Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1902-06-15 / 24. szám

24’ik szám.

V. évfolyam.

Veszprém 1902. junius 15.

Előfizetési ár :‘

Egész évre 12 K (6—) Fél évre. . 6 „ (8—)

Negyed évre 3 „ (150)

VESZPRÉMI

A lap szellemi részét iU lető közlemények a aier. IrppziöséghoB küldendők

Kéziratokat nem adunk

vissza.

Egyes szám ára 24 fillér.

FÜGGETLEN ÚJSÁG.

Megjelenik minden vasárnap.

Előfizetéseket és hirdetéseket kizárólag a kiadóhivatal: Hosszú utcza yj. szóm.

fogad el.

Felelős szerkesztő: VARKONYI DEZSŐ.

Hirdetések egyezség szerint.

Nyilt-tér garmond som 30 fillér

B nrmeutetlan Invnleket csak ismert bésbKl fogadunk el.

Egy sajtóper története dióhéjban.

(Az Óvári—Várkonyi ügy.)

Veszprém, 1902 junius hő

r

A dr. Óvári Ferenez orsz. képviselő és e lap felelős szerkesztője között i9oo.

f

évi januar havában, Óvári feljelentése folytán keletkezett sajtó-ügy — tudvalévőig a múlt csütörtökön — e hó 5-éti— került végtárgyalásra a győri sajtóbiróság előtt.

Az ügy történetéről s magáról a végtárgyalás lefolyásáról és befejezési módjáról annyi bolond és képtelen verzió kering — illetve gonosz indulattal tervszerűen és mesterségesen terjesztik — Veszprémben, hogy a nagy közönség és magam iránt tartozó kötelességemnek ismerem az ügy történetének egyelőre e helyen vázlatosan, később külön röpirat- ban részletesen leendő higgadt, elfogulatlan és tárgyilagos ismertetését.

Óvári Ferenez dr.-t, ügyvédet, takarékpénztári ügyészt, orszgy. képviselőt és a veszprémi viszonyokhoz képest dúsgazdag embert 1900. évi január óta keményen s normális viszonyok között nehezen igazolható drasztikus hangon támadtam az ő közszereplésének, a veszprémi közélet terén megnyilatkozó áldátlan hatása miatt.

Nagy vakmerőség kellett ahoz — elismerem — hogy a pénz-uralom mai korszakában én, a szegény ördög, aki két évtizedes magyar hírlapírói pályámon — amit mindig ideálisan fogtam föl — keserű tapasztalatokat igen, de egy tisztességes ebédrevalöt nem szereztem: felvegyem a harezot olyan ellenféllel szemben, aki nagy pénzzel, összeköttetésekkel, befolyással és hatalommal fölös mérvben rendelkezik.

De megtettem.

Nem magamtól és magamért tettem -— mert hiszen én nekem személyes kontroverziám Óvári Ferenczczel soha az életben nem volt, — de hírlapírói minőségemből kifolyólag mások panaszára, anyagi és erkölcsi érdekeikben általa állítólag súlyosan sértett feleknek egyenesen hozzám adresszált feljajdulására tettem.

Egyike volt ezen sértett feleknek dr. Halasy Aladár veszprémi ügyvéd, aki nekem kompromittáló adatokat mutatott fel

t

Óvárira vonatkozólag, amiknek alapján én vehemensen támadtam Óvárit.

Előbb azonban kijelentenem dr. Halasy Aladár ügyvédnek:

„Ismered a természetemet és viszonyaimat. Meggyőződésem az, hogy Óvári rászolgál a hirlapi támadás eme drasztikus nemére, de ö nem fog tőlem lovagiás utón elégtételt kérni, hanem egyszerűen beperel. Már pedig nekem sem ügyvédre, sem utazgatásra pénzem nincs; én saját magamma', szemben hanyag és könnyelmű ember vagyok; a csupán engem érdek ö dolgoknak utána nem nézek és ilyen formán előreláthatólag majd csak engem nyomtuk el.’*

Halasy Aladár ügyvéd erre a következő kijelentést tette:

„Légy nyugodt, ebből az ügyből ki- folyólagtéged baj nem érhet, mert igazunk van. Költségről és ügyvédről én gou- . doskodom, mert én ebben az ügyben nem ügyvéd, hanem tanú akarok lenni evvel a . . . emberrel szemben*“

Innen datálódnak az én úgynevezett

r

„támadásaim“ Óvári ellen.

Egyet sem az újamból szoptam.

Detektiv nem lévén, soha semmiféle ténye után nem kutattam, soha senkit nem kérdeztem, hogy van-e kifogása Óvári ellen. Ellenben hozzám — az első agresz- sziv czikk után — proczessziót jártak különböző rangú és nemű emberek; zavartak nyugalmamban, háborgattak munkámban és végig kellett hallgatnom keserves sirámaikat Óvári Ferenez állítólagos visszaélései ellen.

Mindezekre az én stereotyp válaszom ez volt:

— Édes lelkem, én se’ biró, se’ ügyvéd nem vagyok és igy az ügyébe semmiféle czim alatt bele nem avatkozhatom. A sajtó terén én úgyis akcziót indítottam ezen ember ellen, maga pedig érvényesítse a panaszát illetékes téren.

Kosárszámra kaptam neves és névtelen leveleket, sőt üdvözlő táviratokat is, a miket szokásom szerint, minden válasz nélkül egyszerűen irat-lomtáromba dobtam, ahonnan azok — igaz, hogy nagy munkával — még előkeresendők lesznek a röpirat számára.

Következett Óvári Ferencznek ellenem a veszprémi kir. törvényszékhez adott feljelentése s az ennek alapján megindított vizsgálat.

E vizsgálat során én minden egyes konkrét vádamnak gazdáját vallottam és megneveztem. Valamennyit ki is hallgatta a vizsgálóbíró, tehát az illetőknek alkalmuk volt illetékes helyen is leadni panaszaikat és bizonyítékaikat.

Hogy mit vallottak és miféle bizonyi- tékokat szolgáltattak be, azt én máig sem tudom, mert egyetlenegy vizsgálati jegyzőkönyvet nem láttam, azok iránt nem is érdeklődtem, sőt azt sem tudom, hogy jogom lett volna-e azokat betekinteni, avagy nem.

Egyet tudok és ez az, hogy a másfél év óta húzódó ügyben az én tevékenységem kizárólag arra szorítkozott, hogy a nekem kézbesített bírósági aktákat átvettem és átadtam vagy bemutattam dr. Halasy Aladár ügyvéd urnák.

Nyilvánvaló, hogy ekkora ügybuzgalom mellett milyen óriási térelőnyt nyert a panaszos, akinek érdekében — a mellett hogy ő maga is ügyvéd — a legtekintélyesebb (és úgy hiszem: legdrágább) győri fiskális és egy tehetséges veszprémi ügyvéd állandóan készenlétben állottak.

Denikve másfélévi huzavona után — amiben én jóformán egy szalmaszálat sem tettem keresztbe az igazságszolgáltatás rendes menetében — ez évi május hó utolsó, vagy junius első napján megkaptam a végtárgyalásra való idézést jun. ig-ikre

Tehát 5, vagy 6 napos terminust.

Mindent nem bírok beleszoritani e vázlatos leírás keretébe; kimerítő részletekkel csak a hírlap keretéhez és hivatásához nem kötött röpiratban fogok szolgálhatni, annyit azonban már itt ki kell jelentenem, hogy a vizsgálat során általam megnevezett és hivatkozott és a vizsgáló biró által kihallgatott tanuk közül egyetlenegy sem lett beidézve e végtárgyalásra.

A végtárgyaláson tisztán és kizárólag azok a tanuk jelentek meg, akiknek be- idéztetését Óváry Ferenez kérte.

Már pedig, tudvalevőleg, semmiféle peres fél nem szokott olyan tanukra hi-