Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-07-13 / 28. szám
VESZPRÉMI ELLENŐR 3. oldal. 1901. julius 13. vonnak közte és a belügyminisztérium által kibocsátott orvosi díjszabás között; a látszat olyan, mintha az állam a statusquot akarná fenntartani, mert hiszen, a mit az egyik kezével ad, azt a másikkal visszaveszi. Már pedig az orvosi kar épen nem kivánja a jelen állapotot konserválni, hiszen ezzel csak saját anyagi romlását siettetné. Ebben az értelemben nyilatkoztak az egyes fiókszövetségek valamennyien, köztük tehát a veszprémvármegyei orvosszövetség is, mely 1901. február 4-én tartott választmányi ülésében élénk és beható eszmecsere után némely módosítással az igazgatótanács eléterjesztendő elaboratumát fogadta el a titkárnak. E felterjesztésben szövetségünk különösen három —, az orvosi kar legvitalisabb érdekeit veszélyeztető sérelem orvoslását követeli. — Ezek elseje és talán úgy a belegpénztári tagra, mint az orvosra leggátlóbb : a szabadorvos választás megengedhetőségének megtagadása. Az elaboratum, mint az a t. közgyűlés előtt ismeretes — a legnagyobb szilárdsággal száll síkra a szabad orvos választási eszméért, híven követve, de azért teljesen önálló meggyőződés alapján választva a a hangot, mely az 0. O. szövetség főtitkárának az ezen törvényjavaslattervezet felett a kereskedelmi miniszter személyes elnöklete alatt meg tartott ankéten elmondott beszédében, ez eszme érdekében oly erővel megnyilatkozott. Nem kevésbé sérelmes pontja a törvény- javaslatnak a beteg tagok után az orvosnak megállapított gyógykezelési költség siralmas törpesége, mely némely helyen és vidéken alig üti meg a 60 fillérnyi összeget. Harmadik, különösen elriasztó hatású pontja a javaslatnak a 111. §., mely a miniszternek jogot ad arra, hogy abban az esetben, ha az orvos és a betegpénztárak között a „szabad egyezkedés“"elvére épített gyógykezelési költség tekintetében egyetértés létre nem jön, a hatósági orvosokat a betegpénztári tagok gyógykezelésére kötelezhesse. E három pont tartalmazza az éles és fájó vágást, melyet a javaslat az orvosi kar érdekein oly szentségtelenül ejteni akar. Nem csoda ezek után, ha az ország összes orvosai egy szivvel- lélekkel állnak sorompóba és küzdenek bátor szívvel, jogos és méltányos követeléseik beteljesülésének felemelő tudatában minden oly irányú törekvés ellen, mely vesztükre tör! T. K.! Ezek volnának főbb vonásaiban rövid, de annál szivósabb életű szövetségünk történetének jelentősebb eseményei. Rövidségében is mily tanulságos, mily lelkesítő történet ez arra, a ki tud akarni, a ki megtanulta életében mindig e jelszót követni: „Ha férfi vagy, légy férfi S ne hitvány, gyenge báb !“ Az állam, a társadalom, az önigazgatási testületek, az egyletek, társulatok — mind-mind valamennyien jól felfogott érdekeihez hivcn cselekvő embert állíthatnak maguknak példa gyanánt, ha az orvosi kar érdekeinek jogos kielégítése vetődik felszínre. — De e helyett szomorú tapasztalataink vannak; a társadalom még nem fogta fel azt a nemes feladatot, melyet az orvos életét, mindenét koczkára téve, a társadalommal szemben oly nagy lelküen gyakorol és nem fogta fel teljesen a maga feladatát sem, hanem büszke önteltségében még azt hiszi, hogy az orvos adósa ő neki! Fényes bizonyítéka ennek a hibás felfogásnak az a küzdelem, melyet a budapesti orvosszövetség a magyar tisztviselők egyesülete ellen nemrégiben folytatott, mely küzdelem — hála az ösz- szetartás erős érzetének, mely nevezett szövetség tagjait egybefüzte — az orvosi kar fényes győzelmével végződött. íme a buzdító példa! Ezek, valamint a saját szövetségünk történetéből levont konzekvencziák adjanak erőt nekünk a további küzdelmekre, annál is inkább, mert — bárcsak szórványosan, de azért mégis lassan fokozódó mértékben — egyre több tanujelét látjukjérdekeink jogosságának elismerését illetőleg, s így természetszerűleg vehemensebb legyen küzdelmünk, hogy a már kivívott eredményt a visszavonulással ne dobjuk mások kapzsiságának, de másrészt azért is, hogy a siker minél előbb bekövetkezzék. Az összetartás szent érzetének hevitő tüze lobbantsa lángra sziveinket, a küzdelem aczélozza meg erőinket arra, hogy a magunk kitűzte czélt magunk emberségének köszönhessük egyedül. Ne számítsunk mások segélyére, mert ez megalázása volna saját férfiuságunknak és teher másnak, a mivel csak ügyünk diadalra jutását veszélyeztetnők. Ha majd jól megvívott harcz után a megérdemelt jutalom édes gyümölcse hull ölünkbe, megfogjuk látni: mennyivel kedvesebb a saját munkánk termése, mint az idegen segitséggel meghamisított; az a mienk egészen, saját verejtékünkkel kiküzdött drága kincsünk, mit nem vehet el tőlünk semmiféle földi haialom, mig ez a kegyelem keserű könyöradománya, mostoha gyermek, ki a veszély pillanatában magunkra hagy bennünket, kidob a vihar tengerére, hol vagy elpusztulunk, vagy keservesen megszabadulva újra elölről kezdjük a hiábavaló küzdelmet! Nyom da változás. Lapunk élén jeleztük, hogy a „Veszprémi Ellenőr“ nyomdát cserélt, s a mai számtól kezdve egyelőre egy előkelő győri nyomdai műintézetből kerül ki. E körülményre való tekintettel tisztelettel kérjük lapunk munkatársait és levelezőit, hogy közleményeiket 1 e gk é s őbb péntek délig hozzánk juttatni kegyes] kedjenek. Egyben tudatjuk, hogy úgy a szerkesztőségnek szánt közlemények, valamint a kiadóhivatalnak szánt előfizetések a következő czímen küldendők: A „Veszprémi Ellenőr“ kiadóhivatala (szerkesztősége) Veszprém. Virág-utcza 103. Tisztelettel kérjük végül hátralékos előfizetőinket, hogy — a változott nyomdai viszonyokra való tekintettel is — a hátralékot forduló postával beküldeni kegyeskedjenek. A HÉTRŐL. A tüzérek. Cyrano de Bergerac. Megjöttek végre a tüzérek, Vártunk rájuk elég soká. S bár egyik tót, másika német, Délczeg fiuk, deli legények. Hogy ma rólunk, rímbe beszélek, Üdvözletül már igy szokás. Megjöttek végre a tüzérek, Vártunk rájuk elég soká. Egyik mint más’ hamis zúzája, Feszül rajtuk egyenruha, Veszprémi- lány ne hallgass rája, Szerelmet ígér is bár a szája Egyik mint más’ hamis zúzája Harczfi való hű nem volt soha. Egyik mint más’ hamis zúzája Feszül rajtuk, egyenruha. Két hó múltán, hűtlenül elhágy, Elmegy messze, a honnét jött, S kebled bár rágja szerelmi vágy, Kemény tüzérnek szive se lágy, Két hó múltán hűtlenül elhágy. Eltépve a láncz, melyet kötött. Két hó múltán hűtlenül elhágy, S elmegy messze, a honnét jött. Akkor oszt már késő ha mondod: „A kit imádtam; egy tüzér“ Az örömnél több lesz a gondod, Anyád kedvét is majd elrontod, Ha a titkot néki elmondod, És a kabátkád össze nem ér. Akkor oszt már késő ha mondod: „A kit imádtam, egy tüzér.“ Kricscs. HÍREK. — Hegedűs miniszter B.-Fiireden. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter a héten Siófokon át B.-Füredre érkezett, ahol egy napig Vaszary Kolos hercegprímás vendége volt. — Uj tiszteletbeli megyei tiszti ügyész. Dr. Oiay Károly ügyvédet, gr. Erdődy Ferencz jogtanácsosát, a főispán tiszteletbeli megyei tiszti ügyészszé nevezte ki. Dr. Giay a hivatalos esküt azonnal letette az alispán kezébe. — Közig, bizottsági ülés a vármegyénél. E hó 10-én tartotta a közig, bizottság Kolossváry alispán elnöklete alatt ülését, melyen a folyó ügyek letárgyalása mellett még elhatároztatott, hogy az igazságügyi miniszterhez feliratot intéznek az esküdtszéki tárgyalások időszakának megváltoztatása tárgyában. Ugyanis az esküdteknek több mintfele gazda, akiknek érdeke az, hogy az eddigi márczius, junius és novemberi tárgyalások akkép módosíttassanak, hogy azok február 3*ik hetében, továbbá junius és november első heteiben tartassanak meg. — Nyilvános telefon-állomás Veszprémben. Abból az alkalomból, hogy a legközelebbi napokban elkészül Veszprémen keresztül a székes fehérvár-balatonfüredi telefonvonal, Veszprém város is kap a posta- hivatalnál egy nyilvános telefon-állomást, amelyről már a jövő hóban Veszprémből is bárki beszélhet az interurbán-hálózat bármely állomására. — Biró és miniszter. Kisfaludy Miklós veszprémi törvényszéki biró, társadalmunk köz- becsülésben álló tagja, azzal a panaszszal fordult a győri táblához, hogy jóllehet ő a kiosztott ügydarabjait mind elintézte, az igazságügyminiszter mégis a fegyelmi hatóság mellőzésével megalázóan megrótta. A biró panaszában kéri a törvényszékeket, hogy írjanak föl oly törvényalkotásért, mely a bírói függetlenséget biztosító törvény végrehajtását szabályozza, valamint a bírákat a túlterheléstő megmenti s fizetésöket emeli. A panaszt valamennyi törvényszékkel közölték. A félhivatalos „Magyar Nemzet“ ehhez az esethez a következő megjegyzést fűzi: Szinte fölösleges megjegyeznünk, hogy a bírói működés függetlensége az igazságügyminisztérium részéről mindenkor a legszigorúbban meg- óvatik és figyelemben is tartatik. Az tehát, hogy a fennforgó esetben vagy bármely más esetben a bíróság függetlensége érintetett volna, kizártnak tekintendő. Azonban az igazságügyminiszternek a törvények kötelességévé teszik, hogy a pontos és szabályszerű ügykezelés fölött őrködjék. E kötelességének teljesítése magával hozza, hogy a bíróságok és azok tagjainak működését Figyelemmel kisérje, megvizsgálja és az ügykezelés szabályszerűsége és pontossága szempontjából észrevételezés tárgyává tegye és észrevételeiről az illetőket értesítse. A' bírálat nincs a nyilvánosságnak szánva és épp azért annak helyessége egy adott esetben nyilvánosan meg nem okolható. Az érdekelt különben, a ki az észrevételt magára nézve sérelmesnek találja, a törvény szerint újabban az ellen előterjesztéssel élhet. — A vívó és sport-klub a hét folyamán ülést tartott, melyen Br. Üchtritz Emil dr. elnökölt. Határozatba ment, hogy Almádiban a nyár folyamán vivó-akadémia rendeztetik, melyen az ország több hírneves vívómestere, igy Vermes Lajos Kolozsvárról is részt venne. Az órákat a tagok szorgalmasan látogatják, s Kükemezey kitűnő vezetése mellett igen szép eredményt értek el eddig is a tanulók. — Baleset Badacsonyban. Dr. Kovács Vil mos tapolczai ügyvédet, kit rokoni és baráti köte lékek fűznek Veszprémhez, a héten sajnálatai baleset érte. Badacsonyi szőllőjéből hazatérőben kocsija felburult és dr. Kovács oly szerencsétlent: bukott ki, hogy lábát törte. A súlyosan sérülte családja azonnal Budapestre szállította, honné reméljük mielőbb teljesen felgyógyulva fog vissz« térni övéi körébe.
