart nem tudnánk érte elitélni. Egy fáradsággal és szorgalommal megszerzett qualificatió birtokábaan levő társadalmi osztály hogy elkeseredik, midőn a közérdekben megkívánt munkálkodása ellenértékeként, még a mindennapi kenyeret sem biztosítják neki, hanem utasítják, hogy azt selyemhernyó tenyésztéssel, gyógyfü-szedésscl és lepke-fogdosással szerezze meg, — azt elitélni nem lehet. De el lehet ítélni azt a rendszert, mely megkívánja tőlük, hogy tanuljanak, fáradjanak; szerezzék meg qualificatiót fázva, — koplalva: — aztán dolgozzanak nekünk. — Hanem a kenyerük jobbik felét keressék meg — lepke-fogdosással!! Igazán kedves. Tessék vigyázni! Ne kényszerítsék ezt az államéletünk biztonságára és békés fejlődésére nagyfontossággal biró elemet arra, hogy az ultimaratióhoz folyamodjék. Hisz olyan kevés és méltányos amit kívánnak. Egyenlő elbánást olyan állami tisztviselőkkel, akik inteligentia és qualificatió tekintetében legtöbbnyire alattuk állanak. A gyermekszoba lakóinak, a nemzet jövendő oszlopainak szent érdeke kivánja ezt. VESZPRÉMI ELLENŐR Yeszprémvármegye népoktatásiéi állapota. A kir. tanfelügyelő 1906. évi október havi jelentését a következőkben adja elő: Megjelentem e hó folyamán 4 helyen, úgymint Devecserben, Pápán, Szentgálon és Veszprémben is teljesítettem látogatásokat; nevezetesen Devecserben a rk. és izr., Pápán az állami tanítóképző, a rkath. leányiskolában és óvodában s a Netzer-féle óvodában, Szentgálon a rkath., ev. ref. és izr. iskolában; azonkívül megtartottam Pápán az állami tanitó-képző intézet tanéveleji igazgató-tanácsi ülését, jelen voltam Veszprémben a rk. és a vármegyei általános tanitó-egyesületek közgyűlésén. A tanulókat mindenütt teljes számban találtam ; a pápai állami tanitó-képző igazgató tanácsi ülésén bemutattam az uj igazgató urat és- folyó ügyeket intéztünk; kitűnő színvonalon levőnek találtam a veszprémi rám. kath. tanitó- kar rendes őszi gyűlését, mely Gubicza Lajos veszprémi róm. kath. tanító kitűnő vezetése alatt mindnyájunknak, kik azon megjelentek, közmegelégedésével folyt le; jeles tanítás gya- kolati előadásokat tartottak ez alkalommal Köcsky József veszprémi tanító olvasmány, és Kovács Miklós berhidai tanító egy szám-beta- nitásról; nagyon szépen folytak a tanítási gyakorlatok megbeszélései, melyek tárgyilagossága példányszerü volt; az egész gyűlés a tagok feszült figyelme, jóleső nyugodtsága és végig való kitartó együttmaradása mellett folyt le. A vármegyei általános tanító-egyesület gyűlésének kimagasló tárgya dr. Cseresnyés József főorvos apjuk, anyjuk s Neubauernek 18 éves lánya, s 14 éves fia a kocsitól jobbra és balra, az országút sártól ment gyepes szélén bandukolnak, összehuződva, dideregve, némán; bizonyára a jó meleg istállóról ábrándozva, mely nekik az éjszakára menhelyet nyújtana, s melynek fehérre meszelt falai már fel-feltü.nnek az előttük elterülő ritka akácás fasorai mögött. Végre elérték vágyaik netovábbját mai ütjük célját, Lőriníe pusztát s Neubauer alázatosan s megsiivegelve kéri az istállók előtt nagy hangon rendelkező béresgazdát, egy kis éjjeli szállásért. Elutasitják! A béresgazda hivatkozik a gazdájának méltóságos Ihász Lajos tizezerholdas főrendiházi tagnak tilalmára, mely szerint semmi féle gyüievész népet pusztájának belterületén megtűrni nem szabad. Mit csináljon szegény nyomorult Neubauer? A méltóságos úrhoz'kérelmével nem fordulhat, mert az távol, egy fényes város valamely pazar berendezésű palotájában előkelő társaságban, egyszerre három széken is ülve, húsos ujjai közt vastag szivarral, — aggódik a haza sorsán s vitatja a nép boldogitásának m dozatait. Megfordítja tehát Neubauer fáradt gebéjét, rozzant jármüvét s alázatos nyugodalmas jóéjszakát mondva, lassan távozik a pusztáról, ki a közeli akácásba. A gebe hamar ki van fogva és lepányvázva; már is lángra lobbant a hamarosan ösz- szekapkodott rőzse, s a tiiz közelében ruháikat szárítják az átázottak. 1906. november 25. ur „Iskolai egészségügy“ cimü elméleti előadása volt, mely általános köztetszéssel találkozott; mozgalmas discussió tárgya volt az országszerte ismeretes fizetési rendszer témája és a tisztujitás. A mindenkor példányszerüleg működő som- lyóvidéki ág. h. ev. tanitó-egyesület f. évi október 4-én tartotta őszi közgyűlését Kis Lajos ág. ev. lelkész körültekintő és szakavatott elnöklete alatt Nagy-Alásonyban; ez a tanitó-egye- sület, mely tudtommal a legrégibb tanitó-egyesület Veszprémvármegye területén s minden munkásságában az önérzés, önsegítés s önművelődés jellegét hordja, ez alkalommal és híréhez méltó programmot dolgozott fel, tárgyalván a helyesírásra fektetett nyelvtanitást, az egyházi dallamgyüjteményt, a tanító hivatását tekintettel az isteni mester példájára; a tanítóknak az egyházi és iskolai élet körül megillető jogát, továbbá a László és Zsedényi-féle alapítványok s állami-segélyek adományozását, végre azt is, hogy az egyesület jövő évi október 7-én tar- tandja fenállásának félszázados emlékünnepét. Iskolába szorító eljárás indíttatott meg, Ba- kony-Szent-László, Kerekteleki, Borzavár, Esz- tergár, Marcalő, Jákó, Suúr és Csatka községekben. A tanulók befogadására nem elegendő belsőségül iskolák fentartói közül az iskolák bővítésére felszóliást nyertek: az ajkarendeki, bándi, berhidai, csóti, dabronyi, devecseri, kisjenői, kolontáii lókuti, márkói, magyarpolányi, mező- szentgyergyi, olaszfalusi, pápai, peremartoni, siófoki, urkuti, vanyolai varsányi rkath. iskolák és az ösktii ág. ev. iskola. A vármegye 4 áll. el. iskolájának tanéveleji benépesedési kimutatását felterjesztettem, e szerint jár a 4 elemi iskolába 476 tanuló. Hasonlóképen jár a vármegye 10 polgári fiú és leány iskolájába 1090 tanuló; közülök csaK 200 fiú, a többi 890 leány. A „Néplap megküldését 99 ismétlő gazdasági tanfolyamu iskola számára kértem a földmivelésügyi m. k. minisztériumtól 1907. évre. Ingyenes tankönyvekben részesültek az almádi és ihászi áll. elemi, továbbá a gyeríyánkuti, pénzeskuti, iharkuti és kerekteleki községi iskolák szegény tanulói. Foglalkoztam a folyó tanévi óvó és iskola- kötelesek összesítésévé!, nemkülönben az iskolába járók statisztikájával. Uj iskolák nyíltak Dákán a rk. és Nemes- szalókon az izr. hitközségnél, nemkülönben uj osztályok a fokszabadi és szücoi rk., a suúri ág. ev. és csöglei ev. ref. iskoláknál. A Hárságy pusztán felállítandó iskolát erősen szorgalmaztam az alsó és felső egyházi hatóságnál, sőt az egyházmegyei főhatóságok esetleg az iránt való nyilatkozatra is felkértem, hogy vájjon az iskola államosításához hozzá járui-e? Érre nézve a törvényes 6 heti határidő beváratik. Megszűnt az eső is, s a nem messze fekvő Cséhkutról ide hallik az esteli harangszó. — Be is setétedett. Most már nem fél a szegény ember. Nem Neubauer sem, ki fiával a közeli kukoricásba oson, hogy egy kis vacsorára valót szerezzen be éhes magzatainak. Hisz marad még Ihász méltóságos urnák elég. — S talán a jó isJen sem látja meg, hisz oly setét van. De a Neubauer fiának szabadban edzett és a setéiben is látó szeme észreveszi a Kolon- tár felöli gyalog utón közeledő alakot, s nehogy tiltott cselekedetben talált issanak, hamarosan kilépnek a kukoricásból. Ép akkor ért oda az esteli utas, Számíts Sándor, cséhkuti kovács mester. — A váratlanul előtte termett két Neubauertől úgy megijedt, hogy eszét vesztve könyörgöit kegyelemért és életéért, — rablóknak nézvén és képzelvén a két Neubauert. Ezek pedig örültek, hogy nem csősz, vagy mezőőr került elébök s szó és bántódás nélkül engedték útjára a megrémült kovácst s boldogan tértek a tábortűz mellett melengő családhoz s csakhamar ízletesen fogyasztották a sült krumplit és kukoricát. Alighanem jobb étvágygyal és gyomorral mint méltóságos Ihász Lajos főrendiházi tag az ő drága vacsoráját, melynek leggondosabb megválasztása sem veheti elejét, a méltóságos ur rohamosan fejlődő májbaja által mind jobban közeledő katasztrófának. De a Neubauer családot is katasztrófa veszélye fenyegette azon két kakastollas képében, kik a rémlátó és legkevésbbé sem bátor
