Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-11-24 / 47. szám
1901. november 24. VESZPRÉMI ELLENŐR. 3. oldal fojtott keserűsége tört ki a nemzeti felkelésnek ama párját ritkító nagyszerű jelenetében, melyben elérkezettnek láttuk parancs gyanánt követni a halhatatlan költő szavait: „Itt az idő most vagy soha.“ T. közönség! Bárminő meggyőződés, bárminemű politikai irányzat szolgálatába vezessenek is bennünket a történelem tanúságai, s az élet tapasztalatai, nemzeti dicsőségünknek ezt a korszakát elfelednünk, megtagadnunk nem szabad, mert nem túlzók midőn azt állítom, hogy ma már nem foglalnánk helyet az élőnemzetek sorában, ha szívós ellenállásunknak, életképességünknek és alkotmányos szabadságunk iránt tanúsított kitartó ragaszkodásunknak bizonyságát nem adtuk volna abban a dicső harezban, melyhez foghatót az újabb korszak története alig mutathat fel. Mert ha fékevesztett szenvedély a túlzásoknak áramlatában sodorta is bele e nemzetet s a küzdelem dicsőséges bukással végződött, z erkölcsi eredmény, mely e harczból ma már történelmi igazság gyanánt leszürődött, fényesen beigazolta azt, hogy e népnek létjogosultsága, e nemzetnek jövője, hivatása van És a midőn e dicsőséges küzdelem után a túlerő ellenében elbukunk, s imádott közös édes anyánk, a magj'ar haza haldokolva fekszik a térítőn, a kétségbeesés, I megaláztatás szomorú éjszakájában fényes angyal jelenik meg közöttünk, ki megszánva szenvedéseinket, az édes anya ápoló gondjainak szeretetévd borul reá a. nemzet vérző tetemére, sebeinket bekötözi, könnyeinket letörli s bennünket, porba sújt álakat, földig meggyalázottakat a megsemisülésből magához emel. Erzsébet királyn I fényes alakja megjelent közöttünk, hogy bizonyságot tegyen a felhők felett uralkodó örök igazság létezéséről, hogy annak nevében irgalmat gyakoroljon rajtunk s szelíd békítő angyalként eloszlassa múlt századoknak nagy tévedéseit, vissza adván e nemzetet az életnek, a jövőnek, a biztosan haladó, virágzó nemzeti fejlődésnek. Eljött ő közénk, mint második szent Erzsébet, hogy megváltsa népét szenvndéseitől s megismételje szent elődjének csodatételét, ki a kenyérből rózsát fakasztott zord télnek idején, a mi Erzsébetünk áldott keze is rügyet fakasztott hosszú sivár tél után az ezredéves vén tölgynek száradó ketten, melyen ősi szokás szerint a tósztok egész árja hangzott el. A felköszontő-ára- datból magasan kiemelkedett három tószt: dr. Fenyvessy Ferenczé, a ki a királyra mondott, a sablonos király-tószoktól messze elütő, nagyhatású felköszöntőt, Horánszky Lajosé, a ki a szobrot megkoszorúzott veszprémi hölgyekre emelte poharát és dr. Rédey Gyuláé, a ki valóságos ódái lendülettel, ismert ékesszólásával és szivekig ható orgánumával a béke- és egyetértésért ürített pohárt. Beszéltek még számosán, s az elhangzott tósztok közül Femjén Márton ref. papé kínos benyomást és momentán kifejezésre juttatott konsternácziót keltett. Nem átallotta ez az ember e magasztos alkalmat is fel használni arra, hogy beszédébe a felekezeti fanatizmusnak visszataszító hangot adjon. Ezt a különben beszámíthatatlan inczi- denst leszámítva, az ünnepi bankett fényesen sikerült. ro, 1848. Veszprém, 1901. nov. 23. A mi lapunk sem nem kormánypárti, sem pedig nem ellenzéki. Nem is lehet sem az egyik, sem pedig a másik. Minden kormánypártiság és minden ellenzékiség nélkül szolgáljuk e város és e vármegye határai között a közérdeket, — s ennek szolgálatában bíráljuk jogosan, de mindig igazságosan a közjogi és egyáltalán hatalmi állások betöltőinek működését. Elismeréssel ha lehet, támadással ha kell. IV. A biztos tért először magához, de roppant ingerelte ez a titokzatos ügy s azonnal megakarta oldani a rejtélyt, hogy ez az ember, a ki igy bolonddá tette a hatóságot, elvehesse méltó büntetését. ~ * Amint az őrszobába érkeztek, Bálnay az orvos gondozása alatt" már magához tért lázas állapotából; roppant meglepetve bámult maga körül, de semmit sem értett az egész dologból; hiába hozta emlékébe a biztos, hogy milyen bünténynyel vádolta önmagát — azt állította, hogy semmire sem emlékszik. Az orvos megmagyarázta erre, hogy jelen esetben egy lázas képzelődésről van szó, a mj nem olyan nagyon ritka dolog; Bálnay lázas állapotában megálmodta a bűntényt s a képzelődés behatása alatt feljelentette önmagát, mert képzelt bűnének terhét nem volt képes elviselni. — De hogy idáig jusson, folytatá az orvos roppant nagy felindulás érhette és nagy fájdalma lehetetett. E kijelentésből értette csak meg Jenny, hogy mennyite szerette őt e fiatal ember; szivéről édes könnyek tolultak szemeibe s Bálnay halovány arczára tekintve, megindult lelke legyőzte eddigi ellenállását s a szegény fiú kezét megfogva, alig alig halhatóan ezt súgta neki: — Vigasztalódjék Bálnái: férjhez megyek a gyilkosomhoz! ágaiból, mely a sorsnak annyt vihara után uj életre kelt, fejlődik, virágzik s örök életet igér a nemzetnek, ha az önsorsának becsületes intézője tud lenni a jövőben. ' Mert alkotmányunknak nem kell többé a létért való küzdelem nehéz harczait vívni, jövő fejlődésünk útja előttünk áll, hol saját magunk hazafiságától, szorgalmától és munkásságától függ e nemzet boldogulása és felvirágozása. Alkotmányunk legfőbb őre ma senki más, mint a magyar szent korona felkent viselője, a legelső magyar ember a király, ki csak a múlt napokban is szivet megdobbantó, lelket megrázó fejedelmi szavakban adózott régi nemzeti dicsőségünk emlékének, ősi alkotmányunk iránt érzett mély tiszteletének. Örökitsük meg tehát maradandó érezben is a mi Erzsébetünk emlékét, ki a mai Magyarország megteremtésében hervadhatatlan érdemeket szerzett magának s kinek fényes alakját a halhatatlanság glóriája világítja meg mig e földön egy magyai' él, boruljunk le áhítattal az ő szent emléke előtt, ki a mienk volt nagy lelkének, forrón szerető szivének minden érzelmeivel, s ki jóságáért, tetteinek nemességéért nem nyert más jutalmat e földön, mint a martyroknak tövis koszorúját. Hulljon le tehát a lepel arról a szoborról, melyet a hazafias áldozatkészség emelt régi dicsőségünk eme színhelyén az első magyar királyné városában, álljon itt ez az emlékű, mint ezredéves nemzeti küzdelmünk és dicsőségünk büszke hirdetője, mint a törhetetlen hazaszeretet jelképe fűződjenek ahhoz a társadalmi és felekezeti béke áldásai, mint a hogy Erzsébet emlékéhez nem is fűződhetik más, mint béke és szeretet, mint a miből állott az ő egész élete. Nekünk pedig adjon az ő emléke továbbra is erőt és kitartást a jövő nagy nemzeti munkához mely reánk vár, s haladjunk továbbra is dicső Egy hajszálnyi ertelme sincs tehát nemzeti múltúnk csapásain a hazafias munka és I annak az alaptalan támadásnak, melyet el- szorgalom utján a nemzeti tökéletesedés felé s épít- lenünk Szabó Imre letört klikkjének egysük tovább szilárd kézzel, szilárd alapokra a jövő I hetes orgánuma, az „1848-asu veszprém- korszak, a jövő nemzedék számára az egykor megyei független hetilap intéz, majdan hatalmasan fejlődő és virágzó magyar I Nincs értelme azért, mert miként jelnemzeti államnak örök időkre szóló megdönthetet- zénk, — nem vagyunk pártlap. Ergo sem len épületét. ellenzékiek, sem pedig kormánypártiak nem Legyen hát áldás e szobron, melyhez egy I vagyunk. Hivatásunk: a közvéleménynek tol - szebb és boldogabb jövőnek, nemzeti fejlődésünk- mácsolása és a közönségnek informálása, nek reménysége fűződik, de legyen áldás e vá-| Micsoda abszurd szemrehányás tehát roson is, melynek hazafias lakossága a mai ünnep az, hogy a főispánt ezelőtt támadtuk, most létrehozatalában bizonyságot tett arról, hogy át meg nem ! érzi nemzeti hivatását, midőn napi munkájának I Támadni fogjuk ezután is, valahányszor közepette sem feledkezik meg arról a kegyeletről, I meggyőződésünk szerint helytelen álláspon- melylyel nemzeti múltúnk dicsőségének s nagyjai ltot foglal el a köztérén, emlékének tartozik. Védelmünkre pedig — a Szabó Imre Egyesüljön itt e helyen dicső Erzsébetünk klikknek talmi 48-as orgánumával szememléke az első magyar királyné szent emlékeze- ben, úgy hisszük, szüsége nincsen, tével s a múltak iránt érzett kegyeletünknek hálás Ez azonban legkevésbbé sem zárja ki, talajba elhintett magva fakaszszon áldást és békés-1 hogy tapintatosságát kiemeljük, érdemeit séget e város jövő fejlődésének és boldogulásának 1 pedig méltányoljuk, valahányszor erre al- utjára. lkaimat nyújt közszereplésével. S most a szoborbizottság nevében, mely meg-1 Sőt mint igazságos bírálók, éppen azt tette kötelességét, elvégezte munkáját, átadom ez I tartjuk kötelességünknek, hogy mindig a emlékművet a város arra hivatott vezető férfiainak I tiszta igazságnak megfelelőleg eljárva nem- kegyeletes megőrzése végett. Icsak a hibáknak bonczolgatásával, hanem E szép beszéd után a diszgyülés kö-1az érdemnek elismerésével is adózzunk föl- zönsége levonult a szoborhoz, melyről He^e es egyformán. Horánszky Lajos rövid beszéde kapcsán le- * * * hullott a lepel. * .. .1 Hogyj elenleg a főispán ellen nincs szaSzeglethy György polgármester rövid vunj^ az^ ne csodálja senkisem! Mert a szavakkal jelezte, hogy a szobrot átveszi a I főispán jelenlejg egy becsületes rendszernek város gondozásába, mire az ifjúsági enek- L tényezője. Es mi úgy találjuk, hogy a kér elénekelte a hymnuszt s ezzel ^ az ün“| főispán ezzel a rendszerrel eddigelé éllen- nepély véget ért. ^ tétbe nem helyezkedett. Úgy tapasztaljuk, hogy a főispán ebben a .légáramlatban — Déli 1 órakor a „Korona“ szállóban lehet, hogy kénytelen-kelletlen, de — job- bankett fejezte be a kegyeletes ünnepséget, ban érzi magát, mint amikor őt támadni Körülbelöl hetvenen jelentek meg a ban-1 kénytelenek valánk. Mert akkor jogtalanság
