Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)

1901-09-22 / 38. szám

IV. évfolyam. Veszprém, 19QL szeptember 22 38-ik szám. Előfizetési ár: Egész évre . 12 K. (6. —) Fél évre . . 6 , (3. —-) Negyed evre . 3 „ (1.50) Egyes szám ára 24 fillér. VESZPRÉMI ELLENŐR FÜGGETLEN ÚJSÁG. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesz­tőséghez küldendők. •Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetéseket és hirdetéseket kizárólag a kiadóhivatal: Virág utcza 103. szám, fogad el. Csúnya fogások. Veszprém, 1901, szept. 21. Szabó Imre ur és pártja 1896-ban azzal korteskedett, hogy az. ellenfél táborát néppártinak nevezte. Akik ő hozzá nem tartoztak, azokat néppártiaknak, „zelenyá- kok“-nak gúnyolta és gunyoltatta akkori szennysajtójával, a „Veszprémi Független Hirlap“-pal. Különösen Rédey Gyula kanonokot támadták. A „Veszprémi Független Hírlap­nak“ minden egyes száma kiszerkesztette őt. Nótákat is irt felőle. E mellett különös figyelemben részesítették őt a „Gyerki ulti- mók,“ amelyek olyan Gyerki-féle jargonban gúnyolták Rédey Gyula kanonokot. És habár most ugyanez a Rédey Gyula kanonok ur a legjobb jóakarója is Szabó Imre urnák és pártjának; habár ugyanez a Rédey kanonok ur volt az, aki nyilvánosan kapacitálta Szabó Imre urat a jelöltségnek fentartására, akkor, amikor az vissza akart lépni; és bár Rédey Gyula kanonok ur az, aki teljes erejéből igyekszik minden irányban azon, hogy a már nyil­ván megbukott Szabó Imrének végperczeit meghosszabbitsa: mégis nem szégyenli ma­gát Szabó Imre urnák sajtója most is azt Felelős szerkesztő : VÁRKONYl DEZSŐ. az elkopott és egyszersmind megvetni való módszert vinni be a választási küzdelembe, hogy a felekezeteket akarja összevesziteni egymással, hiresztelvén, hogy az országo­san tisztelt és nagyrabecsült Horánszky név viselője néppárti. De bár ennek a rosszlelkü ráfogásnak egy hajszálnyit sem hisz senki sem, habár mindenki tudja, hogy ez a ráfogás csakis kortesfortélyból történik, habár mindenki teljesen tisztában van azzal, hogy ezt a ráfogást azok maguk sem hiszik, akik for­télyból fölkezdették és habár a helyzet képe most már tisztán mutatja, hogy a föl vilá­gosodott és hazafias veszprémi izraelita kö­zönséget a múltakhoz hasonlóan önző ér­dekek czéljából kihasználni és tévútra ve­zetni egyes haszonlesőknek nem sikerülhet, mert hiszen több mint kétharmadrészben tartoznak Horánszky pártjához: mégis a közönségnek megtévesztésére irányuló ilye­tén csúnya eljárás meghagyja a nyomát ezutánra is, Szabó Imre urnák sajtóján is, és követőin is egyformán! Meglátják, hogy megbánják majdan a jövőben, de már a közel jövőben is, hogy a rágalom fegyvereihez nyúltak és hogy koholt valótlanságokkal töltötték tele a le­vegőt. Hirdetések egyezség szerint. Njilt-tér garmond sora 30 fillér. Bérmentetlen leveleket csakis mert kézből fogadunk el. Ugyan miért nem emelik ki azt inkább, hogy az ő pártjuknak Rédey kanonok ur a főtényezője, — ha már olyan nagyon fü- rödnek az ő nézetük szerinti szabadelvü- ségben, ami 96-ban 70.000 frtos választást rendezett ? Gyönyörű erkölcsök valának azok ! . .. . És miért nem emelik ki azt inkább, hogy mikor az egyházpolitikai javaslatok fölött határozott a törvényhozás — akkor az egész nemzeti pártból egyedül Horánszky Nándor volt az, aki a kötelező polgári há­zasságot megszavazta! És midőn egyrészről a valótlan ráfogá- soknak mindenféle eszközét igénybeveszik, akkor miért hallgatják el, hogy Szabó Imre ur 5 év óta egyebet sem tesz, mint az ál­tala sokszor meghurczolt papoknak kegyeit kéri, keresi és könyörgi? Igaz, hogy csak kortesczélból, de mégis lesi, keresi és kö­nyörgi. Ám amelyik párt az ő módjuk szerint igyekszik hangulatot teremteni, arra jó előre is elmondhatjuk, hogy jobb lett volna meg sem is születnie, — mert ime halva szüle­tett minálunk! Hogyisne! Hiszen most nincs 60—70 ezer írt egy-egy választásra. Pedig Szabó ' Imre úrtól a környék ezt várja! E nélkül A „Veszprémi Ellenőr“ tárczája. Két lap Lidiké naplójából. A „Veszprémi Ellenőr“ eredeti tárczája. 1901. márczius 11. Szeretem ezt a Marit! Mondtam is már a mamának, hogy soha nem volt ily ügyes szoba­leány nálunk. Tudtam, hogy ügyes, de ma arról is meggyőződtem, hogy okos is. Szeretem ezt az édes Marit! Szeretem. Ma itt volt Laczi nálunk, Igaz, hogy ez nem újság, hiszen sokszor jön ő. Dolga van a papánál és ilyenkor minket is meglátogat mindig. De eZ a mai nap egészen más volt, mint ä többiek. Igaz, hogy úgy kezdődött ez is, mint a többi délután. Laczi nálunk volt és a mama, ő, meg én, beszél­gettünk egyről-másról. Hogy miről?- Tudom is már én! Egészen másról gondolkodom én most! De igaz, már tudom! Nagyon komoly dolog­ról beszélgettünk. Arról, hogy milyen csodálatos a nap, mely oly ragyogó, mint semmi más e vilá­gon és az milyen különös,, hogy hidrogén kitörései fürge vastömegeket dobnak ki, melyek épen a földi delejtükkel szeretnek tánczolni. A mama szeret ilyesmiről beszélni és bizo­nyára nehezére esett kimenni a szobából, de. ennek meg kellett történnie, mert Mari, az okos Mari, komoly arczczal jelent meg a küszöbön. Kiment, de én tudtam, hogy azonnal itt lesz, mert még nem döntötte el, mi okozza a hidrogén kitöré­seket ? Laczi is sejtette, mert egyszerre abban hagyta a vitatkozást és ezzel a kérdéssel állt elő: I Hiszi-e Lidiké, hogy némely szem ragyo­góbb a napnál és ha az ember ilyen szembe néz, szivének delejtüje nem marad többé a rendes helyén. Én nem tudtam mit feleljek, hanem kivettem a virágtartóból egy kis kék ibolyát és azt néze­gettem. Laczi nagyon sietett és már újra beszélt. — Lidiké, én olyan forrón, igazán széfetem magácskát. Olyan hamar felelhetne nekem erre a kérdésemre Lidiké is: Szeret ? Csak egy szóval feleljen Lidiké. Jó, hogy jött a mama — igaz, hogy csak egy perczig volt künn, — igy nekem nem kellett a kérdésre felelnem. Bár most már tudom mit felelek, ha még egyszer kérdezi. Egész bátran mondom majd: Igen, én is szeretem önt. A mamával egy ideig folyt a társalgás, de nem valami jól. — Nem tudom, hogy lehet valaki oly ügye- fogyott, vagy annyira szórakozott, hogy beszélge­tés közben széttépjen egy virágot. Ez éppen nem szükséges annak eldöntéséhez, miről ma beszél­gettünk.. A mama nagyon szigorúan nézett reám és én nem mertem megmondani neki, hogy hiszen nem is a nap miatt kerültek azok a szirmok oda. Hallgattam, de elhatároztam, hogy a másik talál­kozásunknál komolyabb leszek. # ■ 1901. márczius 14. Már három napja készülök hogy megfogom mondani Laczinak, hogy én is szeretem őt és ter­vem ma nem sikerült. Azt hiszem, Laczi mégis sejtette ezt, mert ma megkérte a papától kezemet. Boldog, nagyon boldog vagyok, csak az bánt, hogy Laczinak nem tudom elmondáni ezt úgy, mint szeretném. Ma nagyon különös napom volt. Már dél­előtt összetörtem egy virágvázát és az én jó ma­mám nem szólt ezért nekem. Igaz, hogy én nem is tehettem arról, hogy az a váza eltörött. A má­sik szobából hallottam, hogy a papa Laczival beszél. Én nagyon megijedtem, mert azt hittem, hogy most tőlem is megkérdezi, milyen feleletet adok erre a kérdésre: „szeret?“ Én bizony elej­tettem a mama féltett vázáját és bár megijedtem, mikor láttam, hogy az darabokra tört, de elhatá­roztam, hogy bátor leszqk. Egészen egyszerűen fogom elmondani a három nap óta ismételgetett feleletemet: Igen, én is szeretem önt. Amint igy tanakodom, bejön a mama és azt mondja, jöjjek át a másik szobába. Ijedten néztem a mamára is, meg a cserepekre is, de csodálatos, a mama megsimogatta arczomat és annyit mon­dott : Olykor-olykor megesik egy kis baleset le­ányom. Azután átmentünk a papához. Sejtettem, hogy valami nagy dolog fog történni, mert a papának is, Laczinak is nagyon komoly, ünnepélyesarcza volt. elismert szolid kivitelben és legolcsóbb áron csak m BÚTOR VE1SZ L1POT bútor-raktárában kapható, -sw Veszprém, főtér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom