Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1906-12-30 / 13. szám
2. oldal (47. szánu) VESZPRÉMI ELLENŐR 1907. november 23. hát az az indítvány, hogy az állam ha már a jelen nyomasztó körülményei között másként nem teheti, legalább olcsó j kölcsönnyújtással siessen a városok se- | gitségére. Igenis, ne a jobbára spekulá- ; cióra alapított fővárosi s más vidéki hitelszövetkezeteknek megmentésére pazarolja az állam az ország millióit, de a vidéki városok felsegitésére. A főváros kultuszából elég volt. Ébredjünk mi vidéki nagyobb városok! Kérjünk, sürgessünk, sőt követeljünk. A nemzeti kormánynak éppen az a sürgős feladata, hogy azt erősítse, amiben nemzeti, államfentartó erő rejlik. Egy mesterségesen emelt és a nagy jómódtói le- dérségre hajió főváros elveszhet, de a nemzet nagysága, jövője az okos, célszerű magyar politikával nagygyá tett vidéki emporiuirtokban van. Veszprém, Halpiac. WELLNER GYULA fogász = ajánlja magát a legjobb és legszebb műfogak, egész fogsorok készítésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan, minden célnak megfelelnek. Kívánatra egy műfog néhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül e! és a foggyökér eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével illesztetik a szájba. Javítások díjmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe vágó műveletek. Veszprém, Halpiac. Handlé, mi van eladó? Van-e még valami ebben a nyomorult, erkölcsileg és anyagilag elzüllött országban, ami nem volna eladó s amit még el nem adtak volna? Becsület? Jellem? Meggyőződés? Hiú ábrándképek ma, melyek valamikor, hajdanában talán léteztek. Hazaszeretet? Ki beszél ma ilyen ostobaságról ? Egyáltalán ki beszél ma szerelemről ? Csak a Homo sexualisok! Az ősök kegyelete, vagy szent hagyományaink tisztelete ? Smarrn, spongyát rá! Azaz nem ! Mert ezt még el lehet gseftelni. — Ép most gseftelnek nagy Rákóczi emlékével, a nemzetnek a nagy fejedelem iránt őrzött és táplált szent kegyeletével! Rossz magyarsággal, rongy cafat papiroson, minden alirás nélkül, gépírásos nyomtatványt kaptunk, s nyilvánvaló, hogy országszerte százezer és millió számra osztogatják és küldözik szét. Rákóczi lovas-szoborról beszél a seklám- cédula. Felemlíti gróf Andrássy, Hadik Endre, és valami Szalay László főispán nevét, mint akik a Rákóczi-nevet meg fognák örökíteni azáltal, hogy a nagy fejedelem lovasszobrának felállítása érdekében tárgysorsjátékot rendeznek. Tehát újból handlé! Újból mi van eladó! Újból hazárd, szerencsejáték?! Szégyeljék magukat! És szégyelje magát mindenki ebben a nyomorult sipista országban, hogy itt semmit sem lehet tisztességes, becsületes utón, munkával, vagy önzetlenséggel létesíteni! Csak handlé, mi van eladó? Hol a ge- seft, hol a sáp ? Szégyeljék magukat a kibicek, kik egy nemzet bőrének fruktifikálásán keresik meg rongyos garasaikat. Szégyeljék magukat, ha még tudják, azok a főtolvajok, akik őseik nevét, emlékét már pálinkás, boros s egyébb üvegekre reklámkép eladták, s most utolsó váltópénz gyanánt, nemzetük legdrágább ideáljaival üzérkednek. De szégyeliék magukat leginkább azért, hogy egy saheroló bandának megengedik a nemzet drága emlékével üzérkedni. Rákóczinak szobrot? Majd állít a hálás utókor! Az, amely méltó lesz önmagához, s felismeri valódi értékét a nagy nemzeti hősnek, ideálnak ? Majd állít egy másik, erős, lelkében is korrekt és nemes nemzedék szobrot, a legnagyobb, legönzetlenebb, s legfenköltebb lelkületű nemzeti hősnek! Avagy állítson hát a mai, léha fajzat szobrot, vagy mauzóleumot, de ne kártyán, ló- i versenyen, lutrin, vagy mit tudom én minő szerencsejátékban összelopott, zsarolt, összekockázott pénzen ! Hát állítsanak azok, akik a nagy fejedelem millióit elharársolták, s ma is élvezik! — Vagy állítson a hű, szegény, de becsületes nép az ő nyomorult filléreiből, de semmiesetre hazárd- vagy szerencsejátékon összeharácsolt pénzen. Ám játszék, lutrizzon ez a nép! Legyen Török szerencséje örök, vagy Benkő sorsjegye bankó, de Rákóczi-szoborra létesített sorsjátékban ne vegyen részt senki. Vigécek, kufárok, handlék költöztek be ennek a szerencsétlen nemzetnek panteonjába ! Ám üzérkedjenek a főtolvajok, de Rákóczival, az ő nevével és emlékével ne merészeljen senki gseftelni! Dobjuk ki a gazembereket nemzetünk legszentebb templomából, s ne engedjük meg, hogy szentségeinkkel gsefteljenek. Igaz! A fővárosi Bazilikikát tiltott, szerencsejátékon összenyert pénzen építették újra! Szégyen és gyalázat. De Rákóczi emlékét, kegyeletünk és eszményképünk megtestesítő, s látható jelképét ne engedjük kibicek, sipisták, lutrizók és kártyások céljaira felhasználni! Egyszóval: Rákóczi- szobor sorsjegyet ne vegyünk. A vármegyeházáról. A belügyminiszter helybenhagyta Vesz- prémvármegye októberi közgyűlésének azon határozatát, mellyel a megyei tisztviselők részére Veszprémben a II. lakbérosztályt állapította meg. — A zirczi főszolgabírói állásra hirdetett pályázat december 3-án lejár. Ezideig csak egy pályázati kérvény érkezett be a vármegyéhez, Huszár Gyula zirczi szolgabiró, tb. főszolgabíró kérvénye. A Huszár Gyula esetleges kinevezése által megüresedő szolgabirói állásra szintén csak egy pályázó van, dr. Sült Lajos közig, gyakornok, tiszteletbeli aljegyző. — A zirczi utbiztosi állásra főispánunk Doliszta Kálmán déghi lakost, okleveles utmes- tert nevezte ki december 1 -töl számítandó fizetéssel. — Személyi hírek. Hunkár Dénes főispán ő méltósága szerdán székelyére érkezett s huzamosabb időt fog itt tölteni. — Koller Sándor alispán Budapestre utazott, hol az országos tisztviselők egyesületében úgy a választmányi, mint a közgyűlésen, mini Veszprémvár- megye kiküldöttje részt vett. Mindkét gyűlésen fontos ügyek tárgyaltattak, melyekről jövő lapszámunkban be fogunk számolni. — Dr. Vég- helyi Kálmán, vármegyénk főjegyzője négy napi szabadságáról Budapestről hazaérkezett, s hivatalos teendőinek ellátását megkezdette. — Eljegyzés. Ifjú Molnár Antal küngösi földbirtokos, kedden tartotta eljegyzését Fritse Erzsikével, néhai Fritse József, a Khuen-Hédervári urodalom volt jószágigazgatójának leányával. pontját akarta megdönteni, azok abból egy j jottát sem engedtek ! Azutám megházasodott. Szép, fiatal a felesége, akivel nagyon bolgog. Már egy kis fia is van, s boldogságából mi sem hiányzik. Büszkén is szokta mondogatni barátainak, ha néha találkozott velük: — Látjátok, boldog vagyok! Az én feleségem is hű ! Barátai hallgatag mosolylyal gratuláltak a kiváló szerencséhez. Álmodozásából unokaöcscse belépte rázta fel. Csinos fiatal ember volt Pál, kit bátyja magához vett s ott foglalkoztatta az irodában, különben mindig a nők lábanyomát taposta volna. Az igaz, azok is szívesen fogadták körükbe a szellemes fiatal embert. — Már végeztél Pali ? — Igen. És te ? Nem jössz még haza ? — Még nem. Egy darabig még itt maradok, hogy munkám befejezhessem. Éppen ez okból ma nem is vacsorázhatok veletek. Különben várjunk csak! Te most úgy is haza mégysz, kérlek tehát, mondd meg a feleségemnek, hogy valamivel későbben téríttessen a lugasban. Úgy egy óra múlva otthon leszek ló lesz igy ? — Jó. — lehat légy szives, kérd erre a feleségemet. Hanem még egyre figyelmeztetlek. A 1 fiammal ma délután a lugas másik kijárata közé eg} lv.ii u fontunk; ne járjatok ott, nehogy elrontsátok a fiú játékszerét. Ugyan nem szók- ! tunk azon járni, de mindamellett mégis felhi- í vom erre a figyelmedet. Most tehát siess, hogy még idején értesithesd a feleségemet. Pál elment, Horéniusz pedig folytatta Írását. Lázas sietséggel haladt előre, úgy hogy sokkal hamarább elkészült vele, mintsem gondolta. Alig egy fél órára rá, hogy Pali elment, fogta kalapját s egy egészen más, de rövidebb utón igyekezett haza. Nemsokára a kertben volt s egyenesen a lugasnak tartott. Már közvetlen közelébe ért, s ekkor elfojtott női hang hallatszott onnan ki. Lábujjhegyen közeledett a lugashoz. Már előre örvendett annak, hogy miként fogja feleségét meglepni. Csak egy jázminbokor választotta már el s ép kettéhajlitotta, hogy azon kilépjen, mikor egy száraz ág törött ketté lába alatt. A következő pillanatban egy halk sikolyt hallott s a lugas túlsó felén, ép ott, ahol a háló volt, egy női alakot látott kisurranni az esti szürkületben. Előtte pedig megsemmisülten állott öcscse, Pál. Horéniusz alig fojthatta el kacagását, hogy oly váratlanul megzavarta a légyottot, Oly ko- mikus volt az, hogy oly némán, zavartan áll előtte öcscse, a nők kedvence, a hős dandy ! ; Tehát felesége helyett egy szerelmes pár tur- békolását lepte meg! S bár torkát a nevetés fojtogatta, azért mégis kellő komolysággal iparkodott beszélni. Kedves Pali, máskor jobb lesz alkal- I masabb helyet választanod pásztoróráid élvezésére, mert azt már igazán nem szerettem , volna, ha történetesen nem én, hanem felesé- ! gém talált volna itt. Ugy-e, ezt magad is belátod ? Majd észre vette a szétrombolt hálót s némi nehezteléssel folytatta : — Látod, még kis fiam lepkehálóját is szétrombolta szerelmes párod, holott ép ma figyelmeztettelek reá. Mit szól majd a kis fiam ? Horéniusz nem akarta hallgatag öcscsét tovább is zaklatni, azért magára hagyta. A házban kis fia szaladt elébe. Ede felkapta, megcsókolta s a mama után tudakozódott. Ott találta az ebédlőben, láztól kipirult arccal. Ede nem vette észre s hangos kacagással mondta el a lugasban történteket, bogy mint rebbentette szét a szerelmeseket, s mily komikus volt a Pali helyzete, az a néma szótalan- sága, zavartsága. Felesége azonban néma maradt; hol elsápadt, hol meg lázas pir futotta el arcát. A férj aggódó tekintettel nézett ekkor nejére s most látta csak, hogy mily egészen más színe van; a keze hideg, a feje meg forró. — Az Istenért édes, bajod van? Oly különös színed van, mintha csak beteg lennél. Szólj, rosszul érzed magad? Felesége alig hallhatóan felelt: — Igen, szeretnék lefeküdni. A férj szerelmesen ölelte magához az asz- szonyt s felkapta, hogy a hálószobába vigye — s ekkor . . . ekkor a lámpa fénye mellett megcsillant1 felesége hajában a selyemszál . . .
