Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-12-01 / 48. szám
1901. deczember 1. VESZPRÉMI ELLENŐR. 3. oldal. Ezért bízunk abban, hogy a restauráczió egy pillanatnyi nyugtalanságot és egy percznyi izgalmat sem okozand sehol és hogy a követválasztás ideje óta a restauráczió daczára is: nem előtte, hanem utána vagyunk cl viharnak. És ugyanazért hiszszük azt is, hogy a restaurácziót megelőzőleg a megüresedett közigazgatási bizottsági tagsági állások is méltó férfiakkal lesznek majd betöltve. Olyanokkal, a kik nemcsak észbeli tehetségüknél, hanem jellemüknél fogva is méltók lesznek ezen nagyfontosságu állásoknak betöltésére és a kiknek múltja sohasem állott érdekkapcsolatban a korrupczió idejében. *** A főispán a gazdasági munkásokért. Fenyvessy főispán a gazdasági munkás-és cselédpénztár részére tagok gyűjtése iránt 210/901. sz. a. körrendeletét intézett a rend. tan. városokhoz. Veszprém város tanácsa e rendeletet november hó 12-iki ülésében tárgyalván, azt határozta, hogy a körrendeletét tagok gyűjtése végett a rendőrkapitánynak, a ki a munkásokkal és cselédekkel leginkább érintkezik, kiadja, a helybeli lapok szerkesztőségeit pedig felleéri, hogy az országos gazdasági munkás és cselédpénztár hasznos voltát lapjaikban többször ismertetni s az illetőket a pénztárba belépésre buzdítani szíveskedjenek. Részünkről a legnagyobb készséggel teszünk eleget e felhívásnak, s im, itt közöljük egész terjedelmében a főispán körrendeletét: „Veszprém vármegye főispánjától. 212/főisp. 1901. A járások főszolgabiráinak és a r. t. városok polgármestereinek. — Nagy sajnálattal szereztem arról meggyőződést, hogy az 1890. XVI. t.-cz. által létesített „országos gazdasági munkás és cselédsegély pénztárinak vármegyénkben a munkások köréből feltűnően kevés tagja van, és a birtokosok sem biztosították az intézménynél cselédeiket. Elismerem, hogy ennek oka részben az volt, hogy az uj intézmény az- év elején, tehát oly időben kezdte meg működését, a mikor általános volt a kereset hiány, részben okai voltak utóbb a nagy mezőgazdasági munkálatok, majd az országos képviselő választások és azon körülmény is, hogy az idei termés nem volt kedvező. De mindezek daczára lehetetlen ez uj áldásos intézmény fejlődését nem a legnagyobb buzgósággal elősegíteni. — A vármegye minden közigazgatási tisztviselőjének szivén kell viselnie ez intézmény jövendőbeli sorsát és ha máskép nem, úgy akkor a személyes érintkezés révén kell oda hatni, hogy a vármegye birtokosai beírassák cselédeiket a segélypénztár tagjaiul és hogy a gazdasági munkások önként lépjenek be tagokul. — Hiszen ezen uj intézmény megerősítése szocziál politikai szempontból is kiváló fontosságú, melyet igazol az, hogy az állam maga évenkint 100,000 koronával járul a segélypénztárhoz és ő Császári és apostoli kir. Felsége 6000 korona alapítványán kívül még azt is elrendelni méltoztatott, hogy a legmagasabb császári és kir. alap magyarországi uradalmaiban alkalmazott gazdasági cselédek az uradalmak költségére a segély-; pénztár rendes tagjaivá felvétessenek. — És végű. nagy fontosságú ez intézmény azért is, mert általa lehet ellensúlyozni a társadalmi és gazdasági re®|- felforgatását ezélzó irányzatoknak fájdalom erősen terjedő hazafiatlan agitáczióját. — A segélypénztári tagok -gyűjtésében buzgólkodók anyagi jutalmazásban is fognak részesülni és pedig azoknak az elöljáróknak, községi alkalmazottaknak, lelkészeknek, tanítóknak, gazdatiszteknek, orvosoknak, postamestereknek, s magán egyéneknek, kik folyó évi «deczember 31-ig legalább tiz első csoportbeli rendes tagot szereztek az uj intézménynek minden egyes, az ő közvetítésükkel felvett tag után 2 2 korona, minden egyes második csoportbeli rendes tag után 1—1 korona tiszteletdijat fog a miniszter utálványozni, sőt hajlandó vagyok azon egyes köztisztviselőket, birtokosokat, vagy gazdatiszteket lelkészeket, vagy orvosokat stb., kik ezen segélypénztár fejlődése ügyében kiváló szolgálatokat tettek, legfelső kitüntetésre előterjeszteni. Veszprém, 1901. évi október 24-én Fenyvessy, s. k. főispán. Kik csinálják az antiszemitizmust? Veszprém, 1901. nov. 20. (V. D.) Úgy mondják, hogy Magyar- országon az antiszemitizmust a néppárt és katholikus papok csinálják. Nem. Ez a felfogás nagyon téves, mert az antiszemitizmust szinte tervszerűen, de elég oktalanul, magának a zsidóságnak egy 'észe csinálja. Az a része nevezetesen, a mely elkapva attól a túlságos tolerancziától, a melyben üzelmeik daczára részünkről részesülnek: immár agresszív módon kezdenek fel- épni, s üzletkörükbe — a mely eddig gabona vételre és eladásra, grájzlejárok ügyes vezetésére, s imitt-amott az ügyvédi irodák élelmes értékesítésére szorítkozott, — ma már bevonják a politikát és hazafiságot is, mintha bizony az olyan értékesíthető portéka volna, mint egy kocsi árpa, egy köteg ostornyél, vagy egy zsíros polgári per. Ohó! Álljunk csak meg egy szóra, uraim! Hazafinak lenni nemcsak joga, de kötelessége mindenkinek, a ki a magyar vérrel dúsan megöntözött négy folyam táján szívja a magyar levegőt és eszi a magyar kenyeret. De a hazafiságot kiárendálni, üzleti czélból, vagy bármilyen önös érdekből ezé- gérül felhasználni -— nem szabad. Már pedig ez történik itt közvetlen előttünk, szemünk láttára, s ez a részben szomorú, részben felháborító körülmény adott okot nekünk arra, hogy nyíltan fölvessük azt a kérdést, melyet e sorok fölé czimül irtunk. Azt hiszszük, minden jóravaló zsidó- vallásu magyar ember igazat ad nekünk, mikor egy feltűnően felekezeti jellegű érdek- csoportnak ebbeli üzelmeit ezennel stigmati- záljuk, keményen elitéljük és jogos megvetéssel visszautasítjuk. Veszprém városában az egyházpolitikai kérdések aktualitása alatt mesterségesen fölidézett és teívszerüen szított rut felekezeti harezok szennyes hullámai immár szerencsésen elsimultak'. Az áldatlan harcznak egyik ördögi intézőjét, Szabó Imrét a minap kidobta kebléből a veszprémi társadalom, mint az egész séges gyomor kilöki magából a romlott ételt. ; És most, ime, a mikor a felekezeti és társadalmi béke állandósítására megtörtént az első — de legnagyobb —‘lépés, mikor súlyos lidércznyomástól szabadultán, köny- nyebbült kebellel felsóhajtunk, hogy a diabolus rotae elpárolgott környezetünkből: akkor előáll annak vezérkara és szemérmetlenül odadobja a keztyüt a békés közönség arczába: Ha a vezér elpusztult, itt vagyunk mi! Mi is tudunk és fogunk is felekezeti harezot és társadalmi békétlenséget szítani!.-. És erre az áldatlan szerepre két zsidó ügyvéd társul egy zsidó gabonászenzállal, egy zsidó biztositási ágenssel és egy zsidó lisztes-boltossal! . Hát ha ezek az emberek egy hitfelekezeti közlöny alapítására szövetkeznek: akkor ahhoz senkinek semmi köze. De amikor üzleti vállalatuknak ezégé- rül odabiggyesztik ezt a szent évszámot: 1848, akkor — népies nyelven szólva, — csakugyan „fel hogy dőljön a borjú“ minden tisztességes magyar emberben, és uyg min den jó érzésű zsidóvallásu magyar emberben is. És éppen az utóbbiakban leginkább! Mert mivel szolgált reá a veszprémi zsidó vallásu derék polgárság, hogy néhány ökvctctlenkedő, henczegő fráterból álló. klikk miatt abékülékeny keresztény társadalom jogos haragjának ódiuma az egész zsidóság fejére zúduljon vissza? . . . És mivel szolgált reá a veszprémi közönség arra, hogy a magyar hazafiság egyik szimbólumát, az „1848-as“ évszámot ezek bitorolják szemérmetlenül és nevetségessé tegyék és sárban meghurczolják ? . Hát már ennyire jutottunk? A kik csak hetekkel ezelőtt a Bánffy- hős Szabó Imre csatlósai és nagy trombi- tás-heroldjai valának : azok ma „ 1848-as“ ezégér alá bújva akarják rothadt portékájukat a közönségre rátukmálni! Ez egy kissé sok — még Veszprém- D'erí is. És ezek merészelnek c hamis ezégér ilatt felekezeti gyülölséget szítani, felekezeti harezot provokálni és felekezeti szempontból fenyegetőzni! . . . No hát, ha a hazafiságáról mindenkor ismert veszprémi zsidóság e néhány közéleti és politikai csepürágó üzelmei ellen nem tiltakozik és ki nem löki kebeléből az közösség rovására dolgozó hamis vigéczeket: akkor ám — mint hitfelekezet is, — vonja le ebből a konzek- vencziákat. Mert a szemérmetlen és oktalan ag- iv henczegésnek rendszerint nyomá- bán jár — a megtorlás. Erre pedig a veszprémi zsidóvallásu hazafias polgárság sehogyan sem szolgált reá! egesz vignettás Kamarai közgyűlés. — Saját tudósitónktól. — A győri keresk. és iparkamara e hó 27-éri tartotta 3-ik alakuló közgyűlését. Az uj kamarának Veöreös Boldizsár városi tanácsos min. kiküldött adta át a kamara vagyonát, mely szerint összegyűjtött vagyona van a kamarának 40,000 korona; nyugdíj-alapja 30,000 korona. Megjelent mintegy 50 kamarai tag, köztük a mi tagjaink is: Bauer Károly, Pósa Endre és Kelemen Imre kültagok. A költségelőirányzat tárgyalásánál felszólalt Kelemen Imre és kérte a közgyűlést, hogy a veszprémi kereskedő-tanoncz iskolának szavazzon meg kérelmére a közgyűlés egy bizonyos összeget. E kérelmet támogatta Tuba János komáromi kamarai tag országgy. képviselő és Brutsy J. esztergomi kamarai tag. A kérelmeket mivel azok napirendre tűzve nem voltak érdemlegesen nem tárgyalhatták. Pósa Endre kérte a közgyűlést, hogyha most nem is tárgyalhatja azon ok miatt a közgyűlés a veszprémi iparos- és kereskedő-tanoncz iskola kérvényét mert az napirendre tűzve nincs, hogy a jövő évre el ne essen Veszprém a segélytől: ezúttal a költségelőirányzatban gondoskodjék már most a közgyűlés fedezetről. Szávay Gyula titkár felszólalása után Jerffy A. kir. tan. kamarai elnök javaslatára a közgyűlés úgy határozott, hogy e czélra a feleslegül mutatkozó 700 koronát használja fel a kamara. Megjegyezzük ezúttal, hogy a győri f. keresk. és ipari szakiskola a jövő évben is 2000—2000 korona segélyt kap a kamarától. Noha Veszprém megye a kamara területén levő négy megye közül
