Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-05-11 / 19. szám
V. évfoiyam. Veszprém 1902. május ír. ig-ik szám. Előfizetési ár: Ege» évre 12 K. (6 —) Fél évre . . 6 „ (3 -) Negyed évre 5 , (150) Egyea szám ára 24 fillér. VESZPRÉMI FÜGGETLEN ÚJSÁG. Előfizetéseket é3 hirdetéseket kizárólag a kiadóhivatal: Hosszú utczu yj.. szám. k lap ssellcmi rémét iW le»ő közlemények a iitr. k*aa'tt«4gli«* k'ltdendók 6 e Kéziratokat nem adunk ▼izssa. Megjelenik minden vasárnap. fogad el. Felelős szerkesztő: VÁRKONYI DEZSŐ. ■JB-a. Hirdetések egyezség szerint. Nyilt-tér garmond som 30 fillér B*rment*tl*a leveleket cink Ismart kósbBl fogadnnk «1. A balatoni gőz hajózás ügye. Irta: Sági János. Az utóbbi időben a sajtót, sok mindenféle hír járta be melyekből bajos volt a valódi tényállást kikopozni. Az ügy közérdekű voltáért közlöm az alábbi adatokat, melyekből kitűnik, hogy a Balatoni Gözkajózási Részvénytársaságot érheti a legkevesebb vád a járatok korlátozásáért és azért, hogy a gözhajózást fejleszteni nem akarja, akkor, mikor vállalatára ráfizet s mikor Somogy- és Vesz- prémmegyék, életbevágó érdekük ellenére, a társasággal kikötöttek s tőle a segély- összeget megvonták. A balatoni Gőzhaj özási Részvénytársaság 10 éven át az államtól évi 12.000 korona és Zala-, Somogy- és Veszprém- vármegyéktől egyenkint 6,000—6,000 korona évi segélyt kapott, hogy a Balatonon létesített gőzhajózást fentarthassa. A segélyek nyújtása kötelező járatok fentartá- sához volt kötve és szerződésszerüleg szabályozva. A vállalat a közérdeket A „Veszprémi Ellenőr“ tárczája. Bank Jánosék pőre. Újdonsült ügyvéd bojtár voltam, de az imok már doktor urnák szólongatott, a prinezipálisnak azonban csak amice voltam. A paraszt kliensek előtt borzasztó tekintélyes arczokat vágtam s ha a princzi a bíróságoknál volt, adtam a tudóst, osztogattam a jogi tanácsokat, biztattam a kétségbeesett poros atyafit, hogjr kikotorjuk mi neki az igazságát még a pokol fenekéről is. A parasztok lassanként hozzám szoktak. Az ügyvédem egy kicsit goromba volt s amint a kliens kinyitotta a száját, azonnal előleg után nyújtogatta a kezét; én ellenben még — az öreg szavai szerint —- az ostoba idealismus fertőjében fetrengtem, nem tanultam meg azt az arany mondást, hogy a hunczut parasztnak hét bőre van a abból hatot bátran le lehet nyúzni. Persze azóta az élet engem is megtanított egyre- másra és aligha volna az a néhány ezer forintom a karakkónyomoródi népbankban, ha előleg nélkül kezdtem volna alkudozni az igazság isten- asszonyával. Mert bizonyos, hogy a magyar paraszt furfangos és ha szüksége van egy kis ravaszszem előtt tartva, legalább is háromszor annyi járatot tartott fönn, mint arra kötelezve volt és a 3 gőzhajót a legnagyobb mértékben használta ki, mely körülményt a kereskedelemügyi minisztériumban tartott értekezleten beigazolták és az értekezlet ki is mondotta, hogy a 3 hajóval több és czélszerübb járatot föntartani nem lehet. A segélyezést biztositó szerződések lejárati ideje közeledvén, a Balatont környező 3 vármegyét a 8-ik szerződéses évben megkeresték, hogy az eddig nyújtott évi segélyt további 10 évre biztosítsák a vállalatuknak, hogy ez alapon a vállalatot tovább fejleszthessék. Sajnos, az ügyet 5 évi tárgyalás folyamán sem tudják dűlőre vinni, mert Somogy- és Veszprémvármegyék csupán 2,000—2,000 korona évi segélyt szavaztak meg és csakis Zalavármegye tartotta fönn az eddigi 6.000 korona segélyt. Ezenkívül Veszprém- vármegye oly szerződéses pontozatokat állapított meg, melyeket betartani nem lehetséges, azok betartása a közérdekre káros volna és akadályozná a Zalavárságra, olyan kitapasztalhatatlan észjárást mutat hogy becsapja az még a fiiskálist is. Fiskálist becsapni azonban nem nagy mesterség. Mert hát sok az ügyvéd s a sok között akad olyan is, aki gyengébben kezeli a mesterséget: Ezt irár a jóravaló alperes nem is nagyon ambiczionálja magának. Nagyobb virtus kell azonban ahoz, hogy a végrehajtót be lehessen söpörni; különösen a nyomoródit, aki rettenetes kurucz ember és már olyan helyen is talált kielégítési alapot, ahol a gazdának köztudomás szerint a feleségén kívül egyéb vagyona nem volt. A princzipálisom tehát, hogy az idealismus fertőjéből kiszabadítson, rábízott Hajmás urra, a szigorú végrehajtóra. Nekem kellett a végrehajtásoknál assistálnom s a rettenetes rossz, döczögős utakon órákszám hallgatni Hajmás ur életfilozófiáját, amely harmincz esztendei végrehajtói praxis tapasztalataiból szűrődött le s úgy megkristályosodott, hogy a legkisebb ellentmondásra szikrázott, mint a kovakő. — Tudja doktor — szokta mondani Hajmás ur — a parasztot sajnálni nem szabad, mert ha nem érzi a nyomást, feltámad valamennyi és egy szép napon lehúzzák magáról is a kabátot. Had tudja mindegyik, hogy az ur az ur. Azután nem kell ám azt hinni, hogy a parasztnak nincs pénze. Jaj de van 1 Hanem nehezen adja ki a markából. Jobb szeret pecsenyét enni, mint megye részéről kívánt jogos föltételek betartását, holott Zalavármegye mindig készségesen elölj árt a vállalat anyagi és erkölcsi támogatásában. Ennélfogva Veszprémvármeg részéről segélyezésre nem is számíthatnak, mint a lefolyt két évben is, — noha az összes járatokat úgy tartották fönn, mint azon években, melyekben 6,000 korona segélyt kaptak — Veszprémv-ármegye egy fillér segélyben sem részesítette a vállalatot és Somogyvármegye is csak évi 2,000 krna segélyt nyújtott, mig Zalavármegye egyedül adta meg a két szerződésen kívüli évben is az azelőtti 6000 korona segélyt, méltányolva, hogy az összes járatokat változatlanul főntartották. Az ügy természete azonban föltétlenül megkívánja, hogy a 3 vármegye egységesen és egyöntetűen intézze el a kérdést, nem pedig, hogy egyik szerződés a másiktól függetlenül készíttessék és az egyik vármegye által kívánt feltételek lehetetlenné tegyék a többi vármegyék által kívánt feltételek lehetetlenné tegyék fizetni. De én kihámozom belőlük. Nem született még olyan alperes a világra, akiből én ki ne szorítottam volna a garast. Hej! de szeretnek is engem az ügyvéd urak. Én vagyok azoknak a kény árkeresőjük* Egy szép őszi napon korán reggel a Hajmás ur rozzant bricskája állt meg a lakásom előtt. A kocsis gyerek iszonyú dorombolás után lelket vert belém, én is felültem a messze földön ismert alkalmatosságra és a két görbe hátú lovacska lassan kikoczogott velünk a városból. Hajmás ur életfilozófiája a legelső csárdánál megnyilatkozott. Megáltunk pállinkázni. Két krajczárért adtak egy kupa sárgára festett vizes spirituszt. Mikor az országúton csendesen döczögött a bricska, Hajmás ur rendesen elkezdte a beszélgetést. — Ismeri a mai pacziensünket doktor? — Bank Jánost? Nem én. Csak a nevét Írogattam le legalább százszor. — No hát! ez ám á hunczut ember, Kemény dolgunk lészen vele. 'Nincs semmije? — Van annak. Első gazda a faluban. De ezt a követelést jószerivel aligha-fizeti ki. Hiszen tudja, hogy elvált. felesége a felperes. Czifra története van • ennek az ügynek. Az asszony városi leány volt. Egy szegény csizmadiának a
