Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)

1901-08-11 / 32. szám

kerületben; Kápolnay PUUr Ödön lapszer­kesztő, kormánypárti agrárius programmal, a néppárttól is támogatva.“ Ez a közlemény K. Paur Ödön ur által bektograGrozva, több példányban a „Vesz prémi Ellenőr“ nyomtatott levélpapírjára ék ugyan annak borítékában küldetett szét tudósításul a lapoknak. Soraimban elmondottakért bármikor helyt állok, hogy azok tényleg ilyen uton-módon ju­tottak a közönség szemei elé. A tekintetes szerkesztő urnák kész szolgája Győr. 1901. aug. 1-én. Bíró Elek, Baross-ut 32. Azt hiszem még ismeretes nevem a tek. szerkesztő ur előtt, mert hosszú ideig az „Ellenőr“ szedője voltam. Kitűnő tisztelettel Bíró Elek.u Mikor e sorok nyomán kijelentem, hogy Biró Elek nyomdászszal, a ki — a saját kijelentése szerint — hosszú ideig az „El­lenőr“ szedője volt, talán húsz szót sem váltottam életemben, de intelligens és be­csületes teknikai munkásnak ismertem: csak azt a kérdést vetem fel, hogy: ilyen cselédnek, a minő kápolnai (?) Paur Ödön, — milyenek lehetnek a gaz­dái ? . . . Várkonyi Dezső. 1901. augusztus ll. Megint ... Veszprém, IC 01. aug. Minél inkább közelednek a választások, annál inkább kezd a mesterségesen fenntartott szélcsend is szünetelni. A városnak tapasztaltabb és higgad­tabb elemei eddigelé is azon voltak, most is azon vannak, hogy idő előtti lárma ne legyen a dologból. Azon voltunk mi is mindeddig és azon vagyunk most is. A tudakozódások naponként százával érkeznek hozzánk. Szóval és Írásban is. Helyből is, meg vidékről is. Mi pedig egyelőre csak azt tanácsoljuk, hogy a puskaport ki-ki tartsa szárazon és ne lövöldözzön előre ! Megnyugtathatjuk a nagy közönséget, hogy azok a kevesen, a kiknek a kezébe a választás körüli akcziónak sorsa le van téve : teljesitik kötelességüket az egész vonalon. Csendben bár, de az egész vonalon! VESZPRÉMI ELLENŐR Tévedne, a ki azt hinné, hogy a kormány­elnök informálaűanul maradt az itteni viszonyokról és az 1896. évi mandátum birtokosának gyűlölt Voltáról! -V ­Tévedne, aki azt hinné, hogy a kerület sorsa iránt messzebb eső helyeken és magas állásokat betöltő férfiak is nem érdeklődnek. És tévedne az is, aki azt hinné, hogy nem lesznek tisztességes, becsületes és nagytekintélyű kormánypárti férfiak, akik a jelöltséget elfogadják! Ennyit egyelőre a kedélyek megnyugtatására kijelentünk. De kijelentjük azt is, hogy egy csúnya, piszkos áramlat az 1896. év módjára megindult már meginti Nem félünk, hogy tapasztalt közönségünk félrevezethető leend, de azért rá kell mutatnunk a közügyeinknek megrontására irányuló aljasságra i megint Mert a felekezeteket akarják összeuszítani megint! És úgy szeretne „Iklódi ur11 (a „Veszprémi Független Hírlapból“ tudjuk, hogy Szabó urat igy is hívják, megint! Tehát megint! Igenis megint! Mert mi alatt Iklódi ur a várban jár pártfogást koldulni, addig bérenczei már is dolgoznak, a „Zelenyák“ jelszóval megint! Tanyáznak már a korcsmákban is többfelé. És utaznak is már mindenfelé. És jobbról-balról hirlelik, hogy Kisfaludy Miklós néppárti; Kövess János táblai bíró nép­párti, hogy Zichy Vladimir gróf „Zelenyák“ / És igy tovább 1 És igy tovább! . . . Ha csak távoli hire is hallatszik valakinek, hogy fel fog lépni képviselő-jelöltnek, akkor készen van a nagy mesterfogás: ez néppárti! Nevetséges ostobaság 1 Azt hiszik, hogy ezzel ec Bánffy-korabeli jelszóval össze lehet majd uszítani a felekezeteket mostan is. Azt hiszik, hogy Uzsorás ur a várban ál­szenteskedve, kortesei pedig künn a korcsmákban a papokat támadva: megfogják nyerni az erőket ott fent is, meg itt lent is! De ezen már túl vagyunk mindnyájan ! Ami népünket sem össze uszítani, sem baleknek meg­fogni többé nem lehet. Mert felekezeti külömbség nélkül szilárd a népeknek elhatározása, hogy a múltak korrupczió- jának, ezen utolsó kreatúrájának, ezen legnagyobb az asszony beviszi a városba s a koma révén pénzzé teszi, lefeküdtek s elcsöndesedtek Mihályék. A Misi sem sivalkodott már, mert megtöltötte a gyomrát. Hanem a Mihály szemére nem jött álom. — Az az óra sehogy sem ment ki a fejéből s az ágy fenekéről is felhallotta a neszezését. Múlt az idő, de nem múlt a Miháty álmat­lansága. Pedig halálosan törődött volt s máskor ilyenkorra már aludt egy-két verset. Mindenkép azon volt, hogy az órára ne gondoljon s mégis mindig arra tért vissza gondolata. Igen igyekezett hallani a szél sóhaj tozását, bokrok zörgését s csak az óra ketyegését hallotta, aztán azon tűnődött, vájjon alszik-e az asszony, habár erősen gyanította, hogy az sem alszik. Végre nem bírt már helyén maradni; felkelt s le s fel járkálni kezdett a sötétben. Máskor ezt sosem tette, mint a többi paraszt sem, mert a szobában való járkálás nem szokása munkás em­bernek. Éles fütty hallatszott, a szünetlenül ébren levő késszon belesüvöltött az éjszakába, hosszan, rémi- tően, fenyegetően. Nem, ezt már nem bírhatta el Mihály. — Alszol, asszony? — suttogott. — Mit akar kend.? — kérdte a. — Hiszen tudja, hogy ébren vagyok. — Az ám, tudom ... Hallod-e? — Beszéljen kend. — Azt akarom mondani, hogy ... én ezt nem állom ki — Mit? — Hát ezt e. Ezt a neszezést. — Aztán mit akar kend? — Elmegyek, fölzörgetem az orvost s visz- szaadom neki az óráját. — Tán a Jézus társaságába lépett kend ? — Nem a, nem lettem ujhitü . . . hanem látod . . . vissza kell adnom mégis az órát, mert máskülönben holnap reggel hä a viz alá szállók, hogyan hívhatnám magamhoz az Isten segedel­mét ? Szükség van pedig rá nagyon .... Aztán ládd alunni is kéne . . . — Hát tegyen úgy a hogy jónak véli — mondta az asszony s mikor a távozó Mihály be­tette maga után az ajtót, hirtelen, örömmel föl­kelt, az ajtóba állt s dobogó szívvel leste, megy-e csakugyan ? Ment az csakugyan, látni ugyan nem látta, de hallotta távolodó lépteit, melyek hangosan ko­pogtak a keményre fagyott utón. — No, csakhogy . . . hála isten . . . motyogta elérzékenyedve az asszony s kezeit összekulcsolva, az égre emelte tekintetét. Vastag fátyol volt azon, három soron is; lolleg, köd és sötétség, — de azért e pillan­tásban az asszony alkalmasint meglátta a nyitott eget. Szakács Andor. 3. oldal; botránykövének: Szabó Imrének ebből a kerület­ből él kell most már pusztulni végképpen 1 Itt óz, idő ! Eddig tartott ugyan, — de csakis eddig. Eddig és nem tovább. Most már ide is emberr séges ember kell képviselőnek, — nem pedig olyan, mint eddig volt! . . . Tanügy. Veszprém vármegye közigazgatási bizottságától. 871/1901. kbz. Az iskolai szorgalomidő megkezdésére vonat­kozó intézkedések augusztus és szeptember hóna­pokban. Határozat. Szeptember elejével valamennyi (állami, köz­ségi kath., ev., ref., izr. és magániskolában az uj tanévi szorgalomidő megkezdetvén a községi ható­ságok fontos feladatát képezi a következők pontos teljesítése. 1. Legkésőbb augusztus utolsó hetében minden iskolai helyiségben a tatarozások, tisztítá­sok, ajtók és ablakok javítása, az iskolai kút ki- kotortatása, helyreállítása, legalább is 2 rekeszti árnyékszékek felállítása, az emésztő gödrök kitisz­títása, az iskolai udvar bekerítése, a padok rendbe­hozatala s a nagytábla feketére mázolása és meg- vonalozása stb. úgy eszközlendők, hogy szeptem­ber elejéig, de lehetőleg a beiratások miatt még előbb is, minden készen álljon. 2. Az iskola megnyitása napjának s a lehe­tőleg még augusztus utolsó napjaiban foganatosig tandó beiratások meghatározása végett érintkezze­nek a polgári hatóságok az iskolai hatóságokkal iskolai elnökökkel, igazgatókkal, lelkész urakkal és egyéb iskolai elöljárókkal, esetleg magániskolái fenntartókkal. 3. Kérjék fel, hogy úgy a tanév megkezdé­sét, mint a beiratások napjait augusztus hónak legalább vasárnapjain és ünnepein nyilvánosan a szószékről hirdetnék ki, hangsúlyozván a 6—12 éves tanköteleseknek a mindennapi, a 13—15 éve­seknek pedig az általános és gazdasági ismétlő vasárnapi és iparostanoncz iskolába való járásának mulhatlan kötelességét, hogy ekkép senki, se szülő, se gazda, se gyám, se mester a törvényes köteles­ség nem tudásával ne mentegetőzhessék akkor, a midőn reájuk a tanuló igazolatlanul elkövetett mulasztásai miatt az esetenkint emelkedő bünteté­sek vagy munkák fognak rovatni. 4. Hirdettessék ki egyúttal, hogy az a szülő, gazda és mester, aki tankötelesét legkésőbb szept. hó 15-ig az illető mindennapi vagy ismétlő iskolába való felvételre önként be nem Íratja, mint az egész első félhavi iskola mulasztással terheltnek fog tekintetni és szeptember hó 16-án megdorgálandó ; ha pedig e dorgálásra sem jelentkezik, 8 nap le­forgása után a beiratásra az előirt pénzbírsággal vagy természetben leszolgálandó egyenértékű mun­kával büntetendő és pedig hetenként fokozatosan addig, mig a beiratásra jelentkezvén, tankötelesét iskolába nem hozza. 5. Az előbbi pontban jelzett hirdetéseket minden polgári elöljáróság is, akár van helyben iskola, akár nincs, de még a pusztákon és tanyá­kon is augusztus hóban tegye közzé minél gyak­rabban és hetenkint legalább egyszer kidoboltatás- sal is. 6. Szeptember elsejével okvetlenül megkezde­tik a tanulás, még pedig úgy a mindennapi, mint az általános gazdasági ismétlő iskolában egyszerre, utóbbiban szeptember, október, április, május és junius kónapokban hetenkint legalább 2 órán, november, deczember, január, február és márczius hónapokban pedig hetenkint íegalább 5 órán át, a mint ezt nemcsak a törvények polgári, hanem az egyházi iskolai rendszabályok is határozottan megkövetelik. 7. Azon 10—12 éveseknek, akik szüleik kí­vánatéra a gazdaság körül otthon használhatók meglehet ugyanis engedni, de csakis a helyi iskola hatóság beleegyezésével, hogy október hó 1-ig még távol maradhassanak a mindennapi iskolából, de azután kötelezni kell őket arra, hogy addig az ismétlősökkel járjanak iskolába ; jól megjegyzendő, I hogy csak olyan szülő, vagy gazda foghatja ki ímég tanév elején (szeptember és azután tanév ; végén május és junius hóban) lO-r-12 éves okvet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom