Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)
1887-05-01 / 18. szám
megtagadta ; hát bizony nekem az életczélvesztés érzetének keserűsége jutott ki egy hosszú élet küzdelmeinek azon bérében, melyet a végzet az aggkornak feltartott s a melynek neve: emlékezet.“ Kossuth Lajos azon levelét, melyből a föntebbi gyöngysorokat közöltük, Helfy Ignácz országgyűlési képviselőnek küldötte meg, az alább szószerint közölt sorok kíséretében, melyek kiváló érdekkel bírnak különösen ránk veszprémiekre nézve, kik nagy hazánkfiát városunk díszpolgárává megválasztani készülünk. A levél következőleg szól: „Turin. Via dei Mille 22. Kedves barátom! íme küldöm a soká késett választ Kis-Kun-Félegyháza város tanácsa- és képviselőtestületének. Legyen szives, kérem, azt minél előbb rendeltetése helyére juttatni. Kötelességszerüleg Beregszász, Deés, Eger, Miskolcz, Munkács, Nyitra, Szepes-Béla és Szilágy-Somlyó városoknak is óhajtanék külön-külön válaszolni. De — mint ön az alig múlt napokban személyesen is meggyőződött, — jelen egészségi állapotomban ily munkára nem vállalkozhatván s miután másfelől öntől arról is értesültem, miszerint van még több más magyar város, melynek képviselőtestülete engem hasonló megtiszteltetésben részesített vagy részesíteni szándékozik: engedje meg önt arra kérnem, hogy szíveskedjék a fentnevezett városoknak hálás köszöne* temet tolmácsolni. Ha Félegybáza városához intézett levelemet figyelemre méltatják, meg fognak győződni, mily nagy erkölcsi jótéteménynek veszem polgártársaimnak ily kegyeletes megemlékezését. Egyébiránt fen- tartom magamnak, hogy egészségem javul- tával — ha javul! — nekik együttesen válaszoljak s mélyen érzett hálaköszönetem- nek sajátkezüleg adjak kifejezést. Szives üdvözlettel, hü barátja Kossuth. A dilettáns-előadás. (Válasz a „Veszprémi Függ. Hirl.“ ápr. 30. vezérczikkére.) Kompoltby Tivadar úr, a »Veszprémi Függ. Hírlap* ez. heti közlöny szerkesztője, lapja tegnapi számában megbotránkozásának ad kifejezést a fölött, hogy a szegényházi alap javára rendezett dilettáns szini-előadás iránya frivol volt s Veszprém város erkölcsi életét nagy mértékben megrontotta. E szigorú leczkéztetés után, melyet városunk e nagy s szeplőtelen jellemű férfia nyilvánosságra bocsájtott, természetesen nem lehet feladatunk, hogy mi a szegény, nyomorult Taylort és Fredro grófot (az eló'adott vígjátékok szerzőit) még tovább is védelmünkben részesítsük. De Kompoltby Tivadar úr szigorú prédiká- cziója után valóban nem kerülhetjük el, hogy az emberi küzdelmek hiábavalóságán el ne merengjünk s komoly gondolatok ne lopózzanak lelkűnkbe, íme! ez a két szerencsétlen vigjáték-iró, kik egész életüket feláldozták, hogy a dicsőség, a hir polczára felkapaszkodjanak, most, hogy már az egész világ elismerte őket, egyszerre csak ismét letaszíttatnak a semmiségbe és pedig a »Veszprémi Független Hírlap* vezérczikke által, melyben Kompolthy — Az emberek madaram! ... Ha megszeretne valaki! ... ha te is megszeretnél egyet . . . Nelli rám meresztette szemeit: — nem értett. — Nem szeretek senkit — csak téged. . . . „Akkor még nem lobbant föl a szive Nem ismert mást rajtam kivül . . . Nem szeretett . . . Még akkor nem látta azt a . . . Ibolya Gáspár nagyot csapott az öklével az asztalra, hogy csak úgy rengett. Karikára meredő szemeit elfutotta a vér s a poharat úgy őssze- szoritotta, hogy széttörött ... A piros bor el- ömlött az asztalon . . . Aztán dalolni kezdett rekedt hangon: Csicsáéknál ég a világ, Most várják az öreg Csicsát . . . A vén Kiba felütötte fejét a bundából s rámeredt a csavargóra. — Bomlik ez, — mondta aztán újra lefeküdt. . . . , Azt a nyomorultat 1 . . . Azt a bitangot ! Mért hogy nem ütöttem le mindjárt, a mint belépett az ajtómon? ... Ha most itt volnál . . Ha még egyszer felkelne a Birjából! . . Hát még egyszer leütném! . . • Rágyújtott egy csonka szivarra, sokáig mo- tozkálva kezével, mig megtalálta a gyertya lángját. . . . Annyi igaz, hogy gyönyörű szép ember volt. Ott lakott nem messze tőlünk a kis- virág u'czában . . . Ügyvéd volt . . . ... Nellit a színpadon látta. Megszerette. Magam is szerelmes voltam belele olyan szép volt. A saját lányom volt, mégis féltékeny voltam rá. Bolond létemre! . . . . . . Jutalomjátéka volt a Nellinek ... A „Z á c h K 1 á ra* . . . Dűlt a nép tenger módra. Előadás után egy koszorút hoztak neki . . . 0 hozta: Fehér Andor — az volt a neve. — Akkor látta először a leányom! ... Ne látta volna 1 . , . Tivadar Ax ugvancsak megmosdatja szegény fejüket s kimondja fölöttük az Ítéletet, hogy férezműveket csináltak. Ilyenformán a budapesti Nemzeti s^inhd^ is odasűlyedt volna már, hogy »férezműveket* hoz szinre, a mennyiben ezen vígjátékok annak repertoir darabjai s az egyiket esetleg épen egy nappal a mi előadásunk előtt játszották Magyarország ezen első műintézetében. No de Kompoltby úr kritikája következtében »több mint bizonyos* hogy ott is le fogják venni ezen „férezműveket* a repertoirról. íme! Kompolthy Tivadar, a nagy moralista, ki egész életében csak az erény diadaláért küzdött, ki gyűlöli a botrányt, a skandalumokat, kinek egy illetlen szó még nem hagyta el eddigeló ajakét, ki nyolez világrészt beutazott, hogy a vadakat az erény útjára térítse, ime! e szemérmetes férfiú zavartan süti le szemeit, s szégyeukezve sompolyog el a színházból, a hol Fredro gróf férezművét előadták. Ama Fedró grófét, a kit a művelt világ — Kompolthy szerint bizonyosan együgyü — lengyel Moliérenek nevez. Szegény, megboldogult Karácsonyi Guido gróf, ki a vörösvári rózsaleányok számára bőséges erénydíjakat rendszeresített, valóban gondolkodóba eshe- tik a paradicsomban, hogy ő ugyan nagy hibát követett el idelenn, jámbor löldi élete idejében, Mert hiszen rózsaleányokat találni: az még csak könnyű dolog. Hanem rózsakirályokat, a minő Kompolthy Tivadar úr, a kik szüzeknél szemér- metesebben bújnak el, ha valaki durvább szót vesz ajakára, ez már — százezer árkangyalra — egy kissé nehezebb munka. S azért jól tennék a boldogult gróf örökösei, ha a szendeség és érény koszorúját ezentúl Kompolthy Tivadar úr ártatlan, glóriával körülvett fejére helyeznék, a melyben istentelen gondolat még eddig nem keletkezett. íme! ezen okok azok, a melyeknél fogva megbotránkozással utasítjuk vissza azon emberek vádjait, a kik szeréut mind e megrovás csupán onnan magyarázható, hogy a szini-előadás nyomtatványai nem a Petőfi-könyvnyomdában készültek. Ugyan, ugyan uraim, hát önök előtt semmi sem szent ? Hát vájjon Kompolthy Tivadarról is föltehptő-e, hogv ilyen hitváuy, pénzbeli kérdések is befolyásolják ? Még csak egy szót, de komolyan. Mennyiben jogosult egy szigorúan zártkörű szini-előadást (hol csupa meghívott vendégek voltak) kritika tárgyává tenni, s még hozzá, vezérczúkben, azt ítélje meg a közönség maga. A »megyeszerte elterjedt hírlapra* (a hogy ő nevezni szokta lapját) élénk világot vet ez a kíméletlen indiserétió, mely a maga nemében bizonyára páratlan. Veszprém, 1887. május hó 1-én. A rendezőség. Az országos képzőművészeti társulat kiállítása Veszprémben.*) Nagy fontosságú, s megyénket, s főleg annak székvárosát nagyrabecsülve megtisztelő határozatot hozott e napokban Budapesten a Károlyi Tibor gróf elnöklete alatt álló orsz. magyar képzőművészeti társulat. Elhatározta, hogy ezentúl a vidéken is ren dez magyar festőművészek remekeiből képkiállítást S az elsőt mindjárt (alkalmasint május hó közepén megyénkben, Veszprém városban fogja rendezi) Mély köszönettel tartozunk a kitűnő közmű velődési országos társulatnak ezen szép figyelemért *) A jelesan szerkesztett „Pápai Lapok“ után közö jük ezen csikket, teljesen osztva az abban elmondottaka Szerb. ... A koszorú virágokból volt fonva. Szép volt . . . Hanem méreg volt közte ... A Nelli megszerette: — a Fehér Andort ... a ki hozta . . . Bevallotta nekem — pirulva . . . Megijedtem rajta s iparkodtam kiölni a szíréből. Nem lehetett 1 . . . Fehér Andor fölkeresett bennünket. Engem először, aztán a leányomat. Ki akartam adni rajta, de azt monta, tiszta szándékkal jön: elveszi Nellit. Hittem neki — hanem vigyáztam! . . . . . . »Három hónap múlva megkérte a kezét .. . Ott ültünk a gyeppamlagon mindahár- man. A madaram elpirult, odaborult a szivemre, aztán elfutott. — Tegye boldoggá Andor, .'. H , — Isten engem ! — Aztán még egy szót: — ha ezt a leányt, az én madaramat — szikrázó szemekkel mondtam — mielőtt a pap ... ha úgy . . . érti ? . . . — Üssön le mint az ebet Urambátyám! — mondta. — Amen! . . . Este megtartottuk az eljegyzést. Nellit ódavittem az Andor karjába, hogy csókolják meg egymást. . . . „Nap nap után futott el, hanem én azt nem vettem észre. Jött a karácsony . . . Ezelőtt huszonöt esztendővel ... A madaram serényen dolgozott: — varrt. Készítette a menyasszonyi ruháját .. . Ügy megpirongattam érte ... Mért hogy nem adja másnak . . . Nellike ilyenkor megölelt, mosolygott, boldog volt. . , . »Karácsony előtti napon játszani mentem . . • A ,R i go 1 et tó*-t adtam . . . Nellike otthon maradt, sietett a ruhájával . . . . . . Játék után siettem haza. Olyan jól esett az a gondolat, hogy haza mehetek kicsiny családi körömbe, meleg, barátságos lakásra, várni a Krisztus örvendetes születését. . . . Találtam helyette Krisztus tövises koronáját . . . . . . Lakásom ajtaja nyitva volt. MegdöbMost már aztán rajtunk van a sor, hogy e kitüntetést megérdemeljük! Szine-java művészeinknek Veszprémben fogja kiállítani műveit, melyeket a vidék helyzetéhez képest aránylag olcsón fog árusítani. Nem szükséges figyelmét felhívnunk Veszprém városának. Ez az első alkalom, mikor az országos képzőművészeti társulat vidéki városban rendezi országszerte ismeretes kiállítását. Bizonnyára lesznek Veszprém városa kitűnő képviselő testületében, kik e tényt miut culturalis eseményt fogják fel és méltányolják. Megyénknek és Veszprém városának kell a jó példát megadni. Mindkettő uj há\at bir. Határozza el, hogy annak emlékéül, miszerint az országos magyar képzőművészeti társulat Veszprém városában rendezi az első vidéki képkiállítást legkitűnőbb magyar festők műveiből: legalább 300 — 500 frtot ajánl fel valamely kép, vagy esetleg képek vételére! E képek mint szép és értékes emlékek a városházának és a díszes új megyei székháznak valódi díszéül szolgálhatnának! De bizuuk Veszprém megye és város értelmiségében is Bízunk a művelt katholikus főklerus- ban. A felkölt gondolkozásu megyés püspök úr Ő Exczellencziája, ki ezer frtot ajánlott fel, csakhogy Munkácsy halhatatlan műve, »Krisztus Pilátus előtt* ; az országé lehessen, bizonnyára a veszprémi kép- kiállításnál is első lesz a magyar müvek vételénél. Bízunk a Talliánok, Palotayak, Kemeuesek, Jánossyak úri műveltségében, kik nem nézhetik, hogy szobáik falait Ízléstelen, otromba gyári »Oeldruck* képek éktelenítsék el, kik bizonnyára azt a pár forintot nem fogják sajnálni a magyar képzőművészet kis remekeiért. Bizuuk a Devicsek, Szabók, Magyar Jánosok, Vogronicsok áldozatkészségében ; a megyei földesúri osztály, a városi gazdagabb polgárság jóindulatában, s reméljük az országos képzőművészeti társulat, nem fogja szégyenkezve emlegetni és megbáni, hogy első vidéki kiállításával épen Veszprém városát tisztelte meg! VIDÉKÜNK, Lepsény, 1887. évi április 25. (Levél a „VESZPRÉM“ t. szerkesztőjéhez.) Tavasz közepén vagyunk! Enyhe szél fujdogál a balatoni oldalról; a természet hosszú álinadozása qtán njnlt erővel ébredett fel 1 A fakadozó fák, a zöld vetések új életet és reményt adnak a gazdaközönségnek. Daczára, hogy a tél hossza, kemény és hideg volt, az őszi vetések szépen kiteleltek és elbokrosodtak, a tavaszi vetések is szépen kikeltek és eddig a legjobb reményt fűzhetjük hozzájuk, s ha időjárásunk ez után is kedvező lesz, jó aratásra lehet kilátásunk. Jó termés 1 erre igen nagy szükségünk is volna, mert a vállainkra nehezedő súlyos adó és más kiadások csakis így lesznek fedezhetők. A mezei munka már teljesen be van végezve; a szőlő munkát is befejeztük; igaz, bo y ez utóbbinál nem sok a dolog, mert a fillokszéra szőlőink jó nagy részét kipuszti- totta; s ez által a munkától, de sajnos a szüreteléstől és bor eladástól is fel vagyunk mentve, m. által az évi bevétel jelentékenyen csökkent. No de dúlt már e szegény magyar hazán nagyobb ellenség is, és a magyar nemzet mindig önerejével verte ki az ellenséget; tehát reméljük, hogy szorgalom és takarékosság által ezt a bajt is ki heveri a mi munkás és józan eszü lakosságunk. Szorgalom és munkásság tekintetében e vidék lakossága hazánk bármely vidékeinek lakosságával versenyezhet, munkásság, szorgalom és erkölcs pedig oly tulajdonságok, bentem ... Ez nem jól van madaram — gondoltam — egyedül vagy . . . Vagy talán itt van Andor? Persze hogy itt van. Megszoktam, hogy együtt lehessenek, bíztam szavában . . . bíztam. ... Ha most erre visszagondolok! . . . Riba! . . . vén Riba I ne füts! . . . Olyan meleg ez a szobai . . . Vagy csak az én fejem tüzel? Jól vau na, — meghúzom magamat» csak ne dörmögj. Csöndesen leszek, — iszom . . .. Néma leszek . . . Nem hozna kend egy üveggel 1 . . . Kifogyott! ... No nem kell na, — uem iszom! . . . . . . Nellikét ott találtam a kályha mellett halványan . . . fénytelen szemekkel. Nem futott elejbém, mint egyébkor, csókra nyújtva édes ajkát. Oda szegezte meredt tekintetét a pislogó tűzre, mellette szétszórva, összegyűrve hevert a menyasszonyi ruha. — Nellike! — szóltam. Nem vett észre. — MadaramI —■ mi bajod? — s megöleltem. Hideg volt, mint a kő. Ekkor jobban szemébe néztem s téveteg tekintetén ott ült egy ki magyarázhatatlan vonás: a kétségbeesésé . . . valahol láttam én ezt az arezot? . . . Hói? hol ? . . . Homlokomat lesimitva keresgéltem emlékezetemben . . . Hab! Igen! ... Ez a Zách Klára arczal . . . Oh! erre a gondolatra vér futotta el szemeimet. Hátha! . . . — Te leány! ... Mi bajod ? Beszélj! Volt itt Andor? Erre a szóra Nelli arcza megmozdult. — Volt, — felelte tompán. — Mit csinált. Hol van most P Beszélj I A madaram ekkor csak a szivemre esett... Könyei megeredtek mint a zápor . . . — Atyám, atyám . . . temess el . . . Megértettem mindent. Orditva szivemben dobtam le a megbecstelenitett gyermeket a padlóra s kiszaladtam. Friss levegőre volt szükségem, nehogy megfuladjak . . . Azok a fcönnyek tüzként perzselték arezomat. melyek sok bajt elhárítanak. A nép gaidaság! viszonya felette kedvező, mert népünk a jó és nemes iránt kellő fogékonysággal bír ; különösen jó hatással van reá, hogy a szomszédságban több minta-gazdaság van, egyebek közt: Kökuton tek. id. Purgly Sándor urnái; kiktől a nép is sokat ellesett és eltanult. S mi határozottsággal állíthatják, hogyha hazánk más vidékein is a gazdasági egyesületek nem csak papíron működnének, hanem gyakorlatilag mutat- i nák a népnek a czélszertt újításokat: úgy hazánk hamaro- [. san és haj nélkül átesnék a gazdasági válságon, mely bennünket minden oldalról fenyeget, az amerikai verseny és vámhálózat által. Közegészségügyünk az egész télen át kedvező volt, nem is csodálhatjuk ezt, mert a levegő itt felette enyhe és kedvező; mégis most a tavaszban, tudja Isten mikép, a vörheny mint járványos betegség lépett fel; a betegedé» sajnos elég nagy számban van, de a* orvosi jelentés alapján a hatóság gyorsan intézkedett, hogy a járvány ne terjedhessen, s ezért az összes iskoláknál az előadásokat beszüntette. Az egyiptomi szembetegség hál’ Istennek hozzánk még nem látogatott el, s mi kérjük is a Mindenhatót, hogy ettől bennünket megóvjon. A napokban egy életunt ember is akadt vidéküukön, ( ki a modern betegségnek hódolva önként vetett véget életének, ez Szenté István mezösztgyörgyi lakos, időköri pándur volt; a lepsényi hegyen saját pinczéjénél felakasztotta magát, s midőn neje meglátta öt kötélen lógva, úgy meg- ijedett, hogy rémültében haza szaladt Mezö-Szt.-Györgyre 1 segélyért. Bizony sajnos jelensége ez modern társadalmnuk kinövésének, hogy valaki azért oltja ki virágzó életét, mert dolgozni restet .... A választási mozgalom nálunk Is megindult, miut ezt becses lap,a már közölte is, de hogy kik lesznek a jelöltek, arróí még határozottat nem irhatok, s tudtommal az enyingi választó kerületben a kormánypárt még néni is mozgolódik. Ugyan miért késhetnek ők a kijelölés. vagy értekezéssel ? (Azért, mert roppant sokba kerülne, ha ilyen korán kezdenék. Szerk.) A viszontlátásig; híve és tisztelője. • b HÍREINK, Veszprém 1887. évi május hó 1-én. Házias tea-estélyt rendez ma este I jótékony nöegylétünk, Véghely Dezsöné úrnő ö nagyságának védnöksége alatt, a Nemzeti Kaszinó“ termeiben. Biztos forrásból értesülünk, hogy vármegyénk szépségei közül a vidékről is többen be fognak rándulni erre a szép mulatságra, városunk szépségei pedig moiidliatnók kivétel nélkül ott lesznek ebben a kedélyes vigalomban. A ki még ennél is többet kíván, az min- ) den lebet csak nem férfi s az ilyenekre készült az az opeiettebeli couplet, bogy „Ma már nincsenek férfiak! A régiek kihajtanak!“ — A kinek nem szűre, ne vegye magára. Vármegyénk rendes közgyűlése holnap — hétfőn — reggel 9 órakor veszi kezdetét. A közgyűlésen Esterházy Móricz gróf, vármegyénk szeretett főispánja tog elnökölni 8 vármegyénk országgyűlési képviselői közül is többen jelen lesznek. Több olyan tárgy kerül szőnyegre ezen közgyűlésen, hogy érdekes vitatkozásokra van kilátás. Lefolyásáról jövő számunkban. Fenyvessy Ferencz dr. orsz. képviselő a \ múlt héteu Ug o dón volt, bol — mint nekünk Írják — a választók nevében Lukacsek János plébános üdvözölte őt, — megemlékezvén dr. Fenyvessy Ferencznek az országgyűlésen kifejtett tevékenységéről, fejtegette érdemeit s üdvözölte őt, mint olyat, ki becsülettel megmaradt azon zászló mellett, melyet 6 évvel ezelőtt bontott ki. Utalt a kormány intézkedéseire, melyek a népet s az orszá- j got örvénybe fogják taszítani, végül szóló a választók nevében felkérte Jenyvessyt, hogy ismételve tűzze ki azt a zászlót, melyet eddig is kitartással és becsülettel lobogtatott. Fenyvessy Ferencz dr. miután köszönetét mondott az impozáns fogadtatás... — Leütöm miut az ebet, — ő mondta — gondoltam. — Kerestem a lakásán. Nem volt otthon. Vártam. Fél órára rá megjött Sietett a szobájába s bezárkózott ... Jól láttam . . „ Egy rúgással beütöttem az rjtót s megálltam előtte mint egy Isten ... 0 reszketett mint egy féreg . . . — Meghalsz . . . ordítottam . . . meg! . . . — Hallgasson meg . . . — Tudod-e mit mondtál ?! . . . Leütlek mint az ebet . . . Védeni akarta magát . . . rárobantara 8 puszta kézzel a szeme közé csaptam, hogy elborította a vér . . . Az öreg Riba indulatosan ugrott fel a nagy durranásra ... Az asztal majd szét hasadt, akkorát vágott rá Ibolya . . . — Mit csinál ? . . . . . . Abban a nyomban meghalt . . , Meg j se mozdult többet. Kielégített tigrisként siettem haza. Nelli akkorra föleszmélt . . . Remegett . . • 1 Nagysokára kérdezte: — Hol volt apám? — Nála. — Mit csinált? — kérdezte remegve. t —■ Megöltem . . . . . . »Csak összeesett előttem, mint egy bd* ‘ lőtt ... Fel sem kelt többet soha . . . soha . . • soha! .... Megrepedt a szive .... Hogy szerettei ... . . . ,A tündérvilágát, ne alugyék kend! . • • Ribai . . . Hozzon kend bort! . . .Nem látja, bogy üres az edény! Csak egygyel még . . . Azotán odább állok 1 . . . — Majd kezdett dalolni s dobolt az asztalon bomlottul. Rémitő volt látni a szilajságát . . . — Vesztit érzi — vesztit — — morogja * vén Riba s bort vitt neki. j5 * Másnap reggel ott találták a vén Ibolyát a temető árokban — megfagyva ... • • V. Sárffy Ignácz.
