Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-01-19 / 4. szám
V. évfolyam. Veszprém, 1902. Január 19. 4-ik szám. Előfizetési ár: Egész évre . 12 K. (6.—) Fél. évre . . 6 » (3.—) Kegyed évre . 3 , (1.30) Egyes szám ára 24 fillér. VESZPRÉMI FÜGGETLEN ÚJSÁG. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden vasárnap. « Előfizetéseket és hirdetéseket kizárólag a kiadóhivatal: Virág utcza 103. szám, fogad el. Felelős szerkesztő : VÁRKONYl DEZSŐ. Hirdetések egyezség szerint. Nyilt-tér garmond sora 30 fillér. Bérmentetlen leveleket csak ismert kézből fogadunk el. A veszprémi harmadik gyógyszertár. Veszprém, 1902. január 18. A veszprémi heti sajtó termékei közül az „Ellenőr“ már évek hosszú sora óta egyes szakemberek felvilágosításai után hangoztatta lapja hasábjain a harmadik gyógyszertár szükségét e városban, s hangsúlyozva emelt szót ama sötét törekvések ellen, melyek a protekczió hajhászatában oly magot hintettek el e város társadalmi életében,» mely nemcsak a társadalom, de e város életerős alapját is képes megingatni; hamis tanok hirdetése által gyűjtve hiveket. maga köré, kik szívesen hajlandók hinni, hogy e város társadalmi önbecsét nem ismerő értelmisége, fölébe helyezi az anyagi tőke uralkodását a közegészségügy szigorú követelményeinek. Igenis nyiltan állítom; a közegészség- ügy szigorú követelményeinek! A gyógyszertárak szaporítása napról-napra természetes, igaz, hogy a szükséglethez képest pem arányos! Természetes pedig azért, mert a ki erre a pályára lépett, nem azért tette ezt, hogy gyakorlati és elméleti tanulmányát életfogytig improduktív módon kultiválja, de igenis azért, hogy mihamarább igyekezzék az önállóságot megszerezni. Nem arányos pedig azért, mert — mint például Veszprémben különösen az utóbbi időben láttuk — a gyógyszertárak eladása és vétele körül a gseftszellem az irányadó, a közegészségügy és a gyógyszerre szoruló nép érdeke mellékes. Ez okból a legcsekélyebb szemrehányás sem illetheti azokat, a kik hivatásuknál fogva első sorban illetékesek, sőt kötelezve vannak arra, hogy Veszprémben a harmadik gyógyszertár felállítását sürgessék, mert e város intéző körei téves informácziókkal lettek elárasztva a múltban, tévesen s mondhatom: szelíd nyomás alatt lettek felkérve, ez aktuális ügy elsimítására. Ha azonban igy sikerült az a múltban, itt van most az ideje, hogy az imént megindult egészségesebb áramlat e téren is meghozza a maga gyümölcsét, s az alább kifejtendő okoknál fogva a harmadik gyógyszertár ügye sürgősen dűlőre vitessék. Kevés ember tudja azt Veszprémben, hogy az itt fennálló két gyógyszertár közül az egyik 1793-ban, a másik 1804-ik évben lett adományozva. Veszprém város akkor tehát 109 év előtt — alig birt 6000 lélekkel. A gyógyszertárakra vonatkozó törvény értelmében minden rendezett tanácsú város és sz. kir. városoknál 4 ezer létekre jut egy gyógyszertár. Mikor volt már Veszprém városnak 12 ezer lakosa, hogy jogosan felállíthatta volna a harmadik gyógyszertárt, ide nem számítva a városhoz tartozó községeket, a melyek szintén Veszprém város e két gyógytárából szerzik be gyógyszerszükségleteiket! . . . A városi közegészségügyi bizottság sablonszerűén utasítja el a beérkezett kérvényeket a harmadik gyógyszertár ügyében; az illető referens még a kérvények felolvasását sem tartja érdemesnek, s a kérvények felsorolt fontos okok mérlegelése helyett jön a stereotip válasz, hogy: Veszprém város liiiiuiiuwga A „Veszprémi Ellenőr“ tárczája. r ~ “ Mese felnőttek számára. A „Veszprémi Ellenőr“ eredeti tárczája. — Irta: Mayer Kadeltmrg Beatrice, Hol volt, hol nem volt, az Operencziás tengeren túl, talán még azon is túl, volt egy szépséges szép, feketehaju, tengerszemü, sugáralaku, szelíd, jóságos, gyönyörű leány. Élte, éldegélte napjait csendes, elhagyatott magányban; senki emberfiával szóba nem állott és kapuja zárva volt gazdag és szegény előtti Nappal a tengerparton mindig egy és ugyanazon helyen, | fövénypartan ült és órak hosszat nézte a távozó, majd újra feltámadó hullámokat, törölte könyeit, melyek ki nem apadó patakként folyton hullottak, gördültek le rózsapiros orczáin végig és integetett zsebkendőjével a ködbeboruló túlpartra Estére kelvén az idő, hazament, behúzódott gubájába, meggyujtott egy mécset és odaállította ft tengje nyíló fifilak közé; aztán ő is leült az ablakhoz és kibámuit a esillogé nagy VÍ2fg; Ez igy ismétlődött nap-napután, változás nél kül egyformán, már két éven keresztül Egyszer csak egy napon, amint sötét szobáéban az ablaknál ül és merev szemmel a tengert nézi, megremeg az ablaktábla és előtte áll egy magas, megtermett asszony, ruháin kígyók kúsznak, a haján is óriáskígyó ékeskedik, arcza visz- szataszitón csúnya, szemei tűzben égnek ,és elperzselt, kiszáradt ajkai közül előtörő forró lehelet érinti a leány ártatlan homlokát. — Melitta, — mondja sajátságos, hízelgő hangon a jövevény, — Melitta, mit művelsz itt minden este két év óta? Te szegény, te szép, te édes leány! Nyitva áll előtted a világ, fiatal vagy, miért éled Így napjaidat? Gyónjál nekem, mond gyermekem, ml a bajod, hol fáj, ki vétett neked, te főidre szállt angyal? Oly mézesek a szavak, oly kedves a hang hogy a leány bátrabban fordítja a kigyós boszorkány felé szemeit és esdőleg nézve reá, kéri hagyja magára, elfelejtette már a beszédet és minden szó minden hang csak újítja fájdalmát, csak vissza hívja keservét, tehát tegyen jót vele és hagyja el De a jövevény hangja Oly fülbemászó, oly szívhez szóló, hogy lassan-lassan elfelejti a boszorkány csúfságát és nem irtózik többé visszataszító kül se jétől sem. — Ne félj tőlem, — mondja az bátorítólag, nem vagyok olyan csúnya, »int a milyennek átszom. Emberek bujtattak ebbe a ruhába és ördögök tépték le szépségemet orczáimról. Lásd, lángom megmaradt, azt nem vehették el, ez fegyverem és ezzel győzök is. Jót akarok veled leányom ! Ismerem sorsodat, tudom sokat szenvedsz, bízzál hát bennem, meg nem bánod! Szüléidét elrabolta a tenger, tudom fáj, tudom vérzik ezért szivecskéd; de nemcsak a te szüleid vesztek oda, sok gyermek siratja veled együtt szüleit, sok szülő gyermekét, sok férj feleségét és sok feleség férjét, de végre mind vigasztalódik. Hisz az élet nem örökkévalóság, előbb-utóbb mi is elelköltözünk innen. Egyiknek ma, másiknak holnap. Szülőidnek hűvös, puha az ágyuk és boldogan pihennek, feledve minden földi szenvedést. De te szép vagy, csábos, édes; még sokféle holdogság van elrejtőzve előtted és fog nyillani számodra, keresd, kutasd, majd fölleled! Ne rázd fürtös fejecskédet, ne szakíts félbe, tudok mindent, mindenre tudok gyógyító irt. Vőlegényed volt, — elhagyott. Átment a túlpartra és ígérte, hogy visszajő — és te várod szegény leányom, várod?! Ember- i fiát vársz és hiszel neki ? Édes gyermekem, az Elismert sz oMdkivitelben s I ego lesóbb áron BÚTOR csak VE1SZ LIPÓT bútor-raktárában kapható, Veszprém, főtér.
