Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)
1887-05-15 / 20. szám
_í! aozíemény. — II . Előbbi e czimil czikkben röviden elmondtam annak szervezési mikéntjét és tulajdonképeni czélját, jelenleg a következtetések levonását szándékozom megkísérlem és azt, hogy a belépő tagnak mi a kötelezettsége, és azért milyen ellen értékben részesül ? Mindenek előtt megjegyzem, hogy a múzeumnak ezen állandó kiállítása a kiállítókra szerfölött kevés költséggel jár és ezen költségek a nagyobb kiállítások magas díjtételeinek messze mögötte maradnak. A gazdaközönség betakarittatja termését, összegezi azok eladásra kerülő mennyiségét, repcze, búza, rozs, árpa, zab, takarmány és ííímagvak, len, kenderfonál, gyapjú, bor, stb.-böl mintát küld be a mennyiség és ár meghatározása mellett, ezen árak természetesen a hullámzással emelkednek vagy csökkennek. Az iparos ugyan így tesz oly nemű czikkeivel, melyből nagyobb mennyiséget kiván vagy képes a vásárra vetni. A vevőnek csak a múzeum illető osztályát kell megtekinteni és azonnal tájékozva lesz, mely vidéken, kinél és minő mennyiségben találja meg azon gazdasági és iparterményeket, a milyeneket keres és a milyeneket beszerezni kiván. Ekkor már be áil a termelő közönségre azon eddigelé nagyon ritkán előfordúlt körülmény, hogy első ké\be adhat el és a közben eső alkuszok és kereskedők nyereményeit a termelő rakhatja \sebre. Grabuáink, főleg az árpa árát többnyire a szomszédéhoz mérik, pedig nagyon sokszor megesik, hogy a minőség különbözeiénél fogva fél vagy egész forinttal értékén alul adják el. így járunk legtöbbször a gyapjúnkkal, a kereskedő legkevesebbet figyel a vételnél a minőségre, de legtöbbnyire arra, hogy múlt évben minő árban értékesíttetett, pedig éppen ezen czikk az, mely úgy szólván gazdaságonként különböző, és éppen azért kell, hogy az állandó kiállítás igazolja a hozzá fűzött reményeket és a vevő összeválogathassa magának azon minőségeket, melyek keresletének leginkább megfelelnek. Az egyéni tagdíj 10 írt. A tagság kötelezettsége deczenber 31-ével végződő egy év. A tagok előnyei a következők : a) szabad bemenet a múzeum összes tárlataiba ; b) jogában áll árjegyzékeket, hirdetéseket stb. terjesztés végett letéteményezni; c) a múzeum kereskedelmi irodáját igénybe veheti; d) mint kiállító joga van 1 □ méter díjtalan használatára; e) igénye van a katalógusok és egyéb kiadandó folyó közlemények egy-egy ingyen példányára. Mindez, mit e két közleményben elősoroltam, csak akkor emelkedhetik a siker Vándor fecske madár repülj el keletre, Rózsám ablakánál megszállhatsz reggelre. Ott ha könnyeket látBz hullani arczára, Mondd meg, hogy az enyim lesz majd nemsokára. S végül nem volna e rövid ismertetésünk teljes, ha a verskötet kiállításáról is meg nem emlékeznénk. A könyv Bertalanffy József szombat- helyi nyomdájából került ki, s elmondhatjuk, hogy valóban meglepő, valóban brilliáns kiállításban. /Ízléses elrendezés, szép betűk, tiszta nyomás, remek íczifrázatok, szép papír s általában a csin, mely e köteten észlelhető, díszére válnék a legelső fővárosi nyomdának is. S ha mindezekhez hozzáveszszük, hogy a műnek ára csak egy forint és igy mindenki által könnyen megszerezhető, azzal végezzük sorainkat, hogy szerezze meg és olvassa el mindenki e művecskét, mert e költemények olvasása közt lelke ^nagas élvet és szelleme nemes gyönyörűséget talál. M. A fekete kutya. — Tragikus eset — Mikor végig megyek az utczán, és nézem a cégfeliratokat, mindig mérgelődöm. Hogyne mérgelődném, mikor az egyik a „Ma- yar leányhoz* czimezi boltját, s cseh dajkát pinái az ajtajára; mikor a másik az „Olcsósághoz“ titulálja maát, s drágáu árul; mikor a harmadik az „Arany ásóhoz* hivatja z üzletét, s nincs benne még ezüst ásója sem ; mikor a negyedik a „Két majomhoz* czégé- izi a kereskedését, és nincs kompauistája 1 ! No de ez mind még csak semmi; hanem ha alahol fekete kutyát látok a boltajtón: akkor már valósággal megüt a guta ! ! * * * I a kellő érdekeltséget az által is igazolják, hogy tagokul belépnek. Kellő pártolás mellett a befektetés olcsó, a Biker teljes lehet! Őz. TANÜG Y. ________ At iskolai hatóságok figyelmébe! A nagyméltóságu vallás és közoktatási m. kir. miniszter ur f. évi márczius 24-én 8473 sz. a. kelt rendeletével, Sólymossy András orovniczai volt tanítót, ki az aranyos-maróti kir. törvényszéknek 2175/885. sz. a. kelt s a felsőbb bíróságok által is jóváhagyott Ítélete alapján természetellenes fajtalanság bűntettében s ennek bűn kísérletében bűnösnek kimondatott, 2 évi börtönre és 4 évi hivatal vesztésre ítéltetett, a tanítói pályától eltiltotta. Miről a t. iskolai hatóságokat ezennel értesítem. Veszprém 1887. május 7-én. Stáhly György kir. tanfelügyelő. A t. iskolai hatóságok figyelmébe! A nagyméltóságu vallás és közoktatási m. kir. minisztérium f. évi ápril 15-én 10108 sz. a. kelt rendeletében, a Székely Dénes és Szabó Gyula székelyudvarhelyi lakosok által térképek kifeszítésére és íelakasztására szerkesztett és gyártott térkép csiptető léczeket (1 pár 1 m. hosszúságú 2 írt., löm. hosszúságú 2 frt. 25 kr., 2 m. hosszúságú 2 frt 50 kr.,) az orsz. tanszermúzeum állandó bíráló bizottságának bírálati véleménye alapján iskolai használatra alkalmasnak találta. Miről a t. iskolai hatóságokat ezennel értesítem. Veszprém 1887. május 9-én. Stáhly György kir. tanfelügyelő. A vizsgálat meg van inditva ; a gyanú kezdetben egy cseléd leányra volt, de ez ártatlannak bizonyult; s minthogy nálunk a cseléd lányok még nincsenek úgy le- sülyedve a modern erkölcstelenség posványába, — mint városi helyeken — a bűnös eddig rejtve van; s ha csak a talált rongyok, vagy a lelkiismeret furdalása árulójává nem lesz a gonosz anyának, — ki tudja sújthatja-e büntető igazság már ezen a földön ez«n lelketlenséget ? Mi ugyan szivből kívánjuk, hogy lett légyen a bűnös bárki és bárminő állású, érje őt utói gonosz végzete, hogy a modern anyák — kik ilyest tenni szoktak — elijedjenek a példás büutetés által! Ma, IZ-éu eiküdött örök hűséget Pollák Károly úr Lurya Adél kisasszonynak ; nyoszolyó lányok voltak Lurya Malvin és Schlesinger Malvin kisasszonyok ; az esketést a balatonfökajári rabbi-helyettes végezte; dicséretet érdemel a rabbi-helyettes úr, hogy az egész szertartást magyar nyelven végezte és daczára annak, hogy már nem fiatal, mégis annyira elsajátította édes hazánk nyelvét, hogy azt teljesen correkt és kifogástalanúl beszéli. Szivből örvendek ennek ; hát ha még a pogány hangzású német neveket is felcserélnék zsidó polgártársaink csengő magyar nevekért, s a régi divatu német szokást az egyházuk- és családi életükből is kiküszöbölnék! Ők is szeretik a haladást, a divatot, tegyék meg ezt is divatból; hisz oly csekélység ez, hogy attól a hazáté), mely őket úgy táplálja, mint bárki mást, megtagadni bűnös cselekedet. Nem kételkedünk mi a zsidóság hazafiasságán, de hát a ki magyar, kell, hogy névleg is azzá legyen! Ugy-e kedves szerkesztő úr, igazam van. ^Hogyne volna! Szerk.) Tisztelője Kemény S. HÍREINK. VIDÉKÜNK, Lepsény, 1887. május hó 12-én. Levél a „Veszprém* * tek. szerkesztőjéhez. „Hál’ Istennek!“ így sóhajtánk föl ma reggel mindnyájan, mert az egész héten át dühöngött hideg éjszaki szél megszűnt, s helyette kellemes üdítő májusi esőt kaptunk. Szükséges is volt ezen szép csendes eső; a növényzet fonnyadtan hajtotta le fejét, epedve az éltető nedűt. De még hogyau féltünk, rettegtünk a hideg májusi napoktól, hogy „fagyos szent* ura roék letalálják pörzsölni a széi en kifejlődött vegetátiót 1 Még nem vagyunk ugyan túl a veszélyen; de az idő ma Pongrácz napján oly enyhe, hogy- a legjobb reménynyel várjuk a többi napokat és bízzunk a gondviselésben, hogy ebben az évben is megóvja terményünket a vésztől. Kenyerünk, az isteni gondviselés és saját szorgalmunk után csak lesz; s az állam iránti tartozásuukat is majd csak lerójuk a pénzbelit: az adót; de a fő, mi az állam és társadalomnak a legbiztosabb és legnélkülözhetle- nebb támasza: az emberi anyagot - alig birjuk lefizethetni; főkép ha a „zwei Kinder* sistem még jobban hódit; pedig a héten történt eseményből ugyancsak azt lehet következtetni. Hogy népünk nem szereti, ha az Isten több gyermekkel áldia meg, azt ma már a verebek is csiripelik, de hogy as anya saját magzatját, ki még meg sem született már az anyaméhben elpusztítsa, — legalább faluhelyen — még nem igen fordult elő. Pedig e hét elején ezt is tapasztaltuk ; mert a játszadozó gyermekek a temetőben vasárnap egy kis csecsemőnek csontjaira akadtak. A holt- tetem egy sirhant szélében lett elásva, honnét a kutyák kikaparták és a szó szoros éi telmében felfalták ; csak egy pár kis csont s néhány darab rongy árulta el a bűnt. A gyermekek elbeszélték, hogy mit láttak a temetőben; a vizsgálat nyomban meg lett ejtve, s míg a hatósági közeVeszprém 1887. évi májas hó 15-én. Bezerédj Viktor dr. orsz. képviselőnk f. kó 12-én elnökölt a városi szépészeti és építészeti bizottság ülésén 8 ott több rendbeli ügyek elintézése után azon kegyeletes indítványt tette, hogy városunk egyik régi ügybuzgó polgármesterének Treuer Józsefnek az alsóvárosi sirkertben elhagyatott álla- potbbn levő sirját gondoztassa a város. Ezen indítvány egyhangúlag elfogadtatott. — Az alsóvárosi sirkert őrházára vonatkozólag is igen czélszerü intézkedés történt, a mennyiben a hullaház és istálló attól el lesz különítve. Vutkovich Sándor dr. pozsonyi kir. jogakadémiai tanár, városunk jeles szülötte s lapunk kitűnő társmunkása nagy kitüntetésben részesült a napokban a pozsonyi róm. kath. hitközség részéről, mely iskolaszékének élére elnökül megválasztotta. A választás egyhangúlag közfelkiáltással történt. A jeles férfiúnak, ki mint tanár és városi képviselő a nevelés, oktatás terén és a közügyekben szerzett érdemeinél fogva, Pozsony város előkelő társadalmának elsőrangú szaktekintélye, különösen számottevő irodalmi működésén, korszerű pedagógiai módszerén kívül, a pozsonyi „Toldy-kör“ megteremtésében és a felvidéki magyarosodás elöhaladásában igen tekintélyes része van. Megválasztatásával — mint a „Pesti Hírlap“-nak Írják — az ottani közélet vezéregyéniségeinek régóta hangoztatott óhajtása teljesült; azon körülményt pedig, hogy e tisztet elvállalta, a pozsonyi róm. kath. iskolák hazafias szellemének, helyes irányú nevelési módszerének örvendetes haladásával tekintik egyenlőnek. — Örül a lelkünk, mikor módunkban áll városunk egyik-másik jeles szülöttének érdemeiről és áldásos, közhasznú működéséről megemlékezhetni, de ezúttal hatványozza örömünket, hogy az, kit e szép kitüntetés ért, lapunknak barátja és tevékeny társmunkása. Az Isten sokáig éltesse! sokan látogatták, ott volt a i mnáziumi ifjú -8 s a különböző tanintézetek növendékei. Kitüntetés. — A vallás és közoktatás ügyi miniszter ‘Bibó Dénes puszta-szjnyogi birtokosnak, azon nagylelkű áldozatkészségéé«! melylyel a fajos- komáromi ev. ref. népiskolát a si'kséges felszerelési tárgyakkal ellátta, elismerő köszönetét nyilvánította. Kinevezés. — A király 4 felsége a helybeli királyi ügyészséghez dr. K\korelly Fereucz adonyi kir. aljárásbirót alügyészszé nevezte ki. Gratulálunk. Kinevezés. — A veszprémi kir. törvényszék elnöke, méltóságos Laky Kristóf dr. cs. és kir. kamarás ur, Keresztes Ferencz végzett joghallgatót a veszprémi kir. törvényszékhez díjtalan joggyakornokká nevezte ki. Jótékonyság. — A b.-füredi szeretetház derék igazgatója Nagy Áron ur a múlt héten megvette a szeretetház számára Körmendy József sörödéje hírhedt márvány termének csillár-lámpáját 18 írtért. A vételnél épen jelen volt városunk egy előkelő derék polgára Balogh Károly helyettes polgármester úr, ki a lámpás árából 15 irtot megajánlott lefizetni, a 3 irtot pedig a jószivü tulajdonos elengedte. Ilyen jutáuyosan vásárolt a szeretetház részére annak igazgatója egy szép csillár-lámpát. A b. füredi szeretetház javára közelebb adakoztak : nagys. és főt Köves János felső-örsi prépost úr 25 frtot, az első magyar ált. biztosító- társaság 100 frtot, mélt. Lévay Henrik főrendiházi tag úr 50 frtot, t. To\sgay Miklós úr 51 frt 66 krt és t. Balogh Károly úr egy csiliárlárapát 15 frt értékben. Mindezen hazafias adományokért köszönetét nyilvánít az intézet igazgatótanácsa. Köszönet. — Azon alkalomból, hogy a veszprémi izr. iskola növendékei e napokban az orsz. képző művészeti társulatnak helyben rendezett képkiállítását leszállított ár mellett megtekintették, indíttatva érezte magát a tanuló ifjúságnak egy nemeskeblü barátja tek. Fischer Manó helybeli ügyvéd úr, 2 frtot a szegény tanulók számára adományozni, nehogy ezek kénytelenek legyenek a gyönyörködést, és örömet nélkülözni. Eme szép és dicséretre nem szoruló tettéért a gyermekek és az iskola ezen jószivü barátjának hálás köszönetét mond a veszprémi i^r. tanító testület. Zarándoklás Kómába. — Ő Szentsége XIII, Leo pápa 50 éves papi jubileuma alkalmából az ország egyházi és világi kath. tanférfiai is rendeznek zarándokiást. Felhívjuk erre megyénk tehetősebb kath. tanítóinak figyelmét és megjegyezzük, hogy a részvényjegy 120 frtban lett megállapítva, a melyből az utazás, decz. 23 reggelétől jan. 1-ének reggeléig a teljes ellátás, Rómábau szállás ég az örökvárosban a főbb nevezetességek megtekintéséhez a kalauzolás lesz fizetve. Bővebbet B r o z n a i Béla dr. a ,Religio* szerkesztője, vagy Baracs Géza fővárosi hitoktató által lehet megtudni. Ev. rf. egyházmegyei közgyűlés. A veszprém- megyei ev. ref. egyházmegye folyó hó 10-ón elő- értekezletet, a következő 11., 12. és 13. napokon rendes évi közgyűlését tartotta meg Veszprémben a ref. iskola helyiségében. Elnökök voltak az egyház részéről Csonka Ferencz esperes és azonkívül Véghely Dezső kir tanácsos alispán a világi részről. A tárgysorozat igen nagy volt s mintegy 60 pontot tartalmazott az egyház közigazgatási, tan-, nevelés- és pénzügyei köréből. A gyűlés megnyitása után Véghely Dezső meleg hangú beszédben üdvözölte Csonka Ferencz esperest, a ki ez alkalommal ünnepelte egyházmegyei tisztviselő- ségének 25 éves jubileumát. Csonka Ferencz jubiláló esperes az üdvözlő beszédre meghatottan válaszolt s köszönetét mondva a figyelemért, ígérte, hogy az egyháznak a jövőre is bű és fáradhatatlan, sohasem csüggedő tisztviselője fog lenni. Erre a főjegyző Tap Sándor emelkedett beszédben méltatta az esperes érdemeit és az egyházmegyei papság nevében aranytollat nyújtott át az ünnepelt férfiúnak. Három fiatal segédlelkész a szokásos vizsga letétele után felhatalmazást nyert a lelkész! teendők lányt, mig ..................................én meg nem égettem magam at I! / ♦ ^ 4* így történt. Egy délután megint nem ugatott a fekete kutya, s én megint átugrottam a kerítésen. Az elhízott életpár a divánon ült és kötött; a feketeszemü kis lány az Íróasztalnál ült és rajzolt . . . Az elhízott életpár piros volt, a feketeszemü kis lány is piros volt. Látszott, hogy föllegek borítják a tündöklő eget. Alig köszöntem, alig álltam az íróasztal mellé, hogy lássam mit rajzol a feketeszemü kis lány, a mikor az elhízott életpár ilyenforma dikczióra gyújtott: „Jó, hogy jön, édes uram, jó hogy itt van, legalább ön is a fejéhez beszél ennek a makacs rossz leánynak! ön előtt mint régi jó barátunk előtt . . .“ — Oh kérem . , . „Nem kell titkolódznom, azért elmondom úgy, hogy lássa tisztán a helyzetet . . . — Oh kérem . . . „Hát képzelje csak! az a kedves doktor, az a tiszteletre méltó tekintélyes férfi, az a sze- retetre méltó társalgó megkérte ennek a rossz leánynak azt a szülőgyilkos kezét . . .* — De kérem . . . „S ez a hálátlan makacs teremtés, ez az elbizakodott Iruska, nem hogy két kézzel kapna a szerencse után, hanem azt mondja, hogy neki nem kell; hogy vén, hogy kopasz . . .* — De kérem . . . „Oh nyissa fel a szemét, mondja neki, hogy kapjon rajta két kézzel! Mert hát mit vár ? Kire vár? Hogy vén? Uram bocsá! hát az én öregem nem húsz évvel idősebb nálam, s milyen szépen utánna öregedtem . . No de miért ez a harag ? Majd kiviláglik: itt csak annyit mondok, hogy: férfi, a ki nem tud akarni, asszony, a ki nem akar, vagy nem tud szeretni, kutya, a mely nem szeret, nem akar, vagy nem tud ugatni: az ördögé ! mert: A férfi azért férfi, hogy tudjon akarni, az asszony asszony, hogy tudjon szeretni, a kutya kutya, hogy tudjon ugatni! * * • Nuridsán Bogdán ur örmény és kisvárosi vegyeskereskedő volt. Mint vegyeskereskedő egy vegyeskereskedéssei; mint örmény kicsi pufók termettel, nagy töksi lejjel, egy elhízott életpárral és egy fekete szemű kis leány nyal bírt. A vegyeskereskedés jól ment, a kicsi pufók termet jól telt, a nagy töksi fej szépen gyarapodott, az elhízott életpár pompásan terjedt, csak a fekete szemű kis lány maradt — ülve 1 És Nuridsán Bogdán ur nem bánta volna, ha a vegyeskereskedés maradt volna, a kicsi pufók termet vékonyodott volna, a töksi fej fogyott volna, az elhízott életpár soványodott volna, csak azon a feketeszemü kis lányon tudott volna túladni 1 Mert hát minden örménynek vegyeskereskedése idővel lassú gyarapodásnak, pufók termete lassú gömbölyödésnek, töksi feje lassú hájasodásnak, életpárja lassú elhízásnak, de a kis leánya gyors hervadásnak indulni szokott 1 * * * Egy uj szereplőt mutatok be. Magas, nyúlánk fiatal ember; különös ismertető jele, hogy nem kopasz. Ez a fiatal ember én vagyok; azaz, hogy csak voltam! Azóta fiatalság, dús hajzat és omne acces- sorium régen „trecutl* No de hát én »voltam.* Olyan foglalkozásom volt, a melynél fogva sok miudenfélét kelle vásárolnom. Betévedtem hát sokszor Nuridsán Bogdán ur boltjába, a melynek ajtaján vicsorgatá fogait akkor még rám nézve teljesen közönyös fekete kutya. Sokszor betévedtem Nuridsán Bogdán ur boltjába és Nuridsán Bogdán ur mindig a legnagyobb előzékenységgel fogadott. Elhalmozott jó szóval, minden szívességgel, s végezte mindenkor e barátságos meghívóval: »Szerencséltessen szegény házamnál is, nem ugat ám ez a fekete kutya!* Én csak ígértem, hogy majd „leszek olyan bátor,* de azért nem mentem. De ő kitartó volt; mindig az volt az utolsó szava : ,Nem ugat ám ez a fekete kutya !* Nos hát végre rászántam magamat. Ha már épen nem ugat az a fekete kutya, hát ugorjunk át a kerítésen !................. # * Az elhízott életpár b a fekete szemű kis Iái is jól fogadónak ................ Tö bb délutánt, estét kedélyesen elbeszélg ténk . . . S mert a fekete kutya még mindig nem ng tott, hát biz én gyakrabban is bevetődtem. Kívülem még egy öreg doktor is kezde járni a házhoz. Ez az öreg doktor úgy kerülgeté a fékét szemű kis lányt, mint a lepke a gyertyát 1 És különös! A lepke addig szokta kerülget gyertyát, mig magát meg nem égeti; a v< doktor pedig addig kerülgeté a fekete szemű k
