Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)
1887-05-22 / 21. szám
XIII. évfolyam. 1§§7. äl-ik szám. oaro Teszprém, májns 22, Megjelenik e lan a „HIVATALOS ÉETESÍTŐ"-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli esetekben kij. lönlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra : negyedévre 1 írt 50 kr.; félévre 3 írt; égés* évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetései dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; uyilttérben 20 kr.; minden beigtatásórt külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: K-raus A, Fia könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reulamátió. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s .általános érdekil MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. I Uagánvltiinai s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében bely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozónk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert mnnkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Jeruzsálem-utcza 872. se. a. Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. Munka és takarékosság. „Non minor est virtus querere, quam parta meri.“ A világ forog. Tempora mutantur et nos műtamur in illis; azaz minden megváltozik lassankint; más szine, kinézése lesz a földnek, a (öld felületének, belsejének és egészen más gondolkozása az embereknek. Egy finom burok képződik a világ körül, melyen keresztül nézve fejtjük meg, a mi kebelében végbe megy; és egy finom burok vonja be az embereket: a humanizmus, az emberiesség burka. De menjünk át az én kedvenez témámra: a nőkre. Mily furcsán gondolkoztak a nők erkölcsi értéke, gazdasági becse felől — csak 100 évvel ezelőtt is; Voltak a jelesek közt, a kik csak eszköznek tartották az állatias ösztönre ; voltak, kik játékszernek, a ki felvidítsa a férfiak életét, mások pedig azt állították, hogy a nő rendeltetése, hogy a férfinak tessék. Ilyen volt a felfogás csak 100 év előtt is, és hogy megváltozott minden. Hogyne ? Hisz saját magunk magunkon tapasztaljuk, látjuk, érezzük, hogy győzedelmeskedik a barbáron a műveltség, a hanyagságon a tevékenység, a mennyiségen a minőség. Ily körülmények között hogyne változnának meg fogalmaink a nőkről is; de nagyon kellet is, hogy megváltozzanak ; kellett, hogy a nők sem a férfinél alantabb állatias lénynek, se éginek ne tekintessenek, hanem a férfival hason- rangunak, egyenjogú — de különböző lénynek. Kellett, hogy felismertessék, hogy a nőnél többet nyom a hivatásbeli, mint az általános műveltség; kellett, hogy a nők mint a munka, mint a tarékosság tényezői, a magán- és a nemzeti gazdaságban — mint szerzők, fentartók és őrzők ismertessenek el. És ha ezen magasztos eszmék harczo8ai, a kik a nők egyenlőségét hirdetik, különbözőségüknél fogva, — hivatásbeli műveltségüket az általános műveltségnél előbbre valónak és mukaköriiket meg- állapítandóknak tartják, a nőket ezáltal felemelni s rendeltetési helyükre is akarják állítani, hogy a nő a sötétség békóiból ; kiemelkedjék, hivatását felismerje, s elfoglalja helyét a nemzet háztartásában is. Kívánta ezt ama két elv is, mit czikkíínk homlokára irtunk : a munka és takarékosság. E két elv nélkül ma sem egyesnek, sem nemzetnek megélni nem lehet. E két szó járja be a világ összes müveit államait, ebben fekszik a nemzetek sorsa és jövője, családok és egyesek boldogsága és emelkedése. Csak ott, a hol a műnk», és takarékosság tanyát vert, csak ott megy végbe társadalmi átalakuláson — erkölcs, gondolat és lelkiismeret. Csak az tudja felfogni a szeretetet, a ki szüleinek, testvéreinek fentartáséért dolgozik, és csak az képes hazafiságra, a ki tudja, hogy munkájával a hazáért tesz. Nem mondja-e Kölcseynk is már mintegy ezen jelszó hatása alatt: „Hass, alkoss, gyarapits — s a haza fényre derül! “ Azok a boldog, azok az erkölcsös, azok a minta államok — Belgium, Svajcz — a hol e két jelszót megértették és meg is fogadták : s e nagy munkában a nő lenne az, a ki elmarad? Nem! A nőnek is át kell változni! Legyen a nő is józanabb idők gyermeke. Ha meg tudta érteni már eddig is, hogy a szalon mellett a konyha és a gyermekszoba van, meg fogja érteni azt is, hogy fő feladata a helyesen j berendezett gazdaság és háztartás, át fogja látni, hogy a téves alapra fektetett gazdálkodás : a fényűzés megölője a családi életnek, a boldogságnak. Nem kell ezért kevés becset tulajdonítani a nők takarékossági hajlama fejlesztésének és munkakedve élesz- tésének, annál inkább nem munkájának és takarékosságának, mert ez évenkint — a fogyasztásban — millió és millió forintra megy. Vajha a régi gazdaasszonyi hajlamok öröklők lennének a mostani ivadékban; s az anyák még jókor valóra ébredve, j leányaikat ily jó elvekben nevelnék, s az j akaraterőt a nőkben fejlesztenék, például I vennék Margit olasz királynőt, a ki képes ! volt minden luxusról lemondani, míg a férjére apósától szállt adósságok törlezztve nem voltak. Úgy kellene minden okos nőnek kiadásait a férj, a családfő keresményéhez viszonyítani s az ezáltal engedett határon túl nem menni, és akkor a jó összhang sok családbau soha se lenne megzavarva. De ha a nő nem tudja, mi a hivatásbeli kötelessége, ha nem tud házirendet, tisztaságot tartani, ha a varrást, tőzést, javítgatást, gyermeke fizikai és erkölcsi nevelését másra bízza, akkor nem takarékoskodik, de nem is munkál. Pedig ha minden nő nem regény- olvasással, csevegéssel, divattal, hanem egy kis komolyabb dologgal is foglalkoznék, de könnyen kiszámíthatná — mikor a kis gyermek alszik — hogy ha az a mit napjában megtakarít, csak 10 krt tesz is ki, egy évben már 36 frt. 50 krt; s ezzel 6 millió családnál 219 millió megtakarítás éretik el. Ámde nem 10 krt tesz ám ki az az összeg, a mely csipkében, bársonyban, kávé, tea és más czikkekben megtakarítható, s nem 219 millió az, a mit munka és javítgatás, foltozás által elérni lehet. Ennyit egyelőre erről. A mi a munkát illeti, — a köznépnél is terjed a tunyaság. — Az, a ki ezelőtt a férj segítsége volt — kezdi az ördög párnáját, a tunyaságot jobban szeretni a munkánál. Térítsük észre ezeket és gyermekeinket, különösen leányainkat neveljük szorgalmasaknak, s ha lehet taníttassuk iparra, ma a nők munkás kezeire jobban szükség van, mint a férfiakéra — mert az Ízléses, a finom járja, de az iparkodó nő egyszersmind gyermekeiből is azt uevelend ! Magyarországnak pedig, jól tudjuk, mint földmivelő államnak, át kell alakulni iparállamá s ezzé csak az anyák tehetik. Járassuk tehát szorgalmasan iskolába gyermekeinket, még szorgalmasabban leányainkat ! Otthon tanítsuk vallásosságra, isteni félelemre és tiszta erkölcsre, egyszerűségre, munkára és tisztaságra, házi rendre és takarékosságra; az iskolában pedig ne hanyagoljuk el a nőiességgel leg- kevésbbé sem ellenkező házi- és mű-ipar tanítást, vagyis a gyakorlati nevelést. Vajha az állam is felkarolná már a í házi ipari tanműhelyek felállítása által e | kérdést! Bizonnyára nemcsak a nép élete, de erkölcse is javulásnak indulna ! Városunk szülötte, Dr. Vutkovich Sándor, mint a pozsonyi „Toldy kör“ elnöke.*) A báromszázötvennél több tagot számláló pozsonyi „Toldy-kör*, melynek lobogója alatt nemzeti ügyünk érdekében Pozsonyváros és Pozsony- vármegye táisadalmának előkelő testületéi, irányadó körei szövetkeztek valaha legtekintélyesebb vezér- férfiaik által, vasárnap, e hó 15-án, a kör helyi- ! ségében közgyűlést tartott, hogy élére elnököt válaszszon, kinek kezeibe életét, jövendőjét, érdekeit, kormányát nyugodt lélekkel tehesse le. Minden várakozást meghaladólag nagyszámú részvétén kívül a tagoknak, fokozta a közgyűlés emelkedett hangulatát, hogy e napon a kör tagjainak 8ZÍne-java, a megyei és városi közélet legtekintélyesebb faktorai egyaránt siettek a választáson véleményeik, meggyőződésük súlyát érvényesíteni. Képviselve volt itt a vármegye, élén Klempa Bertalan alispánnal; ott láttuk a kir ügyészség, a kir. törvényszék és kir. járásbíróság tagjait. Az akadémiai tanárok, a m. kir. honvédség és a városi képviselők díszes sorának, köztiszteletben álló egyeseknek, ezek között Neiszidler Károly országos képviselőnek, Dr. Pávay Gábor országos kórházi főorvos, egásségügyi tanácsosnak stb., latolható jelentőségű, befolyásos polgároknak ünnepélyes föl- vonulása bizonyított a mellett, hogy e nap eseménye egyik legdrágább kincsünk hivatott őrét, a magyar állam e különösen fontos határszéli pontján a nemzeti közszellemnek, az összetartozandó- ság érzetének erélyes ébrentartóját: a „Toldy-kör*-t lényegesem hathatósan érinti s így minden számottevő, hivatott hazafit kor-, vallás- és * foglalkozás- külömbség nélkül egyaránt mélyen érdekel. M. kir. honvédezredorvos Dr. Hodoly Elek alelnök vezetése mellett először a kör módosított alapszabályait fogadván el a közgyűlés, midőn elnöklő alelnök a tagokat elnökválasztási joguknak igazságos, tapintatos gyakorlatára hivta föl: Dr. Kanka Károly országos kórházi igazgató főorvos törte meg a csendet. Részletekbe haté alapossággal derítette föl a kör helyzetét. — Mérlegelte a feladat súlyát, mi a leendő elnök vállaira a jelenkori viszonyok között s azoknak természetes kifolyásaként nehezül. Évek hosszú során keresztül, sok *) Örömmel közöljük Oyörffy József hírlapíró kollegánk ezen tudósítását, melyben városunk jeles szülöttének ünnepeltetését írja le, kinek ez njabb kitüntetése alkalmából mi is úgy a magunk, mint szülővárosa nevében melegen gratulálunk I Szerk. Tatjana Boris kevés cseléddel beéri. A ház- gondozás, konyha, mosás, éléskamra egy jólelkü, siránkozó, fogatlan teremtésre, Agafia gazdasszonyra van bízva, ki két kékes vörös pufók arczu szolgáló leánynyal rendelkezik. A komornyik, háznagy és pinczemester szerepét egy Polikarp nevű hetven éves, különcz szolga viszi. Ez a Polikarp tanult életében egyet-mást és hegedülgetett is valamikor. Egyébkint személyes ellensége Napóleonnak a „Bonapartiskának* — a mint ő nevezi — és szenvedélyes bolondja a fülemiléknek. Ötöt-hatot tart szobájában egyszerre. Tavasz nyiltáu napokig elül a kalitkák mellett, várva első csattogásukat, és ha elvégre csakugyan megszólamlanak, kezébe rejti arczát, nyögdécsel fájdalmasan, mig végre keserves zokogásban tőr ki. Saját unokája, egy Vaszja nevű élénkszemü tizenkét éves ficzkó van oldala mellett. Szereti őt véghetetlenül, dörmög rá reggeltől estig s maga vesződik nevelésével is . . . Tatjana Boris keveset érintkezik a szomszéd birtokosnőkkel. Ritkán is látogatják, mert nem ért szórakoztatásukhoz. Eleinte nagy megerőtetóssel csak hallgatja fecsegéseiket, de végtére mégis elnyomja Őt a buzgóság rendszerint. Nem szereti az asszonyokat egyátalán. Barátai egyikének — egy csöndes jó embernek — volt egy testvérje, egy vén kisasszony, harmineznyolez évvel és hat hónappal. Különben nagyon jószivü, de szüntelen feszelgő, negédes és magasban kóválygó teremtés, kiről fivére gyakran emlékezett meg nálalétében. Ez a vén kisasszony egy szép reggel meg- nyprgeltette paripáját és átvágtatott Tatjana Borishoz. Hoss/.U ruhájával, kékfátyolos kalappal fején és libegő hajával áthatolva az előcsarnokon, berontott szó nélkül a vendégszobába. Tatjana Boris megrezzent a hableányszerü tünemény láttán, fel akart kelni helyéből, de térdei, mintha csak önsúly nehezült volna rájok, nem engedték. —■ Bocsássa meg merészségemet, Tatjana Boris — szólalt meg a jelenség kérlelő hangon — A „Veszprém“ tárczája* Tatjana Boris és unokaöcscse. — TURGENJEW elbeszélése. Nyújtsd kezedet, kedves olvasóm, és tarts velem ! Az idő fölséges. A májusi ég azúrkékben pompáz, a legelő sarjadozó sima levelei fénylenek, mintha ép megmosták volna őket; a sík utat ellepi az a piros szárú, finom növény, melyben oly mohón harapdos a nyáj ; a dombok lankás eresz- kedőjén csöndesen hullámzik jobbra-balra a zöldelő rozs, s időnkint egy-egy felbőgomoly könnyű árnya húzódik el fölöttünk. A messze távolból sötéten kéklő erdők, csillámos tavak és falusi lakók sárga szalmafödelei tűnedezuek elő; pacsirták emelkednek százával csicseregve a légbe, majd leszállnak csakhamar, egy kis hantra guggolva, kinyújtott , nyakakkal; a fekete varjú megállapodik az országúton, ránéz az emberre, leüti fejét, elhaladnak mellette s csak azután repül fel nehézkesen, oldalvást. A hegy oldalán, — túl a völgytorokon — eke forog; egy kurtafarku, bolyhos sörényű tarka csikó lót-lut anyja után, bizonytalanul kapkodva lábait á gyönge nyerítést hallatva időnkint. Kis nyirjesen kocsizunk keresztül. Éles, friss levegő üti meg arezuukat. Föllélegzünk egész bensőkből. A kocsis leszáll, horkolnak a lovak; a két szélső félretekint, a középső megsuhintja farkát s a rudhoz dörzsöli fejét. Nyikorogva nyílik egy nagy kapu. A kocsis elfoglalja helyét ismét . . . Csak fajta, rajta! Czélhoz közeledőnk . . . Érünk öt majort, azután jobbra fordulunk egy kis lejtő felé, mely viszont töltéshez vezet. Azon a tavacskán túl, ama nehány alma- éB bodzafa koronáján át, egy — valamikor vörösre mázolt — tető őtlik szemünkbe két kürtőjével. Kocsisunk balra tart a sövény hosz- szában és három vóuhedő kuvasz nyöszörgő ugatásától kisérve, behajt a tárt kapun, üdvözli udvariasan az öreg háztartóuét, ki ép az éléskamrába készülőben, állva maradt a magas ajtóküszöbön ... Tatjana Borisnál vagyunk. Nini ő maga is nyitja kis ablakját s integet felénk fejével. Jó reggelt! Jó reggelt! üdvözöljük őt mi is. Tatjana Boris mintegy ötvenéves lehet, nagy, barna, gömbölyű szemmel, pisze orral, piros arcz- czal és úgynevezett kettős ajakkal. Jóság és szelídség kifejezése ül arczán mindig. Férjnél volt, de özvegygyó lett csakhamar. Tatjana Boris igen sajátságos asszony. Kis birtokáu lakik állandóan, keveset érintkezik szomszédaival, és csak fiatal embereket lát szívesen magánál. Egy földhözragadt szegény földbirtokos leánya volt s úgyszólván nem is részesült nevelésben; azaz bogy nem beszél fraueziául, sőt még Moszkvát sem látta soha. Mind e hiányok mellett azonban oly egyszerűen, oly szeretetreméltóan viseli magát, oly szerény és eloitéletuélküli, szóval oly kevés szokott hibájával bir a kisbirtokosnőknek, hogy csakugyan lehetetlen nem csodálkozni e téuy fölött. És daczára annak, hogy ez az asszony egész éven át falun, magányban él: nem rikácsol, nem fecseg szakadatlanul, nem esik önkívületbe minden jelentéktelen dolog fölött s nem remeg kiváncsitágtól... Egész csoda! Barna szőrmeruhát és lilaszinü szalagokkal ékitett fehér főkötőcskét visel rendszerint. Szeret jól, de nem inyencz módjára jól élni; a gyümölcs befőzését és szárítását pedig gazdasszonyaira bízza. De hát mit csinál ez az asszony egész napon át? fogják kérdeni tőlem . . . Talán olvas ? Nem . , . Nem olvas, sőt igazat szólva, a könyveket nem is az ő számára nyomják ... Ha nincs látogatója, a mi Tatjana Borisunk télen az ablaknál üldögél és kötöget, nyáron pedig jár-kel a kertben, öntözi, ápolja virágait, eljátszik óraszámra kis macskáival, és hizlalja galambjait.... A mezőgazdasággal sem j sokat foglalkozik. De ha meglátogatja egy fiatal I szomszéd, kivel ő rokonszenvez, akkor Tatjana I Boris mintha újra élue! Leülteti, teáztatja, figyel elbeszéléseire, nevet s időnkint meg-megveregeti vállát könnyedén, a nélkül azonban, hogy maga valami sokat beszélne. Vigasztal s jó tanácsot is ad szükség esetén szívesen. Hányán rábízták már házi- s legtitkosabb szívbajaikat is ! Oh hányszor hullott kezeire keserű köuy ! Rendesen szembe ül vendégével, az asztalra támaszkodik könnyedén s oly részvéttel, oly barátságos mosolylyal néz vendége szeme közé, hogy az önkénytelenül igy gondolkodik: „Mily felséges asszony ez a Boris! Megmondok neki mindent, a mi csak lelkemen fekszik.* Kis, kedélyes szobácskájábán nincs, ki jól ne érezné magát. Házában — ha élhetünk e kifejezéssel — mindig pompás idő uralkodik. Igazán fölséges asszony ez a Tatjana Boris! És nem csudálkozik e fölött senki sem. Egészséges eszejárása, határozottsága, nyílt lelke, meleg részvéte mások bajai és öröme iránt, szóval e kiváló tulajdonok mind mintha csak vele születtek volna! . . . Ezek nélkül képzelni sem lehetne őt, és igy hát nincs is mit neki köszönni érte. Kiváló öröme telik az ifjúság játékában és pajzán csapongásaibau. Ilyenkor keresztbe fonja karjait, bátra veti fejét, csillognak, mosolyognak szemei és fel-fel sóhajt: „Oh ti gyermekek! Oh ti kedves gyermekeim!“ Ily pillanatokban oda lépne hozzá az ember, megmondani neki: ,Hallja-e Tatjana Boris, maga nem ismeri a saját becsét; minden egyszerűsége és tanulatlansága mellett öu egészen rendkívüli asszonyt* Van valami sajátságos vonzereje nevének is. Oly bizalmasan, oly kellemesen hangzik az. Szinte szívesen ejti ki az ember s szelíd mosolyra gerjeszt rendszerint. Megtörtént velem egyszer, hogy egy szembe jövő paraszthoz e kérdést intéztem: „Hogy jutok legkönnyebben Gratsevkára, barátom?* — Először Viasovót kell érintened, uram, azután beszólnod Tatjana Borishoz, és ha Tatjana Borisnál vagy, útbaigazít téged mindenki.“ — És ennek a névnek a kiejtésénél egész sajátságosán biczczentett emberem fejével.
