Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-01-12 / 3. szám
902. január 12. VESZPRÉMI ELLENŐR. 5. oldal. Arról jött csak a szó elő: A városi képviselő Közülük hát ki is lészen? Kiért kiizd'nek, harczta készen. Hogy ki lesz az, — kit jelölnek T’otn az soha el nem dome, Ha egy haja, egy léghajó, Messze országokba való, A magasból le nem szállna, Fejük felett meg nem állna. S tgy érczes hang a magasból Csendet kérve, imigyen szól: Magyarok! mit párioskoútok, Ti nem oda valók vagyto.:, Csak egy ember arra ineitó, Reá esék minden vétó. Ki az a ki karácsonykor Szegényeknek kosztol tűi ? Ki az, ki ha nem is kérdi . Hallatja a szép szaval ? Ki az, ki mindig bicziki:.: És kié a dús kebel? ... * Ilyen sok szép tulajdonság Mandátumot érdemel. Ki az? végzé, nektek Idán Nem rébusz és nem tahiy. Válasszátok! hát legyen o, A városi képviselő. Es szól a dal, ctt fent és 1: ic : „Das ist der Náczi Der Náczi, den a jeder ken I.“ Krieses. TÖRVÉNYSZÉK. A veszprémi kir. törvényszéknél a jövő hét folyamán a következő végtárgyalások tartatnak: Január hó 14-én. Melczer Lajos elleni orgazdaság büntette. Karsa József és László elleni hatósági elleni erőszak büntette. Január hó 15-án. Molnár Vendel elleni gondatlanságból okozott súlyos testisértés büntette. Marton Lajos elleni lopás büntette. Juhász Mári elleni lopás büntette. Horváth András elleni súlyos testi sértés büntette. an, arról bizonyságot tesznek a statisztika követező adatai. Tiz évi behozatalunk volt: kerti vete- ménymagvak és fümagvakban’ 243.532 q., lóhere és luezernamagban 58.267 q., len-, kender és | egyéb olajos növények magvaiban 50.056 q., lencse, borsó és paszulyban 278.645 q., tatárka és ölesben 41.821 q, stb. stb. Ezen adatok mindenesetre elszomorítók, mert elzik, hogy a magyar mezőgazdák az ősapáktól örökölt conservativismusból nem tudnak kibontakozni, s daczára a jobbról-balról érkező tanácsok özönének, a gazdálkodási üzletvitel terén még mindig a külterjes iránynak hódolnak ott is, a hol az intensiv gazdálkodás minden előfeltételei feltalálhatok. Nem akarjuk mi azt mondani, hogy a fent elősorolt magvak összes mennyisége itt állítassák elő, annál kevésbbé is, mert hiszen Köztudomású, logy az összes külföldről importált magvak itt kellő mennyiségben nem is volnának termeszthetők ; de viszont nem hallgathatjuk el megütközésünket a tényleg létező állapotok felett, mert az is tény, hogy széles ez országban találhatunk azért oly helyeket,- hol egyes specziális fajok kivételével iá nem is teljesen hasonló, de legalább megköze- itő menyiségü növényeket, illetve magvakat produkálhatnánk. A szakemberek részéről nagy körültekintéssel végrehajtott termelési kísérletek eredményei véle- ménykülömbség nélkül igazolják ezen állításunkat, s igy azt hisszük, hogy a köz érdekében cselekszünk akkor, midőn szavukat a jelzett növények intensivebb felkarolása illetve termelése érdekében 'elemeljük. Külföldön egyes emberek tizezereket raknak félre ilyen specziális növények termelésével elért jövedelemből, annak daczára, hogy termelési czltségük a föld okszerűbb megmunkálása, a kü-' ömböző műtrágyák használata, a gondosabb ápo ás stb. effélék által jelentékenyen magasabb. Ná- unk pedig szégyenszemre marad minden a régiben. Reméljük megértik szavunkat azok, a kikhez intéztük, s a jövőben már tanácsunkat követendik Mitől pusztulnak leginkább a telelő virágok ? ALÓ A „Zenélő Magyarország“ zongora és he gedü zenemüfolyóirat a IX-ik évfolyamába lép a most beküldött 1-ső füzetével. Kilenczéves pálya futásán felküzdötte magát e minden zenebarátnál nélkülözhetetlen hangjegy folyóirat, hogy minden zongorán és szalonban feltalálható s hogy a leg számottevőbb hazai és külföldi zeneszerzőket szá mithatja munkatársai között. 1902. évi I-ső füzete a következő tartalommal jelent meg: 1.' Lángi Ernő „Kinyílott I fehér rózsa“ magyar dal. 2. Beriot Károly „Ária Donizetti“ operájából hegedűre zon gora kisérettel. 3. D’Amant .L. „Álomkép“ dalke ringő. 4. Huber Sándor „Czinka Panna“ ábránd- Minden hóban két hasonló terjedelmű füzet legsikerültebb aktuális zenetermékekkel jelenik meg- Előfizetési ára 24 füzetre egy évre 12 korona 12 füzetre félévre 6 kor. Előfizethetni a „Zenélő Magyarország“ zenemű kereskedésében Bpesten Vili., József-körut 22/44., hol bármi más zenemű is megrendelhető. KÖZGAZDASÁG. Elhanyagolt növénytermelési ágak. Hazánkban számos oly mezőgazdasági tér nény, különösen pedig ipari növények és vető nagvak hozatnak be roppant nagy mennyiségben i külföldről, a melyek a mi viszonyaink között gern jó minőségben lennének előállíthatok és tér nelhetők, s a mi által jelentékeny pénzösszegnek elszivárgása gátoltatnék meg. Hogy ez tényleg ig; Ez helytelen eljárás. Csak azt a növényt öntözzük meg, a melynek szüksége van reá,* és ehhez szabjuk a viz mennyiségét is. A nagy sok levelű növénynek több, a kevés vagy semmi levéllel bíróknak kevesebb vizet adjunk. Az öntözésre befolyással van a helyiség hőmérséklete is, a mire szintén tekintettel kell lennünk. Melegben több, hidegben kevesebb vizet fogyasztanak a növények. Ugyancsak a télen virágzó növényeknek szintén több vizre van szükségük, mint a pihenőknek, sőt ezeket az öntözéssel nem is szabed a vegetáczióra serkenteni. A telelő növényeknek másik nagy ellensége a túlságos meleg, mely legtöbbnyire szintén a nagyon is jó gondoskodásnak eredménye, vagyis annak a félelemnek, hogy a hideg megárt ked- venczeinknek. S ebben sokan annyira túloznak, hogy még olyan növényeket is telelőbe tesznek, melyek a szabadban pusztán, vagy gyenge takaró alatt egészen jól viselik el a telet. Ezzel csak munkánkat szaporítjuk és az illető növényeknek inkább ártunk, mint használunk vele. A telelő helyiségnek, különösen a pihenő növények számára, csak olyan hőmérséklettel kell birniok, hogy a fagy meg ne ártson nekik, ilyenben üdék maradnak, a kihajtásra nem kényszerit- tetnek, minden erejüket megtartják a nyári fejlődésre. Ellenkező esetben haszontalanul pazarolják erejüket olyan rügyek kifejlesztésére, melyeknek télen szunyadniok kell. E két főellenségen kívül a telelő virágoknak más ellenségeik is vannak, mint: a por, füst, lég- huzam, sőt még a napfény is, azon virágokra nézve, melyeknek télen vesztegelniük kell. De a legfőbbeken a túlságos gondozás teszi mint a gyermekeknél az elkényesztetés és alaptalan aggodalom. Szeressük, ápoljuk telelő növényeinket, de csak olyan mértékkel, a mely javukra válik. Zádor Gyula. — A „Kert“-ből. — Ugyancsak különösen hangzik, ha azt mondom, hogy a telelő virágok leginkább a túlságos gondozás következtében mennek tönkre. Ha állításom bebizonyítására hasonlattal szabad élnem, a telelő virágok többnyire úgy járnak, mint azok a gyerekek, kiket még a szellőtől is féltik, úgy gon dozzák, a mellett mindent beléjök tömnek, csakhogy erősödjenek. Hogy ilyen túlzott aggodalom által vezérelt nevelésnek nem a megerősödés, ha nem az elcsenevészedés az eredménye, számtalan példa bizonyítja. A szegény, agyon gondozott telelő virágok és általában a szobai növények sem járnak különben. A legtöbb visszaélés történik az öntözéssel. A nélkül, hogy megvizsgálnók, váljon van-e szüksége a növénynek vizre, bizonyos időben megöntözzük. Ugyan mit szólnánk ahhoz, ha nem volnánk szomjasak és mégis belénk töltenék a vizet. Ilyen szeretetet ugyancsak nem köszönnénk meg. De a szegény növények sem, melyek ugyan nem tudnak szólni, de a cserepek felszínén sokáig álló viz eléggé bizonyítja, hogy nekik a vizre semmi szükségük sem volt. Ha utóbb a viz be is szikkad a földbe, ezzel a bajon nincs segítve, sőt csak fokozódik az, mert a növények által föl nem használható viz a földet megsavanyitja, vagyis a növények táplálására alkalmatlanná teszi és a gyökereket megrohasztja. Ez az egyik eredménye az agyon gondozott telelő növényeknek. Erre azt kérdezheti valaki, hogy ha a telelő növényeket csak akkor szabad öntözni, mikor annak szüksége mutatkozik, miben nyilvánul az, miután a telelő növények némelyikének levelei sincsenek, hogy azok lankadtságáról meg lehetne tudni a nedvesség hiányát? A virág földje legjobban tudtunkra adja, hogy mikor kell öntöznünk. Csakis akkor, mikor a föld száradóban van nemcsak a cserép színén, hanem alább is, a gyökerek közelében. Ilyen esetben ügy öntözzük meg a virágot, hogy a földtömb teljesen átázzék. Vagyis öntözzünk, a mikor szükséges, behatóan, nem pedig minduntalan és hiányosan. Az öntözésnél még azt a rossz szokást is tapasztaltam, hogy ha öntözik, végig öntözik az összes virágokat, egyikre annyit, mint a másikra. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. H. J. Veszprém. A harmadik gyógyszertár-ügyében irt szakszerű és érdekes czikkében foglaltakkal és annak intenczi- ójával mindenben egyetértünk. E számunkra azonban későn érkezett. Legközelebb. Sz. J. Nvázsony. Szemrehányást nem érdemiünk. Az ügyről lapunkban tudomást nem veszünk. S. J. Veszprém. Hasonlóképen 1 Nem érdemes az inczi- denssel tovább foglalkozni. A czél el van érve: jövőre jobban fognak ügyelni a pontos idő betartására. Ha azonban az eset ismétlődnék, rendelkezésre állunk. Zs. K. Sztgál. Ma kerestük: elutazott. Türelmet kérünk; csütörtökig ott lesz az értesítés. Dr. M. S. Bpest Nincs tudomásunk felőle, hogy érdekeltek volnánk. Csarnok. Eötvös „Karthausi“-ja. Irta és decz. 15-én felolvasta Keller János k. r. tanár. — (Vége.) A vétség elkövettetett, következik a bünhő- dés. Mikor elolvasta a megbízható sorokat, melyeket a búcsúzó Betty irt, s a melynek minden sora áldást mond megrontójára: ekkor belátja a hibáját... Mardosó öntudat gyötri, mert nehéz vétket hord szivében... A nyomtalanul eltűnt Betti ártatlan arcza lebeg folyton szemei előtt, nyugalma eltűnik, fel-felriad, hogy meneküljön az emberek közül, kiknek társasága megmételyezte életét, megrontotta boldogságát... Egy örökké csendes tanyát keres, hová eltemesse fájdalmát és elvesztett hitét visszanyerje . . . Karthausi lesz. Szakítva a múlttal, annak minden örömével s élvezetével, ott ül magával meghasonolva a szomorú magányban . . . Lelke sötét, mint az éj és nem remél több hajnalt... Imádkozni akar, nem tud. Térden állva
