Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)
1887-08-21 / 34. szám
Al« UHUUUiuu-jy L A ~ ''kJ mx'v '-*** MaUWjM M J^H«J HUMU perronján a szózatot elénekelte. 9 óra volt, midón a vonat az ajkai pályaház* hoz berobogott, honnét a kirándulók egy része a saját alkalmatosságán vonult ki a csingervölgyi bányatelephez; a társaságnak azon része pedig, mely visszamaradt, addig mig a kőszéubáuya-rész- vány-társaság külön vonata megérkezett, Neumann Bernát ajkai üveghutáját nézte meg, hol az üveghuta érdemes igazgatója Eckstein Ignácz magyar vendégszeretettel pompás reggelivel lepte meg a mintegy 80 főből álló társaságot s ezzel megmutatta, hogy a mai kapzsi világban is van még önzetlenség és magyar vendégszeretet. Az iparos ifjúság miudig hálával fog visszaemlékezni ezen derék úr szives vendégszeretetére. A kirándulók másik része ezalatt a kőszén- báuya-telephez érkezett, hol Kolin József ajka: körjegyző (ki a kirándulás rendezése körűi tanúsított fáradhatatlan buzgalmával hálára kötelezte az iparos ifjúsági egyletet) és a bánya derék igazgatójának, Riethmüller Herman urnák s fiának Rieth- müller Károly urnák, ki szintén bányász-tiszt, kalauzolása mellett lementek a kőszén-bányába s mintegy másfél óráig jártak-keltek a tárnák tömkelegében. Mire a bányából feljöttek, megérkezett a vonaton a kirándulók visszamaradt csapata s azok is leszálltak a föld gyomrába megnézni, hogy hol terem a fekete gyémánt. A bánya-teleptől a kirándulók egy része vonaton, a másik része egy őserdőn keresztül vonult a Csinger-völgy azon részébe, hol az étkezés és tánczmulatságra volt alkalmas hely kiszemelve és díszesen elkészítve. Négy hosszú asztal kényelmes padokkal, alkalmas tánczhely a Jancsi bandája számára díszes tribünnel s egy szépen díszített diadalkapu »Szerencse fel 1* »Isten hozott!" felirattal fogadták az érkezőket. Egy tágas bódéban pedig, pompás sör és bor (S^abó Józsel korcsmáros és Sáner János püspökségi pinczemester urak érdeme, hogy olyan jó volt, mert ők manipulálták) kínálkozott a reggeliző kirándulóknak. E közben két nagy katlanban, Kertész Ferencz polgártársunk felügyelete alatt, ki a kirándulók közül legjobban értett a főzés művészetéhez, készült a hatalmas gulyáshus s a társaság kisebb csoportokra oszolva élvezte azon kedves és szép hölgyközönség vendégszeretetét, kik temérdek csirke és libaczombokat szedtek elő kosárkáikból s közre bocsátották. Egy kedves, szép menyecske engem is megtraktált pompás kirántott csirkével s azután meg finom mondulás czukorsüteménynyel; sajnálom, hogy viszonzásul még csak meg sem tánczoltat- battam, mert akkorra .... no de erről majd később, mert már elkészült a gulyás és a fáradhatatlan rendezők szorgalmasau hordják szét uagy tálakban a terített asztalokra. Pompás gulyás, fesztelen jókedv, hatalmas étvágy : ebből állott a menu. Tósztokban sem volt hiány. Szilágyi Mihály úr az ifjúsági egylet derék elnöke, ki ezen kirándulásnak kezdeményezője s lehet mondani lelke volt, nyitotta meg a felköszöntők sorát, poharat emelve azokra, kik az ifjúságot ezen kirándulása alkalmából oly szívesen fogadták, majd a vendégeket s az ifjúságot éltette. Ezután Véghely Dezső kir. tanácsos alispán úr ő nagysaga emelt szót s szép szavakban méltatta az ifjúság nemes törekvéseit s buzdította őket további önképzésre. Szóltak még Husvéth János városi tanácsos úr és C^ollenstein Ferencz úr, ki Véghely Dezső kir. tanácsos alispán úr ő nagyságát éltette; szavait viharos éljenzés követte, ezzel is meg akarván mutatni az ifjúság, hogy mennyire örvend azon, hogy az alispán úr ő nagysága a kirándulásban való szives részvétével, annak tekintélyét emelni kegyeskedett. megemlékezni, kik oly szépek és oly kedvesek voltak, hogy gyönyörűség volt látninézni üde arezuk bájos mosolygását s hallani kedves csevegésüket, hát még, miker elkezdődött a táncz, akkor volt ám a férfiszemeknek kövér legelője ............ Mi g a táncz elkezdődött, addig az egylet dalárdája Sebestyén István karnagy úr vezetése mellett szép dalokat énekelt, melyek élénk tanúságot tettek úgy a karnagy úr fáradhatatlan buzgalmáról, valamiut a dalárda tagjainak szorgalmáról. Elkezdődött a táncz. Vígan repültek a párok. A közel vidékről egymást érték a fogatok, oly díszes hölgyközönséget szállítva, milyent még az a kies Csinger-völgy soha sem látott. Egyre élénkebb lett a táncz s rózsásabb 8 hangulat, mikor Jupiter tonans beledördült s kegyetlen záport zúdított a mulatók fejére, meztől azok, ha czukorból lettek volna, akkor egésv- eláztak volna, de így csak bőrig áztak. ú Kováts Imre úr, városunk derék polgármesteíJ, egy úri társasággal épen akkor érkezett, midőn mi már hazafelé igyekeztünk. Kénytelenek voltak tehát ők is velünk visszatérni. A nagy zápor által megzavart mulatságból este 10 órakor érkeztünk haza a külön-vonaton Veszprémbe. Daczára, hogy a javát ezen szépen kezdődő mulatságnak, elmosta a zápor, azért az még is igen sikerültnek mondható. A kő szén- bánya-telep derék igazgatója Riethmüller Herman úr, oly nagy áldozatot hozott, azon nagylelkű tette által, hogy a mulatság helyét teljeseu díjtalanul elkészíttette, asztalokkal, padokkal stb. stb. elláttatta, hogy azt az ifjúság soha sem fogja ugyan meghálálhatni, de mindenkor hálás elismeréssel fog gondolni azon nemeskeblü férfiúra, kiben olyan önzetlen és áldozatkész pártfogóra talált. Elismerést érdemel a derék rendezőség is, kik oly figyelmesek voltak a vendégek kiszolgálása körűi, hogy az mindenkit kellemesen lepett meg. Kívánatos, hogy az iparos ifjúság máskor is rendezzen ily kirándulásokat. Most már városunk lelkes közönségének rokonszenves támogatására bizton számíthat. —s. KÖZGAZDASÁG. A fej és művészete. A tej mennyisége, minősége, sőt még a tejelés tartama is nem kis mérvben függ azon kéz ügyességétől, mely a fejés oly egyszerűnek látszó mesterségét végzi. Okszerű fejés által, mely mellesleg mondva, nem csak abból áll, hogy a tőgyek egész tejtartalmát kívánjuk, hanem azokat ápoljuk is, azok tejkiválasztási képességét bizonnyára igen fokozhatjuk; megfordítva, ügyetlen eljárás által csökkentjük, vagy egészen meg is semmisíthetjük azt. Minél értékesebb a tehén, azaz mennél több tejet ád, rossz fejés által annál inkább meg ÜSa rontani: mert a tőgye, illetőleg egész szervezete annál érzékenyebb, minél jobb tejelő az. A tehenek tőgyét rendben tartani igen sok gondot okoz, különösen nagyobb tejgazdaságokban; az illető személynél fő feltétel a kellő gyakorlati érzék, mert igen uagy bajoknak lehet elejét veuni, ha azokat még csirájukban észre veszi. A legtöbb betegség ugyanis, mely a teheuek tőgyét meglepi, eredetileg igen jelentéktelen szokott lenui s csakis elhanyagolás következtében mérgesül el. Gyakran megtörténik, hogy egyik vagy másik tőgybimbó kiapad; máskor meg azt panaszolják a gazdák, hogy teheuük nem ád anuyi tejet, mint a mennyit fajuk és takarmányuk minŐBége után tőlük maguknak kellőleg megmagyarázni, pedig ha fáradságot vennének maguknak és az illető tehenek tő- gyeit megvizsgálnák, meggyőződhetnének arról, hogy a tőgy egy vagy másik része nem funkczionál, mi megint csak a helytelen fejés és tőgyápolás hiányának következménye. De még nagyobb kárt idézhet elő a rossz fejés a tej minőségében; rossz fejesnél ugyanis épen a legjobb tej marad vissza, mely legalább háromszor anuyi zsiradékot tartalmaz, mint az, mely eleinte fejelik. A tapasztalat és megfigyelés szerint a kifejt tej első ötödében 6 száz. a másodikban 8 száz. a harmadikban 11 száz. a negyedikben 13 száz. az ötödikben azonban 15 százalék tejföl foglaltatik. Tapasztalat- és gyakorlatra támaszkodva — Ch egy tejes gazda a „M Föld“-ben — következő ltok figyelembe tartását ajánlhatom a fejés körül: 1. A. tehén értékét illetőleg igen fontos, hogy Tazt idejekorán hozzászoktassuk a fejésnez; még ' üszőkorábau szoktassuk meg, hogy nyugodtan engedjen magához nyúlni, czirógassuk tőgyét, mialatt valami nyalánkságot nyújtsunk neki, pl. sóskenyeret stb. Igen fontos, hogy azon tehenek, melyek először adnak tejet, a fejest megkönnyebbülésnek vegyék, és ne riadjanak attól vissza; ha meg nem kedveltetjük velük a fejőst: könnyen megtörténhetik, hogy annak ideje alatt rakonczátlankodni fog, miről aztán igen nehéz őket leszoktatni. 2. Az első boruyu után addig fejjük a tehenet, mig teje magától ki nem apad ; ha ez nem következnék be, akkor csak röviddel a másik borjuzás (ellés) előtt szüntessük meg a fejest A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a tehén teje a második ellés után ugyanazon időben fog elapadni, a melyben az első boruyadzás után a fejest beszüntettük Az oly teheneknél, melyek az első ellésnél már három évesek voltak, minden esetre igy következik ez be. A fejést nem szabad, mint az, sajnos, igen gyakran történik, az etetéssel egyidejűleg végezni, hanem előbb meg kell a tehenet fejni és csak azután etetni. Ennek magyarázata abban rejlik, bogy ha a tehén hozzá van szokva, hogy a fejés utáu meg lesz etetve, akkor annál szívesebben és uyugod- tabban fogja azt elviselni. A fejés idejét pontosan be kell tartani, mert mihelyest ezen szabály ellen vétünk, a tehén a fejés megszokott órájában nyugtalankodik és ez csak ártalmára lehet. Hosszas gyakorlat és szakszerű megfigyeléseim eredménye továbbá azon tanács is, hogy a tehenet a lebornyuzás utáu naponta háromszor kell megfejni ; mert igy a tehenet az őt terhelő tejmennyiségtől rövidebb időközökben megszabadítjuk és ezáltal sok togybántalomnak elejét vehetjük. Nagy tejbőséggel biró teheneket jelen sorok írója a borjuzás után három napon keresztül naponta ötször fe- jetett meg és azt tapasztaló, hogy ezáltal számos bajnak vette elejét. Később, tudniillik körülbelül 4—6 hét múlva, elég lesz a kétszeri fejés is, sőt a tejkiválasztás utolsó négy hetében már csak egyszer fejessók meg a tehén, mert többszöri fejés igen megviseli. Ha egy oly tehenet, mely meglehetős bőven ád tejet, nem akarjuk tovább fejni, hanem el akarjuk apasztani, akkor ezt ne egyszerre, hanem fokozatosan eszközöljük: ne fejjük ki egészen és naponta ne anuyiszor. mint rendesen. Az ily tehenet addig, mig teje tökéletesen ki nem apad, szükebben kell tartani. Valamint az egész tejgazdaságnál, úgy a fejősnél is a legaprólékosabb körülményekre kiterjedő tisztaság az első és legfontosabb föltétel, mert a mit ezen iráuyban a fejősnél elmulasztunk, azt a tejkezelésnél soha többé jóvá nem tehetjük. HÍREINK. Veszprém, 1887. évi augusztus I ó '21-én. Ö felsége a király születésnapján f. hó i 18-án a helybeli székesegyházban fényes istentisz- | telet tartatott Te Deum-mai, melyen ^Pribék ; István fölszentelt püspök ő méltósága pontifikáit. | fényes segédlettel. A templom egészen megtelt ! közönséggel, kik közt ott voltak a vármegyei és királyi hivatalok, a városi hatóság testületileg s a honvéd-tisztikar és a legénységnek egy díszszázada, mely a Szentháromság téren volt fölállítva. Szent István királynak, Magyarország ujjáteremtőjének, százados alkotmányunk megalkotójának ünnepét a szokott kegyelettel ünnepelte meg városunk hazafias közönsége. A székesegyházban az ünnepi szent misét ‘Pribék István fölszentelt püspök ő méltósága mondotta fényes segédlettel s mise utáu lelkes, nagyhatású, hazafias egyházi szónoklatot tartott dr. Palotai Ferencz kanonok úr. A székesegyház zsúfolásig tömve volt közönséggel, köztük a megyei, városi és a királyi hivatalok tagjai, a honvéd tisztikar és a honvédség egy százada, továbbá a helybeli iparos ifjúsági egylet tagjai testületileg. A Szentháromság-téren a tűzoltóság rukkolt ki zászlóval és zeneszóval. —. A fővárosban e napon nagy népünnepély tartatik, s a vidékiek közt számosán lesznek ott városunkból is. Fényes esküvő volt tegnap délben a hely- beli székesegyházhau, Várkonyi (Súly) Dezső jó nevű fővárosi hirlapiró, az ,Egyetértés* szerkesztőségének belső tagja, vezette oltárhoz városunk egyik tekintélyes polgárának Súly Ede városi képviselő úrnak kedves szép leányát Katiéba kisasz- szonyt. A szép menyasszony Ízléses toiletteje s kedves szépsége elbájolta a templomban összeso- reglett nagy számú közönséget. Esküvő után a család tagjai a menyasszony szüleinek házánál gyűltek össze lakomára, mely vidáman ment végbe. Boldogságuk derűit egét kerülje a bánat zord föllege ; legyen egy örökös virány s örömben gazdag életük. Elejenek 1 Felhőszakadás és nagy vihar volt f. hó 18-án 11 órakor városunkban es környékén. Háztetőket és kéményeket lesodort, fákat kitördelt, ablakokat bezúzott. A városház udvarán levő szép fasort is tönkre tette volna, de városunk derék rendőrbiztosa a vihar keletkezésekor a legnagyobb gyorsasággal, a felhőszakadás közepette, karókhoz kötözte a szép fákat s így voltak megmenthetők. A sötét sikátorok czimü tárczáukra fölhívjuk t. olvasóink figyelmét. Tolnai Lajos, jelenleg elő szépiróink közt Jókai Mór után következik, s nagyon örülünk, hogy az ő szívességéből közölhetjük ezen legújabb remek kis rajzát, melynek érdekességéből mit sem vonhat le az, hogy a napokban egyik tekintélyes fővárosi lap által közöltetett. A csingervölgyi kirándulásra ajándékoztak: Benső István 1 akó bor, Sáner János 1 akó bor, Kertész Ferencz 1 akó bor, Vizner Jáuos ‘/a akó bor, Link József V4 akó bor, Szabó József 1 hordó sör, N. N. 1 hodó sör, N. N. 1 hordó sör, N. N. 1 hordó sör. Mélt. Pribék István püspök 2 frt, ngos Kemeues Ferencz kanonok 2 frt, ngos dr. Palotay Ferencz kanonok 2 frt, ngos DeviC3 József kanonok 2 frt, ngos Szalay Mihály kanonok 2 frt, Pfeifer Miklós 2 frt, Fehér András 1 frt, Pintér Mihály 1 frt, Rothauser Miksa 1 frt, Rosenberg Adolf 1 frt, Stern Emil 50 kr, Molnár István 20 kr, főt. Meszes Polikárp 1 frt, t- Breuer Gábor 1 frt, főt. Lakatos Lajos 1 frt, Ernhoffer Kourád 50 kr, Horváth Sándor sütő 50 kr, Czol- lenstein Ferencz 2 frt, Katona Sándor 1 frt, Dri- nóczy Ferencz 50 kr, Németh László 2 frt, Pintvolt, hogy leteszi sárházát, pedig jól tudja, kedves öcsém, hogy én bizony soha se szerettem, mert erőnek erejével vertek hozzá, mégis sem nem ettem azontúl egy jó falatot, sem egyébre nem gondoltam, mint hogy mit csinálok én nála nélkül, ki kisér engemet fürdőre és ki veszekszik velem egész nap. De hát Rózáékat nem kötéllel kötötték össze. Jöjjön le, Isten megfizet, beszéljen a lelkökre, szidja meg őket jól, különösen ajánlom Rózát, a kitől nem szép hogy beteg férjét még csak nem is siratja. Tetszik pedig reá emlékezni, hogy szerették egymást hogy szörnyűség! Jáuos sokszor is mondta, verekednének inkább, tovább éluéuek, mert csak a rossz házasokat tartja isten hosszú életben. Tudtam, mire gondol a gyapjas fejével! Jó, jó, kiásnál még a sírból a tiz körmöddel is A teremtő máskép adta, jő helyt van, nyugodjék békével. A sárga kocsit küldöm az állomáshoz. Akkora bolond bajusza senkinek sincs, mint a vén Vaszinak, rögtön ráismerhet. Éu is megmondtam, hogy miről ös- merheti meg öcsémuramat, hogy örökké kávébarna ruhában jár, holott vénít ám a barna szín. Isten hozza mentül előbb. Rózának, én nem tudom hogyan, igen megnőttek a szemei és a szép fehér ujjai is mintha napról-napra hosszabbodnának. Mióta János meghalt, a bagoly soha ki nem szökött a házunkból. Sokszor mondom is magamban: hogy ez tán az özvegységgel jár. Egy iszákos béresem van — különben nem kívánom kárát ... 1 Vannak régi barátságok, melyekre, miut egy-egy gazdag termésű szép esztendőre, ölökké emlékszünk s melyeket szivünk magával szeretue vinni a koporsóba, vánkosként, virágként, imádságos könyvként, hideg kezeinkbe szorított védő feszületként.* A tiszteletnek, szeretetnek, hálának minden érzése megújult szivemben, midőn e sokat tűrt, sokat szenvedett jó asszonyra gondoltam. Bár ifja kát vigasztalni, s épen haldoklót: könnyű és kedves feladat nem mindig lehet, és nem minden embernél, — úgy intézkedtem, hogy utazásom semmi haladékot ne szenvedjen. A mint az utolsó állomáson kiszállottam, egy kis köpezös, ragyás szőke ember, már őszbe vegyült hajjal, csenevósz csekély szakállal ugrott elém, oly buzgósággal, mint a jó kutya, a hogy gazdájára vagy kedves ösmerősére szökik. — Hát Fodor ur, hogy van, jól van? — Én? s beugrott a kupéba, nehogy valami ott maradjon — éu ? kiáltotta ki, kásás, rekedtes hangján — én ? Ez az esernyő a Várkonyi űré ? — Nem. — Én ? itt egy kalaptok vau ? s egy szivartáska? — Nem az enyém, minden itt van együtt. — Más ember milyen okos, meg szereucsés, semmit el nem hágy és semmit el nem halásznak előle. Terring ... az az ész, a mely miudeut előre ellát. Minden szerencsétlenségem abban áll, hogy semmit nem tudtam előre megszagolni. A nagy, haragos, veres végű orrára ütö- getett. — Semmi se hibázik ? Mehetüuk ? semmi ? — Semmi, mehetünk. Nem a nagy bajuszu ember jött, egy kis paraszt legény ke. Valaha ez a kis szürke ember tanulótársam volt pár évig, ezért mellém ültettem. — Hm! a mire az ember nem számol — hm, hm. Ki gondolta, hogy — köszönöm, köszönöm. — Üljön jobban, biztattam, mivel majd a lőcs fejére ült, elférünk. — Hogy van Fodor ur? jó színben látom. Hogy s mint? — Én ? azt az Istennek kéne már tudni egyszer, nem nekem. Mihály befordulsz a Gödör Pali mellett, egyenesen a Bräckok piísztája oldalán. — Egy fertály óra alatt ott leszünk. Papirosokat, okmányokat kotorászott a zsebeiben, kiszedte, betette, utoljára a mellére ütött: nincs itt! Mind itt van, de az, a melyiknek itt kellene lennie, az nincs! így van ez én velem mindig. A szerencsétlen emberek, mint sűrű felhők: egy mozdulatra megindulnak. Nem tudni hogyha- mi okból, csak elkezdenek, hol nevetve, hol no- szaukodva, mint a bolondok, magukról beszélni s oly bizalmasan, oly aprólékos részletezéssel, hogy a hallgató előre készen leüet rá: kérek pár forintokat kölcsön, vagy itt egy folyamodványom, pártolni ha kegyeskednék! Nincs itt okszerűség, szabályozott logika, tartózkodó okosság, hogy: hogy higyj, de megnézd kinek, csak egy merész mosolylyai, melyben amannak egész szakodozott, viharverte lelke kilátszik — rád támadt a gyermeki nagy hit és mint az utszéli Krisztus nem szabadulhat a térdeit átölelő nyomorult szorougatásaitél: ha neked is ott kell állanod megdöbbenve, sajnálkozva, egy egy csitító vagy bátorító ’jha, ’jhal az úgy vau! felsóhajtással. — ügy jártam most is — ugrott a tárgy köllős közepébe a kis szürke ember, — hogy egy megüresedett stáczió kínálkozott. Nem szólok, mondok, még a feleségemnek sem adom tudtára, mit akarok, csak megyek. Ez tán az enyém lesz. Mi volt ? az volt, hogy a gróf Berkovich Írnoka agyonlőtte magát. Futok, mint a ki ternót nyert; még véresen feküdt a szegény Pintér Sándor uagy egészséges termetével, mert bár ötven meg volt már, de olyan lábakkal, mellel, fejjel még har- mincz esztendeig is elvergődhetett volna. Futok, hogy ne vádolhassam magamat gondatlansággal, megmozdítok minden becsületes követ, Isten csak rám tekint már 1 Hm I mi történik ? Pedig rettenetesen megaláztam magamat, uram, hogy a vér serkedt szégyenletemben ezekből a beteg öreg szemeimből, olyanokhoz mentem, a kik vagy erős ellenségeim voltak, vagy a kiket valamely bolondságommal meg találtam sérteni s most rúddal vártak — és m: történik? Itt — itt kell annak az írásnak lenni s kaparászott elnyűtt zsebeiben, az ülést lölturta, csakhogy a boldogtalan a nagy fől- hevültségébeu a csizmáit le nem húzta — nincs, nincs 1 nyögte, oagy verejtékcsöppekkel. •— Hauern tudom könyv nélkül: »Miután ez állás, tekintettel a gróf megrongált anyagi viszonyaira — most ezúttal, ez őszön be nem töltethetik ; miután a boldogult oly adósságokat hagyott föl, melyeket utódjának fizetéséből azonnal le kellene vonnunk, s miután, tisztelt Fodor ur, nem képzelhetik, hogy erre hajlandó lenne, s miután a néhainak emléke is megkívánja, hogy utáuna ha tessék, ha lássék, egy kis gyász tartassák: sajnálattal értesittetik uraságod, hogy kérelmének hely nem adattathatik.* Már most én megint kitettem magamat minden szégyennek, csúsztam, másztam; odáig eljutottam, hogy mindeut megígértek a pátrónusaim, ámbár mikor egyik a háziurat szörnyen gyalázta, hogy az ilyen semmi, hogy mehetett ahhoz, most. már csak azért is az ellenkezőt kell javasolnom, hát láttam, hogy az én gondviselő édes atyámnak kezei reám való nézt — megint üresek! Kitaláltam ereszteni a számon, hogy : — Ne búsuljon, Fodor ur. — Miért ? S az éhes farkas nem csattant nagyobbat villámló fogaival prédájára, mint Fodor ur, a hogy kigyult orczájával reám, nézett. — Miért? E bus, kétségbeejtő hörgést, a nyomor imádságát egy gyarló földi halandóhoz — még most is hallom 1 — Talán tehetünk valamit — épen nem tudom, hogy mit tehetnék. — Azért jöttem magam a kocsival, hogy személyesen találkozhassam —a —a . . . Nevemet mondta elismerő magasztalásokkal. — Hogy azonnal megkérjem, mikor még seuki se kérhette, hogy, uram 1 könyörüljenek rajtam, ha azt nem akarják, hogy egy családos apa, a kinek életére szükség volna még, rá ne lépjen a sötét sikátorra. Ez a szó: sikátor, megborzantott. Egy ember ül mellettem, erős, egészséges, ha elégedetlen is, de még szerénységgel telve és ez a meggondolatlan egyén holnap bezúzott koponyával, hörgő mellel, habzó ajakkal, nyitva maradt köuyes szemekkel ott áll a sötét sikátoron. A kezdődő bolondok számára ott van az országos megfigyelő osztály a Rókusbán, ha a gondviselés ideje alatt valamely más bolond kicsépeli is belőle a kelésekkel rakott gyuladt lelket — a valóságos bolondok számára ott a szép Lipótmező biliárd szobáival, sétányai*al, egészséges ételeivel és kis piros borával s a kétségbeesett, hite vesztett,
