Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-03-23 / 13. szám
V. évfolyam. Veszprém, 1902. Márczius 23. 13-ik szám. Előfizetési ár: Egész évre . 12 K. (6.—) Fél évre . . 6 „ (3.—) Negyed évre . 3 „ (1.50) Egyes szám ára 24 fillér. VESZPRÉMI ELLENÖ FÜGGETLEN L f A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetéseket és hirdetéseket kizárólag a kiadóhivatal: Virág utcza 103. szám, fogad el. Felelős szerkesztő : VÁRKONYl DEZSŐ. Hirdetések egyezség szerint. Nyilt-tér garmond sora 30 fillér. Bérmentetlen leveleket csak ismert kézből fogadunk el. Ingyenes jogvédelem. Veszprém, 1902. márczius 22. A mindennapi élet bőséges tapasztalatot nyújt arra nézve, hogy nagyon sok igazságos ügy bukik el, mert nem részesül a jog mindenkor a kellő védelemben. A vagyontalan, szegény ember védelmére csak nagyobb bűnügyekben rendelnek ki hivatalból védőt; kisebb ügyekben, melyek gyakran az egész életre kiható sulylyal bírhatnak, az ingyenes védelem nincs szokásban, mert közfölfogás szerint csak az a nagy baj, ha valakit kötél általi halálra Ítélnek, vagy legalább öt esztendőt olvasnak rá, ezen alul a baj nem is baj, vagy ha az is, ki-ki viselje úgy, a mint tudja. A humánizmus fénykorában fölötte furcsának tűnik föl az ilyen okoskodás. A társadalom arról gondoskodik, hogy a bűn lejtőjére tévedt, vagy sodrott gyarló ember, ha kikerüli az igazságszolgáltatás büntető keze alól, nagy nyomorában ne legyen kénytelen szabadulása első napján újra bűnt követni, rabsegélyző egyesületeket alakított, igen humánusan, helyesen gondoskodván, hogy a büntetését kiszenvedett nyomorultakat nem lehet üres kézzel a nagyvilágba kitaszítani. Arról azonban megfeledkezett a társadalom, hogy az élet nyomorultjainak, a mikor a bíróság elé állítják őket, akkor is legyen védőjük, hogy legyen, aki jogi védelemben részesíti az apró bűnösöket is, mert utóvégre ezek is emberek s talán jobban megérdemlik az ingyenes védelmet, mint a bitófa egyik-másik czimeres virága. • Sőt, tovább menve, nemcsak bűnügyben s csupán a vádlott részére kívánatos, szükséges és elengedhetetlen az ingyenes védelem; szerintünk, minden vagyontalan jogkereső fél ingyenes jogi védelemben lenne részesítendő. A társadalom hivatása erről gondoskodni; mi azonban a mai társadalomtól e fajta nagy akcziót, nagy áldozatot éppenséggel nem várunk, nem remélünk, mert ismerjük a közéletet, közszellemet, közfölfogást. A mi társadalmunk azt mondja, hogy az állampolgárok vállait közadók czimén elég súlyos közterhek nyomják, csak olyan czélokra adnak önként, a mely mellett az egyéni hiúságnak is lehet kedvezni. Nos hát legyen igy, megnyugszunk ebben is. A jogvédelem ügyét egész terjedelmében az állam vegye kezébe. Az állam nevezzen ki minden bíróság mellé egy pártfogó ügyvédet, a ki minden szegény embernek összes peres ügyeit lássa el. Volna még egy más megoldás is. A gondnoki kirendelésekből származó jövedelmek a vagyontalanok számára sajátíttassanak ki s az ily módon származó jövedelem illesse azokat az ügyvédeket, a kik ennek fejében a vagyontalan felek peres ügyeit díjtalanul ellátják. Értesülésünk szerint a budapesti Jogvédő Egyesületben a napokban már fölvetették az eszmét s megindult a mozgalom, hogy az ingyenes jogvédelem az országos szervezésben nyerjen megoldást. Hogy mennyire üdvös lenne ez intézmény, azt csak azok képesek kellőkép méltányolni, a kik ismerik a szegény nép alja baját, ügyét, gondját, nagy nyomorát. A „V eszprémi Ellenőr“ tárczája. inetn íyaíott... Szivem halott, megszűnt dobbanása, Nem szorul már vigaszra, tanácsra; Nem is ég benn csalókán a remény, Kiszenvedett végül is a szegény. Összetépte az a barna lányka, A kinek nem volt sehol se párja, Kinek, mint a cseppentett vér, ajka, Bűvös mosoly hogyha játszott rajta, A ki szép volt, mint a kelő hajnal, A hangja is édes madár-dallam, Kinek, mint a csillagok, szemei, És a szive... ah, az — nem volt neki... J. B. eietném tudni... — M-hez. — Szeretném tudni, hogy midőn Már nem dobog szivem; Midőn sötét síromba majd Emlék alatt pihen; Midőn gyepiis halom fölött Az esti szél zokog: Kint lesz-e ő, ha sírokon A gyertyafény lobog?! Könynyel szemén reszketve majd Megáll-e ott sírva?! Gondolja-e: ez árva szív Miért pihen sírba' ? Lesz-e füzér kövem körül, Egy pis}a mécsvilág?! Fog-e csendes nyugalmamért Rebegni hő imát?! Szentül hiszem, hogy ő kijön S imát rebeg térden; Kívüle már úgy sincs, a ki Imádkoznék értem !... DÖMÉNY ZOLTÁN. Már későn! Francziából: Gaál György. — Nem tudom, felelte mélázva a kis leány, illatozó lóhere pázsitban ülvén, kezében egy csokor hervadozó rózsát tartott. — Hogy én szeretlek, Margit ? — és kérdőleg kedves ajkaira nézett. — Beszéljünk most másról — és igyekezett mosolyogni. — Később nem bánom, ha óhajtod, de előbb magyarázd hát meg szavaidnak értelmét — és a leányka szeméből akarta gondolatait kiolvasni, — mert azt látom, kétkedel, hogy igazán szeretlek. — Azt éppen nem, Józsi. — Dehogynem. Szeretném tudni, hogy miért? — Nem mondhatom, Józsi. Nekem szivem érzelmét elárulni nem szabad — és fejét lehajtotta, lelkezdett rózsacsokrával idegesen játszani. — Beszélj, az Istenre kérlek, Margit! — Miért óhajtod éppen az én gondolataimat ismerni, — kérdé izgatottan a leány és föltekintett gyönyörű szemeivel. — Mert tudni óhajtom, miután szemeid mást beszélnek és ez engem nagyon fájdalmasan érint. — Ha te erre kiváncsi vagy, Józsi, halljad. Egyik pillanatban meg vagyok győződve, hogy szeretsz-, a másik pillanatban pedig kételkedem a hűségedben. Elismert szolid kivitelben s legolcsóbb áron asakVEISZ LIPÓT BÚTOR bútor-raktárában kapható. Veszprém, főtér.
