Veszprémi Ellenőr, 1901 (4. évfolyam, 28-51. szám)
1901-11-10 / 45. szám
IV. évfolyam. Veszprém, 1901. November 10 45-ik szám. Előfizetési ár: Egész évre . 12 K. (6. —) Fél évre . 11 6 | (3. —) Negyed évre . 3 I (1.50) Egyes szám ára 24 fillér. VESZPRÉMI ■■ FÜGGETLEN ÚJSÁG. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetéseket és hirdetéseket kizárólag a kiadóhivatal: Virág utcza 103. szám, fogad el. Felelős szerkesztő : VÁRKONYl DEZSŐ. Hirdetések egyezség szerint. Nyilt-tér garmond sora 30 fillér. Bérmentetlen leveleket csak ismert kézből fogadunk el. Visszajáró gonosz szellem. „Minek jön az vissza, A kit eltemettek ? . . .“ Veszprém, 1901. nov. 9." A szennyes áradat, mely Veszprém városának társadalmi és közéletét hosszú éveken át az egykori „Veszprémi Független Hírlap“-nak időszakában elárasztotta: eleven emlékében él még mindig e város minden jobb érzésű polgárának. Kell is, hogy ennek botrányai feledve ne legyenek, mig a közélet azoknak hatásától meg nem tisztult és mig egykori támogatóinak, fenntartóinak és sugalmazóinak nyoma is el nem tűnik a közéletből teljesen. Bizonyos mérvű önérzetbeli fogyatkozást jelentene, ha az any- nyiszor méltatlanul és kíméletlenül meg- hurczolt társadalmi osztályok és polgári kötelességeikért élő egyesek felednék az akkori szennyáradatnak undorító csapdosá- sát, melynek hullámai tisztességes emberekhez föl ugyan nem érhetének, de annál inkább felkeltették minden becsületérzéssel biró polgárnak utálatát. Az az újság, amely az ellenzéket színlelte egykoron, hova-tovább oda szegődött a hatalmi visszaéléseknek és rút hatalmi túlkapásoknak szolgálatába, — majd utóbb egykori fenntartóinak is ijedelmet okozván átalakult másformává és lett belőle más kezekben, más firma alatt ugyanaz, a mi addig volt. Lett belőle „Veszprémvármegye“ czimü újság, a mit a nép „Hausknecht“-újság néven ismert azon szolgálatok után, a melyeket a közügyekben való visszaélések takarásának, támogatásánák és földicsérésének érdekében teljesíteni kénytelen vala a legutóbbi időkig. Még a legutóbbi időkben is ott láttuk ezt az átalakult Veszprémi Független Hírlapot a Szabó Imre-pártnak legvehemensebb szolgálatában. Nem egyszer idézte elő a közönségnek gunykaczaját és nem egyszer okozott a tisztességes publikumnak boszu- ságot, midőn a Szabó Imre-féle korrupcziós érdekeket és társadalmi töredékeket fanatikus buzgalommal igyekezett magasra emelni, — s ezen igyekezetében nem egyszer támadta a mostani becsületes korszaknak s vele együtt a Horánszky-pártnak is — álláspontját is, akczióját is, koholt vádakkal és mindenféle ráfogásokkal. — Denikve azonban úgy esett az eset, a mint esett; — mi el valánk tökélve mindezért soha senkit meg nem támadni és senkit sem illetni semmiféle szemrehányással sem; Szabó Imre urnák személye pedig nulla volt előttünk a múltakban is, — és nulla lenne mostan is és szívesen mellőznénk a személyével való foglalkozást, ha megmaradna békében; szívesen mellőznénk közönségünk előtt odiózus nevének még csak felemlitését is, ha nem készülne városunk és környékünknek közéleti és társadalmi békéje és tisztessége ellen egy újabb rut támadás egy csoport részéről, — az élén Szabó Imre úrral. Látva azt, hogy a „Veszprémvármegye“ immár ezer és egy okból az ő érdekeinek további portálására nem alkalmas, — visszahozzák a városra azt az A „Veszprémi Ellenőr“ tárczája. Az özvegy. — A „Veszprémi Ellenőr“ eredeti tárczája. — Irta.: Mayer-Kadelburg Beatrice. (Folytatás és vége.) — Már három órája, hogy ide értünk. De nem is tudom mind történt az egész. Én ép egy vastag nőt kértem, hogy térjen ki az útból és mire visszafordulok, nagyságos asszonyom eszméletlenül fekszik. Alig bírtunk ide érni, annyi volt a kisérő és tolakodó. Az volt a szerencsém, hogy egy ur oly kegyes volt, segédkezni, különben tán njég most is ott lennék. — Egy ur ? — Igen, egy igen elegáns szőke bajuszu ur. Kinyílott az ajtó és az inas ezüst tálczán hozott egy névjegyet. — Kadácsy ur kéreti ő nagyságát, engedje meg, hogy tiszteletét tehesse. Bella előtt forgott a világ, tánczoltak a névjegy betűi és remegő ajakkal akadozva susogja. helyéről és leült egy zsölyébe, hátra simította összeborzolt fekete haját, és összekulcsolta kezeit, hogy azok remegése ne legyen feltűnő és nagy kékesszürke szemeit az ajtóra szegezve várt. Ivette beosont a szobába, ugygondolta ha szükség lesz reá, majd szólítják. El múlott egy óra a másik után, már már sötétedett és Ivette kezdett türelmetlenkedni, be akart nyittani, de ezt még sem teheti, hisz ő nem tapintatlan. Bizonyára sok mondanivalójuk van ott bent egymásnak. Ha eddig várt, várhat még egy keveset. Soká úgy sem tarthat már; Ha a villanyt felgyújtják bizonyára elmegy Kadácsy ur, mert ez után még maradni, shocking! Beburkolódzott hát köpenyébe és lefutott egy kicsit a tengerpartra. Hisz már egy napja hogy itt vannak és a tengert még nem látta. De itt sem volt türelme, hátha szólítják, aztán már mindenütt kivilágosodtak az ivlámpák vakító égői és ezerszeresen tükröződtek vissza a tenger fehér habjaiban. Tehát haza ment. A terasse ajtónak két szárnya még mindig nyitva látszott és a szobában mély sötétség. Mintha hívná az ajtó, mintha kérné hogy jöjjön, mintha intene neki! No, de ilyet! Ily érzést még soha — Jó reggelt! Kérem Kadácsy ur egy aján- ott levél, tessék aláírni. — Ostende a postabélyegző? Ugyan ki ir- latott ? — Hallotta nagyságos ur a nagy szerencsét- enséget, a Windsor villában ? Dúl fül a tulajdonös, azt mondja egy asszony miatt az idei saison befejeződött neki. Igaza is van, ki szeret olyan házba menni, hol öngyilkosság történt. Végre mindenki üdülni jön ic}e. Kaclácsy már örült, midőn a levélhordó nagy- nehezen elköszönt és ment. Jól ismerte ő az írást a couvertán, habár úgy látszik el akarta változtatni, vagy talán nagyon ihatott volt, midőn irt? De kétséget nem szenved, ez Bella Írása,' különösen a neve, Kadácsy Sándor, — oh nem csalódik ezt ő irta. Hisz minden betűn kiérzik Bella kézvonása, mindegyik hiv, szólít, könyörög, csókol, mindegyik mintha élne és tanujele volna ; végtelen, ki nem alvó nagy szerelmének. — No de mi az, Sándor, örülsz vagy érzékenykedsz ?: Mit is akar ez a köny, hisz férfi vagyok, félre a pityergéssel! Hisz magam akartam igy, elég volt két évig egy asszonyt szeretni. Én Vezesse be! — aztán feltápászkodott fekvő- sem tapasztalt. elismert szolid kivitelben s legolcsóbb áron csak II T O R VE1SZ LIPOT bútor-raktárában kaphatók, Veszprémi főtér.
