Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)
1887-10-02 / 40. szám
ben, melyet szeretek, de el is vetek, mihelyt nem le.« szükségem arra, hogy unalmamat játékkal űzzem el V ... És te mégis őszintén, odaadással szerettél engemet! . . . Túltetted magadat a világ bal-itéletéu, visszafojtottad az időnkint fölébredő í vádakat szivedben, hogy én neked hazudom az r érzelmet s hazug minden szavam, mely hozzád bizalmasan szól! . . . Viselted az élet iszonyú ter- ! bét, nem roskadtál le a megpróbáltatás terhe alatt, | mert hát oly fegyvered volt, melylyel vitézül küz- j döttél minden támadás ellen, melyet a lelbiismeret vádoló szava intézett ellenem és szived magasztos érzelme ellen! S ez a fegyver szerelmed vala! . . . Emlékszel-e arra, hogy néha én is mily komor s levert valék? 0 ha láttad volna a harczot, mely dúlt bennem, ha szenvedni s töprengni láttalak és nyíltan nem mondhattam azt, hogy szeretlek, mert akkor a világ s talán te is valóban hazugnak tartottatok volna! . . . Nap nap után mult, a hónapok is elrepültek szépen s mi rettentő lelki harczok és mámoritó, édes boldogság közt néztünk egymás szemébe mélyen, hogy lássuk a lélek titkos érzelmeit! Olyan volt e hosszú évben szerelmünk, mint a patak, mely kopár sziklák közt, majd puszta és sivár vidékeD, nagy ritkán meg gyönyörű ligeteken át csörgedez!... Boldogságot csak az együttlét s az a ritka találkozás adott, midőn betöltőnk egymás lelkét egészen. Ilékszel-e a várva várt napokra? ó mily boldogító volt az a gondolat, hogy holnap ismét enyém leszesz s bár mindig tanuk vesznek körül, kik irigységből lesik el szavainkat is, de mégis tudtuk, hogy maga a közelség is boldogít! . . . Sokszor kétségbeesve csüngtél szeretteden s 1 kétkedve a látottak őszinteségében, azon töprengtél, [ vájjon lehet-e az a férfi, kit te szerelmed, eszményi szerelmed oltárképévé emeltél, olyan gonosz, hogy f stfnleg szeressen csak úgy, mint te óhajtád, valójáig ban pedig játékszer légy kezében és szíve másért dobogjon ? . . . Emlékszel-e arra, hogy az ily észvesztő és töprengő kétség közt hányszor néztél szemembe merőn és hosszasan, mert kerested ott lelkemet, azt a jellemes szívet, mely eszményed vala, de a melynek érzelme tisztaságában még sem hittél egészen, mert ha elhagytalak, utánam átláthatatlan sötétség maradt, melyből te nem tudtál kitalálni! . . . Útvesztő volt bensőm, melyben eltévedtél s nem volt Ariadnéd, ki biztos vezető v fonalat adhatott volna kezedbe! Emlékszel-e azokra a keserű könnyekre, me- I lyeket a bizonytalanság rémitő gyötrelmei közt nem 0 egyszer párnáidra hullatál, midőn ott hagytalak magadadban és te kétség közt vergődél egyedül, mert nem volt senkid, ki megtanított volna arra, hogy mit kellene most tenned, midőn tenmagadban el kellett Ítélned azt, kiért talán — ha tisztán állott volna előtted a magasztos lelki vonásokkal ) feldíszített hős szivének érzelme — oda adtad volna életedet is?! . . . Nem hitted, de nem is hihetted el, hogy őszinte vagyok hozzád, mert szivemet átláthatatlan homály fődé; nem hitted, hogy azok a kulcsoló karok csak téged tudnak úgy átölelni, mert azt gondolád, hogy ez mind csak játék s én másnak vagyok a rabja ; nem hitted, mert másokon így észleléd, hogy lehet olyan férfi, ki egy elhagyott f ártatlan gyermek határtalan szerelmét ne használja föl arra, hogy azzal csak unalmát űzze el és min1 den komolyabb utógondolat nélkül csak játszók vele! . . . Pedig a mult, a hosszú múlt rá a tanú, hogy engem semmi rút önzés sem vezetett hozzád; és soha nem gondoltam arra, hogy az önkényt : tüzbe rohanó gyanutalan kis pillangót engedjem I elszédülni a szerelem kábító hevétől s hogy téged is úgy vigyen magával tovább az élet kavargó szele, mint azt a sok, nagyon sok gyermeket, kit elveszített már vak szerelmük s a lelketlenek gonosz szen- ■ vedélye! . . . Én őrangyalod, erős védelmeződ valék még akkor is, midőn kétkedél őszinteségemben, mert férfias önérzetemet emelte a tudat, hogy nekem vakon hiszesz és büszkeségemet vétóin tüzpróba alá, midőn a nekem híven engedelmeskedő gyermeket avatott hölgyeket szégyenitse meg, elmondá ékes szavakban, hogy a ki e koporsóban nyugszik, néhai Maróthi Dávid aranykulcsos és főispán ur ő excjánák özvegye, erényesebb volt Lucretiánál, hazáját jobban szerette mint Volumnia, s a kit megszégyeuitett gyermekei szeretetének dolgában, az senki más nem volt, mint a Gracchusok anyja. És azon pillanatban, mintha az Ur is meg- boszankodott volna, hogy házában az erkölcs szidal- maztatik, megdörrent a templom nagy ajtaja, szárnyai kettéváltak, s a küszöbön egy őszbeborult fürtű, dúlt képű agg lépett be, a kit ott senki sem ismert, s kitől mégis megijedt mindenki. Belépett és komoly higgadt léptekkel ment előre, oda, a hol a gyászban is fényes urak ültek az első Borban, a Maróthi-családnak saját használatára rendeltetett székében. Alfréd neje rápillantott s tekintete találkozott M övével. Megrázkódott — ő találkozott már e pillantással valahol, mikor e fürtök és e szakáll még nem Voltak megőszülve, ez arcz nem volt beesve, s e sötét szemek tekintetét nem őrültség, hanem a szenvedély hatalmának lobogása tette zavarttá, — mikor e most fonnyadt kezek megragadták az ő kezét, s ez elszáradt ajkak erős szenvedélyes bangón kiálták: húzd le ujjadról a gyűrűt és hajítsd szeme közé! Lelkén egy pillanat alatt czikázták keresztül mindezen emlékek, s a mint Gábort fölismerő össze- 4 mgyott. Gábor pedig csöndesen beült az ősi családi székbe, épen őcscse mellé, ki, mikor őt odalépni Játta, akkorát lépett oldalvást, hogy ae erős lökés következtében két gyászba borult rokonnak ment- ketlenül ki kellett buknia a székből a túlsó oldalon i ~~ s mikor egyszer a szent beszéd alatt keze I Véletlenül Gábor ruhájához ért, úgy megborzadt, azokba az erős karokba fogadám, melyekre az föltétlenül rábízta magát! Nem voltál te egyedül soha, volt neked egy talizmánod, egy hű, okos és jó tanácsadód, kiben bizhatál s a ki nem csalt meg soha, mikor engem akkor is védelmezett kétkedő eszed előtt, midőn elitéltél és nem hittél nekem, ez volt: szived 1. . . Sugallata felém vezetett, védett és kimentett minden vád alól, mert ez a szív érezte azt, hogy szerettetik s nem hitegethet téged álérzelmekkel az, kit szived íhindig heves dobogással fogad! Elékszel-e, édes kis jószágom, ennek a parányi kis szívnek azon odaadással párosult védelmére, melylyel a sorompók közé lépett és harczolt a vádak ezre ellen — mellettem ? . . . Szenvedtél sokat — tudom; de te nem tudod azt, mit szenvedtem én addig, míg kiszabadultam abból a hínárból, melybe rossz emberismeretem sodort s a honnan a szabadulás valóban csak akkor történt meg, midőn a sok tanú előtt azt mondottam neked, hogy a tied vagyok! . . . Azóta elszakadtunk egymástól, de fülembe cseng mindig az a kedves dal: .Szeress, a míg szeretni tudsz, Szeress, a meddig csak lehet! . . .* A kétség eloszlott, a homály eltűnt s úgy állok most előtted, mint egy ártatlanul elitéit, de már fölmentett áldozati . . . Szívünk egyesülni fog, szerelmünket megkétszerezi a távolság, tehát várjunk és reméljünk! . . . Ezt mondám neked sokszor máskor is! . . . Emlékszel-e . . . emlékszel-e ? . . . György. HÍREINK, Veszprém, 1887. évi október hő 2-án. Fényes esküvő. — André Gyula zirczi ügyvéd úr, vármegyénk bizottsági tagja s közéletünk egyik közkedveltségű, tevékeny vezéríérfia, f. évi szeptember hó 28-án vezette oltárhoz a nagy-esztergári templomban Lippe Vilma bárónőt. — Föllegtelen, tartós boldogság és az ég áldása kisérje őket az élet utain. Vármegyei közgyűlés. A holnap kezdődő vármegyei közgyűlésen vármegyénk szeretett főispánja Esterházy Móricz gróf úr ő méltósága fog elnökölni, ki már teguap óta városunkban vau s a közgyűlést előkészítő megyei bizottságok tanácskozásain is részt vesz. Szép ünnepségek voltak e héten a fővárosban. A nemzeti színház 50 éves jubileuma, Deák Ferencz szobrának leleplezése és az országgyűlés megnyitása; mindezen ünnepségek fényét nagyban emelte, hogy azokban ő felsége a király is részt vett. Rablóvilág vármegyénkben. — Egymást érik a rémes hirek a vármegyénk területét ellepő rablók vakmerő rablásai és gyilkosságairól. Pápáról a következő távirati tudósítás jött lapunkhoz: Pápa, szeptember 30. Tegnap a csornai vásárról hazatérő iparosokat Marczaltő és Ihászi közt 5, fejszékkel fölfegy vérzett rabló támadta meg este 9 óra tájban, s nemcsak többeket közülök kifosztottak, hanem Bálint József nevű kocsist több fejszecsapással és kézszurással meggyilkolták, hasonló sors érte Császár Ferencz kocsist is, Holi László nevű pápai csizmadiát pedig annyira összeverték és szurkálták, hogy még az éj folyamán meghalt 8 még öt férfin s három nőn ejtettek igen súlyos sértéseket s már mintha az, a ki mellette áll, maga lett volna a romlás, a halál. Az meg ott ült nyugodtan a szertartártás végeztéig, kikisérte a koporsót a temetőbe, ő dobta rá az első hantot, s ő volt az utolsó, a ki el ment onnan. Aztán megint eltűnt, megint nem látta többé Szereden senki. Ötödnapra ért vissza M ... be, hol már a lelkész nagy aggodalomban volt miatta. — Szereden voltam! ennyit mondott, mikor kifáradtan haza érve a lelkészszel találkozott, akkorra már az is megtudta, hogy mi történt ott. Attól kezdve Gábor ismét a régi hangulatba esett vissza. Kerülte a hideget és kereste a napsugarat; midőn pedig eljön a tavasz és a nyár, hajnalon és alkonyaikor kisétál a temetőbe, leül egy sirra s ott mereng senki által meg nem értett ábrándokon. íme! ez a bolond ur története! — Azon czifra képek közöl, miket felőle álmodám, egyikhez sem hasonlít; egyszerű, hogy mesének is beillik, szomorú, mert való, — úgy adtam elő, a mint Lajos barátom elbeszélte. * ^ * Negyednap mélva eltávoztam M . . . bői. Kora hajnal volt, mikor elindulék, az ut a temető mellett vitt el, s a reggeli kődben jól láttam egy homályos alakot, a mint a temető árkán átment. — Megy megint a temetőbe! mormogá a fuvaros. „ — 0 az! mondám én magamban félig hali- hatélag. — Az ám! a bolond ur! Néhány perez múlva a szürkületi köd elfödte szemem elől a temetőt szobraival s őrült látogatójával együtt, hanem e szomorú történet emléke nem megy ki emlékezetemből soha! az asszonyok ujjait akarták levagdalui, mikor Ihászi felől kocsizörgés hallatszott s erre a rablók elmenekültek. A nyomozás megindittatott, de eredményéről még nem kaptunk tudósítást. Hire járt tegnap városunkban, bogy a csendőrök Nagyvázsony körül összeütköztek a rablókkal s három csendőr és egy rabló agyonlövetett. Lapunk zártakor arról értesülünk, hogy ezen utóbbi hir minden alapot nélkülöz. — Kívánatos volna, hogy közbiztonsági állapotaink gyökeres javítása végett statáriumot kérjen a vármegye. A könyöradományok szétosztása a helybeli égettek közőt a héten már megkezdődött. Hatezer forintot osztott szét egyelőre a segélyező bizottság a károsultak közt, káruk nagyságához mért arányban. Még mintegy ti\e\er forint vár szétosztásra, mely e hét folyamán szintén kiadatik a károsultaknak. A leégett házak legnagyobb része már tető alatt áll s oly czélszerüen történnek az újabb építkezések, hogy ott ily nagy mérvű tűzi veszedelem többé nem vihet véghez ily nagy rombolást. Kinevezés. — Laky Kristóf dr. cs. és kir. kamarás törvényszéki elnök úr ő méltósága Tap László végzett joghallgatót a helybeli kir. törvényszékhez kinevezte joggyakornoknak. A szombathelyi iparkiállitás ma fog ünnepélyesen bezáratni. — A kiállítás folyamán fényesen bebizonyodott a vasvármegyei ipar fejlettsége és versenyképessége. — Különösen a szövő és fonó ipar, valamint a bútor ipar terén mutatott fel oly dolgokat, melyek az osztrák ipartermények tökéletes nélkülözhetőségét bizonyították be. — A kőszegi 6 posztógyár, valamint a pinkafői 9 darócz- gyár nagyban termelés, a gyártmányok jelessége, az árak verseny képesssége tekintetében egyformán megállja helyét a piaczon. — A műasztalosság, ács ipar, parkett gyártás, s általában a faipar, a czement- gyárás., malom ipar, gépgyártás stb. igen örvendetesen tanúsítja, hogy Vasvármegye ipara a kellő gyámolítás mellett jelentékeny szerepre van hivatva. — E határszéli megye ipartermékei kell, hogy meggyőzzék hazai közönségünket arról, hogy nem kell többé szükségleteinket a szomszéd osztrák piaczok- ról fedezni. — A kiállítás biráló bizottságai már végleg befejezték működésüket, sőt a bírálat eredménye is kihirdettetett szept. hó 25-éu. E szerint aranyérmet nyert 85, ezüstöt 137 és bronzot 154 kiállító. A kiállítás anyagi sikere is szembeötlő a mennyiben annak tiszta jövedelme jelentékenyen meghaladja a 2000 frtot. A kiállítás kiválóbb látogatói voltak: Jenő főherczeg, gróf Erdődy István ki', főlovászmester, gróf Apponyi Albert, Ernuszt Kslemen, gróf Erdődy Gyula, hg. Eszterbázy Pál, gróf Festetich Dénes, gróf, Széchenyi Jenő, gróf Erdődy Károly, Fenyvessy Ferencz, Pázmándy Dénes, Szegedy Béla, dr. Berger Ignácz, Szeosődi Kálmán, Szájbély Gyula országos képviselők, Fack Károly képviselő s a m. ny. vasút vezérigazgatója, Badaire párisi hírlapíró stb. A kiállítás fényes sikerét leg- kij ált Varasdy Károly országos képviselő, kiállítási éli ök. Éhen Gyula ügyvéd alelnök, Mayer Ede gépgyáros alelnök rendkívüli ügyszeretetének, s lankadatlan buzgalmának köszönhetni. Kevés a hal a Balatonban. — A magyar tenger az utóbbi éveken szűkén gondoskodik fiairól: a balatoni halászokról A hires balatoni halászatok nagyon megcsorbultak. Halszegénységről panaszkodnak folyvást a balatoumelléki halászok és pedig hosszú vonalon, Fonyódtól fel Szemeseu át egész Siófokig. Ezen a kitűnő halászhelyen most a halászok — ha egész éjen a vizen vannak is — sokszor csak annyi halat fognak, a mennyi maguknak kell ebédre. Az 5—6 kilós fogas ma már ritkaság az egykor halbő balatoni halászatnál; van eset rá, hogy 2—3 métermázsa apró halat fognak s nincs közte egy darab két kilós togas sem. Tűz. Múlt hé 27-én, kedden délután egy éra tájban ismét meghúzták a vészharangot. Völgyi Lajos csorda-utczai bognár-műhelyében vigyázatlanságból tűz támadt s csakhamar az egész épület lángokban állt. Bakos István városi rendőr 6 éves fia adta hírül a műhelyben dolgozóknak, hogy ég a ház a fejük fölött. A gyorsan érkezett segélynek köszönhető, hogy a tűz tova nem terjedt. — Ezen napra következő éjjel a Jeruzsálem-hegy városrészben is volt kéménytüz. Eljegyzés. — Springer Gusztáv a déli vasút I. osztályú vonatvezetője a napokban jegyezte el városunkban Braun Babett kisasszonyt. — Gratulálunk. Öt tagú rabló banda kóborolt a napokban a toósoki erdőben. — Ezek a kölletlen vendégek az egész vidéket rémületbe ejtették. — Valószinü, hogy ezek társai lehetnek a múlt hét folyamán oly nehéz küzdelemmel elfogott Doma Vendel rég keresett mákvirágnak. — A csendőrök erősen utánuk járnak, talán sikerül nekik őket iépre keríteni. — Azt is hirlelték, hogy Somlyón akarták tanyájukat felütni ; de onnét — nem érezvén magukat kellő biztonságban — csakhamar elillantak. Devecserböl Írja tudósítónk: A napokban irtuk, hogy Devecser város önkéntes tűzoltó egyletének hydroforját — mivel az árát az egylet kasszájának szegény volta miatt ki nem fizethették — el akarta a volt tulajdonosa árvereztetni. — Meg is jelent az ügyvéd a kitűzött napra; de a főparancsnok és Steuer József érdemes városbiró közbejöttével az árverést beszüntették. — Úgy hiszszük, hogy hason eset többé nem fog ismétlődni s a város is megadja azt, mit az egylet alakulásakor a képviselő testület megígért. — Mily szép és nemes tett a devecseri polgárság s mesteremberség részéről, hogy nemcsak szabad idejöket áldozzák fel a tűzoltóság nemes eszméjének felvirágoztatására, hanem még egyenruhájukat is maguk szerzik meg. Az országos vásárok rendezése tárgyában a veszprémi ipartestület f. évi szeptember hé 3-án tartott elöljárósági ülésében a következő beadványt intézte a városi tanács, mint első fokú iparhatósághoz : Tekintetes városi tanács! Veszprém rendezett tanácsú városban az országos vásárok, eltérőleg az eddig gyakorlattól, két nap helyett, egy nap tartatnak; ennek létesítése — igen jó hatással volt — úgy az iparosokra, mint a vásárokon megjelenő nagy publikumra nézve. Ugyanis — kevesebb idő veszteség mellett, kevesebb költség és fáradsággal — egy nap alatt jut az iparos keresetéhez, és ugyan egy napon jut a vásárló is keresletéhez. Minthogy azonban — a vármegye területén, csak egyedül Veszprémben és Pápán vitetett még eddig keresztül, hogy a vásárok egy nap tartatnak, holott a kisebb helyeken tartatni szokott vásárokon — ez még kívánatosabb. Az iránt keressük meg ennél fogva, a tekintetes városi tanácsot, szerény véleményünkkel: kegyeskedjék Veszprémvármegye területén levő összes vásárt tartó községek képviselő testületéit átiratilag megkeresni, miszerint saját hatáskörükben működjenek oda, hogy törvényesen összehivott közgyűlésben, a vásári joggal felruházott községek, a tulajdonosok beleegyezésével, mondják ki határozatukat az iránt, — hogy ez után előnyösség szempontjából, országos vásárt csak egy napon fognak tartani; ha ez kimondatott, a vásárjog tulajdonosait, hason beleegyező nyilatkozat kiadására felkérni, s ezt beszerezve — kérvényeiket, az egy napi országos vásár tartási jog iránt, illetékes szolga- biréságaik utján, véleményezés végett, a megyei alispáni hivatalhoz, innen a nmlgu. m. kir. földmiv.- ipar- és kereskedelem ügyi minisztériumhoz felterjeszteni szíveskedjenek. Balogh Károly ipartestületi elnök. Meghívás. — A veszprémmegyei izr. tanító- egyesület f. évi október hó 5-én és folytatólagosan 6-án tartja a veszprémi izr. hitközség népiskolájában rendes évi nagygyűlését, melyre a t. ez. tagok és tanügybarátok tisztelettel meghivatnak. Baum Fülöp egyesületi elnök. Schwarc{ S. egyes, titkár. Adófizetési napló — mint életmentő. — A magyarbarnagi öregbiró adót szállított a múlt pénteken a veszprémi adóhivatalba. Egyúttal bevitte magával a revolverét, hogy a puskásnál kivetesse belőle a belerozsdásodott töltényeket. Először a puskáshoz ment s az a mint forgatta kezében a revolvert, hogyan hogyan nem, a revolver elsült s a golyó a biró mellébe fúródott — volna, ha az adófizetési napló, mely a biró pruszlékja alatt volt, föl nem tartóztatja. A golyó körösztül ment a vastag napló-könyvöu, de már belebb hatolni nem volt ereje, s igy az öregbiró uramban az ijedtségen kívül egyéb kár nem esett. Kellemes meglepetésben részesítette Gambrinus híveit Körmendy József városunk hegedümttvész-söröse. Sörödéje hírhedt c s i 11 á r-termét valóságos márványteremmé varázsolta, remek márvány-asztalokkal s nem ugyan márvány, de azért nem kevésbbé alkalmatos új székekkel bebutorozván. Egy új csillárt is rendelt, mely olyan vakitóan szórja majd a fénysugarakat, a minőt még ember nem látott. — Nem akarunk ezen sorokkal reklámot csinálni, csakis, a sokak előtt emlékezetes márvány- és csillár-teremnek az eddigi nyomorúságos bútorzattal már-már veszélyeztetett renoméját akarjuk megmenteni. PIACZI ÁRAK. Gabona ÍOO kilogrammként. 1887- szeptember hó 30-án. Búza Rozs Árpa Zab Kukor. 7 frt 30. 5 frt 50. 6 frt 20. :> frt ÖU. ö frt 50. 7 frt 10. 5 frt 20. 5 frt 50. 5 frt 20. 6 frt 20. 6 frt 90. 5 frt —. 5 frt 20. 5 frt —. 5 frt 80. Megjegyezzük, hogy földmives népünk a zabot és a Bzemes kukoriczát még egyre 1 a (két pozsonyi mérő) számra adja el, tehát az akat úgy is meg fogjuk jelölni. A zabnak kilája volt 3 frt 0 kr. — 3 — kr. A kukoriczá- nak kilája pedig 5 frt 80 kr. — frt. Felelős szerkesztő: HEGEDŰS JÁNOS. Laptulajdonos és kiadó : KRAUSZ ARMIN FIA. NYILTTÉR. stsets* esti vigalmakhoz díszíteni való: (színes papirlámpák) mindeuféle nagyságú és alakúak. u. m. röppentyűk, szóró, álló és forgó tüzek nagy választékban jutányos áron kaphatók: Krausz Armin Fia papirkereskedésében Veszprémben. Egy jó házból való iíju, ki a gymnasium 2-ik avagy 3-ik osztályából jó bizonyitványnyal bir s a német nyelvet érti lanulúul felvételik RUTTNER JÁNOS FIA vas-, fűszer- és magkereskedésébe Veszprémben. 133 6-6
