Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-08-17 / 33. szám
6. oldal. VESZPRÉMI ELLENŐR 1901. augusztus 18. =s= ... . v : ■■ir-.r.-yja---.-------- = — U j gazdasági tudósító. A földmivelésügyi m. kir. minister Ishohohey József súri lakost Veszprémvármegye zirczi járására nézve a gazdasági tudósítói tiszttel bizta meg. — Vadászat. Erdőn-mezőn ropog a puska, riadóznak a tapsifülesek és fogolycsapatok, mik ellen gyilkos hadjáratot indítottak a Nimródok. E hó 15-étől a nyulak is belevonhatok az üldöztetésbe, szerencséjükre : nem kell minden puskástól félniük. A szezonnal együtt felujult a vadásztörténetek legendás korszaka is. A minap vadászat utáni lakó mán mesélte egy vadász: Fogolyvadászaton voltam, de átkozottul került a szerencse. Azóta, hogy elindultam, le se vekettem a vállamról a fegyvert s mig más alkalommal tömegesen szemtelenkedtek köröttem a szarkák, ezúttal még azok is elkerültek. Legkevésbé mutatkozott fogoly, úgy hogy már kétségbeesve gondoltam szégyenteljes hazatérésemre. Vendégek is lesznek otthon s ne adj isten, hogy megszabaduljak a gúnyos élczelődéseiktől. Egyszerre azonban figyelni kezdtem. Hűséges vadásztársam, az angol vizsla Hamlet, rám tekint, majd előre fut és szaglász. Lekaptam a fegyveremet és követtem. Bizonyára nyomon van, lesz már fogoly ! A kutya hirtelen megáll és kaparni kezd a tarlón. Liheg már, de nem áll meg addig, amig ki nem hoz a fold alul egy fapipát. Azt hittem, hogy eltávozott az agyából az a parányi kutya agyvelő, csak amikor jobban szemügyre vettem a pipát, akkor jöttem rá, hogy mi ingerelte az én Hamletemet ? Képzeljétek, a pipán fogolymaradvány volt s a derék állat azt szimatolta ki. * A társaság elhülve hallgatta végig a Jäger- lateint, majd az egyik Nimród megkérdezte : — Életben van-e még a derék Hamlet ?' A vadász arcza elborult. Nincs. Rendkívüli körőlmények között vesztettem el. Kőszálisasokra vadásztam a hegyek között. Mikor kifáradva leültem falatozni, hirtelen lecsap mellettem sgy mesés nagyságú kőszáli sas, megragadja nyakravalójánál a kutyát és viszi magával fel a végtelenségbe. Alig maradt annyi időm, hogy fölragadjam a golyós puskámat. Czélba veszem a sast, rálövök, a másik perczben a hatalmas szárn37as elengedi Hamletet és vérző mellel bukfenczezik alá, csakhogy a kutya nem jött vissza. Az annyira belejött a repülésbe, hogy tovább szelte a levegőt. — Ki tudja, merrefelé vette magára a sas szokásait, fejezé be elbeszélését a Nimród, miközben könnyet morzsolt szét a szemében. — Egy asszony rémtette. Matykó József tihanyi lakos 4 éves fia, e hó 13-án gyufával játszva, felgyújtotta a házat. A tűz átcsapott Nagy Péter földműves szomszédos portájára is. Nagy Péter dühében a kis Matykó gyereket a tüzde dobta, segítség a közelben nem lévén, a fiú bennégett. De ezzel nem elégedett meg az őrjöngő némber, hanem konyhakést ragadva, az éppen útjába került anyát, Matykó Józsefnét, úgy szúrta mellbe, hogy veszélyes sebével nyomban elterült a földön. A tűz öt házat pusztított el. Pillanatnyi nyomor enyhítésére a tihanyi apátság 300 koronát adományozott a tüzkárosultak részére. Nagy Péternét a csendőrök elfogták. — Lopások. Takony-Tamási községben valami Bors Pál nevű derék polgár ellenállhatatlan szeretettel viseltetett a pisztolyok, élelmiszerek és pénzek különféle nemei iránt, melyeket szorgalommal gyűjtögetett az „enyém, tied, övé“ elve szerint az úgynevezett Vörös szőlőhegyen. Előbb a csendőrségnek volt szívesen látott vendége, most az ügyészség töri fejét a méltó jutalmon. — Ugyancsak hasonló dicsőségre tett szert Kiss Józsefné, szül. Kovács Zsófia l.-patonai lakos, ki f. hó 5-én Tűskés Pál l.-patopai lakos, vendéglős lakószobájából a ruha szekrényből 24 korona készpénzt lopott el. Az eljárás folyamatba tétetett. — Az adókezelés egyszerűsítése. Lukács László pünzügyminister a községi és városi adókezelés körüli és a pénzügyi igazgatással szoros kapcsolatban levő közigazgatási tennivalók egyöntetű ellátása czéljából a számtalan sok rendelet helyett összegyüjtette mindazokat a szabályokat és utasításokat, melyek a pénzügyi közigazgatással kapcsolatos kérdésekben az adminisztráczió egyöntetűségére és megkönynyitésére szolgálnak. A minister egyidejűleg fölhívta a törvényhatóságokat, hogy a pénzügyi közigazgatás körébe vágó tennivalókban jövőre csak az összeállított szabályokat és utasításokat tekintsek mérvadónak. * — Rendelet a tej szövetkezetekről. A tejtermelőkre fontos kihatású az a rendelet, melyet a földmivelésügyi minister a napokban küldött szét a törvényhatóságokhoz. A tejszövetkezetek örvendetes szaporodását az üzleti szellem ugyanis több helyütt arra használja fel, hogy e szövetkezeteket a termelt vagy termelendő, áru, különösen a vaj értékesítése körül a termelőkre nézve hátrányos kikötésekkel károsítsa. A minister tehát felhívja a vármegyei mezőgazdasági bizottságokat, hogy a gazdaközönséget figyelmeztessék, miszerint mielőtt tejtermékeik értékesítése tárgyában bármely vállalkozóval szerződést kötne, vagy egyébb kötelezettséget vállalna, forduljon tanácsadás végett a földmivelésügyi ministerium orsz. felügyelőségéhez, mely a szükséges felvilágosítást készséggel és díjtalanul meg fogja adni. — A vidéki könyvnyomdák és az állami hivatalok nyomtatványszükséglete. A vidéki könyvnyomdászok nemrégiben mozgalmat indítottak, hogy a pangó nyomdaipar föllenditése érdekében rendelné el a kormány, hogy a vidéki állami hivatalok saját nyomtatványszükségleteiket hivataluk székhelyén szerezzék be. Egyik budapesti kőnyomatos most azon még megerősítésre szoruló hirt közli, hogy Széli Kálmán miniszterelnök rendeletet bocsátott ki, hogy a vidéki nyomdatulajdonosok ezen óhajának figyelembe vételével a jövőben nyomtatványszükségleteiket a helyszínén szerezzék be. Szívesen üdvözölnők a miniszter- elnök ezen intézkedését, de úgy tudjuk, hogy a kormány részéről ezideig ilyen irányban intézkedés nem történt, bár kétségtelen, hogy a szándék erre meg van, annál is inkább, mert ezzel a minisztériumok a nyomtatványok költséges szétküldését megtakarítanák, igy ezen intézkedés az államra és a vidéki nyomdaiparra egyaránt üdvös lenne. Irodalom. A „Zenélő Magyarország“ zongora és hegedü- zeneműfolyóirat augusztus 15-iki 16-ik füzete különösen érdekes zenemű tartalommal jelent meg- Tartalmazza : I.Lengyel Misha „Automobil csárdást“ mely 3 magyar nótából: úgy mint — „Nagyságos úr“ — „Eperajku kis lány“ — és „Uj a csizmám de csikorgós“ — van összeállítva. II. Brahms E. „Lilly szerelme“ dallamgazdag keringőjét. Ily gazdag választékát és a legújabb műveket találja meg | zongorázó közönsóg a „Zenélő Magynrország“ minden füzetében. Minden fűzet 10-10 oldal zenét ad, Előfizetési ára a most folyó III évnegyedben 6 hasonló gazdag tartalmú füzetre 60 oldal zenetartalomért 3 korona. Előfizethetni a „Zenélő Magyarország* IKlökner Ede) kiadóhivatalában Budapest VIII. József körat 24. a honnan mutatvány füzetet 60 fillér beküldése ellenében megismerésre bérmentve küldenek. Miért drága a piacz ? — A kofák vásárlása. — Veszprém, aug. 18. A kora reggeli órákban valóságos forrongás szokott lenni a piaczon. A vidékről beözönlő elárusítók közül azokat, a kik engedélylyel a piaczon óhajtanak árusítani, az idevaló kofák megtámadják és áruikat olcsó áron megveszik tőlük. Mire a közönség bevásárlásra megy a piaczra, már csak a helybeli kofákat találja ott, a kik azután I maguk kczt mintegy megbeszélve — úgy árusítanak el, ahogy akarnak. Ha ez ellen nem szólalhatunk is fel, mert elvégre is a kofának jogában áll bevásárolni, úgy, a hogy akar; mi szólunk a közönséghez és figyelmeztetjük, hogy ne hagyja magát a kofáktól terrorizálni, hanem bevásárlásait már a korai órákban eszközölje, miáltal elérheti azt, hogy nem lesz kénytelen, a kofáktól, a vidékről beözönlő idegen elárusítóknak olcsó áruit, drága pénzen megvásárolni. Ha a kofák basáskodnak, akkor nem csoda, ha drága a piacz! Tanügy. A budapesti m kir. állami felső épitő ipariskolában (VII kor, Csömöri ut 84—86 sz.) a rendes tanfolyamra a beiratást szeptember 1-től 6-ig tartják. A felvételi feltételek : 1.) legalább 15 éves életkor, 2.) legalább négy középiskolai (gyranásium reál- vagy polg. isk.) osztály sikeres elvégzése, 3.) legalább két havi előleges gyakorlat, 4.) egészséges ép szervezet. A jelentkezésnél szükséges iratok: 1,) keresztlevél, vagy születési bizonyítvány, 2.( A végzett középiskolai osztályokról szóló összes bizonyítványok. 3,) hatóságilag hitelesített gyakorlati, 4.) hivatalos orvos által kiállított bizonyítvány a másodszori himlőoltás megtörténtéről. Dijak: 1,) A felvételi vizsgálat 6korona 2.) beiratás 4 korona, szertári biztosíték 6 korona. Tandíj félévenként 20 korona. Az igazgatóság. Nyílt levél Lukács pénzügyminiszter úrhoz. Uram, uram, ministzer uram, szállók az nrhoz, még pedig bélyegek irányában. Mióta császári királyi kegyelmességed az ország meggazdagodására irányítja főtörekvését, kegyetlen rosszul vagyunk eleresztve adófizető szegény polgárok. Hogy továbbb ne menjek, világos dohányt: nem lehet kapni a trafikban s a trafikos bájos fekete lánya olyan szinü purzicsánnal kedveskedik, mint amilyen ő maga. Hát jó volna ez, szeretjük a barnát, feketét, de nem a dohányban. Azonban mégis tovább megyek s a bélyegeknél állapodom meg. Van önnek arról fogalma, oh kulcs nélkül felhúzható télikabát, hogy hány bélyeget használok én el egy éven keresztül ? Legyen kegyes, küldje ki egyik emberét, hogy számlálja össze az ideáljaimat s azt a tengernyi anzikszkártyát, amit nekik küldök. De mi történik? Ráragasztom a bélyeget a. kártyára s ideáljaimat másnap megbirságolják négy krajczár erejéig, — minthogy a bélyeg nem ragad. Én pedig kapom napról-napra a figyelmeztetést szivem hölgyeitől, hogy ne fárasszam magam. Végtére is, kinek van mindennap négy krajczárja ? És mindezt a rossz enyv okozza, mintha kegyelmességed, oh elefántcsontból való torony, ennek a megtakarításnak az árából akarná a tisztviselői sorsát enykiteni. Lelki szemeim előtt úgy látom, hogy kegyel- messséged mosolyog és kétkedőén rázza a fejét. Csakhogy nem oda Buda ! Miniszter ur, nyalt-e ön már— bélyeget ? Ne tagadja, vallja be őszintén, az őszinteség mindig szép dolog. Avagy ha restell hivassa be egyik alantasát s nyalassa meg azzal, tégy ük fel a tiz filléres értékjegyet. Meg fog győződni róla, hogy nincs azon (már mint a bélyegen) enyv. Elhiszem, hogy szép dolog az, ha dűlnek az ezrek, milliók s ön boldogan dörzsöli — az államtitkár kezét, de méltóztassék elgondolni, mennyire fogja ön szaporítani a bélyegnyalók kicsiny, de lelkes gárdáját, hányán fogják önt azzal a kétes értékű glóriával körülövezni, hogy könnyebbé tette a5 ..a^a^, megbélyegtelenitését. Pedig önöknek az a főtörekvése, hogy a hivatalokban megbélyegzett okiratok, a postán megbélyegzett levelek legyenek. Nem akarom itt feltépni a mult'fájó sebeit egy megbélyegzett levélhordóval is, csak számos ideálomra való tekintettel kérem önt, mint az engem makacsul kerülő hitvány „csereeszköz“ miniszterét, » tegye intézkedése tárgyává, miszerint a bélyegek háta szilárd, fogékony gumival láttassék el, különben hasztalan nyalandja úgy ön mintáz emberiség levelező osztálya.“ Bob.
