Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)

1887-02-13 / 7. szám

Kossuth Lajos díszpolgári oklevelei — Hazánk nagy fiát legújabban bárom város választotta meg díszpolgárul: Szentes, M.-Sziget és Kunszerit- marton. Szentesen a polgármester és a főjegyző bí­zattak meg a díszpolgári oklevél szövegezésével, ennek diszes kiállításával s elküldésével. A helybeli „Nemzeti Casino“ teaestélye iránt, mely t. hó 15-én fog a kaszinó termeiben megtartatni, igen meleg érdeklődést jelezhetünk. A tea-estélyre hivatalosak mindazok, kik a f. hó 1-én tartott kaszinó bálra meghívót kaptak. Belépti díj 1 frt. A figyelmes rendezőség mindent elkövet, hogy az estély kellemes szórakozást és élvezetet nyújtson. A „Veszprémmegyei gazdasági egyesü­let* múlt vasárnap tartott rendkívüli közgyűlésén másod alelnökül Purgly Sándor id. kéretett föl, de miután azt elfogadui nem volt hajlandó, ezen tisztségre Heé Jenő m. biz. tag,r jeles gazdálkodó lett egyhangúlag megválasztva. Éljen! Nyilvános nyugtató — A helybeli jóté­kony noegylet lelkes úrnőinek gondozása alatt álló népkonyha részére a Vörös kereset egylet hely­beli fiókja, az általa megajánlott 200 irtot lefi­zette; tek. cI(uttner Sándor úr pedig ugyan ezen czélra 2 irtot és egy zsák burgonyát adományozott. Ezen kegyes adományokért kedves kötelességem­nek tartom a szegények nevében is legmelegebb kö8zönetemet nyilvánítani. Veszprém, 1887. feb­ruár 12-én. Kováts Imre m. k. polgármester. Jutalmak. — A f. hó 7-én tartott köz­gyűlésen Androvics Imre veszprémi és Stinner József zirczi járási utbiztos urak 100 — 100 frt, S\ds\ Ferencz devecseri és Matkovich Pál pápai utbiztos urak pedig 50-50 frt jutalomban része­sítettek, a megyei utfentartási alapból, hivatalos kötelességeik ügybuzgó teljesítésének elismeréséül. Bál lesz Zirczen t. hó 15-én az olvasókör helyiségeiben. A fáradhatatlan rendezőség, melynek élén az ottani arany fiatalság oszlopemberei állanak, mindent elkövet, hogy a bál élvezetes és szórakoz­tató legyen. Köszeghy József dr., városunk fiatalságá­nak rokonszenves derék tagja, a múlt héten letette Budapesten az ügyvédi vizsgát. Gratulálunk ! A veszprémi III. segélyegylet folyó hó 27-én délelőtt 10 órakor tartja, saját helyiségében rendes évi közgyűlését. — Városun ezen szép múltú, jeles pénzintézetének áldásos működését leg­közelebb bővebben fogjuk ismertetni. A Balaton-vidéki kör a héten rendkívüli gyűlést tartott, n elyen az alapszabályokat módo­sították és a tisztikart kiegészítették. Elnöknek egyhangúlag, nagy lelkesedéssel Fenyvessy Fe­rencz dr. orsz. képviselő, alelnöknek Sümegi Vilmos, titkárnak áMende Emil és jegyzőknek Korda Gyula és Mandel Béla választattak meg. A kör úgy mint az előző években, az idén is, márczius hó elején zártkörű tánczmulatságot rendez a vigadóban. Bezerédj Viktor dr., választókerületünk szabadelvű-párti országgyűlési képviselője, a követ­kező levelet intézte a , Veszprémi független Hírlapu czimü újság szerkesztőjéhez: — ,Tisztelt szer­kesztő ur! Azt hiszem érdekelni fogja lapja közön­ségét és főleg az iparos osztályt, hogy az ipartör- vények sokszor panaszolt 50-ik §-a, mely megen­gedi a nem helyben lakó iparosoknak, hogy áru- czikkeikkel a heti vásárokat meglátogathatják és a piaczot a helybeliek kárára elözönölhetik, rövid idő múlva módosulást fog szenvedni és uovellaris utón oly intézkedés történik, hogy az illető tör­vényhatóság szabályrendeletileg a nem helyben lakó iparosoknak a heti vásárokon iparczikkeiknek elárusítását feltétlenül megtilthatja; ekRép nyilat­kozott a földmivelós- ipar- és kereskedelemügyi miniszter, tárczája költségvetéséuek tárgyalása al­kalmával a pártkörben, midőn egyszersmiut kérdé­semre, hogy a mezőrendőrségi és házalási törvény ügye minő stádiumban van? — kijelenté, hogy a mezőrendőrségi törvény már a befejezéshez közel áll és a jövő ülésszak kezdetén minden esetben be fog nyujtatni, — a házalási törvény pedig már ké­szen van és mihelyt a megegyezés Ausztriával létre jön, mert mindkét államban a viszonosság elvénél fogva a törvénynek egy értelmű intézkedéseket kell magában foglalnia, hasonlókép be fog terjesztetni. Dr. <Be\erédj Viktor. Meghívó. — A veszprémi polgári társaskör saját helyiségeiben, (a Zsoldos-féle ház emeletén) könyvtára javára 1887. évi február hó 19-én, szombaton, házias jellegű társas-estélyt rendez. Belépti-díj: személyenként 50 kr. Kezdete 8 órakor. A »Népkör* tegnapi báljáról, mely lapunk zárta után kezdődött, jövő számunkban lesz tudósítás. Felhívás. Felhivatnak mindazon érdekelt felek, kik III. oszt. kér., tőkekamat és IV. oszt. kér. adó vallomásaikat ez ideig sem adták volna be, hogy azokat 24 óra leforgásában a városi adóügyosztály­nál a következmények terhe mellett beadják. Vesz­prém, 1887. febr. 12. Kováts s. k. polgármester. Várpalotáról írják nekünk, hogy az ottani őnkénytes tűzoltó-egylet javára múlt vasárnap ren­dezett tánczvigalom, mely felolvasással és szavalat­tal volt egybekötve, fényesen sikerült. Az első né­gyest 42 pár tánczolta. A kedélyes vigalomnak a hajnal hasadása vetett véget. Országos vásár lesz holnap városunkban, a káptalani részen. Szerencsétlen esés. — Csikasz Ferencz mészáros mester polgártársunk oly szerencsétlenül esett el múlt csütörtökön, hogy a vele vitt gyékény kosárban levő kések közül az egyik oldalába fúró­dott s most súlyos betegen fekszik. Az iparosok bálja. — Múlt szombaton folyt le ezen kedélyes mulatság a „Korona* nagytermé­ben. Eégi jó hírnevéhez újabb babérokat fűzött ez a szép vigalom, melyen a jelen voltak kivétel nél­kül igen jól mulattak. Az első négyest 38 pár tánczolta. A mulatságban részt vett díszes hölgy- közönségből a következő szép koszorút fűzte tudó­sítónk : Bauer Lincsi, Babay nővérek, Egyed Nina, Grün Berta, Gál Lina, Husvéth Gizella, Hanesz Mariska, Kubai Mariska, Liptay Ilma, Látos Mariska, May Mariska, Megyessy Tera, Novák Eleonora (Devecser), Pátkay Betti, Primmer Mariska, Szilágyi Mariska, Springer Anna, Vajky Karolin, Varga Eóza kisasszonyok. Bauer Károlyné, Balogh Károlyné, Boor Lajosué, Bató Tivadarné, Babay Györgyné, Gálné, Gscheidt Istvánná, Gunst Ignáczné Hoffelder Lajosué, Kubai Hubertué, Látos Ferenczné, Liptay Jánosné, Müller Mátyásné, Mátrai Lászlóné, Megyessy Józsefné, Pozsgay Miklósné, Pfilf Andorné, Szilágyi Mihályné úrnők. —- Mondjuk-e, hogy a kedélyes vigalom reggelig tartott? Elismerést érdemel a bál derék rendezősége, hogy mindent elkövetett a vendégek mulattatására. A hölgyek részére igen csinos tánczreudeket is készíttetett. S/óval e szép mulatság egyike volt az idei farsang legkedélyesebb vigalmainak. — Felülfizetések: Füzy Szaniszló Pozsonyból 5 frt, Kemenes Ferencz 2 frt, Harabasevszky Henrik 2 frt, Wuida Manó 1 frt, Fekete Izidor 1 frt, Nay Jakab 1 frt, Nay Sándor 1 frt, Pozsgay Miklós 1 frt, Stoll János 50 kr., Bauer Károly 1 frt, Szimmeisztér József 40 kr., Kolin József 50 kr., özv. Mozner Ferenczné 1 frt, Müller Mátyás 1 frt, Breuer Miksa 50 kr., Kováts József 50 kr., Brenner Lőrincz 1 frt, Vogronits Antal 2 frt, Dr. Palotai Ferencz 1 frt, Szilágyi Mihály 1 frt, Kubai Hubert 1 frt, Kreutzer István 40 kr., Raszl József 1 frt, Kováts Imre 1 frt, Lévay Imre 1 frt, Gunst Ignácz 50 kr., özv. Penitsek Albertué 1 frt, Hoőenreich Ignácz 50 kr., Huszár János 1 frt, Szabó József 1 frt, Kopácsy Árpád 4 frt, Schenkengel Mihály 1 frt, Buday József 1 frt, Devics József 8 frt, Fejes Antal 1 frt, Zsolnay Sándor 1 frt, Czollenstein Ferencz 1 frt, Veruer Károly 1 frt. — Ezen az iparosok szellemi előmenetelét szives adományaik­kal nagylelkűen támogató uraknak, hálás köszöne­tét mond, úgy az iparos olvasókör, valamint az iparos ifjúsági egylet elnöksége. Köszönetnyilvánítás. — A »Veszprém* f. évi 6-ik számában az ev. ref. leányiskolában fel­állított karácsonyfáért — több érdekelt szülő által hozzám intézett elismerő sorok, s köszönetnyilvá­nításra vonatkozólag, nemcsak hogy kötelességem­nek ismerem, sőt szerénytelenségnek is tartanám viszon elismerő köszönetemet — a kis leánykák hálájával együtt — a nyilvánosság előtt is le nem róni, mind ama t. szülők és adakozók iránt, kik engemet eme gyöngéd eszme létrehozásában és ki­vitelében támogatni kegyesek voltak! Szives jósá­gukért az elismerést és köszönetét azon édes re­mény sőt bizalommal merem összekapcsolni, mi­szerint az oly példásan összetartó ref. egyház saját kebelében jövendőre nézve is inegszerzendi eme — a gyermekek szemében olyan félig égi, félig földi adománynak tetsző — ártatlan örömet, melyet, ha mint eszközt tekintünk is a jó czél elérésében, tagadhatatlan, hogy maradaudó lelki benyomással van a fogékony gyermeki kebelben, kivált ama leg több szegényeknél, kik máskülömben, minden jó­ságuk mellett sem igen gyönyörködhetnének a jó Jézuska karácsonyfájában. És ha ezt, némi kis részben előmozdítani én is szerencsés voltam, vagy leeudek még, úgy ily élvezetért, elismerés és kö­szönet engem nem illethet! De jól esik a t. szü­lők érdeklődése, s általában mindazon tisztelt egyé­neké, kik egyházunk s iskolánk ügyét-javát szivükön hordják, melynek szilárdságát alkossa maradandóvá az egek Ura! — mert lehetetlen ott előre nem haladni, hol összetartás és akarat van. — Fogadják még elismerő köszönetemet azon t. egyének is, kik szorény iskolánkat becses jelenlétükkel meg­tisztelték. — Lengyel El\a, az ev. ref. leányiskola tanítónője. Hogy a népfölkelésnek fele sem tréfa mutatja azon körülmény, hogy a helybeli honvéd­séghez több ezerre menő fegyver-szállítmány ér­kezett a héten, mely a népfölkelők fölfegyverzésóre lett ide küldve. Ebből ugyan még nem lehet azt következtetni, hogy most már okvetetlenül kiüt a háború, hanem nogy ennek a készülődésnek fele sem tréfa, az már bizonyos. Egy szép reggelen majd arra ébredünk, hogy riadóra megfújják a trombitát, s mindnyájunknak, még annak az „egy­két hitvány nyomorúlt*-nak is elkeli menni, a kit kiszuperáltak akkor, mikor „mind elvitték a legények elejét.* — No de jaj lesz annak az átkozott musz­kának, ha sokat okoskodik velünk, mert ha rásza­badítjuk a népfőlkelőket, bizony-bizony még hír­mondó sem marad belőlük. (A muszkákból, vagy a népfölkelőkből ? Szedő.) Hirtelen halál — Folyó hó 7-én Piucze- helyre egy Schmidt Ferencz nevű, 1831-ben szü­letett, s a nála talált igazolvány szerint, — mely 1886. február havában állíttatott ki, — veszprémi illetőségű kádárlegény vándorkép érkezett, s miután néhány háznál kéregetett, egyik vendéglő istállójá­ban szállt meg. Mondják, hogy az amúgy is ittas vándor lefekvése előtt még jóformán szedegetett be az altatóból. El is aludt tőle örökre, a meny­nyiben másnap reggel halva találta a cselédség. A gyilkosság esete kizártnak látszik. Hogy mi okozta a hirtelen halált, a túlságos szesz vagy ke­mény hideg, az orvosrendőri bonczolás fogja meg- illapítani. Eltakarításáról a község gondoskodott. jesznek tán Veszprémben — Írja levelezőnk — tik a szerencsétlent ismerték. A veszprémi gyilkosról a ki a minap az öreg éManovill Henriknét meggyilkolta, több érde­kes életrajzi adatot közöl velünk siófoki levelezőnk. Nehány évvel ezelőtt a most nehéz rabságban ülő gyilkos még jómódú ember volt. Tabon, Somogy- megyében lakott a feleségével és cipészmesterséget folytatott. Sokan ismerték a környékben, az volt a csufneve »Freilich*, mert a maga zsidó-német jar- gonjában az volt a szavajárása »Freilich.* Hires volt különben messze földön a rútságáról. Még eb­ben az időben sokszor járt be Veszprémbe s onnét ismerte olyan jól az ottani viszonyokat, a mi meg­könnyítette a gyilkosság elkövetését. Lassan-lassan ja jómódú ember elzüllött. Viszálykodásokba keve­redett a feleségével. Mint ismerősök beszélik, egy nevetséges semmi volt ennek a viszálynak a kiin­duló pontja. Egyszer azt álmodta az asszony, hogy a férje egy nagy vizes kádban fuldokolt s csak a feje látszott ki belőle. Ezt a babonás nő biztos jelnek vette arra, hogy a férje akasztófára fog ke­rülni. Annyira megrémült akkor az urától, hogy szívbajt kapott s most is ebben szenved. Éz idő­től fogva mindig igen rossz viszonyban voltak, a nő nemsokára ott is hagyta férjét és visszament szüleihez Siófokra, a hol most is tartózkodik. Már ezt megelőzőleg az elzüllött ember igen rossz életet folytatott, egy Ízben csalásért meg is büntették. Sűlyedt fokról-fokra, lett belőle tolvaj, betörő s most elérte ebbeli karriérje tetőpontját: kiérde­melte a gyilkos czimet. A várpalotai takarékpénztár, mint min­iden évben úgy az idén is 1ÖU irtot osztott ki az ! ottani szegényeknek felekezetkülönbség nélkül. Rövid hírek. — cd kolera kitört Eszéken. Már többen haltak ott meg ázsiai kolerában. Szép kilá­tások a nyárra! — Tehénhimlő- termelő intézet állíttatott fel Turkevóu. Ilynemű intézet még nem ; volt hazánkban eddig. — Nemes- T)ömölk vas­megyei községben az a ritka dolog történt, hogy jegy zsidót választottak meg a község birájává. — Fő^őkocsit talált töl Deme honvéd főhadnagy Pápám A kocsi, melyen a leggyorsabb menés köz­iben is lehet főzni, három óra alatt megfőzi a ba­káknak a meuázsit. A föltaláló főhadnagyot a ki­rály külön kihallgatáson fogadta. — Kerekes pan­eléi falak a gyalogság számára. Ez is uj talál­mány, e pánczélfalak arra szolgálnának, hogy a gyalogság azokat maga előtt tolván, a pusztító sor­tfiz elől magát megvédje. — ‘Bismarck herceg kutyája szobrot kap. Egy művész előtt „ül“ a je­les állat, hogy halhatatlan alakja bronezszoborban örökittessék meg. A barbár magyar nemzet még ebben sem éri utói a hires „Culturvolk*-ot! — A népfölkelésről s\óló utasítást kiadta már a honvá- delmimiuiszter és a különböző hatóságokhoz és egyes községekhez 20 ezer példányban küldte meg. Figyelmeztetés a tisztviselő világnak. A folytonos ülési életmód oka legtöbb esetben a máj- és altesti bajok, vórtódulás stb., melyek ellen SMoll valódi Seidlit^-pora biztos hatással használ- tatik. Szétküdés naponta utánvéttel A Moll cs. kir. udvari szállító, gyógyszerész által Bécsben Tuchlau- ben 9. A vidéken minden gyógyszertálban és fü- szerkereskedésben határozottan MOLL készítménye ennek gyári jelvényével és aláírásával kérendő. KÖZGAZDASÁG, Védekezés a fillokszera ellen. Molnár Istvánnak, a budapesti királyi vinczellérképezde igazgatójának népszerű eló'adása a budai bortermelők körében, január ‘20-án. (Folytatás.) A gyérítés. Francziaország délnyugati részében Buziérs- től Bordeauxig, majd fent Bourgogneban és Beaujolais hires borvidékeken igen sok bortermelő ma is régi szóiéiról szüretel, pedig a szomszéd vidékeken már alig maradt hírmondó a régi franczia szőlőtőkékből. Mintha a veszély ezeket a vidékeket megkímélte volna; pedig hát úgy áll a dolog, hogy ezek szé­leiket gyérítéssel és trágyázással tartották fenn több mint tiz év óta. És miben áll ez a gyérítés ? Ez az eljárás abból áll, hogy a gyökértetük- től meglepett tőkéit töveihez egy erre a czélra al­kalmas fecskendővel mintegy 30 cm. mélyre egy illékony büdös folyadékot — szénkóueget lövellünk. Az igaz, hogy ha e folyadékból sokat lövellünk a földbe, nemcsak a fillokszera pusztul el, de a tőke is kivész ; ez okból a gyérítésnél négyszőgmeteren- kint csak 28—32 grammot lövellünk a földbe és pedig első ízben ezt is kétezerre és pedig az első Ízben felét és 8 nap múlva a másik felét. így az­után a rovarok legnagyobb része elpusztúl és szá­muk oly kevésre gyéríttetik, hogy azok mellett a tőke, — ha miudeu harmadik évben trágyával is segítjük, — magához jön és megerősödvén, rendes termést is ad, ép úgy, mintha fillokszera sem lenne *ajta. A beföcskendezést legjobb kora tavaszszal, vagy száraz őszszel, szüret után végezni. Történik pedig ez a munka olyanképen, hogy leszúrjuk a fecskendőt a sorban két két tőke közé, a gomb le­nyomásával befecskeudezzük a kellő mennyiségű szénkéneget, aztán kihúzzuk a fecskendőt és a lyu­kat egy más munkás egy szőlőkaró segélyével azonnal földdel jó betömi. Az egy hét múlva kővetkező második gyérí­tésnél, — mely később el is maradhat, — a sorok közt levő bakhátba 4—4 tőke között szúrjuk le a fecskendőt és ide lövelljük a szénkéneg-mennyiség másik felét s a fecskendő kihúzása után a lyukat ismét azonnal betömjük. A szénkéneg mennyisége, mely egy-egy lyukba fecskendeztetik, mindig a lyukak számától és el­helyezésétől, ez pedig a szőlőtőkék egymástól való távolságától függ, a szénkéneg átlagának megha­tározása esetről-esetre a gyérítést vezető szakértő­nek dolga. A fődolog mindig az, hogy egy négyszőgme- ternyi területre mindkét gyérítést összeszámítva 32 grammnál több szénkéneg ne igen kerüljön a főidbe. Vigyázzattal legyünk továbbá a gyérítésnél arra, hogy a szénkéneg közvetlen a gyöKereket ne érje, miért is a legközelebbi gyérítési lyuknak a tőkétől legalább 15 cm. távolságban kell lenni. Ha a talaj igen kötött, vagy ha köves, ilyen esetben czélszerü előbb néhány munkásnak vasfu- róval vagy szálvassal a kellő helyen lyukat fúrni s a fecskendővel csak a kész lyukba fecskendezni. Sáros vagy igen nedves talajban a gyérítési munka nem sokat ér; kár a pénz és fáradságért. Ha sikeresen akarunk gyéríteui, akkor a szőlőt minden 3 évben rendesen és pedig jó érett és ha lehet hamuval és csontliszttel kevert trágyával meg kell trágyázni. Megjegyzendő továbbá, hogy a gyérítést azon­nal meg kell kezdeni, mihelyt a szőlőben a íillokszerá- nak első példányaira ráakadtak. Olyan szőlők gyé­rítésénél, a melyek már a tönkremeuésbez közel állanak, a hatás és a siker csakis 3—4 év múlva mutatkozik. Elpusztúlt szőlőkben tehát egyszerre csodát a gyérítéstől ne várjon senki. Többektől hallottam már panaszt úgy nálunk, mint Fraucziaországban is, hogy a gyérítés után nem állott be a várt eredmény. Legtöbb helyen a rosszal alkalmazás ugyan a sikertelenségnek az oka; de sokszor magaban, a talaj minőségében fekszik a főok. A tett tapaszta­latok szerint ugyanis sikerteieu a gyérítés ott: 1. Hol a feltalaj legalább is 25 — 30 cm. mélységgel nem bir s hol az altalaj nem áteresztő. 2. Hol a talaj igen tömött s e mellett nyir­kos, a hol tehát a fecskendő áltál készített lyukban huzamosabb ideig megmarad, főleg ha talajból víz is cseppen még a szénkéneg fölé. Ugyancsak si­kertelen, mint már említém, sáros, nedves talaj állapot mellett, ha a talaj egyébként száraz álla­potában a gyérítésre kitünően alkalmas volna is, mert ilyenkor a szénkéneg elparolgasa gátoltatik. 3. Ott sem használhat a gyérítés, hol a talaj csupa kövecs, vagy kavics; mert itt a székéneg a talaj nyílásain elosonuat Minden egyéb esetekben a gyérítés sikerére biztosan lehet számítani, ha az a kellő időben s kellő adagu szénkéneggel történik. A gyérítés kát. noldaukéui a szénkéneg árával géppel és trágyázással éveukmt 40 — 50 írtba kerül s így ez csakis jól jövedelmező szőlőknél fizeti ki magát. És itt nem késem kijelenteni, hogy sokkal jobban kifizeti magát jó fajokból egy bőtermő fiatal szőlőt újra kiültetni és gyérítéssel íeutartani, mint egy régi és kevésobé termékeny szőlőre az eddigi­nél még többet költeni. (Folytatása következik,) Felelős szerkesztő: HEGEDŰS JÁNOS. Laptulajdouos és kiadó : KRAUSZ ARMIN FIA. Hirdetmény. A Noszlop község tulajdonát képező úgynevezett „Öregmalom“ f. 1887. évi február hó 27-én d. u. 2 órakor a községháznál nyilvá­nos árverésen 3 évre haszon­bérbe adatik. A bérlet kezdődik 1887. évi Szt.-György napkor. A bérleti feltételek nálam megte­kinthetők. Noszlop, 1887. február 10-én ZEPexesr Gráfbor 29 I bíró. mw hogy A ki kétségben van a felett, ogy a hírlapokban feldicsért gyógyszerek közül melyiket használja betegsége ellen, az újon egy levelezőlapot Bichter kiadó-intézetének Lipcsébe s kérje a „Betegbarát“ czimü röpiratot. E könyvecskében nemcsak a legjobbaknak bizo­nyult házlszerek vannak részletesen ismertetve, hanem HQo betegségekről szélé Jelentések is olvashatók. E jelentések mutatják, hogy igen sok eset­ben egy egyszerű háziszer is elegendő arra, hogy még a látszólag gyógyithatlan beteség is szerencsésen elhárit- tassék. Ha a betegnek a megfelelő gyógyszer rendel­kezésére áll, akkor még súlyos baj esetén is gyógyulás várható, s ez okból egyik betegnek sem kellene a „Beteg­barát“ megrendelését elmulasztani. E figyelemreméltó könyvecske segélyével sokkal könnyebben választhatja meg a szükséges gyógyszert. A röpirat megküldése a megrendelőnek költségébe nem kerül. 4 34-10 hitetlenné tettek engem s megölték lelkemet. Ke­serű, fájdalmas emlékek távozzatok vissza sírotokba s ne kisértsetek, miként éjjeli szellemek! — rebegé kimerülve. — Kifáradtál, — moudá az öreg nő, alig tudva visszafojtani könyeit. — Már elmúlt; oly sajátságosán jól érzem magam, nagyanyám! Ez a halál jele, mely azért díszíti az ember végperczeit, hogy annál nehezeb­ben hagyja itt a világot. Nálam nem igy van; én könnyen válók meg e valóban szép világtól, mely­ben csupán az emberek gonoszak s az élet keserű. Nagyanyám, hozd be esteli tejemet; ezalatt kopor­sójókba zárom múltam e bús halottjait. Az öreg nő kiment. A beteg lázas ajkaihoz vitte még egyszer múltja bús emlékeit s aztán betette nyughelyökre. Bezárta a szekrénykét s kulcsát kihuzá. Aztán mint­egy kimerülve, lehajtá bágyadt, fejét a szekrény mellé. Egy mély sóhaj volt hallható s aztán siri csönd lett a szobában. A hold kibontakozva a szürke felhő-tömegből, bágyadtan átvilágított a sürü ködön s éppen a sápadt arczra veté halvány fényét. A különben oly komoly, fájdalmas arczou most saját­ságos mosoly, a megelégedés, béke s nyugalom mo­solya honolt. Az Öreg nő visszajött, kezében a párolgó tejjel egy csészében és szelíden keltegeté szeretett uno­káját. Be az nem ébredt föl többé s lelke elszállt oda, hol a sok gyötrelem és szenvedés után a mél­tán kiérdemlett nyugalmat s békét fogja élvezni, talán mindörökre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom