Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-02-23 / 9. szám
2. oldal. VESZPRÉMI ELLENŐR. 1902. február 23. morrontó szellemi táplálékra az amúgy is eléggé megterhelt ifjúnak? Bizony, ezek mind megszívlelendők volnának, mert az ifjúság nevelése nem csak a szülőknek, de a hazának, a társadalomnak is egyik legfontosabb ügye. Zs. J. A kereskedelmi törvény revíziója. — A győri kamara javaslata. — A közóhajnak megfelelőleg elhatározta a kormány, hogy revízió alá veszi a kereskedelmi törvényt s meghallgatja a gyakorlati élet embereit is az ő óhajaikra nézve. Ezt a munkát a kereskedelmi kamarák közvetítik és végzik. A győri kamara számos szakbizottsági ülést tartott e tárgyban, s a titkár előadói javaslatát a beérkezett írásbeli anyaggal együtt szóbeli tárgyalások utján egységes munkálattá formálta. Ezt a kamara keresk. osztálya Weidmann Adolf kir. keresk. tan. elnöklete alatt f. hó 10-én tartott ülésében végleg revideálta s a kereskedelmi miniszter elé felterjesztette. A kamara felterjesztését a következőkben közöljük: I. A kamara azon meggyőződésben van, hogy a kereskedelmi törvény második részének módosítása, amely rész a kereskedelmi ügyletekre vonatkozó magánjogi szabályokat tartalmazza, az általános polgári törvénykönyv megalkotása után lesz helyénvaló, mert ebben nyer tételes koaifikálást magánjogunk összes szabályai s mert a magánjog anyagának az általános polgári törvénykönyvbe leendő beillesztése természetszerűleg alkalmaztatást nyer a kereskedelmi ügyletek tekintetében fennforgó magánjogi viszonyokra is. Erre való tekintettel a kamara ezúttal a kereskedelmi törvény első részében foglalt rendelkezésekre kívánja megtenni a gyakorlati kereskedelmi körök nézeteiből merített megjegyzéseit és javaslatait, kifejezvén ezúttal abbeli óhaját, hogy az uj kereskedelmi törvény a polgáii perrendtartással egyidejűleg lépjen életbe s amennyiben a keresk. törvény hatá- rozmányai egyes kereskedelmi kérdésekben nem intézkednek, első sorban a kereskedelmi szokások, ezek hiányában a polgári perrendtartás elvei alkalmaztassanak. Előrebocsájtja továbbá a kamara, hogy meggyőződése szerint kerülni kellene a törvény no- velláris utón való részleges reparálását, mert ily módon egy szellemben keresztülvitt egyöntetű és teljes rendezés alig remélhető, s a kívánatos sőt elengedhetlen összhang a törvényalkotási technika minden ügyessége és körültekintése mellett sem várható, sőt az eddigi megállapodottság bizalmat keltő nyugalma ingadozóvá válhatik, amennyiben a kereskedelmi jogszabályok könnyű áttekinthetősége elvész s a novelláris pótlások hézagai között az eltérő bírói gyakorlattal is nevelt bizonytalanság ver gyökeret. Szükségesnek véli azért a kamara, hogy azon törvényhozási intézkedések, melyek a kereskedelmi jogviszonyok uj szabályozására, illetve pótlására nézve az utóbbi időkben történtek, vagy a melyek tárgyalás és előkészítés alatt állanak, béillesztessenek a kereskedelmi törvény egészébe, hogy igy a kereskedelmi jogszabályok egész anyaga kodex-szerüleg rendeztessék s egy törvénybe foglaltassák. Ezek a részletek a következők : A szövetkezeti ügy. A biztosítást ügy közjogi részének szabályozása, az üzleti átruházásokra vonatkozó szabályok, az árurészletügyletek szabályozása, a kereskedelmi alkalmazottak ügye, ugyanazok biztosítása aggkor és rokkantság esetre, az üzleti verseny tisztességének és a kartell- ügynek törvényes szabályozása. Ez általános véleményének előrebocsájtása után javaslatait a kamara a kereskedelmi törvény czimeinek sorrendjét követve a következőkben foglalja : /. czim. Kereskedők és kereskedelmi társaságok. A törvény 3-ik §-a a kereskedő fogalmát határozza meg olykép, hogy a jelen törvény értelmében ki tekinthető annak. Az, a ki „saját nevében kereskedelmi ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik.“ E relativ meghatározás többféle kifogásra nyújt okot. Első sorban kifogás alá esik az „iparszerü“ kifejezésnek abban való alkalmazása. Szükséges volna a kereskedés és ipar fogalmának határozott szétválasztása, mindkét fogalom tüzetes meghatározása és azután e kifejezéseknek következetes és kizárólagos alkalmazása. A kereskedelmi törvényből az ipari vonatkozásokat még a kifejezések használata tekintetében is ki kellene küszöbölni, mert azok a fogalmak összezavarását idézik elő. A mai kereskedelmi törvény nem adja a „kereskedés“ és „ipar" fogalmának szabatos körülírását s ha a törvény 3-ik és 5-ik paragrafusát egybevetjük, konstatálhatjuk a zavart és bizonytalanságot, mert az 5-ik §. iparosokul említi fel többek közt a fuvarosokat és hajósokat s határozatlan kifejezéssel utal „más iparosokra“, nyitva hagyván a kételyt arra nézve, hogy vájjon „más kereskedőkre“, vagy általában „más iparosokra és kereskedőkre“ kivánja-e vonatkoztatni a törvénynek a ezégekre, könyvekre és ezégvezetésre vonatkozó kivételes rendelkezéseit. Hasonló visszás és bizonytalan helyzet áll elő, ha például a 253. §. 1. pontját kívánjuk alkalmazásba hozni a kisiparosokkal. E szerint, ha valaki, tehát egy kisiparos, árut vesz azon czélból, hogy azt feldolgozza s iparszerüleg tovább adja, kereskedelmi ügyletet köt s a 3. §. szerint kereskedővé minősül, mert ilyen ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik. Azonban csak az áruk vételénél minősül kereskedővé, ha készitményeit eladja, ez kereskedelmi ügyletnek már nem tekintetik. A 3-ik §-ban akként volna szükséges meghatározni a kereskedő fogalmát, hogy az „iparszerü“ kifejezés mellőzésével kereskedővé az minősül, a ki a kereskedelmi ügyletekkel és pedig taxatíve felsorolt kereskedelmi ügyletekkel hivatásból Üzletszerűen foglalkozik. kiszabadulásának eszközeit. A kis könyvecske több részből áll. Lélekemelő magyarázata után a ruthén nép megmentőjével, magával Egán Edével foglalkozik a szerző. De csak éppen annyit közöl róla, hogy megismerjük. Nem meri dicsérni, magasztalni, mert miként az „Utóiratban“ megjegyzi: „Azért nem teljes a könyvem, mert maga Egán kért esengve igen gyakran, hogy ne dicsérjem őt.... igy az emlékezetnek az a tisztasága, amelylyel őt szivemben hordozom, foltot szenvedne ha tiszteletben nem tartanám halála után azt, amire életében esengve kért.“ A jószivü miniszteri biztos rövid életrajza után leirja a kazár föld vasutját, vidékét. Egy csöppet se hizeleg nemzetének, midőn szembe meri mondani azt az elmaradottságot, melyet a külfölddel szemben honában tapasztalt. A rövid útirajz kiegészitésetil megismertet a kazárokkal, a vidék pióczáival és őszinte bizalomlommal fordul a mózeshitti magyarokhoz, hogy a kazárkérdést ne általánosítsák, mert ő nem zsidókérdéssel, hanem kazár-uzsorával és a szegény ruthén nép megmentésével foglalkozik. Az északkeleti hegyvidék legfőbb átka a Schőnborn-uradalom. Szivet nem ismerő kegyetlenséggel bánnak el az uradalom intézői az egykori szegény jobbágyok még szegényebb unokáival. Kétszázezer hold földet rendelkezésükre tudnak bocsátani a szarvasoknak és vaddisznóknak s emellett a szegény ruthénnak drága pénzen kell megfizetnie azt a nyaláb törmeléket, mit a szarvasok agancsaikkal vertek le a fák viruló törzséről. Ez még nem minden. Van ugyan a szegény parasztnak egy kis földecskéje ; de mit használ az, ha paraszt szánt-vet, az aratást azonban az uradalom vadjainak kénytelen átengedni ? Borzalmas látvány- tárul elénk, midőn élénk színekkel ecseteli a szerző, hogy kénytelen a szegény elhagyott nép kis földecskéjét védelmezni a vadak ellen. Ott virraszt a szegény paraszt családjával együtt, tavasztól késő őszig kis földecskéje mellett minden éjjelen. „Köröskörül a nagy éjszaka. Se holdvilág, se csillagsugár. A hideg harmat átjárt mindent, a bőrt, az izmot, a csontot, a velőt.“ „Kuporgó helyzetéből olykor fölkelt valamelyik; körülnézett; sípolt, vagy kürtőit, vagy ostort csattogtatott, vagy kiabált.“ „Ez a kiáltás volt a kép legrémületesebb vonása. Egy borzasztó akkordja volt ez a félelemnek, kimerültségnek, ínségnek. Hallatszott, hogy nem bírja tovább; hogy tüdője, torka, izomzata már képtelen a további erőfeszítésekre.. Kinek kiáltott?... A Semmiségnek, a Mindenségnek.“ Inkább üvöltés volt, hogy értsék meg a vadak és szánják... Vagy talán hörgés, melytől lehull a teher, hogy befejeződjék az élet kínja.... Meddig hatott e kiáltás ?... Nekem a szivemig... Ezt a kiálltást halhatta meg Egán is... Ugy-e megértjük az ilyenekből a nyomort? Még nem. A szegény ruthén megmentette termését a vadaktól, nyugodtan láthat az aratáshoz. De kinek arat ? A kazárnak. — A mi falunkban is volt ezelőtt 50 esztendővel egy kazár, de ez modern volt Batyuval jött be a faluba, s pár év alatt már a szürke gebe mellé, egy vak pejt is vett .......boltja is volt végre és ennek mi lett az eredménye ? Valahányszor aratórész-mérés volt, a vén Kóbi nem hiányzott. Elővette notiszát, s bár az asszonyok egymásután tapogatták a hátát a mérőlapáttal, ő azért nem szűnt meg kiabálni: ezukor, kávé, mák mák, mák, zenyim a búza, zenyim a búza... Egészen igy, vagy még rosszabbul állnak az akcziók a ruthéneknél. A megfeneklett kazár mint, kigyó a. békát nyeli el, teszi tönkre. Nézzük csak a „Két napszámos és két kazár“ czimü tzikket, minő embertelen lélekkel zsarolja ki a kazár a ruthén paraszt testi erejét. A pálinka-monopóliummal tönkre teszi nemcsak testi orgánumát, de szellemét is. Ezekhez járul az óriási uzsora, mely elképzelhetetlen arányokban növeli a kazár anyagi javait. A közigazgatási hatóság becstelen igazságtalanságait nem említve, a felesmarha, a bolt- és legelőuzsora megfoghatatlan tényekkel csigázzák föl az olvasó képzeletét: s ha az őszinte felebaráti szeretet meg nem akadályozná, készek lennénk azonnal ökölbe szorított kezekkel neki menni a kazárnak, hogy agyonüssük... Egy-két vonással a. kazár hazafiságával is foglalkozik a szerző. Személyesen arról győződött meg, hogy a kazár szivében nem él a haza képe. Rituális bóher-iskoláikban nem tanulnak egyebet, csak gseftet és gseftet De áttér azután a szerző a szomorú múltból a derengő, verőfényes jelenre, Egán működésére, Egán rövid egy-két év aiatt óriási sikereket ért el Kiszabott territóriumán fogyasztási és hitelszövet kezeteket állított föl, szarvasmarhákat osztott ki | nép között, hogy ne szoruljon a kazár feles-marhá jára. Mindezeket oly megható képekben jelenít meg előttünk Bartha; hogy csak az nem éré;
