Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-06-29 / 26. szám
2. oldal. VESZPRÉMI ELLENŐR szágon úgyszólván semmit se teszuek a kivándorlást illetőleg, amely immár valósággal nép- vándorlássá nőtte ki magát. A magyar lapok tele vannak a kivándorlásról szóló kimutatásokkal és azt hangoztatják, hogy el kell tiltani a kivándorlást. Pedig ez hiábavaló fáradozás, mert hiszen az utóbbi húsz év nagyon is megmutatta, hogy a kivándorlást nem lehet megakadályozni se rendszabálylyal% se csendőr- szuronynyal. Ugyancsak a „Szabadság“ legutóbbi számában olvassuk az ottani magyarság köréből a következő apró hirecskéket, a melyeket érdemes átolvasni, hogy levonhassuk azokból a konzekvencziákat. New York. Rendkívüli élénkség mutatkozik a New Yorki Magyar Dalárda tagjai között, tevékenységüknek s ügybuzgóságunk- nak meg is van a kellő eredménye, mert a f. hó 1-én a Columbia Parkban megtartott mulatságukon óriási közönség vett részt s a tiszta haszon 175 dollár volt. Oly szép eredmény ez, amelyhez hasonlót magyar mulatság évek óta nem tud felmutatni. De nem csak itt tűnik fel ügybuzgóságuknak fényes, meglepő eredménye. A f. hó 6-án megtartott dalórán, mely alkalommal az újonnan szerződött karmester Gross Ferencz dirigált, 38 lelkes dalos állott a zongora körül. Jól esett látnunk e szép ösz- szetartást, a magyar dal iránti eme lelkesedést. Mellőzni szoktuk a hízelgést, de ez alkalommal nem hallgatjuk el, hogy mindezeknek rugója, mozgató ereje a soha fáradtságot nem ismerő . s örökösen mozgó Them Sándor, a dalárda derék elnöke. Ily körülmények között semmi sem biztosabb, mint a szeptemberben a Sulzer Harlem River Parkban rendezendő nagy hangverseny fényes eredménye. Cleveland, 0. A Zrínyi Miklós egylet múlt vasárnap megtartott kirándulása úgy anyagilag, mint erkölcsileg sikerült. Akik a kiránduláson jelen voltak, sokáig nem feledik el a kellemesen töltött órákat f-— A clevelandi Szent János gör. kath. ifjúsági betegs. és lovag egylet e hó 29-én vasárnap este, a róm. kath. iskola dísztermében szinielőadást rendez, a róm. és gör. kath. műkedvelő kör szives közreműködésével. Színre kerül. „A halász szeretője“ ez. népszínmű. Az előadás jövedelme az egylet lovagosztálya javára fog fordittatni. Tekintve a nemes czélt, reméljük, hogy honfitársaink pártfogásukba veszik ezen minden tekintetben derék egyletet — Leső József orosz-gadnai (Abaujm.) származású honfitársunk junius 9-én esküdött örök hűséget az ugyancsak abaujmegyei, csécsi születésű Vanyo Borbálának. Az esküvőt hét országra szóló lakodalmi mulatság követte a Magyar Házban. Tartós boldogságot kívánunk az uj párnak ! Astluibula, 0. Radvánszky István, Zem- plénmegye kisdobrai ill. honfitársunk junius 7-én tartotta esküvőjét Medve Mária Ungm. záhonyi ill. derék leányzóval. Az esketést Bőhm Károly clevelandi plébános végezte. Násznagyok voltak : Szemán József és Bertha József Nyoszoló asszonyok: Pawlik Jánosné és Radvánszky Györgyné. Nyoszoló lányok: Kocsák Mari, Hornyák Ágnes, Ölek Betti. Vőfélyek: Szemán József, Tóbiás Ándrás, Géczi András és Pásztor József, a talp alá valót Szabó Berti youngstowni zenész bandája szolgáltatta. Sok szerencsét az uj párnak. Barton 0. A dillonvalei és környéki első m. t. és b. s. egylet itteni fiókja május 30-áii szép mulatságot rendezett, a magyarság és a környékbeli egyletek részvétele mellett. Az egylet titkárja Kriczki József a következőket írja a mulatságról. Rég látott az itteni magyarság oly fényes és nagysikerű mulatságot, mint aminőt egyletünk rendezett május 30-án Minden épkézláb ember talpon volt már a reggeli órákban, hogy siessen az érkező egyletek fogadtatására. Testületileg jelentek meg a Ver- hovay egylet 10. és Jednota 362. fiókja, akikkel együtt mentünk a vasúthoz fogadni anyaegyletünk küldöttségét, mely nagy dísszel érkezett meg, magával hozván a pompás nem-1 zeti és amerikai lobogókat, együttesen vártuk I meg ezután a startlei Sionra épült egylet ér- I kezését, mely szintén magával hozta disz I zászlóit. A vendégek megérkezése után disz I menetben vonultunk fel a mulatság színhelyére I s hozzá fogtunk a mulatsághoz. A páratlan jókedv, mely itt uralkodott, bizonyára hosszu j ideig emlékezetében marad a résztvevőknek mert még a 70 éves öregasszonyok is tár.czra perdültek és azt kérdezték, mikor lesz ismét ilyen mulatság Bartonban. A résztvevő „ egyletek megtiszteltetésükért, fogadják hálás kö- szönetünket. Bridgeport, Conn. Gyana József honfitársunk írja, hogy a bridgeporti Rákóczi Magyar Betegsegélyző Egylet Union Cityi II, fiókosztályának május 29-én megtartott báljai úgy anyagilag, mint erkölcsileg igen sikerült, ami a magyarok össze tartásának köszönhető, mert nemcsak az union city-iek, hanem még' a közel városbeli magyarok is megjelentek a szép mulatságon. Volt jó kedv bőven. Szabó András bandája reggel hat óráig húzta a talp alá valót, a magyarok pedig kitartással járták a ropogós csárdást. A mulatság oly szép rendben folyt le, hogy nemcsak a magyarok, hanem a jelen volt más nemzetbeliek is a legnagyobb dicséretüket nyilvánították a mulatság szép lefolyása és sikere fölött. Sajnos, hogy a vidéki honleányok kevesen voltak, pedig aki egyszer eljönne, az tudom, hogy egy bálról sem maradna el. Pittsburg, Pa. Fényes esküvő volt e hó 3-án a pittsburgi magyar reform, templomban. Kardos József sopronmegyei szentandrási illetőségű honfitársunk vezette oltárhoz Galyas Katalint, Galyas József Abaujm. pányoki illetőségű nővérét. Az esketési szertartásnál tanuk voltak: Szabó István, Kaba András, Stromp János, nyoszoló asszonyok: Szabó Istvánná, Tóth Józsefné, Kis Ferenczné ; vőfélyek : Galyas József, Gályas János, Szabó Mihály, Pobe András, Koloszár Mihály, Gábor János, nyoHalkan az ablakpárkányra szökött, onnan hintette utolsó csókjait a kéjtől félig áléit istenére. t Sokáig bámult a szép Éva a fényes csillagokba s susugott lassan, mintha kérdené tőlük: , — Vájjon találkozik-e vele? Letérdelt s buzgón imádkozott. — Mindenható Isten óvd meg a havasi hiénától 1 Egy éve látta először Juont. Szenvedélyes hegymászó volt. Eg}7 szép délután bizony eltévedt e szűk hegyi sikátorok közt, A nap már letűnt s az egész vidéken misztikus csönd uralkodott. Éva zsibbadtan, agyonfáradva dőlt a mohos sziklapadra Sohase gondolt vándorlásai közepeit a havasi hiénára, aki réme a tisztességes embereknek, aki embervért iszik, különösen az eltévedt szép leányokét . . . Most eszébe jutott a szörnyű rabló. Félelemtől lázas szemei előtt megjelent a vén, kegyetlen rabló 1 kéj- vágyón tapasztotta rá a szemeit. Hirtelen léptek hallatszottak. Lassan emelte föl a szép hölgy selymes pilláit. Aki előtte állt, nem volt hasonló semmiféle szörnyhöz. Délczeg, szép alak volt a Juon. A leány szemei rátapadtak merően, boldogan. Bizonyára ott volt a hiéna, hogy kiszívja a vérét, mint sok más leányét, de megjelent ez a félisten, az ő daliája s megriadt, elszökött a gyáva. Gyönyörrel nézett a szép ifjúra, ajkai önkéntelen susogták: — Köszönöm. Az idegen pedig csak bámult, aztán megszólalt lágy hangon : — Domnasora, szép domnasora itt nem maradhat. Az éj leszáll s a visszatérés már most is nehéz. t Éva nem felelt, de nem is ellenkezett,'mikor az óriás fölkapta könnyen, mint a pihét, gyöngéden, mint a pólyás gyermeket s vitte biztos, szilárd léptekkel a csillagos sötétben. Azt sem kérdezte tőle, ki ő, micsoda a foglalkozása, csak azt érezte, hogy szive minden dobbanása neki szól. Mikor fölvette, -mikor megérintette olyan édes borzongás fogta el. Nem félt, átfogta a nyakát erősen s boldogan hajtotta fürtös fejecskéjét a vállára. A Juon pedig macskaügyességgel szökött szikláról-sziklára, uttalan utakon, amikre más a lábát sem merné tenni. Hirtelen megállt. Éva kinyitotta szemeit s meglepetten látta maga előtt a kastély rácskapuját Ily hamar! A lovagja menni akart. Megállította s félénk hangon kérdezte tőle, hogy hívják. — Ne kutassa szép domnasora. Nem jó azt magának megtudni, mondta szomorú hangon. Hirtelen lehajolt, megcsókolta a gróf 1 eány ruhája szegélyét, aztán eltűnt, mielőtt Éva magához tért volna bámulatából. Csak a tovasuhanó árnya látszott a sziklák között. Sokáig állt ott a tündér s bámult az árnyék után, majd lassan megindult a kastély télé. Olyan boldog, olyan elégedett volt. * * * — Se treaska domnedeu! Aldassék Isten szent neve. A környék réme eltűnt, a havasi hiéna vasban várja az akasztófa fölállítását. Zúgtak a harangok, a nép imádkozott. A tömösi kastély kék budoárjában térdel a szép Éva is, imádkozik buzgón, zokog örömében. Mily nagy is az isten, hogy meghallgatja a gyönge, szerelmes kis lány fohászkodását. Most már nincs mitől féltenie a szive bálványát. * * * Jobbján az édesapja, szemben vele a vőlegénye ül a kocsiban, mely a vesztőhelyre viszi őket. Éva látni akarja a hiéna végét, hogy annál nyugodtabban hajthassa kis fejét Juon vállára Mozgás jelzi, hogy közeledik az elitéit. Mily szép, mily deli, bizony nem látszik rajta a sok gyilkosság. A havasi rózsa előtt ott állt lánezra verve Juon, a hős, a szép . . . Éva dermedni érezte a szivét, testét, Behunyná a szemét, nem bírja, mereven, tehetetlenül bámul a hollófürtös szép főre, a fényes szemekre, amelyek most is boldog nyugalommal, édesen ragyognak rá, mint — akkor. * * * Mikor az alkon}7 köde elfogja a Bucses bérczeit, ott ül,a kék budoár ablakában Éva, az asszony s várja, lesi a szép Juont . . . Halász Zsigmond.
