Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-09-15 / 37. szám
2. oldal. VESZPRÉMI ELLENŐR megfelelőbb képviselő körül tömörüljenek. Szép beszéde végén, melyet sűrűn szakított félbe az általános helyeslés, ajánlja, hogy Horánszky Lajos kéressék fel a jelöltség elfogadására. Zúgó éljenzés tanúsította, hogy a gyűlés a jelöltséget felajánlja Horánszky Lajosnak, a kiért Fodor Gyula ügyvéd és Haidinger Ágost uradalmi kormányzó nyomban el is mentek Zichy gróf négyesfogatán a „Magyar Király “-ban lévő lakására. Mig e küldöttség odajárt, addig Zichy Vladimir gróf indítványára elhatározta a gyűlés, hogy Széli Kálmán miniszterelnökhöz üdvözlő sürgönyt intéz. (E sürgönyváltá&ról lapunk más helyén szólunk.) Rövid vártatra megérkezett a jelölt bájos ifjú nejével s hosszantartó dörgő éljenzés és a zászlók lobogtatása közben fellépett az erkélyre, hol Zichy gróf, ajelölt nejének pompás virágbokrétát nyújtott át. Majd rövid szavakkal tudatta Ho- ránszkyval, hogy e népes gyűlés felkéri őt, hogya jelöltség elfogadására, s felszólította, hogy nyilatkozzék annak elfogadása tárgyában. Messzehangzó, érczes hangon, férfias nyíltsággal és a hazafias kötelleségekre való ■hivatkozással jelentette ki Horánszky Lajos, hogy polgártársainak megtisztelő bizalmát elfogadja, s nyomban elmondta azt a programmot, mely szerint ezt a bizalmat érvényesíteni óhajtja. (A programmbeszéd teljes szövegében külön lenyomatban kerül a közönség kezébe .azért mi azzal e helyütt bővebben nem ioglalkozunk.) Sürü helyeslésekkel és gyakori éljenzéssel fogadta a közönség a remek prog- rammbeszédet, melynek befejezte után a jelölt gyalog indult vissza lakására. Most látszott csak meg, hogy mekkora tömeg szoronkodott a vásártéren a beszéd alatt, mert az most megmozdulva, mint hömpölygő áradat nyomult a népszerű és -egy csapásra mindeneket meghódított jelölt után, a kit a palotai utczán végig folytonos zajos éljenzéssel kisért haza szállodabeli lakására. Ez a nap eldöntötte a választókerület sorsát. IL Enyingi kerület. Itt is a fejétől romlik a hal! Itt is kezd dolgozni a nemezis ! Purgly Sándor eddigi képviselő ellen, — aki helyét nemcsak a szabadelvű pártban, hanem kerülete érdekeivel szemben is teljes mértékben megállotta egyébként, — de aki a kalandor Balatoni gründolók bandájába sodortatván, népszerűségét ezzel egészen eljátszotta, — fellépett Kossuth-párti 48-as programmal Ötvös Bálint. Eötvös Bálint, aki a tavaszszal a vaáli kerület jelöltjeként jeles szónoki erejével és igaz meggyőződésével nagy hatást gyakorolt a népre, apjának méltó fia gyanánt kezd bemutatkozni a szónoklat terén. Pártja a véletlen összejátszása folytán egyszerre óriási szervezettségben mutatkozik. A 48-as pártot ugyanis már szervezte jó előre Bezerédy István, a malt Campagne jelöltje, akinek állítólag az uj liszta szerint magának is többségre volt kilátása. — És szervezett pártja volt, ugyancsak 48-as programmal Bakó Sándor kenesei ev. ref. lelkésznek is. Most mindakét eddigi jelölt csatlakozik, szivvel-lélekkel és egész szervezett táborával Eötvös Bálinthoz, — akit maga Kossuth Ferencz a legmelegebben ajánlott és pártfogol — és akire most ravasz fondorlattal azt sem dalolhatják, hogy: „Barátja a Zichy Nándor! Éljen doktor Purgly Sándor!“ Lám! lám! itt is csak megboszulja magát az erkölcsi alap hiánya, mihelyest a „Szél“ kitisztította a levegőt jog, törvény és igazság jelszavával — és most már a grundoló Halkirályok sem fogják talán az általuk drága állami pénzen, évi 20,000 frt költséggel szervezett keszegőrzö, nádszéli zsandárok által birka módra beterelhetni az általuk koldusbotra juttatott, nyomorgó, éhező halásznépet az enyingi Csukaföszolga- biró elé. Purgly Sándof, — kit mi ezen népírtó Lorgnegrut hallotta ezt; most legalább tudta magát mihez tartani. A találka ugyan már kárba veszett, de megmenekszik az ezredestől. — I^ost már beszélhetünk — mondá Monchalonette, visszatérve az irodába. Miért jött uram ? — Igen . . . igen . . . én . . . valóban ... a mint én mondta . . . — Ez az ezredese, ez az ur. a ki ... . — A ki most el ment . .. engem keres . .. csakis ezért ... ön tudja . . . jobban szereti az ember ... de még nem mondtam meg önnek, ámbár talán gondolja . . . asszony van a dologban ... — Igen . . . Igen . . . kérem . . . nem szeretik, ha . . . 1 — Természetesen ! — Tehát ön látta azt, aki . . . — Istenem, még nem, hiszen mára volt elhatározva, de most közbe jött ez és . . . — Mit sem tesz, velünk fog ebédelni! Egy szót sem, azt fogom mondani, hogy ön egy régi barátom, meghívtam ebédre és ma este mindent megbeszélünk. íme már hat óra, mindjárt bezárok, 4sak a lakatotteszem fel . . . E pillanatban Monchalonettené — körülbelül Uarminczéventuli nő — belépett a szomszédos ajtón, amely a lakásba vezetett. — Kedvesem — monda neki férje— bemutatom neked ezt az urat, aki — tudod — abban a dologban jött . . . Úgy! igen örülök, hogy van szerencsém ! Látta ön azt, aki . . . — Még nem asszonyom, én . . . — De kérem üljön hát le! . . . — Én . . . Csak mára volt elhatározva . . . — Lám csodálatos, hogy ezt nem láttuk előre, ugy-e Casimir? — Valóban, de azért ez az ur nem kevésbbé szívesen látott vendégünk. Velünk ebédel, rendben van, nemde ? . . . Lorgnegrut, ki semmitsem értett az egészből és tévedésnek hitte a dolgott, szívesen távozott volna, de épen akkor ütötte meg a fülét az ezredesnek a lépcsőről behallatszó morgása. Elhatározta tehát, hogy marad. — Ugy-e bár tisztában van a mi feltételeinkkel ? — Bánom is én! gondolta a kapitány. Ezek az emberek talán a tőkéiket akarják a nyakamba sózni. Majd erről ebéd után beszélünk — vágott közbe Monchalonette — de az asztalnál egy saót sem, hogy ne sqjtsék az ügyet . . . Néhány perez múlva az asztalhoz ültek és Monchalonette Lorgnegrut-t öregemnek nevezte, el akasván titkolni az ügyet a családtagok előtt. A kapitány Monchalottenó és leánya között ült, 1901. szeptember 15. vállalatáig tiszteltünk és becsültünk — a legkellemetlenebbül van érdekelve a „Balatoni Halászati Társaság“ kapzsi gründolói között, — mert testvére Purgly Pál a vas- kezü végrehajtója gyalázatos üzelmekre berendezett halászati vállalatuknak, — akit drákói szigoráért már több helyen bepisz- kolt a fellázadt halásznép. —Az elébb oly jó hangzású „ Purgly “ név pedig a Balaton iszapjában hurczoltatik minduntalan. Igen sajnos, de a 2000 főre rugó nyomorgó halásznép ezerszeres átka, a hatalmas „ Halbetyárok “ közöl úgy látszik, hogy a főgründoló és minden állami segélyt és pártolást a nép ellenirányitó három „ Gorda- király11-on, a 3 volt Bánffynistán fogja legelőbb megboszulni magát. ügy legyen!!! Mert talán mégis sokkal tisztességesebben és kevésbbé önző erkölcsökkel gondolkozott Veszprém egyik érdemes, gazdag polgára, akit a héringgyártó gründolok szintén magukhoz akartak pénzével együtt halászni, amikor kijelentette a Halhatalmaknak, hogy ő „soha sem szokott olyan részvényeket vásárolni, a melyek ki vannak téve a . . . . megbüdösödésnek.* Jobb volt az orra ? — vagy talán a szive és lelke is ennek a mi érdemes polgártársunknak? — Becsületére válik bármelyik! A halszálka már sok-sok embernek a torkán akadt! tíarcsakirályok, vigyázzatok 11! III. Nagyvázsonyi kerület. ? ? ? ? ? ?|? ?! Pedig itt is bűzlik már fejétől a hal! No de majd itt is csak megkérdezi valaki a Halfarkvágó gründolótól, hogy mennyiért méri a gordát Szentgálon, Vá- zsonyban, Szabadín és Vámoson ! *** Három távirat. Köztudomású dolog, hogy Szabó Imre, mikor még erőlködött a mandátumért, elzarándokolt Rátótra Széli Kálmánhoz és könyörgött a miniszter- elnöknek, hogy pártfogolja őt a választás alkalmából. Visszajővén, itt azt hirdette uton-utfélen, hogy a miniszterelnök megmig a másik oldalon a többi családtag, egy öreg néni és két unokatestvér ültek és nagyban fecsegtek. Vacsora után a két férfi az irodába vonult vissza és amikor egyedül voltak, megszólalt a szemüveg-kereskedő. — Most hát beszéljünk komolyan. Cresonné valószínűleg megmondta már önnek, hogy mi az óhajtásunk és hogyan gondoljuk a dolgot ... — Hogyan gondolják? ... én nem . . . nem értettem jól . . . — De hát nem jött ön ide vaktában, különben is itt van a hirdetés ! És Monchalonstte egy ujságlapot vett elő zsebéből, amelyen a következő apró hirdetés állott: Házasság. 20 éves fiatal leány számára, kinek hatvanezer frank hozománya van, nőtlen vagy gyermektelen katonatiszt kerestetik. — Ah igen! szól Lorgnegrut, beletalálva magát helyzetébe — most tudom, hogy arről van szó. Katonatiszt vagyok, az ön leánya húsz éves, hatvanezer frank hozományt kap, ez mind igen jó: de igy nem lehet egy ilyen fontos ügyet befejezni. Bár egy lássé már ismerem kedves leányát, de közelebbről kell őt megismernem ..." — Valóban igaz! de mondja csak . . . milyennek találja őt ? . . . — Oh nagyon kedves, elragadó, csak hogg' még jobban kell megismerkednünk.
