Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)
1887-08-21 / 34. szám
} Megjelenik e lap a „HIVATALOS EBTESÍTŐ‘‘-vel együtt minden vasárnap reggel. Keiuikiviili ueetekben különlap adatik ki. — Előflsetési ár mindkét lapra: negyedévre 1 írt f>0 kr. ; télévre 3 írt; egésr. évre fi írt. Egyes péidá- uvok ára iá kr. — Hirdetések dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; nyilttérben 20 kr.; minden beigtatásórt külön 30 kr. állami bélyegilleték fizetendő. Kiadóhivatal: Kraus A. Eia khny vkeresitedése Veszprémben. ide küldendő minden előfizetés, hirdetés, melléklet s reclamátió. VESZPRÉM közgazdasági-, társadalmi-, helyi- s általános érdekli többó, MEGYEI HlVATAÖäS HETI KÖZLÖNY. ifcfc P k Magánvitáknak 8 személyen jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen közlemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságuk iránt bizonyíték szereztetett be, — Bérmentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Jerumlem-utcza 87.2. sv.. a. Ide czimzendö a lap szellemi részét illető minden közlemény. Veszprémvármegye gazdaközönségéhez. Vármegyéuk területén az ezen évi nagymérvű szárazság állattenyésztésünk sikeres fejlődbetésére a legkárosabb befolyással van. — Szénatermésünk igen csekély, sarjutermésünk legtöbb helyen semmi sem lesz, legelőink egészen kisülve, kopá- t, rak és teljesen haszonvelietetlenekké váltak. * Ezen szomorú csapást állattenyésztő és tartó gazdáink súlyosan érzik, mert megyénk területén az állatok legnagyobb része csak tengődni kénytelen s legtöbb esetben rossz karban is van. Minthogy pedig ezen körülmény a folyó évi október hóban megtartatni szándékolt „Mezőgazdasági termény és tenyészállat kiállítás“-unkra kedvezőtlen befolyással bir, a mennyiben rendezendő kiállításunk legnevezetesebb és legkiterjedtebb csoportját a tenyészállat kiállítás képe- zendette volna, a gazdasági egyesület igazgató választmánya s a kiállítás renben elhatározta, bogy tekintettel a fent : jelzett kedvezőtlen viszonyokra, de azon körülményre is, bogy a kiállítás megtartásával egyidejűleg tervezett új megyei székház ünnepélyes megnyitása közbe jött akadályok miatt a jelzett időben nem lesz megtartható ; — a folyó évi október hó 2—5-ik napjaira tervezett „Me\öga\dasági termény és tenyészállat kiállítás“-t e{en évben nem, fogja megtartani, s annak nagyobb és kiterjedtebb mérvben leendő megtartásának idejét a jövő, talán kedvezőbb évre elhalasztja. A „Veszprém“ tárczája. Fürdői levél. t>i Kömer bad, augusztus hava. Bömerbad az osztrák déli vasút mentén fekszik, a kies stájer hegyes között, közel Cillyhez és Laibachlioz. Kényelmesen elérhető e lürdőhely, mivel a pályaudvar lelett elterülő hegyoldalban lekszik 5—6 perczuyi távolságra. Csekély kitei jedésü lelep. A fürdő, vendéglő, olvasóterem és a lakószobák folyosók által vaunak összekötve, s ez épületcsoporton kívül csak néhány különálló épülete van. Kizárólag lürdőtelep, hozzátartozó laluju nincs és villái sincsenek, az orvosnak magasan fekvő és lombozattól léiig beárnyalt srájczi házikóján kivül. A kitűnő karban tartott és változatos képet nyújtó [ sétautak az épületek mögött, ismét jóval magasab- !'''■ ban, terülnek el. Hogy miféle betegek látogatják voltakép ' Bőmerbadot, arról valóban nem vagyok értesülve. Engem a puszta véletlen sodort ide. Üdülést kerestem a begyek közt, a nélkül, bogy a fürdő czélját, hatását sokáig kutattam volna. A fürdő régi törzsvendégei különben azt állítják, hogy főleg az idegbajokban csodát mivel. Annyit már tapasztaltam, hogy e dél-stájer t fürdőcske az öreg urak és asszonyságok üdülő, , találkozó helye, hogy kevés a hatalság, és ez- is j csak kiséretképen ligurál- De azután a súlyos bete- f gek látásától is meg vagyunk kiméivé. A gyógy- \ lorrás kristálytiszta, kékes-zöld sziuü, bő szénsav tartalmú viz, melyet igen kényelmes márvány fürdőkben használnak. Siajer-Gasteiunak hívják e helyet, hihetőleg, mivei gyógyítóhatása hasonlít a GasteméMidőn erről a megye gazdaközönségét tisztelettel értesítjük, felkérjük egyúttal, hogy ezen kiállításunk iránt tanúsított kiváló érdeklődését a jövő kiállításra nézve fentartani szíveskedjék. Hazafiui üdvözlettel Veszprém, 1887. augusztus bó 16-án. A „Veszprémmegyei gazdasági egyesület“ nevében : Gróf Esterházy Móricz, elnök. KemenesFerencz, alelnök. ReéJenő, alelnök. Nagy Iván, titfár. P i p a f ü s t. Nem arról a pipafüstről vau itt szó, mely bodor gomolygással száll el a levegőben, midőn élemedett öregek pipázgatás közben bölcs tapintattal és évtizes tapasztalattal tárgyalják a haza sorsát s a porta meg Bulgária politikáját találgatják; nem is arról, melyet a ház előtti padkán eregetnek telkes gazdáink, midőn úgy vasár- naponkint megbeszélik a termés milyenségét, a falu sorsát s értekeznek az ország fiuáncziális viszonyairól, a nagy porezióról: hanem arról a bűzös gőzről, arról a késsel hasítható vastag pipafüstről, mely a kisebb városok eldugott kávébázai- és korcsmáiban úgy éjfél felé jut ki a szelelőn keresztül a szabadba, de csak azért, hogy újabb füstgomolynak adjon helyet. Kisiparosaink és mesterembereink ide járnak, az ily helyekre jönnek üdülni, hogy a napi munka fáradalmai után pihenjenek s megtudjanak valamit a világ folyásáról is, mert itt újságot is olvashatnak s mivel több szem többet lát, közös beszélgetésben meghányják-vetik a napi élet eseményeit. A trafik-dohány bűzös füstje, telítve gőzzel s nehéz párolgással, phalanx gyanánt terül el a belépők előtt és szinte ónsúly gyanánt nehezedik ránk. — És ebben az egészségtelen levegőben órákon át elülnek hez. — A lakás és az étkezés meglehetős, a fürdő- orvos pedig, a kiről különösen meg kell emlékez- uüuk, értelmes, minden charlatáueriától ment, komoly egyéniség, a kiuek rokonszenves lénye, nyugodt egyszerű modora végtelenül jól hat a különféle orvosi ákom-bákomtól kifárasztott pácziensre. Nem kurizál, és nem legyeskedik a fürdői „nagyságok“ körül. Meglátszik rajta, hogy tudományos és önérzetes ember létére méltatlannak találja a fürdőhelyeken szokásos fürdőorvosi tempókat. Van Kömerbadnak olvasó-terme is, a mely azonban czélszerütlenség és ízléstelenség dolgában ritkítja párját. Bengeteg nagyságú és magasságú, bárom oldalán szabadon álló, fából épült terem, a tetőig érő, óriási ablaktáblákkal, melyek sértő világosságot bocsátanak az amúgy is páratlan ízléstelenségben pompázó, sárgára mázolt és széles, vörös-fekete csikós szövetű kerevetekkel ellátott terembe. A szem sértődve fordul el a minden oldalról betörő merész világosságtól, de hiába keresi a megnyugvást, a sárga mázolás és az irtózatos körevetek színe tovább is üldözi. E helyiségben még akkor se lehetne olvasni, ha levegője nem hasonlítana a gőzfürdő légköréhez. Pedig újságokban, óicz- és képes lapokban nincs hiány. Az olvasó-terem egyetlen jó tulajdonsága, hogy egyik oldalán gyönyörű kilátást nyújt a begyek felé. Háromszoros lánczolatban viruló zöld erdők körözik a közel s távol láthatárt. A hosszú keskeny völgykatlanuak dombok által megszakított vonalát a vasút és a Saan folyócska erdőkkel szegélyezett meute köti össze. A keskeny fehér országút szalagként követi az üde folyócska futását. Itt csinos tiszta falucska házai, majd távoli templom tornya csillámlik meg a fényes, üde légben. A kép nem íiokan, hogy társaságban lehessenek s ^megbeszéljék az őket érdeklő világeseményeket. A kerti s ház előtti bizalmas beszélgetéseknek vége szakadt, mert ma már sok mesterember ily pipafüstös katlanba bújik, még nyáron is, ha úgy vasárnapon- kint s néha hétköznapon is üdülni akar. Aontja szemét, mely nélkül munkát sem végezhet, szívja a bűzös gőzt, mely megtámadja tüdejét s a helyett, hogy a szabadba sietne s ott igyekeznék élvezni az üde léget, a természet ölén, e helyen éri őt a hajnal is és tart utána mámoros ;,blau montag“-ot, mely tudvalevőleg a henyeség és tétlenség napja. Nem úgy volt ez régen s nem így szórakoztak a régi mesteremberek, kik szigorúan megtartották a bibliai hat napot munkában s csak a hetediken, az Ur napján pihentek. — Ma már pipafüstre, kávéházi miazmás gőzfürdőre van szükségük, hogy üdüljenek. S vájjon íölfrissülnek-e az ottani lég után? Nem kivánja-e testük a szabad természetet, a jó forrásvizet az educált s mismásolt bor gőze után? Ré- genten a mesteremberek az ünnepet és vasárnapot úgy szentelték meg, hogy az testük- és lelkűknek üdülésére szolgált. — Délutánra íelpakolták az élelmi szert, betették a kosárba a teli csutorát s útra keltek a közeli erdőbe, az iuas meg hozta utáuuk az elemozsiuát. Jól kisétálták magukat, velük mentek az „anyjuk“-ok is s az éltető természet ölén elköltötték fejedelmi uzBonájukat, leöblítették a nyelt port jóféle hamisítatlan csopakival s ott az erdő bősében elbeszélgettek alkonyaiig, ekkor haza tértek s jól esett e kirándulás után az édes pihenés. Másnap azután újúlt erővel fogtak a munkához. Ma már ebben is czivilizálódtunk. Sokkal üdítőbbnek s hasznosabbnak találják némely mesterembereink, ha órákon s éjjeleken át elpipázgatnak rossz bor melfenséges, de megnyugtató, kedves, festői. Az olvasóterem ablakaiból a sétálók körvonalait is tisztán ki lehet venni; egyikót-másikát fel is lehet ismerni. A fürdőnek nagy hiánya — szerintem érdeme — az, hogy tulajdonképeu társas közlekedést kifejtő központja nincsen. A közönség csak rossz időben csoportosul az olvasóterem mellett levő léiig nyilt folyosókban. Máskor ki ide, ki amoda szállong. Séta-ut, árnyas nyugvó hely, szép kilátás miudeu lépten nyomon kínálkozik. Kellemes közel és távol eső kiráuduló helyekben nincs hiány. Én, részemről, megelégszem a közelebb eső helyekkel. A ki csupán pihenőt, csendes nyugvó helyet keres, mint én, az nem vágyik a vidék topografikus átkutatásában érdemeket szerezni. Élvezzük helyben a szellő fúrását, az erdő suttogását, a napsugár rezgését. Oly szép az itt is, mint mindenütt, a hol erdő, madárdal és békés nyugalom van. Nem tartozunk azokhoz, kiket Busch az ő naiv modorában következőkép illusztrál: „Schön ist es auch anderswo Und da bin ich so wie bo !“ És a társaság ? Bitkán látni kis helyen ily vegyesajku közönséget mint itt, hol alig hangzott el a jóízű magyaros „jó napot*, már is hallani összevissza horvát, olasz, német, lengyel nyelvű társalgást. Vannak klikkek, apró fel-telbomló csopor- tulások, minden benső összhang és ok nélkül kötött és bontott ismerkedések. A ,csöndes* nem szól, teke-asztal, kroquet nincs, a férfi nép, akármilyen prózai legyen is, csakis a természet élvezetére vau utalva, a mikor az étkezés, alvás és fürdés nem foglalkoztatja. A fürdőközönség olyan itt is, mint mindenütt. Unatkozott és unalmas. Mulatni vágyó, de nem mulattató. Nem emlékszem, nem hallottam, lett a kávéházak és korcsmák bűzében s másnap főfájás és kedvetlen kedély mellett uem foguak munkához, hanem elhenyélik a napot. Még azután szerencse, ha nem hitelben isznak, hanem hány vau, kinek a jövő heti keresménye is elpárolog a pipafüst mellett! Ezért van azután annyi adósságuk, ezért félnek úgy a hitelezőktől s ezért pusztulnak el üzleteik, mert hát igen sokan az urakat akarják abban is utánozni, hogy pihenés helyett átverázsolják az éjszakákat. Nagyon szép és üdvös az a czivili- záczió s hasznos a régi, penészes és ósdi elvek félrevetése, ha helyettük jobbakat használhatunk, ezeket is javunkra értékesítjük s gyarapodásunkra fordíthatjuk. De már megengedjenek némely mesterembereink, én sokkal szívesebben találkozom X. csizmadia urammal, midőn százréttí s honi gyártmányú köpönyegével a karján megnézi a termését vasárnap este felé, jó és húsos ebéd után, mint Y-nal hétfőn reggel, midőn fekete, de piszkos szalonruhábau valahonnan a cserhátról kerül elő mámoros fővel s beállít hozzám, hogy adjak neki előleget a fejelés csizmámra! E tekintetben maradjunk meg a régiek elve mellett. Élvezzük a szabad napokat üdítő ital és étel használatával, pihenjünk, járjunk mennél többet a szabadban, de kerüljük azt a bűzös gőzt a korcsmákban, melyet valójában tűrhetetlenné tesz a sokféle — pipafüst! . . . Dr. Ethikus. Az iparos-ifjúság kirándulása. — Saját, külön tudósítónktól. — A veszprémi iparos-ifjúság önképző és betegsegély ző egylete kirándulást rendezett az ajka- csingervölgyi kőszén-bánya-telephez. Mült vasárnap reggel 7 és fél órakor indult a kirándulóknak mintegy 250 főből álló csapata a veszprémi pályaháztól a m. ny. vasút külön vonatán, hova az egyleti helyiségben összegyülekezett kirándulók nemzeti lobogók alatt az önk. tűzoltó-egylet zenekarának kisórete mellett festői csoportban vonultak hogy valaki saját testi állapotán, a helyi ellátáson, a íürdőviszonyokou és egy kis elkerülhetetlen pletykán kivül más egyébről, a mi a világban történik, egy árva kukkot is szólott volna. Ilyen társaság panaszkodik itt a szórakozás hiánya, a rossz társaság miatt. Igaz, hogy nincsenek bálok, vitorla- versenyek, futtatások, toilette-korzók, kártya-körök stb., de mindig érvényes igazság: Mulattas, hogy mulass. Egyik szórakozásunkról majd megfeledkeztem. Van körünkben egy kitünően képzett, díletáns zongorajátszó, ki esténkint el-elbíívöl bennünket szép, művészi játékával és változatos programmjával. E mellett a zongorajátszó hazánkfia is, mondanom sem kell tehát, hogy szenzácziót kelt a magyar népdalok brtlliáus előadásával s még az idegeneket is elragadja. A mig tehát az idő oly szép marad, mint eddig, nem kell félnünk, hogy az unalom megöl Bömerbadbau. Krisshaber Riza. Á sötét sikátorok. — Irta: Tolnai Lajos. — Hírlapjaim, könyveim, leveleim között, melyeket a postaszolga sietve asztalomra dobott, nehogy hirtelen őt is a haza boldogságáért nyugdíjazzák, egy gyürődőtt, falusias boritéku levél figyelmeztetett nagy öreg betűivel, hogy: kérlek, olvass enge- met előbb ! ** Sürgős. Kétszer, háromszor aláhúzva. „A jó Istenre kérem, Kálmán nagyon rosszul van és Bóza is valami bolondot akar csinálni. Egész nap dalol és énekel, tánczol, holott jobb volua, ha sírna. Mikor az én szegény Jánosom úgy dező bizottsága folyó évi augusztus hó 16-án Veszprémben tartott együttes ülésé18
