Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-05-04 / 18. szám
V. évfolyam. Veszprém. 190s. május 4. x8-ik szám. Élőfizetési ár : Eg-sz évre 12 K. (6 —) Fél évre. . 6 „ (3—) Negyedévre 3 „ (150) Egyes szám ára 24 fillér. VESZPRÉMI FÜGGETLEN ÚJSÁG. A lap laellemi résiét it« letd kOslemények a twr; k*iit8<«gh«t küldendők Feliratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetéseket és hirdetéseket kizárólag a kiadóhivatal: Hosszú utcza 94.. szám. fogad el. Felelős szerkesztő: VÁRKONYI DEZSŐ. Hirdetések egyezség szerint. Nyílt-tér garmond sora 30 fillér Bérmentetl.n leveleket osak Ismert késből fogadónk el. Danántnii kivándorlási kongresszusA dunántúli vármegyék és gazdasági egyesületek kiküldöttei nagy számban gyűltek össze Veszprémben, a dunántúli kivándorlás kérdésének megvitatása végett összehívandó kongresszus előkészítésére. A vendégek elszállásolására a vesz- prémvarmegyei gazdasági egyesület gondoskodott és ebben az egyesületnek nagy támogatására voltak Fenyvessy Ferencz főispán és Hornig Károly megyés püspök, akik palotáikat engedték át a vendégek számára. A vármegyék és vármegyei gazdasági egyesületek kiküldötteiként megjelentek : Sárközy Aurél, Komáromvár- megye főispánja, gróf Esterházy Ferencz Tatáról, gróf Zicbi Vladimir és Miklós, gróf Hoyos Miksa, Fenyvessy Ferencz Veszprémvármegye főispánja, az 0. M. G. E. képviseletében Forst er Géza igazgató, r Szilassy Zoltán titkár és Bal ás Árpád és számos más előkelőség. A fellobogózott vármegyeházán fél tizenegy órakor nyitotta meg az értekezletet Forster Géza, A „Veszprémi Ellenőr“ tárczája. Itl§aféle passziók. De gustibus non est disputandum — ha tehát a krónikus azt beszéli, hogy Venczel cseh királynak nem volt nagyobb öröme, mintha térdig érő hóban járkálhatott, nem tehetünk egyebet, minthogy őszinte sajnálatunknak adunk kifejezést, hogy ő Felsége az évnek csak kisebb részén űzhette eme kedvtelését. Önzéssel teljes szenvedélyt s a mellett nagyon veszedelmeset képez a hamis pénz gyártás ; de veszt veszedelmességéből, ha koronás fő űzi, mint IX. Károly franc zia király, mert »szerencse, hogy a király megkegyelmezhet saját magának*, szokta volt L. bibornok mondani. XIII. Lajos király is nagyon értett a pénzveréshez, a mellett űzte a kötélverést, fametszést, néha megborotválta egész környezetét, megtanulta a czukrászatot s végre a pecsenye spékélésben nyert oktatást Ha a király az ő őz- vagy borjú czombjával volt elfoglalva, ministereinek sokszor óraszámra kellett anticham- brirozni, „mert ő felségének nem volt ideje.* Hortosiés római ügyvéd elég gazdag volt ama szenvedélyének eleget tehetni, hogy nyárfáit borral öntözte. Hogy miként akadt rá a fák • szeretetteljes ápolására, arról hallgat a krónika, •' K'. aid az 0. M. G. E. nevében örömmel köszöntötte a kivándorlási ügynek a Dunántúl minden részéből egybesereglett tanulmányozóit. Ezután úgy a jelen elő- értekezlet, mint a megtartandó kongresz- szus rendező-bizottságának elnökévé megválasztották Fenyvessy Ferencz főispánt a veszprémmegyei gazdasági egyesület elnökét, aki nyomban elfogadta az elnöki széket. Az előkészítő bizottság diszelnökeé Esterházy Ferencz grófot, alelhökül pedig Forster Gézát és Makfalvay Gézát, jegyzőkul Kápolnai Paur Ödönt és Lakner Lászlót választották meg. Szil assy Zoltán előadó vázolta azután a kivándorlás okait, amelyek kipuhatolására indította meg a gazdasági egyesületek országos szövetsége az országrészi kongresszusok megtartását, hogy az ezeken megnyilvánuló kívánságok és hozandó határozatok a folyó év őszén Pozsonyban tartandó kongresszus elé terjesztessenek. Javaslatot tesz alaposan előkészített kongresszus megtartására, amit az értekezlet egyhangúlag elfogad. A kongresszus helyéül dr. Óváry Ferencz orsz. képviselő Veszprémet ajánlja, mig gróf Esterházy Ferencz Balatonfüredet indítványozza, ahová a kongresszust meghívja. Az utóbbi indítványt pártolólag kiadják a rendezőbizottságnak. A kongresszus időpontjául julius 15-ét és 16-át tűzték ki. Gróf Zichy Vladimir kérdi, rendelkezik-e a bizottság elég statisztikai adattal a kivándorlásra vonatkozólag és hangoztatja a kivándorlottak tengerentúli képviseletének szükségét. Javasolja, hogy a kongresszus anyagát szakosztályok készítsék elő. Makfalvay Géza azt indítványozza, [hogy a kongresszusi anyag összevonassék és á rendezőbizottság utasittassék, hogy kérdöpontokba foglalt iveken gyűjtse össze az anyagot. A pozsonymegyei gazdasági egyesület titkára, Horváth Jenő részletes tanulmányt terjeszt be a pozsonymegyei kivándorlásról. Esterházy Ferencz gróf konkrét javaslatot tesz, hogy a kongresszus különös azt azonban följegyezte számunkra, hogy a doktor urnák óriási emlékező tehetsége volt. Szerényebb volt azon gentlemannak szenvedélye, ki egész életét a bor nemes művészetének szentelte. Egyik londoni külvárosban egyszer a színházban oly darabot adtak, melyben többi közt egy vadász és egy medve is szerepelt A vadász találkozott a medvével. Ez hátsó lábaira állt s egyenesen a vadásznak tartott. Elkezdték egymást boxolni. Pár percznyi küzdelem után a vadász a medvét a földre boxolta s azután ráülvén, egy bravour-áriát énekelt el. Fiatal emberünk nem tűrhette, hogy mindig a medve legyen a legyőzött; fölment a színfalak mögé, megvesztegette a rendezőt, hogy ő ölt- hesse magára a medvebőrt s ő állhasson szembe a vadásszal. A rendező meghagyta magát vesz- tegettetni. Mikor a vadásszal való jelenet következett, a medvebőrbe bujt fiatal ember — rendkívül gyakorlott boxoló lévén — pem sokára földre teperte a vadászt. Azután ráült s a közönség íalrepesztő kaczaja s viharos tapsai közt, a medve énekelte a bravour-áriát. A középkorban élt egy olasz lovag, ki tizennégyszer vívott halálos párbajt, azért, hogy melyik nagyobb költő, Dante-e vagy Ariosta. Halálos ágyán azután bevallotta, hogy egyiket sem olvasta. De hogy visszatérjünk a boxoláshoz, Hay- mann festő és barátja Gramby marquis, szintén szenvedélyes boxolók voltak. A marquis fölkereste egyszer barátját, hogy fesse le arczképét. Haymann tréfásan jegyzé meg, hogy boxoljanak előbb egy kissé. Gramby nevetve fogadta el az ajánlatot, de később annyira belemelegedtek a dologba, hogy a festő nejének ugyan sok fáradságába került a küzdőket szétválasztani. Az urak rendezték derangirt öltözetüket, Haymann előkereste szétszórt festőszereit s azután kezdődött az „ülés.“ Egy angol alávaló sportnak hódolt. Ezt az angolt a montanai csata után többször látták Garibaldi seregében. Ez a ficzkó rendkívül mesz- szehordó fegyverével egy golyó mentes helyre vonta meg magát s innen kényelmesen pufoga- tott le mindenkit, ki fegyvere elé került. Egy naplóban aztán hűségesen feljegyezte minden gyilkosságát. Méltó helyet foglal el mellette egy XV. Lajos korbeli nemes, ki egy kivégzésről sem hiányozhatott. Mikor a hírhedt Damient XV. Lajos ellen elkövetett gyilkosság kísérlete miatt (1757. január 5-én) márczius 28-án a Gréve téren kivégezték— négy lóval darabokra szaggatták — nemesünk későn érkezett. A hóhér észrevette őt s e szavakkal kérte a közönséget, hogy nyissanak neki utat: .Hagyták ez urat előre jönni, ő műkedvelő.“ A tűz, a parázs nem égett oly melegen, mint IV. lotharingiai Károly (924—1670) titkos szerelme. Szenvedélyes szerelemre gyuladt a brüsseli polgármester gyönyörű leánya iránt s miután minden közeledési kísérlete meghiúsult,
