Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-06-29 / 26. szám
1902. junius 29. VESZPRÉMI ELLENŐR. 5. oldal. Egy méhész a méhesbe’ — a méheket kereste, De biz egyet sem talált, Többektől is kérdezé — hol is van itt a. méh ? Mondták: elvitte őket a halál, Van helyettük somlyai — mindenféle fajtai Finomabbnál, finomabb ital. Ha pár litert majd beszedsz — nem lesz méhre [az eszed, S velünk énekled majd, a gyönyörű dalt: „Lennék én mézes méhes tagja, lennél te bor. Mely sima hömpő — hömpölygéssel torkomon lefoly, Nyílnék a torko — torkom s folynál belé, Éljen a fura mézes — méhes, hol nincsen méh.“ Egy ur erős dohányos — tudjuk van ilyen számos, Trafikos lányt hőn imád. Állandó a szerelem •— bár látta már ő kelme Hogy neki régi skatulyából ád. Mások régen a javát — trabbuccot britanikát Kiszedték s neki maradi bagó. — Mit tehetett a, szegény — nikotinos agglegény, Megcsendült ajkán a sjzivből jövő szó: „Lennék én szivar — szivarvége, szipka lennél, Melybe a szivar szivar vége Szívna a szipi szopókából, éppen hogy befér, sok vén róka, Lennék én szivar — szivarvége *s te szopóka.“ Börtönbe ül a betyár — reá akasztófa vár Rabló volt haramia. Aj fogházőr szép lánya — a legényt szánja, bánja, Hogy ilyen ifjan meg kell halnia Tudja ezt jól a gyerek — de bárhogy is kesereg Ki nem törhet a börtön falon. Eljött az utolsó nap — holnap már kötelet kap És a lányhoz búcsúzóul igy dalol: „Lennék én halál halálfia BÉÉ s te a kötél Hol lágyan ringa — ringatgatna engemet a szél Én rajtad logi — logicsálva vígan fulok, Lennék én halál, halálfia s te a hurok.“ Krieses. Irodalom. — A leggyorsabban értesül a vidéki közönség az ország és a világ ereményeiről a „Magyar- ország“ utján. Ez a lap a modern technika és hírszolgálat kellékeivel akként van felszerelve, hogy már korán reggel az ország legtávolabbi vidékein is teljes tájékozást nyerhet belőle az olvasó, az előző nap politikai és társadalmi eseményeiről, a gazdasági élet hullámzásairól, az I árfolyamokról, a gabonaárról stb. De a legfőbb érdeme ennek a lapnak az egyenes, hajthatatlan, független nemzeti irány, amelyet minden sora visszatükröz és a inelylyel a „Magyarország“ már eddig is döntő eredményeket vívott ki közéletünk átalakítása tekintetében A „Magyarország“-ba írja vezérczikkeit a magyar zsurnalisztika elismert mestere: Bartha Miklós, ami egymagában is elegendő bizonyítéka annak, hogy a „Magyaroszág“ a legnemzetibb lap. A lapot ez előtt kilencz évvel Holló Lajos orsz. képviselő .alapította azzal a czélzattal, hogy legyen a nemzeti törekvéseknek egy mindentől független, alkuvást, befolyásolást és meghátrálást nem ismerő orgánuma, a mely köré a müveit magyar társadalom szinejava bizalommal sorakoztassák. A nagy közönség tanúja annak, hogy Hollós Lajos főszerkesztőnek e ezélzata teljes sikert ért el. Felelős szerkesztője a lapnak Lovászy Márton orsz. képviselő, akinek magvas czikkeit nagy elismeréssel honorálja a nagy közönség. A „Magyarország* hírszolgálata páratlanul áll a magyar journalisztikában, az összes többi lapo- kat megelőző kitűnő forrásokból szerzett értesüléseivel. A „Magyarország* előfizetési ára egész évre 28 kor., félévre 14 kor, negyedévre 7 kor., egy hóra 2 kor. 40 fill. Legczélszerübb az előfizetési pénzeket postautalványon küldeni a „Magyarország“ kiadóhivatalába Budapest, Teréz-körut 19. — Mattasich-Keglevich ártatlan! A möllers dorfi katonai fegyintézetben súlyos rabságot szenved Mattasich Keglevich főhadnagy, akinek az ügye, melynek egyik főszereplője Koburg Lujza hcrczegasszony, a királyi vérből való szép szőke hölgy, annak idején óriási feltűnést keltett. A főhanagyot, kivel Koburg Fülöp herczegnek tudvalevőleg párbaja is volt elitélték, elcsukták, de a közvéleménybe az a meggyőződés él. hogy Mattasich Keglevich ártatlan. Újabban a szerencsétlen főhadnagy ügyével sokat foglalkozott a Független Magyarország, melynek felelős szer- ikesztője Dienes Márton, ez a jelesen szerkesztett lap, mely mindig gezdag és érdekes tartalmánál fogva rohamosan hódította meg a magyar kö- zozönséget, ujjabban Mattasich-Keglevich ügyre vonatkozolag szenzácziós adatok birtokába jutott melyek a szerencsétleu főhadnagy teljes ártatlanságát bizonyítják és ezeknek az adatoknak közlését a Független Magyarország |(szerkesztősége és kiadóhivatala Budapest IV [Váczi utcza 81.) vasárnap junius 22-én kezdi meg. A czikksorozat melynek czime lesz: Mattasich-Keglevieh ártatlan! kétségkívül óriási feltűnést fog kelteni, mert a Független Magyarország (előfizetési ára egész évre 14 frt, félévre 7 frt negyedévre ßfrt 50 kr. egy hónapra ift 20 kr, egyes szám vidéken 5 kr) nem egy. eddig féltve őrzött titokról fogja lerántani a leplet. A Független Magyarország, még egy szenzácziós meglepetést készít elő az előfizetői számára. Karácsonyra ugyanis minden julius i-én belépő előfizető pompás kiállítású és kiváló gazdag tartalmú, fényes illusztrácziókkal ellátott naptárat kap, olyat aminőt még magyar lap nem nyújtott A Független Magyarország kiadóhivatala (Budapest IV Váczi-utcza 81) készséggel küld mindenkinek mutatványszámot — Ingyenes diszmű ajándék. Aki e czimet elolvassa, akaratlanul Amerikába, a í képtelensé gek hazájára gondol. Pedig ezúttal sokkal közelebbről. Budapestről, kél szárnyra e hir. A Pesti Nap'ó Magyarországnak e legrégibb, pártoktól és kőitektől teljesen független, szabadelvű és szókimondó napilapja lepi meg vele karácsonyra olvasóit. Ajándékul adván — teljesen ingyen — a gyönyörű kötésű, remek illusztrácziókkal di- szitett Zihy Mihály Albumot. Ez valóban értékes és nagy irodalmi becscsel biró müvet — melynek az Athenaeum kiadásában megjelent eredetije 9O kor. kerül — a Pesti Napló uj kvárt kiadásában karácsonyi ajándékul megkapja a Pesti Napló minden állandó előfizetője. És megkapják díjtalanul azok az uj előfiztők is, akik egész éven át fél, negyedév vagy havonkint, de megszakítás nélkül fizetnek elő a Pesti Napló. CS-<k.:EKfcTOK Római utam 1900. év ápril hó 24-én. Irta: és a „v‘épkör“-ben felolvasta Hatzinger János. Az ebéd ideje ez alatt megjött, melyet előre kellett megrendelnünk, beadták nagy tálczákon az ételeket a borral együtt s a vonat tovább ment, én igyekeztem a boromat biztonságba helyezni, a vonat ingadozásai miatt s jó is volt, mert az én jó szomszédom, ki nem követte példámat megrövidült e tekintetben, kiömölvén borának egy része. Egy pár állomást haladva, ki kellett adnunk a tálezakat. Szép vidékeken haladtunk át, hanem engemet közbe-közbe elnyomott az álom s kissé felüditvén fáradt testemet, a jó szomszédom mesélte, hogy mily szép vidékeken haladtunk át s kár, hogy nem láttam a hegyek tetején épült templomokat. Mazkt-Tüfférnél, hová 5 órakor értünk délután', szintén tett utitársam felvételt. Közeledtünk Prágerhof-felé, előbb elértünk Pöltschachot s innét 24 perez alatt Prágerhofot: 6 óra 43 perczkor. Itt kikellett szállásunk a ‘vonatból, mert ez Bécs-felé ment és mi hetedszer* élvezhettük az átszállás örömeit. A másik vonat Budapest felé csak 8 óra 10 perczkor volt indulandó, igy tehát több mint egy órai pihenőnk volt. Ezen időt jól felhasználni igyekeztem előkerestem ismét a mosdót, utitársam megrendelte az enni valót, még pedig az ő számára is ugyanazt, a mit én óhajtottam magamnak is, itt ismét zsörtölődött, hogy előbb mosdom s kihagyom hülni a búcsú „lakomákat“ s hogy dobálom a pénzt s a vége az lett, hogy ő is követte példámat s fizetett szintén a mosakodásért. Egy harmadik utitárs is hozzá szegődött asztalunkhoz s a mellé helyezett bőröndhalmazhoz s elbeszélgettük az időt. Körülnéztem s láttam a többi magyar utitársainkat is a különböző asztaloknál ülve, az immár hűssé vált esti levegőben szintén pihenve az ut fáradalmait; megolvastam őket, éppen tizenhármán voltunk mi szegény gyászmagyarok ennyire beolvadtunk Rómától idáig. Végre elérkezett az indulási idő s az udvarias vasúti kalauz kettőnk részére egy egész kopsit adott, mert Budapestig egész magujik utaztunk, senki sem szállván be hozzánk. Berakták immár utoljára bőröndjeiket, köztük az én fületlenemet is, melynek jó hasznát vettem még ideérkezésünk előtt, midőn a kocsiban ebédeltünk; ugyanis ebből ülést, az ülésből pedig asztalt rögtönöztem, arra helyezvén a tálat az ételekkel együtt, igy tevén kényelmesebbé helyzetemet Előkészültünk az alváshoz s mindegyikünk elfoglalva egy egész oldalt, nyugodtan aludni tértünk. Fejem alatt nagyon zakatolni hallottam a kerekeket s midőn éppen azon gondolkoztam, hogy ez az agyra káros hatású lehet, úgy elaludtam, hogy csak az ellenőr jegy kérésére ébredtem fel, ki éjjel jött hozzánk. Ismét elaludtunk mindketten; felébredvén láttam, hogy már virrad, kitekintek az ablakon, látom, hogy a velenczei tónál megy a vonatunk; na servus Siófok; milyen nagy különbség volt midőn Rómába mentünk ott zenével fogadtak, most pedig természetesen nagy csendességben haladt vonatunk Siófok mellett. Utitársam még aludt, mindjobban közeledtünk Budapest felé. Majd elhaladtunk a Duna mellett Tétény- nél, majd jött Kelenföld, majd azután alagút s végre a déli vasút pályaháza, ahová 6 óra 32 perczkor reggel robogott be a vonatunk. Itt búcsút véve az én jó utitársamtól kocsiba ülve, ki-ki hajtatott rendeltetési helyére. (Folyt, köv.) BlSnrPMf'JIM »ffswnig'flTnTmr.ii: n^mladin!ih;iinminmn ^pTüiiPmiinifuiB miniriUUHHUHMH röMsiMreiEMSiiMsmKS! i^iii-ira-iih^-ji^nrjnrnj.fniiir.ii.. ,iniinn:mi»tnmnr.^iiinnmiimnKaBi Balaton és környékének részletes oagyíali térképe kapható Köves Béla könyvkereskedésében Veszprémben. 2 kor. 30 fillér elöleges beküldése ellenében \ bérmentve küldetik meg*.
