Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)
1887-09-18 / 38. szám
XIII. évfolyam. I§§7. 3§ ik sasám. Veszprém, szeptember 18< Megjelenik e lap a „HIVATALOS EETE*SÍTŐ"-vel együtt minden vasárnap reggel. Rendkívüli «Betekben ki* lönlap adatik ki. — Előfizetési ár mindkét lapra: negyedévre 1 frt 50 kr. ; félévre 3 írt; égés* évre 6 frt. Egyes példányok ára 15 kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; uyilttérben 20 kr.; minden beigtatásórt külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Kraus A. Fia könyvkereskedése Veszprémben. Ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reulamátió. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi jlielyi* 8 általános érdekű MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. i Magánvitáknak g személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — NévtolöH közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be. — Bérmsntetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Jeruzsálem-utcza 872. sz. a. Ide czimzendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. A közerkölcsiség. Kényes ügy, és kényes kezeket igény el. Oly vigyázva, oly latolgatva kell minden szót, minden betűt papírra vetni, hogy csak az ügy fontossága ad erőt a nehézségek leküzdésére. Minden nemzet fennállásának főföltétele a tiszta erkölcs, mely nélkül, mint a nagyköltő mondja: „Róma ledől, s rabigába görnyed“. Hatalmas volt Róma mindaddig, mig népe ragaszkodott ősei vallásához, erkölcseihez, — mig szent volt a rómaiak előtt a házi tűzhely ; — de midőn orgiákba merült a római nép, s a római nő odahagyva a családot, a kicsapongások, élvezetek búvóhelyeit kereste föl, a római birodalom hauyatlani kezdett, mert a kéjekbe, élvezetekbe merült, elpubult anyának hasonló fiai nem tudtak ellenállni a birodalmat megtámadó ellenségeknek. A közerkölcsiség hiánya fizikailag és erkölcsileg tönkre teszi a népeket és nemzeteket, azért az ujabbkori modern államok minden törekvésüket oda fordítják, hogy a hanyatló közerkölcsiséget a végelsülye- déstől lehetőleg megóvhassák. E tekintetben szép példával jár elő Angolország, mely fölismerte a vészt, és drákói szigorral igyekszik azt elhárítani. Legújabban alkotott törvényeik kíméletlenül büntetik mindazokat, kik az erényt öukényüleg sárba tiporják. Fraucziaországban az erkölcsök nemesítése kedvezően indult meg a legutóbbi időben, s bátran állíthatjuk, hogy ott az erkölcsiség dolgában sokkal jobban állanak jelenleg, mint állottak XIV. Lajos és utódai idejében. Hazánkban, mint a közélet minden terén, úgy e téren is általános hanyatlás tapasztalható, s a ki az ellenkezőt merné állítani, épen úgy járna el, mint midőn valaki a tátongó seb elfödésére az úgy nevezett „schőnheits-flastromot“ ragasztja. S e szomorú hanyatlás észrevehető a városokban ép úgy, mint a falvakon; a fényes palotákban ép úgy, mint a zsúppal födött egyszerű kunyhóban; a legmagaA „Veszprém“ tárczája. Anyai feddés. Komor szemekkel gyászruliában Jár fel s alá a bús anya; Szivének óh jaj 1 nem halottat, De élőt kell gyászolnia. Férjét sok éve eltemette, Fájt, fájt soká s nagyon e seb; Fia maradt — s az veszni indul, Ez annál is keservesebb! Óh mennyi édes szent reményszált Fűzött e gyermekéhez szíve! Ö volt egyetlen büszkesége, Vigasztalása, öröme. Ha serdül, — ifjú, férfi lesz majd, Ha díszes állást foglal el, — Óh, még a menny is gyászmagány lesz, Ha érte tőle válni kell! Mily gondosan, mi hűn nevelte! Kisérte, mint védangyala; Lemondott érte a világról, Az ö világa ez vala. Nem kelle más öröm szivéuek, Más élvezet nem, csak fia; Egyetlen boldogsága az volt, Boldognak őt láthatnia. De védőszárnya mindszfintelen Szülöttét nem födözheté; Csupán a gyermek az anyáé, Az ifjú már az életé. Eltávozott az ősi házból, A hü védangyal elmaradt; Óh jaj, hogy a soká megóvott Tükörre végre szenny tapad ! Tapasztalatlan volt az ifjú, Olyan hiszékeny, mint nemes, S az lopta be magát szivébe, Ki arra nem volt érdemes. sabb körökben ép úgy, mint a legalsóbb néprétegekbeu. Ha körültekintünk, ha szemügyre vesz szűk városunk erkölcsi állapotát, valóban sok okot találunk az elszomorodásra, mert az oly laza, oly alacsony fokon áll, hogy öukénytelenül kérdezzük: hol lesz a megállapodás ? Nem fullad-e bele a következő nemzedék a fertőbe, melyet az elődök könnyelműsége tengerré engedett növekedni. Mi okozza az erkölcsök ily rohamos hanyatlását ? Kik vádolhatók e gyászos állapotok előidézésével ? Részben a megmételyezett társadalom, részben pedig a hatóságok, kik az erkölcsök őreivé vannak rendelve. Sülős a vád, de igaz. Ifjú nemzedékünk a rossz társaságokban magába szívja azt a rossz, gyilkoló levegőt, mely később azután beleszédíti az erkölcstelenség undok fertőjébe. Habár a családi körben megőrzi is az ifjú szive ártatlan tisztaságát, La a gondos szülői kéz megóvja is kedves csemetéjét minden kis szellőtől, mely romlatlan szivének ártalmára lehet; mihelyt egy lépésre elhagyja a szülői házat, szemei előtt oly képek tárulnak föl, lépten-nyomon oly csábításoknak van kitéve, melyek egy pillanat alatt tönkre teszik mind azt a*jó irányt, melyet gondos szülői éveken át szivébe oltottak. Ma már nem elég, hogy a bűn tanyái bizonyos utczákba vannak száműzve, hanem befészkeli magát az ilyen mindenhová, maholnap már nem is keresi a búvóhelyeket, hanem uton-utfélen szemtelen arczátlanság- gal vigyorog szemünk közé. Sír a lelkünk, mikor látjuk, hogy szép reményű, deli ifjak, kiknek minden igyekezetüket arra kellene fordítaniok, hogy békés otthont, családot alapítsanak maguknak, — a sötét sikátorokban keresik az élvezetet. És ez igy sehogy sincsen jól. Az a botrányos állapot pedig tovább már nem tűrhető, hogy a bűn búvóhelyei gomba módra szaporodjanak, sőt már az Legédesebb a csáb beszéde, Lelkét az hálózá körül ; Az örvény széléig ragadta, Csak egy kevés még — s elmerül. S hogy e veszélytől még megóvja, Haza hivatta a fiút; Jaj annak, és jaj az anyának, Ha győzni rajt’ már ö se tud. Most várja ép a visszatérőt, Most készül ajakán a sző, Mely mind a kettőjüknek életet, S ha nem, — neki halált hozó. A mily nagy a hü szív szerelme, Szent aggodalma ép olyan ; S most ez tanítja szólni ajkát, Mint soha még, oly komolyan. Szemébe visszafojtja könnyét: Az ifjú sirjon és ne ö ; Nem a bírónak kell remegni, Remegjen a gonosztevő. Nem fog kimenni most eléje, Mint mindig eddig, hogyha jött; Itt várja be a díszteremben, Sok tisztes ősi kép előtt. S ha majd az ajtó szárnya tárul S ölelni fut felé fia, Tiltó kezével inti: „Vissza!“ S hideg lesz, mint Yetnria. S elmondja: „Vagy légy, a ki voltál, Vagy többet e ház nem tanyád! Atyád nem a már sírban alvó, S e sírba térő nem anyád! S habár tudom, hogy ajkaimnak Az lesz utolsó szózata, Mégis kimondom a kínos szót: Ne lássalak többé soha /“ S elmondja. Hah ! de itt a hintó Megáll; leszáll az érkező. Nagy dobbanással mondja a szív, Az édesanyaszív : „Ez ő !“ És — tárt karokkal ront feléje, Szivére zárja melegen ; Itt könnye hull rá, ott a csékja: „Óh csakhogy itt vagy gyermekem /“ előtt állunk, hogy a tisztes szülő még nyilvános helyeken sem lesz képes felnőtt gyermekét eléggé őrizni az ocsmány láto- mányok elől s mig ez igy marad, addig lehull a himpor a legszebb virágról, elveszti ártatlan tiszta lelkét a legjobban gondozott csemete is. Rendet, szigorú rendet kívánunk, és pedig ez ne csak papiroson legyen, hanem keresztülvive a legkisebb részletekig. KÖZEGÉSZSÉG Veszprémmegye közigazgatási bizottságának f. évi szeptember havi ülésén dr. Kerényi Károly megyei főorvos a következő egészségügyi jelentést terjesztette elő: Az egészségi állapot augusztus hó folyamában, a mennyiben a betegedések csekély számuak voltak és a halálozási arány sem emelkedett — Pápa r. t. város kivételével, a hol vörheny betegségek számosabb esetben fordultak elő — a megye egyéb részeiben ép oly kedvező volt, mint julius hónapban. A betegségek jellege leginkább az emésztő szervek bántalmaiban központosult, heveny, gyomor és bélhurutok voltak általában az uralkodó bajok, kizárásával a súlyosabb és veszélyesebb kóralakok- uak, átlag ezen bántalmak, úgy a felnőttek, mint a gyermekeknél enyhe lefolyással birtak, váltólázak csak gyéren fordultak elő ; a felmerült esetek hosszasabban tartók voltak és utó bajok nélkül gyógyultak. A heveny fertőző betegségek közül a vörheny mint föntebb is említém Pápa r. t. város területén emelkedőben volt, a városi hatóság a kór terjedésének meggátlása és megszűnteiébe czéljából megtette a törvényben előirt óvóintézkedéseket. A fenyegető kolera járványt megelőzőleg kiadott miniszteri és alispáni utasítások értelmében úgy a hatóságok mint azok egészségügyi Közegei az óvióntézkedések foganatosítása körül buzgó fáradozást tanúsítottak, figyelem fordittatott a nyilvános helyek, iskolák, közterek, vendéglők, vágóhidak, lakházak és ezek udvarainak tisztán tartása, piaczi élelmi szerek, gyümölcsfélék vizsgálata naponként teljesittetett, elkoboztatott 7 véka éretlen szilva, 11 liter tej, s 30 kiló romlott hal. Öngyilkosság volt 1, önfelakasztás által. Véletlen szerencsétlen haláleset volt 1, a siófoki vasúti állomáson, a hol a berobogó gyorsvonat mozdonyáról lepattant kenő edény által egy vasúti őr agyonsujtatott. A bolond úr. — Elbeszélés. — Irta: Udvardy Cserna Vincze. (Folytatás.) Nőkre nézve, kik Maróthinóéhoz hasonló szellemmel birnak, igen kellemetlen dolog, ha férfigyermekeik vannak. A kisasszonykáknak életidejéből nagyon könnyen el lehet tagadni három—négy esztendőcskét, s ez eljárástól a mamákra is igen sok jó háramlik, — de mikor a méltóságos asz- szonynak, ki még menyecskének szeretne látszani, két fia van, kik közöl a kisebbik is kacsingat már a leányokra, a nagyobbiknak pedig szépen megnőtt szakálla adja ki a bizonyitványt a katonakötelezettség felől: az ilyen állapot gyakran kellemetlen helyzetekbe sodorhatja az embert. Hanem az idő repül föltarthatlanul. Kik az élet gyönyöreiből kivették a maguk részét, azok szépen elpihennek, s helyt engednek az utánok jövőknek, kik szintén csak oly jogot tartanak a világ élveihez, mint papáik és mamáik annak- előtte: s az idő és a sors kereke lépést tartva haladnak egymás mellett; a kettő között csak az a különbség, hogy mig amaz föltarthatlanul rohan el mindenki fölött, emezen módjukban van az eszélye- seknek habár kapaszkodva is úgy főntarthatni magukat, hogy a sínek alá soha se jussanak. Maróthiné nem tartozott ezen eszélyesek közé. ügy számított, hogy csak egyszer fiatal az ember, ezt a rövid nehány évet tehát igyekezzék kiki minél vidámabban tölteni el; — tárva vannak mindenki előtt az élvek paradicsomának kapui, a balgatag csak messziről tekintget be rajtok, az a bölcs, ki e paradicsom minden kéjeiből minél nagyobb mértékben veszi ki részét: ime! itt van a földi boldogság problémájának megfejtése. — S Maróthinénak módjában volt paradicsomot teremteni maga körül, s bő részt venni annak minden i gyönyöreiben. Férjének vagyonában korlátlanul dús- ! A hasznos háziállatok közt az egészségi állapot általában kielégítő volt. Lépfenében Felső-Gör- zsöny község szarvasmarha állományában elhullott 5 drb B,-Főkajáron elhullott 4 drb ugyan itt kiirtatott 1 bórtéregben szenvedő ló, s mintegy 12 drb csikó makacs mirigy daganat és toroklobban betegedett meg, melyeknek gyógykezelésére és a betegség terjedésének meggátlására a szükséges óvóintézkedések megtétettek. A sertések között az orbáncz járványosán uralgott Suur község sertés állományában, a megyei állatorvos által a vizsgálat megejtetvén, a szükséges óvó és fertőztelenitő intézkedések a járvány terjedésének meggátlása czéljából hatóságilag elrendeltettek. A jelzett ragályos betegségek kifejlődésére a julius hónapban tartósan uralgott forró nyárig napok szolgáltak indokul, a menyiben az égető hőségben a nevezett állatfajok az elégett és táperöktől megfosztott legelőkön csak silány táplálékkal élhettek, sok helyen a források kiapadásával bekövetkezett vizhiány miatt a szomjúság enyhítésére sem találtak elegendő fris s üdítő vizet, a sertések közt uralgott járvány a hűvösebbre válltozott napok után megszűnt. A főorvosi hivatal ügyforgalma augusztus hóban a következő volt: Beérkezett az alispáni hivatalból 16 ügydrb, vegyes ügydarab volt 13, a múlt hóról elintézetlen maradt 3 drb, igy összesen elintézendő volt 32 ügydarab, elinteztetett 31, elintézetlen maradt 1. Dr. Kerényi Károly, magyei tö’orvoa. KÖZGAZDASÁG Vármegyénk közgazd. állapota. T{eé Jenő m. biz. tag, vármegyénk köz- gazdasági előadója, a kővetkező jelentést terjesztette a közigazgatási bizottság elé : Folyó 1887. évi augusztus haváról közgazd. jelentésemet tisztelettel a következőkben terjesztem elő: Augusztus hóbau az időjárás meleg volt, a hó közepén 2—3 Ízben volt csapadék, többnyire zivatarral egybekötve, a mely a megyének pápai, veszprémi és devecseri járásaiban szórványosan ugyan, de mégis jelentékeny károkat okozott. A pápai határban a szőlőt 3/4-rószben a jég elverte, a veszprémi járásban a jég az erdőkben tett jelentékeny kárt, végre a devecseri határban P.-Miske, Halimba és padragi határban okozott mintegy 25%-os kárt a kint levő veteményekben. A gabona termés learatva, behordva, cséplés kálhatott: termei fényben és pompában ragyogtak, szőnyegeit előkelő világfiak taposták, estélyeiről elragadtatva beszéltek a főváros hirfogói, s kiről még jobban elragadtatva szólt minden ajk, az maga volt Maróthiné, kinél szebb özvegyet csakugyan nem birt fölmutatni az egész főváros. Ilyen körben, a folytonos vigalmak zajában kinek jutott volna eszébe, hogy e nőnek két gyermeke is van ? — biz azokról megfeledkezett a világ, — a mi nem is csoda, hisz édes anyjoknak ha tán olykor eszébe jutának is, az volt a legkisebb gondja, hogy az ő jövőjük felől aggódjék. Csak hogy az idő repül, s a kik a szép özvegy szemeibe néznek, lassankink rá jönnek arra a gondolatra, hogy biz azokat már nem igen lehet a gránáthoz hasonlítani, — idővel a kendőzött arezon is igen észrevehető nyomokat kezdtek hagyni a szépítő szerek: 8 Maróthiné termeiben már nem rajzott oly sűrűn az elegáns vendégsereg, habár a pompa és pazarlás még nem is ment a réginél csekélyebb mértékben; lassanként mind — mind kevesebbet beszéltek az emberek az ő estélyei és vigalmairól. Maróthinét borzadálylyal töltó el e körülmény. — Már most is elhanyagolnak: hát még — ezután? És az ezután alatt nem azt gondolná, — hogy midőn még kevésbé szép és még kevésbé fiatal leszek, hanem azt, hogy mi lesz belőle akkor, midőn a gazdagság fényét a szegénység rozsdája lepi el, — a fővárosi palotából falusi házikóba kell elvonuluia, hol a vigalmak zaját csöndes elvonultság váltja föl, s legnagyobb élvezetét egy-egy unalmas regény végigoivasása képezendi. Mi lesz belőle akkor? olyan volt-e múltja, hogy belőle a jövendőre egy kis vigasztalást vihetne át? követi-e lépteit a szegénységbe ismerőseinek ha nem is részvéte és tisztelete, legalább sajnálkozása ? vagy csupán a megvettetés, kikaczagtatás ? S aztán, ha már a creme szine-java elhagyo- gatja házát, hagyná el legalább az alja is! Hanem
