Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)

1887-03-06 / 10. szám

a képviselő testület által egy városi tanácsos, mint ülnök rendeltessék ki. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatik s ezen állásra Sörös Zoltán városi tanácsos úr választatik meg. — A városi szabályrendelet átalakítása, az 1886. XXII t. ez. 64 §-a alapján, a m. kir. belügy­minisztérium 38506/886 számú körrendeletével ki­mondatván, indítványoztatok, hogy .ezen munkála; elkészítésére egy bizottság küldessék ki. Az indítvány elfogadtatván, a munkálat el­készítésére Kováts Imre polgármester úr elnöklete alatt, következő tagokból álló bizottság küldetett ki: VéghelyDezső,Ruttner Sándor, Szabó Imre, Kenessey Pongrácz dr., Bezerédj Viktor dr., Kolossváry József, Csolnoky László, Pillitz Benő dr., Fodor Gyula és Vikár Lajos urak, A szakbizottságok következőkép alakíttattak meg. I. Közigazgatási bizottság. Elnök: Szabó Imre. Tagok : Véghely Dezső,KenesseyP ongráez dr., SMagyar János, Jehérváry József dr., Bezerédj Viktor dr., Köves János, Tóth László, Kolossváry József, Rothauser Mór, Csolnoky László, Barcza Kálmán, Kletzár Fereucz, Fodor Gyula. II. Szdmonkérő-széki bizottság. Elnök: lteme­ti es Fereucz. Tagok: Tap Ferencz, Kenesser Móricz, Barcza Kálmán. III. Gazdasági bizottság. Elnök: Nagy Károly. Tagok: cAndrovits Imre, Benkö István, Cseh Alajos, Csolnoky László, Czollenstein Ferencz, Kletzár Ferencz, Kováts Ignácz, Csomay János, Jákóy Géza, Perlaky József, Megyessy József. IV. ‘Pénzügyi bizottság. Elnök: Eszterhay Ferencz. Tagok: Dukovics íáámuel, Ruttner Sán­dor, Fejérváry József dr., Halassy Vilmos dr., Rróder József, Rothauser Budolf, Szabó Imre, Pápay Viktor, Veisz Elek, Csolnoky László, Kő- rössy Antal, Kolozsváry József, ‘Rosenthal Nándor. V. Jogügyi bizottság. Elnök : Kenessey Pongrácz dr. Tagok: Köves János, Fischer Manó, Gaal Lajos, Plosszer István, Szabó Imre, ‘Véghely Dezső, Csolnoky László, fodor Gyula, Barcza Kálmán, Tóth László, Kolozsváry József. VI. CAdóügyi bizottság. Elnök: Szabó Imre. Tagok: Véghely Dezső, Fejérváry József dr., Stoll Miklós, Dukovics Sámuel, Benkö István, CAndrovits Imre, Ruttner Sándor, Kraus\ Ármin, Súly Ede, Barcza Kálmán, Czollenstein Ferencz, Csolnoky László. VII. Építészeti és szépészeti bizottság. Elnök: Bezerédj Viktor dr. Tagok: Androvits Imre, Rutt­ner Sándor, Brenner Lőrincz, Holles Ferencz, Pápay Viktor, Lévay Imre, Kürti Károly, ‘Vessel Lipót, Csolnoky László, Magyar János, Óváry Ferencz dr., Vágner János, Pongrácz Dániel, Megyessy József. Vili. Arvaügyi felügyelő választmány. El­nök: Pap Ferencz. Tagok: Csete Antal dr., Rutt­ner Sándor, Szabó Imre, Véghely Dezső, Barcza ~ VkáAm'dn, y.soinony jjusxiu, n.Oi ucey tLuvu'i) jD■ ( Lőrincz, Perlaky József, Óváry Ferencz dr., Pongrácz Dániel, fejérváry József dr. IX. Egészségügyi bizottság. Elnökét maga választja. Tagok : Szabó György, Ferenczv Károly, Kerényi Károly dr., Halassy Vilmos dr., Pillitz Benő dr., Fischer Béla dr., Csolnoky Ferencz dr., Hochmuth Ábrahám, Stoll Miklós, ‘Rák János, Szép Lipót, Csolnoky László, Szili Horváth Pál, Becsák Ferencz, Bényei Gábor, Horváth Dezső, Lévay Imre, Androvits Imre. X. Ipartanodái bizottság. Elnök: Kováts Imre. Tagok: Lévay Imre, Hochmuth Ábrahám, Horváth Dezső, Csolnoky László, Balogh Károly, Brenner Lőrincz, Dukovics Sámuel, Benkö István, Szilágyi Mihály, Husvéth János, Ruttner Sándor, Eszterhay Ferencz, JMegyessy József, Pongrácz Dániel, Katona Sándor, CAndrovits Imre, Fejér­váry József dr., Véghely Dezső, Szabó Imre, Rák János, Pápay Viktor, Rosenthal Nándor, Szép Lipót, Meszes Polikárp, Nagy Lajos, Szabó György, Ürögi Sándor. Jerenczy Károly választási elnök úrnak, a községi képviselő választásoknak f. évi január hó tettem. Tudom bizonyosan, hogy a »Littera D.* alatt fekszik. Ekkor az órámra tekintettem. Éjiéi felé járt az idő és az erdészéket nem lehetne egy könnyen fölverni. De azután eszembe jutott, hogy teljesen fölösleges volna a főerdészt bolygatni, hisz magam is eljuthatok minden háborítás nélkül a levéltárba. A mit elhatároztam, azt gyorsan végre is akartam hajtani. Ha ma bevégezem poros tanul­mányaimat, holnap már elutazhatnám. Kezembe vettem a lámpát, meg a levéltár kulcsát és megindúltam az ódon terem felé. Szo­bámból három lépcsőn kellett leereszkednem s akkor egy hosszú folyosó állott előttem. Gyönyörűen meg volt világítva a hold fényétől. Ezen végig menve, egy ódon előcsarnokba jutottam s onnét egy sző­kébb folyosón kellett áthaladnom, hogy a nagy lovag-terembe érjek. Ezt már csupán az én kis lámpásom világította meg. Előttem volt az a remek ajtó, melyet nemrég annyira magasztaltam. És mi­lyen fantasztikus arabeszkeket észleltem most a remek munkán, midőn a vastag porréteggel borított faragványokra tekintettem. Ekkor eszembe jutott mindaz, mit a főerdész a különös ajtóról mondott, hogy .... De milyen rútak voltak most ezek a farag- ványok 1 Csak most láttam világosan. Milyen kár­örvendve vigyorognak rám azok a torzképek, a ször­nyek . . . Egyszerre csak összerezzentem. Olyan egyszerű és mégis olyan különös do­log történt Kezemet véletlenül a kilincsre tettem és az ajtó kinyílt, valóban kinyílt! Az az ajtó, melyet pár órával ezelőtt még óriások se nyithattak volna ki — most majdnem magától nyílik meg! A ha­talmas ajtót most már könnyen forgathattam. Sa­játságos nyikorgó hangon lordúlt meg rozsdás sar­kaiban. Beléptem az erkélyszobácskáha. 10'én történt foganatosítására vonatkozó jelentése felolvastatott és tudomásul vétetett. Végül indítványoztatok, hogy a lejárt 6 év alatt működött tiszteletbeli tanácsosoknak jegyző könyvi köszönet nyilváníttassák. Az indítvány elfogadtatván, a 6 évig szorgal másán működött Holles Ferencz, Megyessy Józseí Veisz Ede, rCizner János és Bauer Károly tisz teletbeli tanácsosoknak jegyzőkönyvi köszönet sza vaztatott. Ezzel a közgyűlés véget ért. A népfölkelési felszerelésekről. — Kisiparosaink figyelmébe. — A m. kir. honvédelmi miniszter a népfölkels felszerelése rendkívül nagyobb szükségletének fa- szerzésénél a hazai kis ipart a rövid időhöz képet kifejthető szállítási képessége mérvében lehetőleg tág körben igénybe venni óhajtván, f. évi februir hó 19-én 1536/eln. szám alatt kelt rendeletébü felhívta a kamarákat, hogy a hatáskörük területéi szállításokra vállalkozó iparosokat szólítsák fel, hogr a mennyiben a ruházat és felszerelési szükségletek szállítására akként vállalkozni hajlandók, hogy íz általuk elvállalandó szállításokat f. évi junius ió végéig teljesen befejezik, illetőleg Budapesten a főruharaktárba beszállítják, erre vonatkozó aján­lataikat f. évi márczius hó 20-ig múlhatatlanul s közvetlen a magyar kir. honvédelmi miniszterhez terjeszszék fel. A kereskedelmi és iparkamrák a m. kir. hoi- védelmi miniszternek idézett nagybecsű rendeletét az ez ügyben tartott üléseikben örömmel és hálás elismeréssel fogadván, felhívják az érdekelt iparcs- ságot, hogy a népfelkelési felszerelés szállításáén minél tömegesebben részt venni igyekezzék. Te­kintve a hazai ipar, különösen is a kis ipar jelen­legi általános nyomasztó helyzetét, nem kételked nek, hogy a szállításra vonatkozó iparosokban utm lesz hiány és hogy versenyképesek lesznek, a mi annál kívánatosabb, hogy ezen alkalmat felhasználva megmutassák, miszerint a kis iparos is képes jó munkát gyorsan és olcsó áron szállítani, s hogy ennélfogva mellőzése a közös hadsereg és honvéd­ség felszerelésének beszerzésénél nem indokolt és jövőre fenn nem tartható. A szállításban részt venni kívánó iparosok bővebb tájékozása czéljából a következőkre kíván­juk az érdekeltek figyelmét felhívni: A szállítások az egyes ruha, vagy ruházati és felszerelési czikkekre rendszeresített nemű anya­gokból a szabályszerű alakban a minták szerint teljesen egyenlően készítve szállítandók, melyek erre való tekintettel csak szakértő bizottsági vizsgálat mellett kifogástalanul talált minőségben fogadtat­nak el s az alább felsorolt czikkekből állanak. Bőrnemüekből: Bakkaucsok, gyalogsági derékszíjak, és szuronyhüveiy-táskák, puska-, köpeny- és nadrág- szijak, kardkötők, kardmarkolat szijak, lovassági i rnáljhAfásIrák lovassági deréksziiak, nyeregtartíÓk, felső és alsó hevederek, kengyelszíj J a­mok, kantár, csihaszíjak, kőtegekben laoon rJző- edényszijak, gyalogsági és lovassági. PosZtónemüekből: gyalogsági és lovassági köpenyek, gyalogsági és lovassági sötétkékposztó zubbonyok, tábori sapkák, világoskék posztó­nadrágok. Ezen czikkek szállítására az ajánlatok akként terjesztendők elő, hogy azokból a május és junius havakban beszolgáltatandó mennyiség darab (pár) szerint és szállítási árral határozottan kifejezendők. Minthogy a m. kir. honvédelmi miniszter a szállításban leginkább a vidéki kisipart kivánja részesíteni, egyes iparosoktól megtelő biztosíték alapján egyes czikkekre kisebb mennyiségű ajánlatok is elfogadtatnak, de azoknak mégis legalább 100 darabra vagy párra kell terjedni; a munka kiadása azután a szükségelt mennyiség erejéig az ajánlatok­hoz képest fog az egyesek közt eszközöltetni. A szállítandó czikkek anyagának és készíté­sének megismertetése végett a honvédállomások zászlóalj és huszárezredek parancsnokságai a hon­védelmi miniszter által utasítva lettek, hogy a tudakozódó iparosoknak a felsorolt czikkeket a rak­tárban mutassák meg. A szállításban részt venni kívánó iparosok tehát a szállítandó czikkek mintái­nak megtekintése czéljából a honvéd-zászlóalj és huszárezred parancsnokságához fordulhatnak. A bőrnemüek szállítása tekintetéből közlendő­nek tartjuk, hogy a honvédelmi miniszter által szerződtetett rendes vállalkozó B e r n f e 1 d Mór (Budapesten VII. kér. József-utcza 45. sz.) kötelezve van saját anyagából a varratást a szerződésben megállapított munkaárak mellett az ország iparosai­val készíttetni. A mennyiben tehát egyes iparosok anyag hiányában csak a varrásra óhajtanak vállal­kozni : forduljanak nevezett vállalkozóhoz, ki velük a munkát és készítési feltételeket közölni fogja. Ezek után az érdekelt iparosoknak újból ajánlva, hogy a szállításban minél tömegesebben vegyenek részt, ismételve hangsúlyozzuk, hogy a vonatkozó ajánlatok legkésőbb f. évi márczius 20-ig közvetlenül a honvédelmi minisztériumnál nyúj­tandók be. 4‘ HÍREINK. Veszprém 1887. évi márczius hó 6-án. Katholikus nagygyűlést tart ma délelőtt fél tizenegy órakor, a városház nagytermében, Veszprém város rom. ka­tholikus közönsége, melyen a veszprémi rom. kath. főgimnázium és katholikus jellegű elemi iskolák ügyei és a kivetendő iskolai- pótadó kerülnek tárgyalás alá. Büszkék lehetünk városunk jeles szülöt­tére Füzy Szaniszló ur ő nagyságára, ki hazafisá- gának és áldozatkészségének legújabban is oly fé nyes jelét adta, mely előtt tisztelettel kell meg­hajolnunk. Ő nagysága ugyanis, mint a magyar- országi irgalmasok rendfőnöke, a kormány által hozzá intézett azon kérdésre, hogy háború esetén hány sebesült gyógykezelésére vállalkoznék s minő föltételek mellett, nyomban megküldte a választ, hogy ötszáz sebesültet bármily áldozatok mel­lett s bármeddig minden kárpótlás vagy jutalom nélkül szívesen gyógykezeltet a felügyelete alatt levő székházakban. Ezen készséges nyilatkozatáért magasabb helyről érkezett elismerést a lelkes rend­főnök igazán megérdemelte. — A hazafias áldozat- készségnek ezen magasztos példája lelkesítsen ben­nünket önzetlenül szeretni a hazát! Nagyon ör­vendünk, hogy füzy Szaniszló rendfőnök úr ő nagysága alkalmat adott nekünk, önzetlen bazafisá- gáról megemlékezni; a mai kútár világbau oly rit­kán találkozunk önzetlen hazafisággal, hogy ilyet látni kétszeresen jól esik szivünknek. Isten éltesse a hazafias rendfőnököt! Esterházy Móricz gróf, vármegyénk szere­id** föianauia a helybeli iparos ifjúság öuképző és betegsegé\y7.ö egjieteuek Ciz. foriutot küldött, mely kegyes adományért lapunk utján is hálás köszönetét mond Szilágyi Mihály úr, az egylet eluöke. Jótékony úrnő. — Matyók Kálmánná úrnő 2 frtot adományozott a helybeli népkonyha részére, melyért hálás köszönetének tolmácsolására kért föl bennünket Kováts Imre polgármester úr. Vármegyénk közigazgatási bizottsága holnap tartja rendes havi ülését. Kinevezés. — A vallás és közoktatásügyi miniszter Rarbarics Győző alsó-domborni — és Kőrössy Antal szolnoki tanítót nevezte ki a bala- ton-füredi szeretetházhoz az üresedésben levő csa­ládtanítói állomásokra. Gratulálunk. Hymen. — Baráth Dániel kiskovácsi ev. ref. tanító eljegyezte Sömjén Mariska kisasszonyt Lepsényből. Legyeuek boldogok. Esküvő. Múlt szombaton déli 12 órakor tartotta esküvőjét a győri ref. templomban Faizs Géza ur pápai kir adótiszt G á t h y Lenke kisasz- szonyuyal. Nyoszolyók voltak: Lengyel Sarolta és Heckenászt Anna kisasszonyok. Násznagyok : Hecke- nászt György és Vince Károly urak. Néhány perczczel ezelőtt mindenfelé szélcsönd uralkodott, most egyszerre erős léghuzam áradt rám, a léghuzamból szól lett, ez becsapta mögöttem az óriás ajtót és eloltotta lámpámat. Ösztönszerü- eg a kilincshez nyúltam, hogy kinyissam az ajtót. De hasztalan. Hiába erőlködtem, az ajtó mintha összeforrott volna a kövekkel — nem mozdult. És most hogy szabadulok ki innét? Lámpám kialudt. Egy ablak volt mögöttem; éreztem, hogy onnét hűvös szél árad rám és midőn arra fordúl- tam, láttam a vasléczeket, láttam a borús eget. Valami bútorra akartam letenni lámpámat, körül­tapogatóztam, de mindenütt csak falat találtam. Letettem a padlóra a lámpát és újra ráztam a kilincset. Ekkor előbukkant a hold a felhők közül, és midőn körültekintettem, megrendülve tapasztaltam, hogy nem magam vagyok az erkélyszobácskában. III. Nem voltam magányosan. Valaki előttem ál- ott és nagy, ragyogó szemekkel tekintett rám. Női alak volt. És ez a nő Wyslonska kisasszony volt, ki nemrég még a Gnasco-czirkuszban szerepelt. Nem, nem csalódhatom. Azok a nagy, ragyogó, szürke szemek az ő szemei; az a fehér, finom metszetű orr az ő orra, és aztán az az ezüstszőke haj az ő haja. A hold kísérteties fényt árasztott. Újra láttam, — igen, ő volt. De hogyan ke­rülhetett ide ? Erre már nem tudtam válaszolni. A hölgy újra rám tekintett, én pedig a cso­dálkozástól reszkető hangon rebegtem: — Bocsánat, kisasszonyom , , , ón nem tud­tam, hogy az az ajtó nyitva volt, és hogy ebben a szobában lakik is valaki . . . Hisz én ismerem kegyedet . . . igenis van szerencsém . . . meg­csodáltam kegyedet, midőn még művésznő volt Bécsben . . . Mayr Ágost, Dunkelstein herczeg hi­vatalnoka vagyok . . . nemde Wyslonska kisasz- szonyhoz van szerencsém. Wyslonska nem válaszolt. A holdat újabb felhők borítottták el és én úgy vettem észre, mintha a hölgy arczán gúnyos mosoly vonulna keresztül. Kitártam karjaimat és úgy közelítettem fe­léje . . . s ime — eltűnt . . . A hideg falat karoltam. Borzadálylyal kiáltot­tam föl, fejem szédült ... és csak annyira emlék­szem, hogy ájultan estem össze. Nemsokára magamhoz tértem. Csak a fejem fájt és el voltam kábulva. Mikor körülnéztem, a főerdész családja köré­ben találtam magamat. És most minden világos lett előttem. Visszaemlékeztem, hogy még az este be akartam végezni kutatásaimat, hogy másnap elutazhassam. Ezért aztán éjfélkor a levéltárba mentem. Onnét a nagyautóhoz, mely kinyílt, azután becsapódott utánam s lámpám kialudt. Az erkély szobában erős léghuzam áradt rám, fejem szédülni kezdett — felkiáltottam ... és azután az erdész családját ez a kiáltás iölzavarta s azok értem jöt­tek és ide hoztak. De Wyslonska kisasszony ? Hogyan került ő oda és hogyan tűnt el onnét? Most már mindent tudok. Én Wyslonska kis­asszonynak néztem azt a régi, nagy festményt, mely az erkélyszoba falán függött s mely a hold fényében képzeletem által megelevenült. Az az olajfestmény a megszólalásig hasonlított Wyslonska Eljegyzések. — Máday Sándor pápai kávé­háztulajdonos a napokban jegyezte el Maitins\ki Sándor kedves szép leányát Hetén kisasszonyt. — Rründl Jenő pápai m. kir. postatiszt eljegyezte Német-Újváron Papp Margit kisasszonyt az ottani főszolgabíró bájos leányát. Jótékonyság. — Nagy Imre helybeli nap­számos részére, kinek a városi kőbányában az egyik lábát egy rázuhanó kő annyira összetörte, hogy azt le kellett vágni, CAndrovits Imre kórházigazgató fölhívására, igen szép összeget adtak össze a könyörületes szivű emberbarátok. A múlt héten ki­mutatott 91 frt 80 kron kívül még a következő adományok érkeztek be cAndrovits úrhoz: Súly Ede úrtól 1 frt. Nagy Áron szeretetházi igazgató úrtól 1 frt. A »Veszprémi Közlönyétől 4 frt. A »Veszprémi Független Hirlap*-tól 15 frt 36 kr. Összesen : száztizenhárom forint 16 kr. Mely összegből mülábat vesznek a szerencsétlenül járt napszámos részére s a többi pénzt átadják neki, hogy abból magát és a családját addig föntarthassa, mig erejéhez mért foglalkozást találhat. cAndrovits Imre kórház-igazgató űr hálás köszönetét mond a kegyes adakozóknak, melyhez mi azon óhajtásun­kat füzzük, hogy ezen becsületes szegény ember­társunkon könyörülő jó sziveket áldja meg a Mindenható. A veszprémi III. segély egylet múlt vasárnap tartotta közgyűlését, melyről, valamint az egylet áldásos működéséről lapunk jövő számában bővebben meg fogunk emlékezni. Társas vacsorát és séta-hangversenyt rendez t. hó 12-én a helybeli úri kaszinó, mely (elolvasással is lesz fűszerezve. Fogadja elismeré­sünket a derék rendezőség, mely társaséletünk élénkítésére sorompóba szállt. Hiszszüb, hogy városunk művelt úri közönsége kivétel nélkül részt fog venni ezen kiváló műélvezetekkel kínálkozó kedélyes mulatságon, hol még a táncz sem lesz teljesen kizárva. Gyászhir. — Egy szép reményekre jogosító, szorgalmas és szerény ifjú életét oltotta ki a ke­gyetlen halál. Városunk egyik köztiszteletben álló úri családját érte a megreudítő gyász. Plosszer Zsigmond káptalani gazd. Írnok f. hó 3-án rövid betegség után elhunyt. 24 évet élt. Temetése f. hó 4-éu igen nagy részvét mellett ment végbe. A kiadott gyászjelentés így szól: Plosszer József és neje Isóó Jozefa, úgy gyermekeik Leonóra, Erzsébet, Teréz és Ferencz fájdalomtól megtört szívvel je­lentik forrón szeretett fiuk, illetve fivérük Plosszer Zsigmond veszprémi káptalanbeli uradalmi Írnok­nak, s 19. gyalog sorezredbeii önkény tesnek folyó évi márczius hó 3 án éji 1 órakor, a haldoklók szentségének felvétele után, életének 24 évében tüdőgyulladásban bekövetkezett gyászos halálát. A boldogultnak hült teteme f. é. márczius hó 4 én délutáu 3 órakor fog a rom. kath. válás szertar­tásai szerint az alsó-városi sirkertben örök nyuga­lomra tétetni. Az engesztelő szent mise áldozat pedig márczius hó 5 én, délelőtt 10 órakor fog a Sz.-Ferenezrendiek templomában a Mindenhatónak bemurattatui. Veszprém, 1887. év márczius hó 3-án. Béke poraira: Hálanyilatkozat. — Mindazok, kik szeretett fiunk temetésénél megjelenni szívesek voltak s ezzel nehéz fájdalmunkat némileg enyhíteni szíveskedtek; fogadják hálás köszönetünket. Veszprém 1887. márczius 4-én. Plosszer József és neje Isoo Jozefa Meghívó. — A veszprémi nemzeti kaszinó termeiben f. 1887. évi márczius hó 12-éu a kaszinói köuyvtáralap javára tár­sas-vacsorával és esetleg felolvasással egy­bekötött zártkörű séta-hangverseny fog tar­tatni, s arra a kaszinói tagok s családjaik, valamint azon családok, kik a kaszinó bálra raegbivást kaptak, ezennel tisztelettel meg­hivatnak. Névre szóló külön meghívók szétküldve nem lesznek. Kezdete fél 9 órakor. A rendezőség. kisasszonyhoz, csakhogy még 200 év előtt fes­tették és Eleonóra császárnőt ábrázolta. így tehát minden földerült előttem és másnap jóizüt kaczag- tunk ezen a furcsa kalandon. Beggei bevégeztem tanulmányaimat, még egyszer tekéztünk, azután megtekintettem a lovagtermet és az erkélyszobát is utoljára. A nagy ajtó könnyen megnyílt. Négy olajfestmény volt a kis szobában felfüggesztve. Három nagy parókás császár és Eleonóra császárnő. De milyen különös hasonlatosság 1 — Made­moiselle Wyslonska bátran a császárnő helyébe ülhetett volna a festő előtt abban a korban. Wys­lonska kisasszony! — Azt hittem, hogy kegyedet már régesrégen elfelejtettem, pedig hát minden vonása olyan élénken él az emlékezetemben, mintha csak mindig magam előtt látnám kegyedet.— Hol van a kisasszony ? Tudja Isten merrre jár a nagy világban. De honaét eredhetett ez a rendkívüli hasonlatosság? Oh titok, ha sötét fátyolod alá láthatnánk 1 Eleonóra császárnő és a piaczi művésznő között kell bizonyos kapocsnak léteznie, miről a világ semmit sem tud. Ezzel a gondolattal hagytam el a kastélyt és értem Bécsbe, hol egyideig az okmánybeli adatok rendszeres összeállítása végett, tartózkodnom kell. Hűvös, esős őszi napon volt megérkezésem. A bérkocsis megkérdezte, melyik hőtelba hajtson. Magam sem tudtam, hogy miért válaszoltam így: — A hőtől d*Angleterre-be. Néhány perez múlva az említett hőtel udva­rán szállottam ki. Midőn a hosszú folyosón végig haladtam, akkor gondoltam csak arra, hogy itt lakott nemrég Wyslonska kisasszony. (Folytatása következik.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom