Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-07-21 / 29. szám
IV. évfolyam. Veszprém, 1901 julius 21. 29-ik szám. Előfizetési ár: Egész évre . 12 K (6‘—) Fél évre . . 6 „ (3‘—) Negyed évre . 3 „ (1-50) Egyes szám ára 24 fillér. VESZPRÉMI ELLENŐR FÜGGETLEN ÚJSÁG. A lap szellemi részét illető közlemények a BzerkesZ tőséghez küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetéseket és hirdetéseket kizárólag a kiadóhivatal: Virág-utcza 103. szám . fogad el. Felelős szerkesztő: VÁRKONYI DEZSŐ. Hirdetések egyezség* szerint. Nyílt-tér garmond sora 30 fillér Bérmeníetien leveleket csak ismert kézből fogadunk el. Embert kérünk!. Veszprém, 1900. jul. Országszerte mindenütt megmozdult már a nép. A napilapok telve vannak a közelgő választásoknak kilátásaival s az egyes kerületnek jelöléseiről szóló hírekkel. Alig van már kerület az országban, mely ne lenne tisztában saját terveivel, főképen pedig a jelölt személyének kérdésével. Változások, továbbá előre meg nem határozott ellenjelölt-állítások lehetnek még aztán is sokfelé. De legalább is egy jelölt van már mindenütt. Mialatt azonban az egész ország mozog, addig egyedül a veszprémi választó- kerület az, melyben kínos csend uralkodik -— á felszínen. Nyomasztó, kinos csend !... A múltakban ilyenkor már régen készen volt az úgynevezett párt. Volt „hetvenhetes“ meg „kétszázas" bizottság; szükebb-és bővebb körű albizottság, meg minden egyéb. A szerepek is ki voltak osztva a kortesek számára, Barczától kezdve egész az izraelita kaszinóig, amely tisztességes czélra alapított társaskört a kortes-prófétáknak önző visszaélése, sodort a dísztelen megsemmisülésnek örvényébe! Most semmi sincs / Nem azért, mintha talán ebben a mi szerencsétlen, szegény kerületünkben elvi differencziák okoznák a nehézségeket, —- mert hiszen itt ellenzéki jelöltet állítani eszébe sem jut már senkinek, — hanem azért van e kinos, nyomasztó, de a közelgő nagy viharnak jelét mutató csöndesség, mert a személyi kérdés nehezedik elátkozott nyűgként szegény városunkra és kerületünknek szerencsétlen népére. Ezt a súlyos átkot utoljára az 1896. év adta át az immár jelenné vált jövőnek,-— az 1901-ik esztendőnek. Az uj század ez első évének jutott az a rendeltetés, hogy ettől a nehéz átoktól megtisztítsa — és meg is fogja tisztítani! — jobb sorsra érdemes, elszegényedett, elfáradt és minden oldalról megkínzott népünket. Hanem azért annak a nyomorúságos vergődésnek, amelybe a sorsnak leküzdhetetlen logikája belesodorta a jelenlegi mandátum-birtokost egykori klikkjének romjaival együtt: ennek a nyomorúságos .vergődésnek meg van a maga érdekes tanulsága. Régebben is úgy mondottuk, most sem mondjuk másképen, hogy mindenki megoKKfln Qmilipn pllííirnozott! Aki pedig elfeledte volna már, hogy „Uzsorás képviselő ur" miben kárhozott el a legjobban, az gondoljon vissza a soksok erkölcsi bűnök közül csak néhánynak időszakára az 1896-ra, az obstrukcziós megyegyülésre, a Széli Kálmánt üdvözlő városi gyűlésre, a megyei ügyészválasztásra és ezen eseményeknek időkori sok-sok epizódjaira ! Micsoda epizódok is valának azok, amelyek a város határain belül is, a környéknek korcsmáiban és a falvaknak térségein lejátszódtak! Mily undok kiaknázása volt az akkori tatárjárás — mert a 96-iki választás nem volt egyéb nálunk, mint tatárjárás — az önző czélokból mesterségesen fölidézett felekezeti villongásoknak. Hogy merte a képviselő ur akkor a papi javaknak fölosztását Ígérgetni Kádárta kálvinistáinak és Várpalota lutheránusainak ? . . . Hogy merte azt az együgyü falusi népet a mai szocziálista izü világban ezek- keUaz ígéretekkel elkábitani és hogy merészelte a népnek Istenben való hitét a papságnak, a vallásnak, az egyháznak és a kegyszereknek pellengére állításával, kigúnyolásával, meghurczolásával és mindenféle módon való sértegetésével a rideg istentagadás és az államot és társadalmat megbontó atheizmusnak terjesztésével megin- : gatni! Mert mindez megtörtént — Isten a megmondhatója, hogy hányszor és ezer embernek emlékezete szerint bebizonyitha- tóan — akárhányszor! De akkor ez volt a kortesérdek, mely érdeknek ápolásában a képviselő ur a legtisztátalanabb, de egyszersmind a legveszedelmesebb és semmi czél által sem szentesíthető eszközökben annyira válogatatlan vala akkoron; ám ezek után hogy merészeli a püspöki rezidencziának küszöbét átlépni ; hogy merészeli a veszprémi nép által mélységes és kegyeletteljes tiszteletben tartott várnak csak tájékát is megközelíteni mostanság? . . . Ha az 1896. évi istentelenségeket a közönségnek rossz emlékezőtehetségére spekulálva követte el, ó, — akkor igen nagyon TV,fpr+ Viar* of7 AmhArpt a Ipfp.H való nehéz küzdelemnek mindennapi gondjai között a gyors feledésre csakugyan hajlandók, — de az erkölcsi és Isten ellen való bűnöknek akkora sorozatát, mint a mennyinek elkövetése vezekeletlenül nehezedik a képviselő urnák lelkére: feledni nem szabad! Nem is lehet, de nem is szabad! Nálánál egy hajszálnyival sem lenne jobb, aki azokat csak egy perezre is feledné, vagy aki azok daczára is őt a köztéren csak egy napra is megtűrni hajlandónak mutatkoznék ! Perfid volt ő a közéletben mindenkor. Es e kisded opportunista, a legnagyobb korrupeziónak e tipikus kreatúrája felől nem is tételezhetni fel — dicstelen és kártékony múltja után lehetetlen is feltételezni, — hogy belőle valaha más leend a köztéren, mint perfid, amilyen eddig volt. Tehetségben, szívben és lélekben szegény: csak helyi fortélyokban gazdag. De ez már nem használ. Mert a lárvának belső ürességét s az alattomos fortélyoskodást meg is ismerte és meg is unta már a nép, mely immár embert akar Valahára képviselőjének megválasztani! Embert, akiben van szív és ész. Akiben van politikai tisztesség, becsületesség, jóhiszeműség és őszinteség! Embert, akinek nemcsak közéleti törekvései tisztességesek, hanem választóival való személyes érintkezése is tisztességes, emberséges modorban történik. Akivel nyugodtan lehet beszélni mindenkor; aki a szegény embert kész hallgatni mindenkor; aki a népet mindenféle hatalmi visszaélés, minden jogtalanság, törvénytelenség és igazságtalanság ellen képes is, kész is megvédeni mindenütt! Embert, akit a buta dölyf, az ostoba gőg, az üres henczegés és a pártfogóinak naivságára alapított elbizakodottság el nem hódított. Embert, aki nem fekete a hálátlanságtól egykori jóltevői és a közönség irányában ! De hol találsz, jó közönség, csak egyetlen egyet is ezen követelményekből az általad annyira gyűlölt és oly csúnya erőszakkal rád oktrojált képviselődnek sze- jmélyében? . . . Barcza is úgy jellemezte őt, hogy aki most a vízből kihúzná, hogy bele ne fulI la^inn a r-ót7olÁ nocaaKon mót< X. _ a elismert szolid kivitelben és legolcsóbb áron csak
