Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)

1901-08-04 / 31. szám

1901 augusztusi boldogtalan ember nyomban meghalt. Erre- szét­rebbenték a verekedők és Simon István is haza­szaladt a kaszárnyába, a hol legelsőbben is a tizedest kereste, a ki a másik közhonvéddel és a tüzértiszti szolgával együtt megfutott a verekedés színhelyéről. A tizedes bezárkózott egy szobába s igy Simon azt hitte, hogy őt is szorongatják az iparossegédek, s ösztönözte a társait: menjenek a a tizedes segítségére.-Az ügyben hadbirói vizsgálat folyik. — Megjöttek a honvédek. Honvédzászló­aljaink, mik hat hétig voltak távol ezredösszpon- tositáson Székesfehérváron — szombaton — reggel hazaérkeztek. — Előmunkálati engedély meghosszabbí­tása. A kereskedelemügyi miniszter dr. Eötvös .Bálint budapesti ügyvédnek Székesfehérvár— B.-Füred—Tapolcza irányában építendő h. é. vasútra adott előmunkálati engedélyét egy évre meghosszabitotta. — Az irjdaátalányok beszüntetése. Széli /Kálmán rendeletet intézett valamennyi vármegye törvényhatóságához, melyben arról értesíti őket, hogy az utibér és irodaátalányok utalványozását . megfelelő pótjavadalmazással kárpótolja a tisztvi­selőknél. A körrendelet szövege ez: A vármegyék régi idők óta álléndóan kifejezést adtak felirataik­ban azon meggyőződésüknek, hogy az egyes tisztviiselői állásokhoz kötött hivatalos rendeltetés­sel biró mai általányok, mint a fennforgó életvi­szonyoknak meg nem felelők, magasabb összeg ben lennének megállapitandók. Ezt a kérelmet tel­jesen indokoltnak találom s elhatároztam, hogy az úti irodabér és irodaátalányokát valamennyi vár­megyében megfelelő pótjavadalmazás utalványozá­sával felemelem. A rendeletet azzal az értesítéssel küldte szét a belügyminiszter, hogy az erre a czélra szükséges összeget már az idén fölvéteti a költségvetésbe. — Vidám kísértétek. Múlt vasárnap a Balatonfüredről éjféltájban hazaérkező veszprémiekre az uj temetőt szegélyző országúton két éretlen suhancz, kik pongyolára vetkőzve lepedőben, mint kisértet jelentek meg, alaposan ráijesztett. — Ezer szerencse, hogy az arra haladó békés polgárok /lőfegyvert magukkal nem vittek, különben meg­történhetett volna, hogy valaki az ijedősebbekből, golyót küld a kisértetek oldalbordájába, minek azután szomorú vége lett volna. A rosszul sikerült csin tetteseit a rendőrség nyomozza. — Adóelengedések elemi károk esetén. A pénzügyi kormány egy most kiadott rendeletben szabályozta az elemi károk esetén követelhető adókedvezmények ügyét. A pénzügyminister kör­rendeletét adott ki a pénzügyigazgatóságokhoz, a melyben ezeket figyelmezteti, hogy elemi kárese­tek az illető földrészlet tulajdonosa által s ha a 'károsult birtokosok többen vannak, e végre meg­bízott két képviselőjük által mindenkor Írásban je- lentendők be. — A mi az elemi káresetek két megbízott általi bejelentését illeti, erre vonatkozólag kijelenti a minister, hogy az ily bejelentések elfo­gadása kelyén van a törvényes szaaályokban já­ratlan s többnyire Írástudatlan kisgazdák érdekében, de indoktalan ezen kedvezmény alkalmazása a na­gyobb birtokosok vagy uradalmakkal szemben. Helytelen tehát némely pénzügyigazgatóság részé­ről tapasztalt az az eljárás, ha a kisgazdák által előterjesztett bejelentések alapján nagyobb birtoko­sok, sőt uradalmak is adóelengedésben részesittet- nek, mert egyrészről méltán elvárható a nagyobb birtokosok, és szervezett tisztikarral rendelkező uradalmaktól.’ hogy az Írásbeli bejelentést fogana­tosítsák, másfelől föl sem tételezhető, hogy meg­bízóit képviselőjük gyanánt egyszerű földmivesem- berek szerepeljenek. Mindezek folytán nagyobb birtokosoktól és urodalmaktól az elemi károk kü­lön bejelentése megkövetelendő, mig a földmives osztályhoz tartozó kisbirtokosok érdekében a meg­bízás általi bejelentés elfogadhetó, illetőleg az a méltányosság szélső határig kiterjeszthető. Utasit- tatnak egyszersmind elemi kár bizottsági felvételre kiküldött pénzügyigazgatósági tisztviselők, hogy mindenkor szerezzenek a helyszínén meggyőződést a megbízás utján való bejelentések hitelessége felől. — Lótenyésztők jutalmazása. Veszprém- vérmegye alispánja közhírré teszi, hogy a veszprém­VESZPRÉMI ELLENŐR megyei lótenyésztés emelésére a foldmivalésügyi m. kir. miniszter által engedélyezett lótenyésztési jutalomkiosztás f. évi szeptember hó 10-én d. e. 10 órakor Pápán fog megtartatni mely alkalommal a földmivelésügyi m. kir. miniszter által adott 400 korona és a vármegyei mezőgazdasági bizottság részéről felajánlott 400 korona, összesen 800 koro­nából 14 dijat osztanak ki. Ezen dijakra pályázhat minden veszprémmegyei tenyésztő. A pályázatból csak az angol telivér és nori lovak vannak ki­zárva, minden egyéb fajú — akár nagyobbá „akár kisebb tenyésztő által nevelt — ló, kivétel nélkül pályázhat. A pénzbeli dijakban csakis kisbirtokos tenyésztők részesülhetnek, mig a vagyonosabb vagy magasabb társadalmi álláshoz számítható tenyész­tők csupán díszoklevelet nyerhetnek. Ha azonban pénzdíjra érdemesnek talált kisbirtokos tenyésztő ily díjról lemondana, úgy ennek is a lóanyag ki­válósága mérvéhez képest díszoklevél adható és a fennmaradt összeg újra pályázat alá bocsátható. A bemutatott lovak megbirálását, valamint az oda­ítélt dijak kiosztását is, egy e végre alakult vegyes szakbizottság azonnal a helyszínén fogja eszközölni. Hogy a dijosztó bizottság kellő időben megtudhassa valamennyi pályázó ottlétét, köteles minden pályázó a kijelölt nap reggelén a pápai főbírói hivatalnál jelentkezni, hol további utasítást fog nyerni. Veszprémi élet. — Fürdőtó nimfák, faunok ... — A mithologia világát éljük. A Séd napról-napra telve van iürdőző legényekkel és leá- nyokkkal; kik amúgy ókori kosztümben fürdőznek ké- nyükre-kedvükre, mit sem törődve az arra sétálókkal. E fura állapotot zöngi meg az alábbi poéma: A Sédnek kies partján járva, . Úgy elandalit valami; Néhai Pán ur furulyáját Vélem még most is hallani. Szerelmes pogány istenkéknek Elmúlásán nem búsulok: Hisz’ most is itt tere ferélnek A nimfák és a faunok! Mindegyik faun morcz legényke, S úgy, mint őseik hajdanán, Nem törődve az etikettel, Túladnak az uszó-gatyán. Nimfáik jámbor, kedves lánykák, — Nem csoda, ha megindulok, Ha kiülnek a Séd partjára E nimfák és e faunok. Ha jő a rendnek éber őre, Sóhajtva szól: „Ez isteni! Csak az kár, hogy a nimfa Treszka Az ingét meg nem emeli; Mit ér nekem a faun Márton ? Örvendeni rajt nem tudok, óh, szebbek itt a láthatáron A nimfák, mint a faunok !“ S nimfa és faun modern bőrben — Van belőlük egy jó csapat 1 — Lubiczkolnak kedvderitően, A kis Sédben, a hid alatt. Az ókor szűz meztelenségét Elibénk tárják újra itt S a rendőr néz, figyel, vigyáz — és Elfog — egy ruhás valakit! Figura. 5. oldal, v donságokat. I. Szántó Ferencz „Adjatok bort, utoljára hadd iszom* és II. „Jaj a szomed a szép szórnád mindenét“ magyar dalait, líl. Lányi Ernő Elogia sfrlop. darabot' IV. Székely Már* ton „A köny* műdalt, V. Sottra Ftilöp „A Maoháttan partjáról" indulót. Qy gazdag tartatommal jelenik meg a „Zenélő Magyar- ország' minden füzete, miért minden zongorázó és hegedüs- nok, ki a legjobb magyar dal, műdal, ouplé, salon, tánezzenét s hegedűujdonságokat kedveli, különösen figyelmébe ajánlhatók annak, havonkiat kétszer megjelenő 10-10 oldalt tartalmazó füzetei. Egy negyedévben 6 füzet 60 oldal tartalommal 3 ko­rona előfizetésért kapható s előfizetések a most meginduló u| félévre, s egyéb hangjegyekre szóló megrendelések a „ Zenélő Magyarország“ (Klökner Ede) zencműkiadóhivatalába Bpest. VI. Csengery utcza 82-a, augusztus 1-jétől VIII. József körűi 24. intézendők és a honnan mutatvány füzetet 60 fillér be­küldése ellenében megismerésre bérmentve küldenek. A reformáczió északi vallás, eszméin, tanain Észak­nak jeges tehellete érzik, ugyanaz, ami az északi népeknek költészetét, képzeletét, művészetét, sőt még a nyelvét is jel­lemzi. Már Tacitus idejében is mint a vad, nyers erő képvi­selői tűntek ki, akiket rengeteg erdőikben összefogdostak s elvittek az aréna fövenyére, hogy legyőzzék'a finom, mester­kélt, tanult, olajozott testű, elpuhultabb keleti gladiátorokat. Hasonlatosak voltak a medvékhez, akikkel együtt laktak óriási tölgyrengetegeikben. Bőrbe öltöztek, vadak voltak s óriás, elszánással elsöpörték Róma hatalmát, de vele együtt czivíli- záczióját is. És mégis volt bennük a poezisnak valami cso­dálatos ereje i Róma akkor látott először arany haj-koronákat, mikor rabul ejtett germán leányok szőke haja söpörte végig Caesar diadalmenetében a fórum márványköveit. És Rómát meghóditetta az a diadalmas szőke aranyhaj korona. De a férfiak ereje és a nők komolyabb bája csodálatos költészettó olvaetak népjellomükben és történetükben. Nyelvük is zord de a finomság és erő varázsát nem lehet megtagadni tőlük. Egy jeles nyelvész mondta, hogy az a külömbség, amely a mesél- gető déli roinancz és az északi nyers, zord balladák közt van» megvan a nyelvükben is. A déli nyelvek csupa magánhang­zókból állanak, dallamosak cs lágyak, az é8zaiakban csak úgy torlódik egymásra a sok mássalhangzó. Ennek fizologiai oka van : Délen szokszor kell lélegzetet venni s a magánhangzó mind kilehelés; Északon az ember minél kevesebbet szí be a hideg levegőből és minél inkább a fogán át, az összes, oritott nyék közt pedig a mässalhartgzok születnek. Egész költészetükben, a zordságnak ez a csodálatos jel­lemvonása hódit. Mint ősi államszervezetükben a szigorúságot a mindenkinek egyenjogúsága szeliditi, költészetüknek szinte költőietlen erélyét is megnemesiti a mindenkihez szóló eszmei tartalom. Vallásukban is ez a jellemző. E puritán vallás igyek­szik közel férkőzni a nép minden rétegéhez. Nyelve a nemzeti nyelv, éneke a hivők cnckc, Istentisztelete a hívőkhöz intézett beszéd. Az Úrvacsoránál a nép ép úgy részesül mindkét szín-' ben, mint maga a pap. Amiben a katholikus vallástól eltér, az legnagyobbrészt a nyugoti és északi hidegebb égalj követel­ményének engedő komolyság. Északon nem lehetséges a böjt télen, inkább, már a növényi táplálék is kielégítő. Ilyen és ehhez hasonló szempontokból reformálta a XVI. század az északi nemzetek vallását. Erről a reformáczióról szól a Nagy Képes Világtörténet 121—122. füzete. A 12 kötetes nagy munka szerkesztője dr. Marczali Henrik, egyetemi tanár. Egy- egy kötet ára díszes .félbőrkötésben 16 korona; füzetenként is kapható 60 fillérjével. Megjelen minden héten egy füzet. Kapható a kiadóknál (Révai Testvérek írod. Int. Rt. Budapest, VIII., Üllői-ut 18. sz.) s minden hazai könyvkereskedés utján CSARNOK. Az alvás és álom egészséges és kóros* állapotban. Irta : dr. Robitsek Samu. (Folytatás.) Irodalom. Vasúti élet. A vasutasok osztálya ama elhagyottak közzé tartozik, mely igen terhes munkálatai, reá bizott fele­lősségterhes feladatai daczára sem részesül abban a társadalmi elismerésben, mely méltán megilletné. Régóta fáradoznak a vasutasok, hogy jogos érdekeik megvédésére megtalálják a maguk szószólójukat. Ezt a szerepet pedig a sajtó töltheti be. Miután pedig a „Vasúti Lapok* az egyedüli szaklap, a mely minden külső befolyástól ment és független írók által szer- kesztetik, ez a lap vette programmjába a vasutasok érdekeinek megvédését. — A vasutasok körében az utóbbi napokban megindult mozgalomban is jelentékeny részt vesz a „Vasúti Lapok* szerkesztősége, melynek szerkesztését legutóbb Gerő M. Mór fővárosi hirlapiró vette át. Szívesen ajánljuk tehát ezt a lapot vasutas olvasó közönségünk figyelmébe. A „Vasúti Lapok“ előfizetési ára egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 60 fill. Szerkesztősége és kiadóhivatala Budapest, Erzsébet körút 18. szám alatt van. A „Zenéló Magyarország* zongora és hegedű ze­nemű folyóirat most megjelent 13-ik füzete a VIII. évfolyam II • félévének első száma tartalmazza a következő szép zenemű uj­Csonthártya gyuladásos fogbántalom álmunk­ban azon érzetet kelti, mintha beteg fogunk a. többihez viszonyítva óriás volna; hasonló tártál* muak álmaink, ha czélszerütlen fekvés által felső, vagy alsó végtagjaink elzsibbadnak. Az alp vagy lidéreznyomás is csak környi inger által felkeltett álom és oly egyéneknél, ■ kik-, álmukban lidéreznyomásban szoktak szenvedni, azt kísérleti utón is létre hozhatjuk, ha akár az: alvó felső végtagj ra, mellkasára, avagy a torok: tájékára szőrme félét helyezünk. Az utóbbi esetben rendesen azt álmodják, hogy 'vadállattal viaskod-i nak, végre nincs menekülés, áz állat torkon ra­*) A lapunk múlt számában megjelent első közlemény­ben a „kóros' szó nyomdai tévedésből „ftmos*-nak szedetett^ a mit ezennel helyreigazítunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom