Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1906-10-14 / 2. szám

választás f. évi január 9-re volt kitűzve. Dr. Halász január 8-án táviratilag tu­datta híveivel, hogy a küzdelemtől visz- szalép s nem pályázik az állásra. így tehát dr. Lobi, az egyedüli pályázó, hí­vei által meg is választatott. Az alispán uj pályázat kiírását rendelte el, mig a megyei állandó választmány ezt ellenezte. — Dr. Lobi az aiispáni határozatot meg- felebbezte. Dr. Lobi megválasztatására és szerzett jogaira hivatkozik, mig azok, kik. ezen'választásba megnyugodni nem akarnak s más körorvost óhajt; n ik, a közegészségügy érdekét hangoztatják s oly orvos megválaszthatását szorgalmaz­zák, aki nincs számos más helyen is el­foglalva. Dr. Lobi álláspontját dr. Óvári vé­delmezte, s körorvossá történt megvá­lasztását helyben hagyni kérte. Dr. Kende Ádám ellenben a kerület, egészségügyi érdekei melleit tört lándzsát. Érdekes volt, hogy még Bauer Antal v. orsz. gyűl. képviseiő is, — akinek pedig dr. Lobi háziorvosa, — Lőbl ellen foglalt állást. Mire ezen ügyben szavazásra mentek, már csak 21 bizottsági tag volt jelen, kik közül 8 Lőbl mellett, 13 pedig az uj pályázat elrendelése, — tehát az alis­pán javaslata mellett döntött., — Ekkor a főispán a gyűlést berekesztve, annak folytatását kedd délelőttre rendelte. A keddi gyűlés a kisteremben folyt le 14 tag részvételével, a tisztviselőket is beleszámítva. A tárgysorozat pontjai itt gyors egy­másutánban tárgyaltattak le. Megemlít­jük a következőket: A veszprémi ág. ev, gyülekezetnek a rendelkezési alapból 100 kor. segély megszavaztatott. Bakos János és Vincze József háziszolgák fizetésé 40 koronával, lakbérük 60 kor. évente felemeltetitik az államkincstár terhére. Az enyingi körorvos látogatási dijait megállapítják, dr. Varjas Mór felebbe- zése folytán: az eddigi nappali 50 fillért 80-ra ; az éjjeli 1 koronát 1 kor. 50 fillérre emelik. Halottkémi-dij marad mint eddig 40 fillér. Özv. Kovács Pálné somlyóvásárhelyi 4 ______________________________________ ján estéről-reggelre levágatták egy szabóval olyan rövidre, hogy az attilából huszárka lett! Persze a tulajdonos tudta nélkül. Mikor reggel öltözni kezdeltek, tízszer is kézbe vette a tulaj­donos a szárnyaszegett attiliát, de nem ismert reá. Végre is nem találván mást, elkezdett rezo- nirozni, hogy másnak a ruháját hozták be neki. Váltig erősítették a többiek, hogy de bizony az övé ez a ruhadarab, csak öltse fel. Fel is öl­tötte s mutatta, hogy hiszen ez neki rövid. Amire avval akarták megnyugtatni, hogy bizo­nyára ő nőtt az éj folyamán. A városligeti tavon már komolyabb volt a baj. Csónakáztak. Sem evezni, sem kormányozni nem tudott egyik sem. Hát beleütköztek egy sandolinba, melyben egy ur ült, akinek a cilin­dere eme kellemetlen érintkezés folytán a vízbe pottyant. > " A cilinder akkor még nem volt nagyon népszerű föveg.1 Kivált olyan baloldali férfiak előtt, mint a mi deputátusaink voltak. Nosza rajta! az evező lapátokkal viz alá nyomni a jobb sorsra érdemes kürtő-kalapot! A’ biz el­merült; de nemcsak az,, haoem a deputátus urak is, mert a nagy igyekezetben felborult : a csónak. Szerencsére a viz csak derékig ért. Kigá­zoltak az iszapban a partra. Átöltözni. Igen ám! De egy fiakeros sem aksrta őket felvenni ne­hogy a kocsiját bepiszkítsák. Gyalog sem le­hetett igy keresztül menni a Király-utcán. — Végre is nagyppénzzel megvesztegettek egy nyi­tott omnibuszt, az szállította őket a „Magyar Király“-ba, Ahonnét azonban két nap múlva lakosnak férje után évi 150 kor. nyugdíj, 1906. jun. hó 1-től megáHapittatik. Száz István devecseri utbiztos nyug- dijaztatik 34 év és 2 havi szolgálat után évi 883 kor. 33 fillérrel, 1906. okt. 1-től kezdődőleg. „ Enying községnek megengedtetik, hogy tűzoltói szükségletek beszerzésére, a takarékpénztárban kötményezett könyv­ben elhelyezett alaptőkéjéből 200 koronát felvehessen. Csepely Péter siófoki lako’s kötelez­hetik, nogy a siófoki házipénztárral szem­ben, be nem számolásból eredő 275 kor. 12 fillér tartozását 30 nap alatt végre­hajtás terhe alatt befizesse, Szent-Gál község szülésznőjének évi fizetése 140 koronában jóváhagyatik. Az összesen 126 pontból álló tárgy­sorozatból ennyit voltunk képesek be­számolni, mert részben helyszűke, részben pedig a hirlapirók asztalának kedvezőt­len elhelyezése a bővebb tudósitás adás­ban bennünket meggátolt. VESZPRÉMI ELLENŐR _______ Vá rosi közgyűlés október 9-én. A fenségestől — a nevetségesig. Délben ért véget a közgyűlés s délután 3 órára már ismét közgyűlés volt hirdetve. Ezút­tal városi! Nem is akartak a képviselők sehogy Sem összegyülekezni, s a tisztviselőkkel össze­sen 28-an voltak a megjelentek. Ezek legalább nem bánták meg eljövetelüket, mert volt részük komoly, megható momentumokban, s derült, mulatságos epizódokban egyaránt. ' A komoly és feiemelÖ’hangulatot Rákóczi, Ferenc és elbujdosott társai földi maradványát- , nak hazaszállítása alkalmára rendezendő orszá­gos ovációban való részvétele városunknak adta - meg; — mig a humoros és pillanatonkint gro­teszk miliőjét a közgyűlés képének,,— dr. Benkö Károly beszéde és felszólalása nyomán fakadt felette komikus epizód szolgáltatta, melynek ön­maga által sem képzelt szereplője a Városi tiszti ügyész lett. Mulattak, nevettek, is, rajta eleget a jelenvoltak; néhányan sajnálták azon kedvezőt­len helyzete miatt, melybe jutott, s melyben kénytelen-kelletlen be kellett látnia és ismernie, hogy önmagával jutott ellentétbe.' Valóságos er­kölcsi Szédán volt ez!. Megadás kegyelemre! Szeglethy polgármester fél 4 órakor meg­nyitja az ülést. Jegyzőkönyv-hitelesítésre felkéri kilakoltatták őket azért az ártatlan dologért, hogy az ajtók elé este kirakott lábbelieket össze csereberélték. Persze másnap reggel volt irtózatos csen­getés minden szobából; lárma, veszekedés a szegény Lohndienerrel, aki semmiről sem tu­dott semmit. — Volt azonban a vendégek kö­zött egy turista angol, akinek a hegymászó ci­pője helyett, Pongrácz Dániel sarkantyus lakk­csizmái jutottak osztályrészül. -- Ez aztán dühbe jött; az egyik, ^csizmát kivágta a másod­emeleti nyitott ablakon az utcára, — a másikat hozzávágta a Lohndiener fejéhez s a maitre d’ Hotelnek olyan patáliát csapott, hogy az indíttatva érezte magát, felkérni a deputátus urakat, hogy vendéglőjét fosszák meg becses jelenlétüktől. — Hát ha nem végeztek jól a petíció dolgában, — jól végeztek legalább egyebekben. Szinte látom, hogy miként kicsinyük le a mai modern férfiak, az elmondott események szereplőit, a nekik gyermekesnek tetsző „Juxo- kért“. Pedig higyjék el, hogy a kedélynek, azokra a maücia nélkül való tréfákra hajló naivsága, annál nagyobb energiával képesített a szóra­kozás pillanatait felváltó komoly küzdelemben. — Mig ma a legtöbben, a tréfára komoly, — a komoly küzdelemre pedig nagyon is tréfás alakok. Már most, hogy Jókait plagizáljam,' — tegyünk ide három pontot, mintha három boros pohár volna; jelezvén a további beszélgetést: * * * Cholnoky Ferenc drt, Rosenthal Nándor és Ke­lemen Imre képviselőket. — Polgármester beje­lenti, hogy egy beérkezeit indítvány értelmében a tanács javasolni fogja az összes hiffelekeze- teknek és egyházaknak, hogy Rákóczy és társai hamvainak hazaszállítása napján és órájában, a város Összes templomainak harangjai zúgjanak. Üzleteiket a kereskedők ez időpontra bezárják, s felkéressék a polgárság, hogy házait és laká­sait zászlókkal díszítse fel. A közgyűlés ehhez természetésen hozzájárult. Ezután bejelenti a polgármester, hogy: városunk jeles szülötte Bezerédy Viktor, az ál­lamtitkári ciniet nyerte meg ö Felségétől, s hogy Bezerédyt ez alkalomból a város nevében táv­iratilag üdvözölte, ki ezt meg is köszönte. — Helyesléssel tudomásul veszik. Jelenti, hogy városunk nagy jótevőjének, v. dr. Fejérváry József prelátus-kanonoknak a dísz­polgári oklevelet küldöttség élén átadta. Felol­vastunk, a díszoklevél szövege és dr. Fejérváry köszönő-levele. — Mindezt jegyzőkönyvbe ik-: tatni határozza képviselőtestület, a díszoklevél másolatát pedig élhelyezteti á városi levéltárban. Bejelenti polgármester, hogy egy névtelen jótevőtől (Ki lehet más, mint áldott jótevője a városnak, dr. Fejérváry ? A tudósitó.) a .tiszt­viselők nyugdij-alapja részére 1000 korona ér­kezett. Ugyancsak X. Y. aláírással szintén azon célra másik 1Ö00 koronát hozott a kir. posta . Budapestről! (Ezt sé nehéz kitalálni, hogy kitől.) : Mindkét rendbeli ajándék köszönettel fogadtatik s jegyzőkönyvben felemi ittetik. Több jelentéktelen ügynek megjegyzés nél­küli letárgyalása után következett Fenyő János volt városi, tüzőr végkielégítési kérvényének tár­gyalása,' mely szülőoka volt a fentebb bejelen­tett humoros intermezzónak. Fenyő János 12 évi tüzőri szolgálat után kilépett a város szolgálatából s a városi takaT réknál nyert alkalmazást. Kérte, hogy befizetett 165 kor. nyugdijjárulékából neki 65 kor. visz- szatérittessék.-• A városi pénzügyi és gazdasági bizottság egészen helyesen kimondotta, hogy ez nem tel-, jesithető, miután Fenyő önként, vált meg szol-, gálatától. Javasolja azonban,: hogy tekintettel :Fenyő hosszú, hűséges szolgálatára, rcszésit- tessék a közpénztárból,a kért összegnek meg- ; felélő; kegyadományban; Ily értelemben teíf ja-j : vaslatof a polgármester is. :d 2 > Csodálatösképen a képviselőtestület'több agj.a, különösen és legelső sorban dr. öí^ Antal •'•városi-tiszti főügyész, egészen más ma­lomban kezdett őrölni s erélyesen tiltakozott Fenyő megajándékozása által a nyugdijszabály- zaton ütendő „res“ elei. Felszólalt Perényi Antal, Öváry Kálmán, Kelemen Imre s indítvá­nyozták a >65 kor. jutalom megadását, — de nem a nyugdijaljpból. Hasztalan! Dr. Csete egyre hangoztatta, hogy a nyugdíj szabályokon rést ütni nem sza­bad. Valóságos Dón Kihóte de la Máncsa harca volt ez a szélmalmok ellen, s dr. Csete valóban nyílt ajtót akart betörni, — mert. hisz mint em­lítők, nem a nyugdíjalapból volt adandó a ju­talom. Megszólalt erre a nagy ágyú, dr. Benkö Károly személyében, ki az ő szarkasztikus hu­morával ráolvasta a városi tiszti főügyészre, hogy ő volt az, aki a nyugdijszahályzaton ^már egy ízben igen nagy rést ütött, mikor az ő „kedves pptvaristájának“ Horváth Bélának, a rendőrség szolgálatából való kilépése alkalmával, a nyug­díjalapba befizetett illetékeit visszafizetni java­solta s az ki is fizettetett. Persze akkor nem egy . szegény törődött fűzőiről volt szó, hanem a főügyész ur paivaristájáról! Dr. Benkö ezen szavaira általános derült­ség és zsibongás töltötte be a tárgyaló termet, dr. Csete pedig állt, nem ugyan mint a „Szírt“. sem úgy mint Sión hegye, hanem egészen el­lenkezően. — A derültség csillapodtáig meg­gondolta magát s merészen kivágta, hogy hát jól van, ha már úgyis rést ütöttünk a nyugdíj szabályokon, hát folytassuk a. rés ütést s adjuk meg Fenyőnek a kért összeget.. Ebbe. azonban dr. C/7o//7oA>Miem egyezett bele, s kijelentette, hogy egy szikrányit sem enged a fennálló sza­bályzatot. így nyilatkozott a polgármester is, kinek nagynehezen sikerült a vitatkozókat azzal elcsendesiteni, hogy hiszen a közpénztárból fog a jutalom Fenyőnek adatni. Erre ismét általános derültség és affeletti csodálkozás vett erőt a képviselőtestületen, hogy hát hogyan is történt, hogy ők a dolgot már régen meg nem értették. Dr Csete főügyész is csatlakozott a kérdés ilye­1906. október 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom