Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1902-01-05 / 2. szám

6. oldal. 1902. január 5. VESZPRÉMI ELLENŐR. Egy milliós vállalatról. Irta: Huszár Béla. A könyvillusztráló ipar az utóbbi időben csodás haladást tett; a sokszorosításnak mind több és több neme kezd használatba jönni, a ré­gen még tetemes költségekkel egybekötött repro­dukciók helyébe olcsóbbak léptek, úgy, hogy ma már az illusztráczió szinte nélkülözhetetlen kelléke kezd lenni mindennemű könyvnek. Kezdve az is­kolai olvasókönyvektől, ahol már az ábécét is il­lusztrálva adják, a legkomolyabb tudományos mun- j kákig, mindenütt megkívánja a modern olvasó a kép- diszt, mely az olvamányt magyarázza, megvilágo- sitja, a képzelő tehetséget kellemesen foglalkoztat- > ja, a szépérzéknek tápot ad. Nálunk is bővében vagyunk már úgy az is­kolai, mint a tudományos könyvek között az illuszt­rált müveknek: vannak képes történeteink és iro­dalomtörténeteink, művészettörténeteink is készülnek a Természettudományi Társulat is nagy helyet juttat könyveiben a képeknek stb. stb. Csak egy tér az, ahol eddig szerény kísérleteknél többet alig produkáltunk, s ez a klasszikusok illusztrálása. Pedig más nemzeteknek nemcsak egy, hanem négy öt-, sőt tízféle illusztrált klasszikus kiadásuk is van, az egyik czég réz karczokkal, aczélmetszetekkel, fotogravure-ökkel tesz közzé drágánál drágább diszműveket, a másik, amely nem a gazdag ama- tcurök csekély körére, hanem inkább a nagy kö-1 zönség széles rétegeire számit, a reprodékczió I olcsóbb módjaihoz folyamodik. Angliában vannak pl. illusztrált Shakspere-kiadások, melyek a nagy britt költő összes műveit magukban foglalják és a melyek mégis egy shilingért, mond 60 krajczárért kaphatók. Természetes, hogy a képek az ilyen ki­adásokban nem állanak épen magas művészi szín­vonalon. Igen örvendünk, hogy immár a magyar könyvpiacznak is lesznek illusztrált klasszikus kia­dásai, és rhég inább örvendünk annak, hogy az a czég, amely közzétételükre vállalkozott, elkerülte mind a két szélsőséget, nem választott olyan költ­séges reprodukáló módszereket, amelyek a köny­vet csak a gazdagok számára teszik hozzáférhe­tővé, de nem is szált le arra a kezdetleges szín­vonalra, amelyen az emlitett egészen olcsó angol kiadások állanak. A Lampel-Wodianer-czég, midőn elhatározta, hogy megindítja a remek irók képes Könyvtárát, bölcsen az arany középutat választot­ta nem akart 20—30 forintos diszköteteket kiad­ni, rézkarczokkal és egyéb efféle drága képekkel, hanem mivel azt kívánta, hogy vállalata behatolón a magyar középosztály minden rétegébe, megelé­gedett a kevésbbé költséges reprodukáló módok­kal, de ezekbe aztán a leggondosabb, a legjobb munkát törekedett nyújtani. Jeles magyar művé­szekkel készíttetett igen ízléses rajzokkat: Bihari Sán­dorral, Garay Ákossal, Gergely Imrével, Hegedűs Lászlóval, Neogrády Antallal, Réthi Lajossal, Te- legdy Lászlóval és Túli Ödönnel, melyeket aztán elsőrangú müintézetekkel dolgoztatott ki, vagy a hogy műnyelven mondják clichiroztatott. Bőven is bánik a képekkel, és ha tekintetbe vesszük a kö­teteknek olcsó árát (öt korona egy 24—30 ives, pazar tábláju diszköfésért!) igazán csodálkoznunk kell, hogy miként birja meg a vállalat e nagy ki­adói költségeket. Megszerezte a kiadóczég Zichy Mihály világhírű Madách illusztráczióit is a Ma­dách kötethez. Előrebocsátottuk a Remekirók Képes Könyv­tárának illusztráczióiról szóló észrevételeinket, nem mintha a könyvben az illusztrácziót tartanók leg-, fontosabbnak, de mert a Lampel-Wodianer-czég ezzel a vállalattal egy igen fontos téren lépett fel úttörőként. Hogy egyébként a Képes Könyvtár tartalom tekintetében is mindenképen meg fog fe­lelni az ilyen gyűjteményekhez fűzött követelmé­nyeknek, erről nemcsak maga az elismert jónevii kiadóczég kezeskedik, hanem az a körülmény is, hogy a vállalat szerkesztőjének olyan elsőrangú irót sikerült megnyernie, a minő Radó Antal, aki, hogy kiváló irói qualitásaival egyesíti a gondos és lelkiismeretes szerkesztő minden kellékét is, már megmutatta a vezetése alatt álló Magyar Könyvtár­bán, melyet rövid idő alatt az ország legnépszerűbb irodalmi vállalatává birt tenni. A szerkesztés mun­kájában vele elsőrangú magyar írók osztozkodnak, a kik részint bevezető essay-ket imák az egyes kötetek elé, részint magyarázó jegyzetekkel növelik a kiadás értékét,, részint a szöveg pontos megálla­pításában, járnak &. szerkesztő kezére. Azok közül, kiket erre a czélra már is sikerült a kiadónak megnyernie, megemlítjük, Ábrányi Emil, Alexan­der Bernát, Ambrus Zoltán, Angyal Dávid, Bánóczi József, Balassa József, Beöthy Zsolt, Dóczi Lajos, Endrődi Sándor, Ferenczi Zoltán, Haraszti Gyula, Hegedűs István, Hevesi Sándor, Ignotus, Junius (Z. Kiss Béla), Kossuth Ferencz, Négyesy László, Palágyi Menyhért, Rákosi Jenő, Riedl Frigyes, Szász Károly, Váczi János és Váradi Antal. Hogy e kiváló irók milyen kedvvel és milyen nemes ambitióval végzik munkájukat, mutatja a Remekirók Képes Könyvtárának most megjelent első hét kötete, melyeköe a bevezetéseket a követ­kezők írták: Ferenczi Zoltán, a Kisfaludy-Társaság nagy, három kötetes Petőfi-életrajzának szerzője, a Petőfi összes költeményei elé, Alexander Bernát, a philosophia egyetemi tanára, a Budapesti Hírlap országszerte ismert Alfája, Shaks’pere Remekei elé, Haraszti Gyula, a franczia irodalomnak kolozs­vári egyetemi tanára, a legjobb magyar Moliére- könyv szerzője, „Moliére Remekei“ elé, Junius (Zilahi K. Béla) az ismert nevő essaying Kisfaludy Sándor elé, végül Endrődi Sándor, a hírneves költő, Tóth Kálmán válogatott költeményei elé irt lendül letes bevezető életrajzot. Látni való tehát, hogy a kiadó-czég nemcsak igér nagy neveket, mint sok­szor teszik egyes kiadóvállalatok, hanem valóban megnyerte e nagy nevek viselőit munkatársaiul. Magáról, a vállalat tervezetéről csak elisme­réssel nyilatkozhatunk. Főképen azt tartjuk kitűnő ötletnek, hogy Lampel-Wodianer czég nem szorít­kozik a magyar classicusokra, hanem felveszi gyűjteményébe a külföld remekíróit is. Hiszen ma már valóban igen korlátolt műveltségű ember az, a ki megelégszik saját nemzete Íróinak ismeretével és nem törekszik a világirodalom legnagyobbjainak megismerésére is, a kik egyébként már fordítások által a magyar nemzet tulajdonaivá is lettek. Hol van az a müveit ember, a ki ha remekírókból akar könyvtárt összeállítani, nélkülözni akarná benne Vörösmarty drámái mellett Shakspere-t ? Kisfaludy Ivigjátékai mellett Moliére-t? Ismételjük, nagyon helyes volt a programmnak ilyetén megállapítása, és igen örvendünk annak is, hogy a kiadó-czég nem riadt vissza attól az .áldozattól sem, hogy a már sok részben elavult, régi fordítások helyébe avatott írókkal újakat is készíttessen. így a Shaks- pere Remekei czimü kötetben a Petőfi-féle Corio­lanus mellett, melyet a vállalat felhasznált, két uj fordítás van: Othello, melyet Mikes Lajos, és Ro­meo és Julia, melyet Telekes Béla ültetett át nagy sikerrel magyar nyelvre. A legközelebbi sorozat számára pedig Ábrányi Emil fordítja Macbethet. A Moliére-kötetben csupa uj fordítás van, melyek szerzői, Hevesi Sándor és Gabányi Árpád, minden tekintetben jobbat nyújtanak a régi Moliére-fordi- tóknál. A további Moliére-kötetekben Váradi An­taltól, Heltai Jenőtől és másoktól lesznek uj fordí­tások. Hasonlókép uj fordításban van ígérve már legközelebbre Schiller és Goethe, kinek válogatott költeményeit Dóczi Lajos fordítja a Remekirók szá­mára, Uj és nagyon érdekes lesz a Kossuth válo­gatott munkái kötet is, mely szintén már a jövő évben fog megjelenni, magától Kossuth Fcrencztől összeállítva. Természetes, hogy az az 50 kötet, melyekre a vállalat most megrendelést nyit, nem öleli fel magában az egész magyar és világirodalom min­den classicusát. Hiszen nevetséges volna azt állí­tani, hogy azok a legbecsesebb szellemi kincsek, melyeket a világ költői évezredek óta termelnek, beleférnek nem ötven, hanem akár kétszer, akár háromszor ötven kötetbe. A kiadó-cég bizonyára maga is tudja, hogy az 50 kötetben nincs meg minden magyar és világirodalmi classicus, de termé­szetes, hogy a gyűjtemény egyes hézagait később ki fogja egészíteni. Mert szeretjük remélni, hogy a Remekirók Képes Könyvtára épen olyan állandó vállalata lesz a magyar könyvpiacznak, a minő ugyan annak a czégnek Magyar Könyvtára; elvég­re, remekirók sorozatát soha sem lehet lezárni, mert hála Istennek, nemcsak a külföld nemzetei­nek, hanem nekünk magyaroknak is teremnek még és fognak teremni a jövőben is olyan irók, a kik idők múltával joggal fognak helyet köve­telhetni a classicus irók sorozatában. Hogy pedig mindenkinek művei, a kit a kor igazán remekíróvá szentesit, valóban közkincscsé is válhassanak, arról gondoskodik a magyar szerzői jogról szóló törvény, a mely bizonyos idő múltán minden iró munkáit felszabadítja és bárki által való kiadását megengedi. A remekirók Képes Könyvtára ötven köteté­ből, mint említettük, most hét jelent meg; minde­gyik táblán ott van a szerző arany medaillonszerü arczképe, minegyiknek szép, tiszta a nyomása, pontos, sajtóhibátlan a szövege. A többi kötet, mint a kiadóhivatal hirdeti, 1907 végén teljesen be lesz fejezve. Érdekes, hogy a Lampel-Wodianer czég az ötven kötetet nemcsak akkor adja 250 koronáért, ha a vevő egyszerre fizeti meg az árát, hanem akkor is, ha havonta csak két koronát tör­leszt az árából. Ilyen körülmények közt nem cso­da, ha ezt a nagyjelentőségű uj válalatot már is annyira kegyébe fogadta a magyar közönség. Hiá­ba, van nekünk művelődésre vágyó publikumunk, csak érteni kell a módját, hogyan és mily eszkö­zökkel férjünk hozzá; az olcsó és a mellett jó könyveknek még van Magyarországon elég vevőjök. Megrendelhető Pósa Endre könyvkereskedésé­ben, Veszprém. Szépség-verseny. Magyarország a női szép­ség hazája. Sehol annyi szép asszony, mint hazánkban. Igazi rózsaszüret lesz a Magyar Szalon szépség- versenye, melyet külföldi lapok mintájára rendez, bemutatván a szépek legszebbjeit. A Magyar Szalon szerkesztősége felhívja ez utón Magyarország összes szépségeit, hogy arcz- képeiket a Magyar Szalonnak beküldjék. Ezt az arczképet a Mágyar Szalon közölni fogja és maga a közönség fogja szavazás utján a dijat oda Ítélni. A dij a nyertes szépségnek egy elsőrangú művész által megfestett képe. A legszebbnek talált öt kép több külföldi lapban is meg fog jelenni. Az arczképek 1902. márczius 1-ig küldendők a Magyar Szalon szerkesztőségébe (Budapest, VIII., Kerepesi-ut 23.). A pályázat részletes feltételeit i Magyar Szalon most megjelenő januári füzete közli*. A Magyar Szalon előfizetési ára félévre 10 korona. Általános könyvtárjegyzék czimmel a Lam­pel-Wodianer udv. könyvkereskedés a magyar nem­zeti irodalom újabb és jelesebb termékeiről szakok szerint rendezett, részletes jegyzéket adott ki. A jegyzék főbb csoportjai a következők: Diszmüvek, Remekirók, Költemények, Regények és elbeszélések, Adomák, Színművek, Bölcsészet, Történelem, Gaz­daságtan, Orvostudomány, Nyelvtudomány, Zene, Ifjúsági irodalom, Sport, Gyűjtemény-vállalatok stb. A részletes árjegyzéket, valamint a czég nagysza­bású uj vállalatának a Remekirók Képes Könyv­tárának az irók arczképével díszített részletes pros­pektusát a czég kívánatra bárkinek ingyen megküldi. Az Uj Idők, a magyar közönség kedves szépirodalmi képes hetilapja, most kezdi a nyolcza- dik esztendőt. Nyolcz év óta minden héten jussot szerzett hozzá, hogy ne a holnappal biztassa ol­vasóit, de hogy végzett munkájára, a tegnapra hivatkozhassék. Az a válogatott kis szerkesztőség: Lyka Károly, Malonyay, Pósa, Tákori s élükön Herczeg Ferencz, a színét javát termeli és szedi össze annak, a mit a magyar lélekkel magyarul írnak, rajzolnak, föstenek manapság. Irodalmi kí­sérletezésnek, nyakatekert modernkedésnek nem jut hely az Uj-Időben; a különöstől épp annyira óvakodik, mint amennyire megbecsüli az eredetit; czikkeiben és képeiben egyformán a tiszteletet, az erény, a nobilis Ízlés kielégítésére törekszik, ezt kívánja kielégíteni eredeti s fordított regényeivel, elbeszéléseivel, krónikás czikkeivel, könyv- és szín­ház bírálataival, összes aktuális apróságaival. Januárban minden előfizető teljesen díjtalanul pompás két színes képet kap. Neogrády két gyö­nyörű akvarelljének.: „Jön a pletyka“ és „Itt a pletyka“ művészi, sok színben készült sokszoro­sításait. A lap kiadóhivatala (Singer és Wolfner, Buda­pest, Andrássy-ut 10.) * szívesen kőid mutatvány számot, aki az előfizetők sorába akar lépni; negyed- évenkint 4 korona az újság ára. Uj zenemű. Most jelent meg Rózsavölgyi és Társa cs. és kir. udvari zenemű kiadásánál Gaal Ferencz, hazánk egyik legkiválóbb sokoldalú zene- irójának legújabb müve „Atyám Sírján“ czimü Motettjá' magyar és német szöveggel. Ezen magyar zeneirodalomban egyedül álló remek klasszikus mü (női, vagy férfi hármas zongora, vagy zenekar- kísérettel) egyházi stílusban van írva és úgy egy­házi, mint világi hangversenyekre magasztos irálya és könnyed kivitele miatt egyaránt alkalmas, lélek­emelő és hálás. Ezen remek mü dr. Császka György xalocsai érsek O nagyméltóságának van ajánlva. Ára a zongora vezérkönyvnek 3 korona, egyes szólamok ä 20 fillér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom