Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)
1887-08-28 / 35. szám
XIII. évfolyam. 1997. 354k szám. Veszprém, augusztus 29. Megjelenik e lap & „HIVATALOS EBTESÍTÖ"-vel együtt miuden vasárnap reggel. Bemikivíili «Betekben )tü* lönlap adatik ki. — Előfizetési tr mindkét lapra: negyedévre 1 írt 50 kr. ; félévre 3 frt; égése évre f> frt. Kgyea példányok ár» 15 kr. — Hlrdeiéiak dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; uyiittérben 20 kr.; minden beigtatásért küliin 30 kr. állami bélyegilleték fieetendő. Kiadóhivatal: Kraus A. Fia kbuy vkereskedése Vessprém- ben. Ide kfildendü minden elő- fisetét, hirdetés, melléklet i reolamátió. VESZPRÉM közír sízd assiiri-. társadalmi*, helyi- s ál fal íí nos őniokil MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Uagánvltáknak a személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizouyfték szereztetett be. - Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Jeruzeálem-utoza 872. sz. a. Ide czimzeiidő a lap szellemi részét illető minden közlemény. A családi élet. Minél jobban terjed a czivilizáczió, minél inkább meghódítják a modern eszmék a társadalmat: az őszinte, igaz érzelmek szabad nyilvánításai annál ritkábbak lesznek. Alakiság, eziezoma, külső fény azok az irányadók, melyek a természetest gépiessé, a valót álezázottá tenni törekesz- nek. A mi a múltnak erénye volt, az ma sokszor gúny tárgy, nevetség. Önfeláldozó szeretet — bárgyuság. Önzetlen barátság — ostobaság. Hűség — szolgaság. Szerelem — butaság. Ez a mai kor szótára. A prózai való lenyűgözi a szellemet, lerombolja az ideált s az embert az anyagiság megkötözött rabjává teszi. Igaz, hogy vannak egyes tünetek, melyek azt mutatják, hogy a könyöríilet és szánalom nem balt ki egészen a társadalomból, — egy-egy nagy szerencsétlenség fölébreszti az önzés álmából, ó! de ez is oly rideg, kierőszakolt, hogy elmegy tőle az embernek a kedve. Nincs meg a kellő melegség, a segélyt kedvessé tevő szeretet. Minden csak divat, tündöklés. De hát hogy is lehetne ez másként, hiszen kezdettől fogva a társadalmi élet irányadója, vezetője a családi élet volt és az ma is. Ha a társadalom laza és szeretet nélküli, bizonnyára az azt alkotó elemek is olyanok. Ha tehát a társadalmi élet sok hiányáról panaszkodunk, igen helyesen cselekszünk, ha figyelmünk tárgyává teszszük a családi életet. Hogy a múltban — általánosan szólva — a családi élet sokkal bensőbb és szere- tetteljesebb volt, mint ma, az igaz; ma sokkal több szabadságot engednek meg maguknak a férj, feleség és a gyermekek. Mig a múltban a családi élet szentélyébe csak a legmegbittebb barátok, vérrokonok juthattak be, addig ma a családi élet szabad tér, az elválasztó falak lerombolvák, mert így kívánja a műveltség. S minél fölebb tekintünk, annál jobban látjuk, hogy a családi életben szükséges egyetértés, összetartás lazább; a férj megy jobbra, a nő megy balra, a gyermekeket neveli a dajka. Ez a visszás állapot a sarjadékot nagyon hamar megismerteti sok bűnnel, csalárdsággal, s jelleme gyönge, akarata ingatag, és egész valója bizonyos jelleg- nélkülivé lesz, és ezt a fonák állapotot átviszi a társadalmi életbe, hol a könnyelműség, lelkiismeretlenség, hamisság köuy- nyen elfoglalják szivét, nem lévén erkölcsi ereje ellenállni a rossz, gonosz behatásoknak. Valóban, ma a ritkaságok közé tartozik, oly benső érzelemmel gazdag családi életet találni, hol a házastársak egymásban találják az élet minden örömét. Állításom valódisága mellett bizonyít az a sok rémítő bűntény, melynek színhelye a családi élet. Nézd azt a vad szenvedélytől űzött nőt, kezében véres kés — férjét gyilkolta meg. Amott egy vad tekintetű férfi bámul az általa megfojtott — gyermekére . . . . ó! mennyi erkölcsi romlottság, mennyi összetört, összezúzott élet! A férj neje ellen és ez viszont rettenetes vádakkal lép elő. A nő árulja gyermeke ártatlanságát, a férj önzésből elnézi neje hűtlenségét. A nő a férjhez- menetelt kiterjesztett szabadságnak tekinti a szeretkezésre ..... És mondjátok meg, ilyen posványos forrásból bogy folyhatna tiszta viz? A családi élet szentsége megfertőzte- tett. A házastársak közös megegyezéssel elemésztik az anya méhében levő kisdedet, nyomorékká teszik az anyát, hogy a család magtalan legyen. W S e bűn felülről harapódzik lefelé és elárasztja a föld népének nagy tömegét. Nemsokára már törvényt kell hozni, mely büntetés terhe mellett megparancsolja, hogy a házastársak egymást szeressék s a gyermekeket ne tehernek, hanem az ég áldásának tekintsék .............. Il y gyászos állapottal szemben mit tegyünk? Ez a kérdés. Lassabban fogadjuk el a czivilizáczió külső kívánalmait. Ne szégyeljük a vallást, ne gúnyoljuk ki a régi jó egyszerűséget és a modern eszmékből csak a jókat kul- tiváljuk. Erkölcsi erővel vegyük körül a családi életet. Ez fogja azután megszüntetni a mostani sok bajt. Bor , szőlő-, gyümölcs és mezei termény- kiállítás Balaton Füreden. Felhívás a balatonmelléki megyék birtokosaihoz A Balaton-egylet gazdasági szakosztálya f. é. szeptember 8-tól bezárólag 11 ig Balaton- Füreden bor, szőlő, gyümölcs- és mezei termény-kiállítást fog rendezni. A Balaton-vidék iránt élesztett érdeklődésnek, mely mindinkább nagyobb tért foglal el hazánkban, nem szabad pusztán egy irányban történnie. Nem helyes a Balaton vidékét csak üdülő és gyógyulást nyújtó vidékként bemutatni; hanem szükségesnek tartjuk bemutatni a Balaton-vidék gazdasági terményeit is. Főleg pedig azokat, a melyek eddig is a kereskedelem tárgyát képezték, de nem oly nagy mértékben, mint azt a Balaton-vidék megérdemelné, s a mily mértékben e termékek értékesítését a jövőben reméljük. A Balaton-egylet gazdasági szakosztálya a kiállítás érdekében értekezletet tartott Balaton- Füreden s ez alulirt végrehajtó bizottságot küldte ki intézkedés végett. Alulirt végrehajtó bizottság tehát azzal a kérelemmel fordul ahhoz, a kinek kitűnő termesztményeiről tudomása van, hogy a kiállítás becsét részvételével emelni szíveskedjék. A kiállításra küldött tárgyakra nézve következő föltételeket állapítottuk meg: a) A gyümölcsből legalább két példány, a szőlőből két fürt, a szemes magvakból egy liter, a borból két üveg küldendő fajonként. Megjegyzendő, hogy konyhakerti termények és befőttek, boreczet, szesz stb. is szívesen fogadtatnak. b) A postaköltséget a kiállító fedezi, ellenben állványokért és asztalért nem fizet, ez utóbbi a a rendező egylet feladata. c) Minden kiállított tárgyhoz a fajnemet, a termelő nevét és a termelés helyét kitüntető ezédula melléklendő. d) A kiállított tárgyak az egylet tulajdona maradnak. e) A kiállított tárgyak felett egy bíráló bizottság (jury) fog Ítélni s ennek Ítélete alapján az egylet két rendbeli kitüntető oklevelet ád, nevezetesen : Díszoklevelet vagy elismerő oklevelet. A juryt a kiállításon megjelent kiállítók fogják választani. A kiállítás szeptember 8 án reggel 9 órakor nyittatik meg. A kiállított tárgyak szeptember 6-ig bezárólag küldendők Balaton-Jiiredre, a bejelentések pedig szeptember 1-éig eszközlendők. Más megyéből is szívesen láttatnak kiállítók. A bejelentések dr Sziklay János egyleti titkárhoz küldendők Balaton-Füredre, ugyan ő szívesen szolgál mindennemű felvilágosítással. A kiállítandó tárgyak szintén hozzá küldendők. Ez alkalomból egy fontos körülményre hívjuk föl a kiállítók figyelmét. A Balaton-vidékén, fájdalom, már elhatalmasodott a fillokszera. Az irtószerek- tudvalevőleg nem alkalmazhatók sehol sem abszolút sikerrel. Minden törekvés, mely e pusztító rovar megsemmisítésére irányult, az eddigi eredmények szerént csak tapogatás volt. Gondoskodnunk kell tehát, még pedig sürgősen arról, hogy a tájakhoz és a talajnemekhez képest megtaláljuk azokat a terményeket, melyekkel legsikeresebben lehessen pótolni az elpusztított szőlőt, melyek legalább megközelítőleg oly jövedelmes kereskedelmi czikket képeznek, mint a bor. Ez életbe vágó kérdés vitatása végett a kiállítás első napján, értekezletet fogunk tartani ; melyre minden érdeklődőt szivesen látunk. Balaton-Fflred, 1887. augusztus 11. Az értekezletből kiküldött végrehajtó bizottság: Scalar Imre, a Balaton-egylet gazd. szakoszt. elnöke, biz. elnök. Kanovics György, Kovács Rezső, biz. tag. biz. tag. Nagy Áron, 7)r. Sziklay János, biz tag. egyleti titkár, bizottsági jegyző. Útbaigazítás az iránt, hogyan kell magánvégrendeletet alkotni az 1876. XVI. t.-cz. alapján. Készíttetett a kir. igazságügyminiszterium felügyete mellett. ELŐSZÓ. A jelen útbaigazítás czélja: megelőzni azt, hogy az Írásbeli vagy szóbeli magánvégrendelet a A „Veszprém“ tárczája. Be szeretnék . . . (Népdal.) Be szeretnék madár lenni, Szerelemről énekelni . . . Fülemile madár lennék: Rózsafádon énekelnék. Felhő lenni szeretnék én, Úszni fenn, az ég tetején .... Lennék vándor rózsa-felhő, Hogy rám néznél bús merengő!. . . Be szeretnék szellő lenni, Lenge szárnyakon lebegni .... Lennék csendes esti szellő, A mely álmaidhoz eljő. Csillag lenni jobb’ szeretnék, A lakásom lenne két ég; Éjjel ragyognék az égen, Nappal még a\ éj-szemeden . . . * Se nem csillag, se nem felhő. Se nem madár, se nem szellő; Csak egy szegény legény vagyok, Érted kis lány majd meghalok! Bényei Gábor. A sors akarta. — Rajz. — Irta: V. Sárffy Ignácz. I. ... A nagy kastély is, hársfáktól árnyalt széles útaival, meg a kis eldugott papiak is körtefás kertjével, ott feküdtek egymás mellett, közel a vén-fíízes patakhoz . . . Egy napon, tündérszép májusi reggelen Antal atya előkereste tógáját és felöltözött. Kora reggelen, mikor még az egész mindenség édes álomban szunyókált, mikor a kakasok is, meg az éberen alvó majorság második alvásra hunyták le lusta szemeiket, — egy ezüstös íuháju inas jött át a kastélyból s Antalt a gróf úrhoz rendelte . . . Mikor Antal a kis ajtón kilépett, piczike, kedves kis gyermek állt meg útjában s csodálkozással nézett Antalra, a ki most olyan ünnepi tekintettel ment végig a hársfás utczasoron, mint mikor fényes vasárnapokon a templomba megy istennek szolgálni... Antal mosolygott, a mint a kis Margitot az utcza- ajtóban meglátta. Kezébe kapta kis piros orczáját s gyöngéd csókot lehelt a hullámzó fürtökre. E fürtök szőkék voltak és selymesek; közöttük jáczint viritott és napvirág, — s a mint a napfény a fák közt bajára áttűzött, ragyogtak, mint azok a kis angyalfők ott a templomban, melyekre nefelejts - csokrokat akaszt a vallásos kegyelet. Ez a piczike, csodaszép buba Antal atya bugocskája volt. . . Árva!... Anyját az a kicsike sirbalom takarja, a melynek fehér keresztje a fák közt idáig elvirit, s a melyet mindennap virágos palásttal hint be a síron túl is aggódó testvéri szeretet.. . Rég volt 1... Nagyon rég 1! . . . Azóta Antal ennek a kicsike, árva katangnak mindene lett... Atyja, barátja, nevelője, ügy a hogy ő azt annak a haldokló balavány arcznak megígérte volt utolsó órájában .. . Évek múltak el azóta... Egyhangúan, mint a permeteg eső cse- pegése, nem hozva magukkal semmi nevezetest. Csak az a kicsike buba-arcz fejlődött át lassankint tündérivó s Antal atya haja őszült meg szép ezüst szinüvé a lepergett tiz év alatt.. . Szive azonban ifjú maradt. Rideg életét átszőtte ennek a gyermeknek ártatlan világa s az elhagyatottság érzetét elmosta teljesen a szivében felserkent atyai szeretet !... Antal sietve ment át a hársfasoron. Néha visszanézett a kicsike gyermekre s mosolygott. Meg is szólalt egyszer, de csak az ivekben hajlongó hársfák hallották: »édes kicsinyem,. .. édes kis gyermekem 1*.. • ... A gróf úr, a kihez Antalt hívták, öreg, roskatag, büszke ember volt. Halavány arczán a gondnak, a fájdalomnak kifejezése volt olvasható... Mellette szőghaju, kedves kis fiúcska ült a zsámolyon, — beteges, szenvedő arczában a pusztító betegség kétségbevonhatatlan jeleivel... Ez a betegség, ennek a gyermeknek sorvadó arcza vonta a redőket az ősz atya homlokára... Az orvosok talán egyetlen,... talán még csodakép hatni tudó orvosszerül a falusi életet ajánlották 1... Oh ! mit nem adott volna ez a hatalmas gazdag ember azért, ha fiának: nevének s egyetlen örökösének életét valaki ismét visszaadja?... Talán életét, talán vagyonát,... talán büszkeségét is eldobná érte magától 1... ... Antal elfogadta azt, mire a gróf úr megkérte .... Átadta neki gyermekét! ... Legyen atyja, nevelője, játszótársa a kis roskatag alaknak. Képezze szivét minden szépre s jóra. Legyen orvosa, tanítója, szivének nemesítője. Ne haljon meg az a gyermek, — ha már halnia kell! — üres lélekkel. Ne vigyen egy önös, sivár lelket fel isten elé!... Ha pedig megélne, (oh ha megélne!) képezze lelkét olyanná, mely számot tesz az emberi társadalomban. Ne a név ragyogása, hauem a szív nemessége és az ész fénye tegye őt tündöklővé az emberek között!... Antal meghatva hallgatta a könyek közt mondott szavakat. Homlokán egy fénysugár jelent meg: a lelkében élő fenség jelképe. Odanyugtatta szemét arra a szenvedő gyermekre. E tekintetben a végtelen jóság és őszinteség volt olvasható. Mintha mondaná: ,az leszek neked te kedves gyermek : atyád, barátod, testvéred I... Gazdaggá teszem lelkedet a tudomány tiszta forrásával 1 ... Lényedbe oltom mindazon szépet és nemest, mely istenné teszi az emberi sziveket, őrizni foglak mindentől s megtartalak téged az én örömömre ... és a tiedére te szegény, szerencsétlen, szánandó gazdag emberi*... Lehajolt a zsámolyhoz s szelíd arczczal mondotta a gyermeknek: »fiam !* A gyermek bizalommal függesztő rá nagy, értelmes szemeit 8 átfonta nyakát fonnyadt karjaival ... ... A következő napokat Antal a kastélyban töltötte nagyobb részt. A kis Margit ez alatt majdnem egészen magára maradt. El nem tudta képzelni, mi lehet az a nagy, fontos dolog, a mely elrabolja 8 tőle Antalt egészen ? Igaz ugyan, hogy az a szépséges grófi park olyan gyönyörű szép egy darab kert, a melyhez hasonlót ő még nem látott világéletóben, s ez az ő kis kertjük mellette elmosódhatok egészen, — hanem azért csak mégis kedvesebbnek találta ő ezt a kis körtefás kertecskét. sötét lombjaival, tarka jáczintjaival s a galambbúgon brukkuló tarka szép tubákkal... Egy délután aztán nagy meglepetés érte 1 Ott bajoskodott épen a búg alatt berzenkedő galambjaival, melyeknek szemenkint szedett búzaszemeket adott vacsorára. Egyszer-másszor egy fodros tollú tyuk is közéjük keveredett s vakmerő
