Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-08-17 / 33. szám
1901. augusztus 18. VESZPRÉMI ELLENŐR 3. oldal. A legutóbbi nagyvázsonyi bankettről már szólottunk, melynek végén a községi szolga sorra járta a közönséget s minden egyes választónak kézbesített — egy koronát. Rőt- termann urodalmi kormányzó s az oda való községi orvos ép’ugy megkapták és zsebre vágták az egy koronát (pfuj !) mint a legutolsó szűrös atyafi, csupán az ottani ref. lelkész hajította el undorral magától a pénzdarabot, mit aztán a községi szolga vett föl és zsebrevágott. Vajha néhány hasonló derék ember akadna, a kik nem is a pénzt, hanem a „koronás“ képviselőt vágnák oda,j a hova való : az utcza sarába. *** A „Pápai Lapok“ és a „Hazánk“. A „Pápai Lapok“ múlt vasárnapi számában a kö-| vetkező kis epekivonat-szerü közlemény jelent meg: | A „ Hazánk “-nak. Tisztelt laptársunkat kollegiális tisztelettel figyelmeztetjük, hogy ne; üljön fel mindig (hiszen hányszor csalták már; meg!) annak az „egyik veszprémi“ hírlapnak j melyből bolondabbnál bolondabb veszprémi híreit! veszi. így p. o. most azt Írja, hogy Fenyvessy i főispán vagy Pápán Hegedűs Lóránt ellen, vagy j Ugodon Bauer Antal ellen fog fellépni. Itt nagyot nevettek e buta vicczen, mikor itt tudjuk jól,! hogy Fenyvessy főispán csak a minap tartott beszédet Hegedűs mellett és minap irt Bauer Antal érdekében. Az a veszprémi tudósitó, vagy inkább vicczelő is tudhatná a példabeszédet a sánta kutyáról meg a hazugról. Lám, lám, hogy elönti a pulykaméreg a „Pápai Lapok “-at, mikor Fenyvesiről esik a nyilvánosság előtt valami olyan szó, a mi annak nem tetszik. Sajátságos ! Néha vasvillával piszkálják meg s meg se mozdul mint a csökönyös bivaly; máskor szalmaszál ér hozzá: és olyat ugrik, mint egy köhögős balha, s fuj és köpköd, mint meggörbitett hátú borzas macskakölyök. Hej, pedig valamikor de másképen is volt; mikor még Fenyvesinek az volt a kimondott családi jelszava: — Mindegy, akár jót, akár rosszat: csak írjanak felőlem az újságok! . . . Bennünket különben csak két dolog érdekel ebből a kis kirohanásból. Először az, hogy Fenyvesi Hegedűs mellett beszédet tartott és Bauer Antal érdekében levelet irt. A főispán tehát (őszintén-e, nem-e ? az más kérdés !) már korteskedik. És ezzel a saját lapja dicsekszik. A másik az a passzus, mely a „sánta kutyáról és a hazug emberről" szól. E tekintetben utaljuk a „Pápai Lapok“-at a „Veszprémi Ellenőr“ múlt heti számára, melyben világosan meg vagyon írva, hogy a fővárosi lapokban megjelenő veszprémi „megbízható“ híreknek hol van a forrása. Applikálja arra a kutya-meséjét! A közelgő választásokról. Veszprém 1901. Szabó Imre ur tökéletesen meg van bukva. Ez már tisztán látható előre. Ez kétségtelen. Ami a közel jövőben egyelőre még bizonytalan, az csak az, hogy e választókerületnek képviselője ki leend. Fájdalom, kormánypárti leend. Ezt jól tudja mindenki. Igaz, hogy a szónak mostani értelmében kormánypárti — a mi enyhítő körülmény — nem pedig Bánffy-kreatura. Ezt is jól tudja mindenki. Országos nevű és tekintélyű egyéniség leend. Ezt szintén jól tudja mindenki. Hogy azután ki lesz, — azt is közölhetjük nemsokára. Egyelőre épen az ügy érdekében kötelességünk a forgalomba hozott nevek közül épen azt hallgatni el legjobban, amelyiknek jöyője a legbiztosabb leend. Hogy Szabó Imre ur egykori bandájának, a melyben notórius közpénzsikkasz-' tók valának a főszerepvivők, még megmaradt romjaival együtt mennyire kapkod fühöz- fához és a vizbefulók módjára még a szalmaszálhoz is; és hogy kétségbe esett végvergődésében milyen buta és nemtelen módon igyekszik hangulatot teremteni, ezt a „Veszprém-vármegye“ (azelőtt ugyanezt a lapot hívták : „Veszprémi Független Hírlapnak“) czimü újságnak közleményei mutatják leginkább. Fentebb rámutattunk, hogy Szabó Imre ur a miniszterelnök ur személyének a korteskedésbe való bevonásával akarja a publikumot terrorizálni. Itt meg arra hívjuk fel a közönség figyelmét, hogy ugyanaz az újság Zichy Vladimir gróf általánosan tisztelt személyének lesajnálásával is igyekszik lehangolni azokat, akik Szabó Imre úrtól ezt a jobb sorsra méltó várost és kerületet megtisztítani akarják. Hogy tisztességes ember az ellenfél legyőzésével dicsekedni nem szokott: ezt a legalsóbb társadalmi körökben is tudják. Hogy Szabó Imre mégis ezt cselekszi és még hozzá személyileg is aposztrofáltatja Zichy Vladimir grófot, állítólag mint „ legyőzött“ ellenfelet: bár az egyéni tisztesség rovására történik is mégis, ezt Szabó Imre felől a legalsóbb osztályban sem csodálják. Hogy a magánéletben mekkora és mennyi szennyes dolgot követett el, — az ide nem tartozik. — Hanem ide tartozik (legalább még pár hónapig, mig ki nem buktattuk) mindaz, amit a közéletben cselekedett. Ott pedig cselekvései is, meg eszközei is szenyteljesek valának mindenkor. Aki nem tudná, — az olvassa el az 1896. évi „Veszprémi Független Hírlapokat“; s a legutóbbi „ Veszprém-Vármegyét.“ A vesz- prémi városház és a megyeház tanácskozó termében elhangzott üres frázisait, amelyek kortes czélból, egyéni önző érdekből és politikai frontváltoztatásoktól duzzadtan hangzottak el számtalanszor. Aki azt kívánja, hogy szavaira súlyt helyezzenek az emberek, hogy beszédét ne haszontalan szószaporitásnak tekintsék, aki azt akarja, hogy politikai és közéleti karaktere felől is tartsanak valamit: annak nem szabad minden szezonban másként lármázni és más hatalmasoknak barátságával henczegni és egyúttal korábbi szavait nyakra-tőre dezavuálni. Mindezt most újabban azzal a gyerekes és a tényeket hazug színben feltüntető dicsekvéssel tetézi, — hogy ő Zichy Vladimir grófot megbuktatta. Hát ha ez igaz lenne, — akkor is j tisztességtelen dolog lenne ezzel henczegni. De nem is igaz, mert nem ő buktatta meg. Hanem az a felekezeti háború, amit éppen Szabó Imre ur a palotai lutheránus esperessel szövetkezve felidézett. Ez volt az egyik. A másik az a 60—-70,000 frt volt, a mit a kormány pénzéből Bánffy adományaként elköltött. A harmadik az az undok presszió, amelyet érdekében a hivatalos apparatus, élén a vármegye főügyészével, a szomorúan hires sikkasztóval: Barcza Kálmánnal elkövetett. Az ö erői ezek valának. Akkor olyan világ volt, hogy ily erők uralkodtak és győztek is. Ám, most próbálja meg, ha lesz hozzá bátorsága, hogy mégegyszer föllépjen. — Majd megtudja, hogy most más csillagok járnak, mint abban áz örökké szégyenletes időben f A Balaton mellől. B.-Almádi, 1901. augusztus 14. B.-Almádii-levél. Kedves Szerkesztő ur! Engedje meg, hogy b. lapjában, mely különben a „békés“ és „nyájas“ czikkek kisded tárháza szokott lenni, skandalumot provokáljak — Ígérem csak ez egyszer — és Barnum urat, ki versenyen- kivüli reklámkirálynak tolja fel magát, alaposan lesajnáljam. Barnum ur! Ön a reklám terén gyámoltalan kezdő és sajnálatraméltó gyenge gyakornok! Hisz még Almádi bájos hölgybizottsága is lepipálja Önt! Szombaton reggel, óriási falragaszok jelentek meg Veszprémben. Ezek mellett Barnum közmegcsodált emeletmagasságu plakátjai parányi hely- pénzczédulává törpülnek térfogat tekintetében is, hát még a szöveg dolgában. Bum ! Bum ! Bum ! Ide ügyeljetek Emberek /“ Minő leleményesség ! Minő tüneményes eredeti idea, Emberek nagy e-vel Írva. Szegény Barnum bizonyára csak kis e-vel Írja az ember szót. Tehát ide figyeljetek Emberek! Az almádi-i bájos hölgybizottság bejelenti, hogy vásárt rendez, melyre beléptit ugyan nem fizetsz, de zsebed oly nagy mérvű magasnyomású pumpolásnak lesz programmon kívül és belül minden megengedett és meg nem engedett módon kitéve, hogy a falragasz szavaival élve: „ilyet Árpád apánk honfoglalása óta nem szenvedtél végig, jó magyarom. Hogy mi mindent Ígértek és mivel csábították a publikumot, azt leírni is sok volna, de azt tudom hogy a költő szava: „Csalogatta csemegével Muczi paripáját“ én rajtam teljesült be legjobban, mert csalogattak és lóvá tettek. A csemege Pythia jósnő — szivem istennője — direct Delphiből importálva, mint később látni fogják lemaradt a mősorról. A 3 lábú Delphin jósnőt látni és meghalni ez volt eltökélt szándékom, mikor szombaton délben a legforróbb napszurásnak téve ki árva fejemet a t. szerkesztő ur által rendelkezésemre bocsájtott vámosi bérkocsira ültem, hogy mielőbb szivem Delphinjének 3 lába elé borulhassak. De mily csalódás ért! A képzeletben oly élénken megrajzolt dúskeblü, karcsú, bájos háromláb kisasszony helyén egy két lábbal és 3 tyúkszemmel felruházott alvó fakirt találtam. Dühöm e nyilvánvaló felültetés miatt, mint vulkán már kitörni készült, hogy elsöpörje a „népek ezreit“ midőn a sátorban, hol a fakir aludta a berugottak álmát, hirtelen egy négerrel találtam* magamat szemben. — Őt szellemesen megszólítani pillanat műve volt. Én : Nemde ön emberevő ? 0: (kifogástalan afrikai dialektussal) Ehm. Én : Úgy! hát csak folytassa vígan barátom ! Ekközben igyekeztem feltűnés nélkül elpárologni. A néger gúnyosan vicsorgatta a fogait és röhögve megmásíthatlan herényi táj szólással igy szólt: nem ismer rám a teésur, hisz én vónék a vörösberényi harangozó! — Éljenek az almádi szép hölgyek és pártoljuk a hazai suwix ipart!! Hát nem czipő fénymázzal volt feketére festve a bitang ? Jósnő helyett fakir, néger helyett kivixolt harangozó — ennyi vargát egy délután még nem fogtam soha. Elkeseredésemben betértem a rögtönzött hortobágyi csárdába, hol igen vegyes közönséget találtam. T. i. voltak ott igen szép leányok . . . [asszonyok meg-meg még szebb leányok . . . [asszonyok. Azonkívül sok-sok szürke férfinépség egyik czipőben, a másik bocskorban harisnyával, mig az urak egy része harisnyát huzni is elfelejtett. Az én felszerelésem sem volt teljesen az alkalom- jhoz mért, mert én meg pénzt felejtettem magam- ! mai hozni, legalább ezt füllentettem azon szép
