Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1906-12-30 / 13. szám

II. évfolyam. Veszprém, 1007. november Í50. 48. szám. MEGJELELIK II IVÓK V 8ZOIBATOI DÉL IJTÁV. Előfizetési árak: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. — Egyes szám ára 24 fillér. Nyilt-tér garmond sora 40 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Hupka György. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figye­lembe nem vétetnek. El ne ígérkezzünk! (Hgy.) Közeledik az idő, amidőn városunk polgársága ismét megválasztja képviselőit, akik hivatva lesznek e város sorsát egy újabb időszakon át intézni, a polgárság boldogulását előmozdítani. Városunkban a lakosság számará­nyához képest, elég nagyszámú intelli­gencia van, s szép számmal vannak oly polgárok, kik tudásuk, tapasztalataik, jó­zan biráióképességüknél fogva, méltán hivatvák arra, hogy városunk ügyeinek intézésében részt vehessenek. Vannak mü­veit iparosaink, kereskedőink, diplomás embereink, kik intelligenciájuk mellett függetlenek is, s véleményüket szabadon nyilvánithatják, amire pedig a közügyek vezetésénél feltétlenül szükség van. Semmi kétség tehát, hogy polgársá­gunk a képviselők megválasztásánál vá­logathat azok között, kiket bizalmával megtisztelni óhajt. Több mint kívánatos, szükséges és városunk jelenlegi átalakulási viszonyai között életkérdés, hogy az uj városi kép­viselet oly elemekből állíttassák össze, melyek a legújabban folyamatban levő nagyszabású átalakításokat a megkezdett egészséges irányban tovább fejlesszék, betetőzzék, annélkül, hogy a polgárság teherbírási képességét szem elől tévesszék. Városunk a legutóbbi 1—2 év óta, uj korszakba lépett. Régi, hosszú idők mulasztásait igyekszünk pótolni, hogy városunk úgy is mint megyeszékhely, úgy TÁR CA. A magyar asszony. Irta és a Keszthelyen rendezett Csány-ünnepélyen fel­olvasta özv. Bezerédj Lászlóné, sz. Tarányi Irma. Az egyes szakaszok után, a szövegben említett magyar nőket élőképekkel mutatták be. Ködös őszi délután, — afféle szürke nap, — amidőn az ég és a föld átláthatatlan ködben ölelkeznek egymással. Nyomasztólag hat ez mindenre, siri csend honol a tájon, mintha minden mozgás, élet lecsendesült, kihalt volna. Csak a varjuk károgása hallatszik a légben, amint éjjeli szállásaikra vonulnak. Legjobb ilyenkor a fütött szobában, meghitt családi körben. Én, mint afféle magános földi vándor, egyedül ülök ablakomnál, nézem a tovavonuló felhőket, és lapozom a délutáni újságot. Nincs benne semmi ami érdekelne: nagy politika, világesemények, mindez oly szürke ma, akár az égbolt. Szerelmi tragédia, elválás, uj házas­ságkötés ; ez a mai napilapok állandó rovata. Ebben a kunyhó, az éjjeli menedékhely lakói, összekerülnek a kastélyok, paloták büszke urai­val, azzal a külömbséggel, hogy az utóbbiak regényeit hosszabb rovatokban ritkított betűk­kel tárgyalják. Persze a főmotivum mindezekben az asz­is mint túl a Dunának fekvése és szin- magyarsága által kiváló pontja, vezető­szerepét a megyében megtarthassa, fej­leszthesse. Mindnyájan tudjuk és sajnosán be­ismerjük, hogy városunk közügyei a ré­gebbi időkben mennyire elhanyagoltattak. Pedig akkor még a megélhetési jövödelmi viszonyok kedvezőbbek voltak. Ezt egy­részt a közöny, nemtörődömség, másrészt a város vezetőségének szerencsétlen meg­választása és összeállítása okozták. Kis kaliberű, kis koncepciójú embe­rek voltak túlsúlyban, kik szűk látkörük mellett még meglehetősen önzők is vol­tak, s igy áldozatokra képtelenek, tehát polgártársaiknak jó példa adására alkal­matlanok. Hogy városunk vezetéséhez, sorsának intézéséhez meg nem felelő egyének ju­tottak, annak bizonyításra nem is szoruló okai egyedül a polgárság, a választók voltak, kik az illető alkalmatlan egyéne­ket bizalmukkal meg?! 'ndékozták, polcra emelték. Meglehetős enyhén jellemeztük a dolgot, pedig az utolsó évtized túlon-túl rászolgált arra, hogy kiméietlen bírálatot mondjunk róla. S a képviselőtestület? Nos hát ez egy oly mozaik volt, melyben a nemes drágakövek mellett feles számban volt a teljesen értéktelen kavics, s igy nem csoda, hogy köztük az összekapcsoló anyag hiá­nyozván, az értékes elemek lassan-lassan kihullottak, visszavonultak. szony. Régi szokással mondva : hol az asszony ? Keresd az asszonyt, az asszonyt és megint az asszonyt! De ne keresd, hisz ott találod őt, a világ teremtése óta a férfi oldalán, mint segítő angyalát, megrontó ördögét, sorsának vezérló csillagát, mélységes örvényét. Bennünket azonban, nem az asszony ál­talános typusa érdekel, hanem a magyar asz- szony. Mert ő az, aki nemzetünk ezeréves di­csőséges fennállása óta, végigkíséri őseinket a századok viharain, honszeretetével, könnyeivel, sokszor vérével segítvén, lelkesítvén őket abban, hogy ezt a hazát, ezt a nemzetet megtartsák magyarnak. Ezáltal válik typusává nemzetünk történelmének, amelynek minden korszakában találkozunk eszményi alakjával. Nemzetünk keresztény kultúrája Szent Ist­ván uralkodásával kezdődik. István a keresz­ténység nagy apostola volt, aki megtérité, meg- keresztelé nemzetét és pogány szokásait keresz­tény erkölcsökkel cserélte fel. A hit tüzétől át­hatva, az egyház megszilárdításán fái adott, és munkálkodott az emberszeretet és irgalmasság nevében, a rabszolgaság eltörlésén, a keresztény család megalapításán. Méltó társa volt mind­ezekben hü hitvese Gizella, aki nemcsak a ko­ronát osztá meg szent férjével, de résztvett an­nak áldásdus működésében is. Az ő buzgósá- gának és bőkezűségének emlékeit, számos egy­házunkban tartották fenn a mai napig. A vesz­prémi dómot pl. ő épittcté. Tihanyban pedig Képviselőtestületünk színvonala ma is igen sok kívánnivalót mutat fel. ügy talán felesleges is ezen állítás bizonyítá­sába belemenni, mert hisz mindnyájunk­nak élénk emlékezetében élnek azok a jelenetek, melyeknek városunk örök szé­gyenére, több ízben tanúi voltunk, s a midőn sok esetben a tudatlanság, több­ször ismét a beszámithatlanság serken­tettek egyes képviselőket a fel- és közbe­szólásra. Városunk, tehát a képviselőtestület tekintélye is, megkövetelik, hogy a kép­viselőtestület színvonala emeltessék, ma­gas színvonalon tartassék. Ezen célt kívánja szolgálni azon mozgalom, melyet több nemesen és he­lyesen gondolkodó polgártársunk, köztük, illetve élükön városunk egyhangúlag meg­választott országgyűlési képviselője, dr, Óváry Ferenc megindított. A mozgalom, illetve szervezkedés részletesebb ismertetését lapunk hírrova­tában adjuk, e helyütt csak azt hangsú­lyozzuk, hogy igenis, minden polgárnak erkölcsi kötelessége s jól felfogott érdeke parancsolja, hogy a városi képviselőtes­tületbe csak érdemes egyéneket válasszon. Hangsúlyozzuk ezt annál inkább is, mert értesülésünk szerint egyik-másik városrészben egészen nevetséges alakok mozgolódnak, hogy részben magukat, részben cimboráikat a képviselőtestületbe becsempésszék. Idő van még elegendő a választá­sokig. Tehát senki el ne hamarkodja a ma is mutatnak egy misemondó ruhát, melyet ő hímezett. Boldog asszonynak mondható Gizella: Szent István neje, Szent Imre anyja. Magyar szenteink sorában, mintegy vezér­csillagául a női erényeknek, ott találjuk Szent Erzsébetet: II. Endre magyar királyunk leányát, Lajos thüringiai tartománygróf nejét, a magyar- származású, de idegenbe szakadt nagy szentet. Fejét kettős korona díszíti. A hatalom fényes és a szenvedések tövis koronája. Ezekben a na­pokban tartotta az egyház fényes ünnepséggel születésének 700 éves évfordulóját. Nagy volt ő mint a szegények pártfogója, az alamizsnák osztogatója és mint a legenda mondja : köté­nyében a kenyér rózsákká változott. Amint a kereszténység áldásdus működé­sében, az irgalmasság gyakorlásában, legelöl találjuk szent asszonyainkat, úgy a művésze­teknek hazánkban való meghonosításában is ők járnak elől. A renaissance-korban uj öntudatra, ébred Európa. Tudósok, művészek, istenáldott nagy tehetségek versenyeztek akkor abban, hogy mind azt a szépet, amely az ő lángelméjükben megfogamzott, az utókor számára méltó alakba öntsék. Hisz a legnagyobb bámulattal borulunk le ma is egy Michel Angelo, egy Rafael és a többi halhatatlanok mesterművei előtt. A rena- issance-styl hóditó útjára indult Európában. Legelső hódításaival Magyarországon Mátyás udvaránál találkozunk, mint ahogyan általában

Next

/
Oldalképek
Tartalom