Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)
1887-04-24 / 17. szám
Utfentartáai alap. Közmunka váltsági díjakból ................. 26968.40 Elhe lyezett tőke kamataiból.....................1187.61 Kü lönfélékből.................................. 265.11 Múlt évi pénztári maradvány . . . . 27495.28 összesen . 55916.40 Nyilvános betegápolási alap. Pótadóból......................... 14986.81 Tő ke kamataiból............................. 189 24 Té rítményekből................................. 2208.19 _______2957.36 Ös szesen . 20341.60 Katona beszállásolási alap. Pótadóból.......................................... 5037 61 Mú lt évi pénztári maradvány . . . . 2751.30 Összesen . 7788.91 Kiadás. Házi pénztár. Tisztviselők, szolgaszemélyzet fizetése s átalányaik...................................... 66707.69 Hivatalo s helyiségek bérletére .... 400.— Irodai szerek, tűzifa, világítás . . . . 5318 39 ütiköltségek, épületek fenntartása s egyéb rendszeresekre.............................. 1457.40 Előre nem látott kiadások, erdőgondnok, faiskola felügyelők fizetései előlegeire 5884.52 Összesen . 79768.— Maradvány....................................... 4237.34 Utfentartási alap. Kezelési költségek, utibiztosok fizetése . 4628 69 Fentartási költségek, utászok fizetése, fed- anyag szállítás, hidak s egyéb műszaki testek építése................................. 21695 96 Előleg ekre ...................................... 349.91 Pénztári maradvány 1887-re átvive . ■ 29241 84 összesen . 55916.40 Befizetetlen váltsági díjak................. 24080 73 Ny ilvános betegápolási alap. Ápolási díjakra....................................12910.25 Eg yebekre.......................................... 181 80 Pénz tári maradvány 1887-re átvive . . 7849.55 összesen • 20381.60 Befizetetlen pótadó hátralék................. 10843.46 Ka tona beszállásolási alap. Katona tartási kártalanításokra . . . 4930.65 Pénztári maradvány 1887-re átvive . 2858.26 V2 Összesen . 7788.91 % Befizetetlen pótadó hátralék .... 9909.86 Kasencky János m. föszámvevö. Állandó választmányi vélemény. Ezen számadások Veszprém vármegye állandó választmányának 1887. évi április hó 13-án tartott ülésében tárgyaltatván, számtételeikre nézve helyeseknek találtattak, azonban mivel a házi pénztári számadás kiadási rovatának X. czime alatt — hol az erdőgondnok 1886. évi illetményei törvényhatósági határozat alapján előlegezve lettek — 79 frt 89 krral több folyt be, mint a mennyi e czimen az 1886. évben tényleg előlegeztetett és a mennyi az előbbi években ugyanezen czimen felmerült tulkiadás fedezésére szükséges, ezen 79 frt 89 kr. összeg, mint olyan az erdőgoudnok 1887. évi javadalmazásának fedezésére szolgál — a tartalék-alaphoz nem csatolható, hanem az 1887. évre a házi pénztárba átutalandó. Ehhez képest a házi pénztárnál a pénztári maradvány 4157 írt 40 krban állapítandó meg. Kelt Veszprém vármegye állandó választmányának 1887. április hó 13-án tartott üléséből. Végh István s. k., __________ m. aljegyző. A »jégbiztosítási szövetség“. E czim alatt szólal fel a „Pápai Lapok'-ban Me^ßföldi, és a lapunk 12-ik számában megjelent, a jégbiztosítási szövetség ellen irányuló czikkben foglalt állításokat czáfolja. A gazdaközönség érdekében jónak látjuk Me^őfÖldi czikkéből a kővetkezőket közölni: „Hogy az első magyar általános biztositó társaságnál a jégkárokra vonatkozólag határozott adatok nem volnának, az merő képtelenség. Mint minden bármely társulat, úgy az első magyar is, évenként, és pedig nyilvánosan közzé teszi számadásait s zárlatait, már pedig én azt hiszem, hogy minden másféle néven nevezett, vagy gyűjtött adat értéke felett a pontosan és hitelesen vezetett számadás adatai állanak, erről pedig lehet alkalmunk minden idényben meggyőződni, csak akarnunk kell, de ezen adatok igazi valódiságáról leginkább meggyőződhetnek az illető részvényesek, a kik még ez ideig tudtommal a számadás adatai ellenében kifogásokat nem tehettek. A jégszövetségben kifejtett 20%'09 engedmény igenis alapos és való, nem pedig látszólagos. Ezen 20% már a megállapított s eddig használatban volt szabályzati dijakból fog levonatni annak, ki a szövetségbe belép, azt pedig nagyon meg fogja tudni Ítélhetni mindenki, hogy a felajánlott 20°/# kedvezményből mennyi illeti meg őtet, ehhez nem kell más, mint egyszerű kétszer kettő. Hogy pedig a meg állapított dijak nem túlságosak, már t. czikkiró ur azon állításából is elég határozottan kitűnik, hogy az üzlet veszteséggel fog járni. Én ezt is megengedem. A társulat veszthet ugyan, de a szövetségi tag semmi esetre sem, legfeljebb biztosított összegének egy évre eső összegéig, többre nem kötelezhető, s ha a veszteség nagyobb leend, ezt fedezi a társaság sajátjából. Megengedem azt, hogy akad egy két társaság, mely minden esetre anyagi áldozatok árán kezdetben s az első évben olcsóbb díjtételeket fog kilátásba helyezni, s tslán meg is adni, de ebből azután elkerülhetetlenül azon körülmény fog előállani, hogy a még olcsóbb díjtételek mellett, még úgysem élhetvén meg, jövőre díjtételeit felemelni lesz kénytelen, mert nem tudok elképzelni magamnak oly társulatot, a mely saját vagyonát, amúgy hirdetett hazafiságból egészen feláldozná, s magát tönkre tegye, mások érdekéért. — Ha valamely társulat sokat igér adni, többet mint más, nála talán némileg erősebb társulat, én rendesen azt szoktam nézni, hogy az illető társulatnak miként állanak részvényei. Ha ezt tudom, nem kell több, abból a társulat garancziájának minőségére bizton következtethetek, mert azok soha sem csalnak. — Épen azért, a szövetség tagjai ne is számítsanak arra, hogy a szövetségbe való belépés által elfognak iittetni egy későbbi talán olcsóbb s kedvezőbb díjtételektől. — Ez meg nem történhetik. — Felmerült ugyan pillanatnyilag, de életképes — tartós nem lehet, márcsak czikkiró urnák állítása miatt sem, mert a szövetségnek a tudvalevő díjtételek mellett is veszteséget jósol. Tegyük fel azonban azt is, hogy e mellett is lesz veszteség, a szövetségi tag itt is tisztában lehet magával és megnyugodva, mert tudja azt, hogy veszteség esetén őt csak egy évi dij összege kötelezi, több nem, s a 12 évi idő tartam alatt a dijak nem lesznek felemelhetők, — mert arra nézve kőtelezővel, olyan okirattal van biztosítva, melynek valódi és biztosított értékét ma már kétségbe vonni nem lehet. Hogy a társulat magának kezelési czimen 5%-et követel és köt ki, az nagyon természetes és méltányos eljárás akkor, midőn a társulat apparátusa teljesíti a szövetség ügyeit, s a társulat visz és viseli a koczkázatot, melyek őt a netaláni veszteségeknél érni fogják. De ezen czikkiró által kifogásolt 5% megteremtésére is fog szolgálni egy egészséges tartalékalapnak, melylyel minden életképes s jóravaló vállalatnak birnia kell. Hogy az első magyar általános biztositó társulat miért nem igyekszik jelenleg a tüzkárbiztosi- tást is a szövetkezeti alapra fektetni, arról most nem szólok, noha tudom, hogy ennek megvalósulása is csak már rövid idő kérdése, hanem igenis már előre kiváncsi vagyok, az azon időben felhozandó támadásokra azoktól, kik a jégszövetséget csak is azért igyekeznek megtámadni eddig, mert az a tűzbiztosítástól elkülönítve létesíttetett. Midőn ezeket czikkiró urnák egész tisztelettel elmondani megkísértettem, egyúttal általánosságban kifejezést adhatok ismételve, azon meggyőződésemnek, hogy a jégszövetséget a mai jégbiztosítási eljárások és módozatok mellett a magyar gazdákra nézve legelőnyösebbnek s leghasznosabbnak tartom, mert azzal a gazdaközönség azon előnyben részesül, hogy 12 évre magát egy biztos alaphoz s fizetéshez biztosítja, e mellett még esetleg nyereményben is osztozik: de előnyösnek tartom még azon esetre is, ha a gazda a lekötött egy évi dij összegét veszteségekre be is fizetné, mert még az esetben is, és pedig 12 évig olcsóbban biztosít, mint más akárhol. — Az ügyszabályzat garantiával bir arra nézve, hogy 12 év alatt a törzsdijak fel nem emelhetők, ez pedig minden esetre — a szövetség előuyére van, mert ilyent más társulat eddig nem nyújtott, de nem is biztosíthat. Végül az ellenőrzés gyakorlására az ügy elén oly tekintélyes egyének és gazdák állanak, a kik nemcsak a szövetkezetei fogják egyesek túlkapásai ollen megoltalmazni, de a károsult fél részére a kár felvétel alkalmával részrehajlatlan megállapodást is biztosítani fognak. Ha még ezen — más társulatoknál egyáltalán eddig még nem létező tényezőkhöz hozzávesszük azon körülményt is, hogyha valakinek birtok- viszonyai időközben változnak, az esetben a törzs bevallásban kikötött 12, vagy a még abból hátralevő évek kötelezettségei, azok folytatása s betartása, a biztosító fél birtokutódját vagy bérlőjét nem kötelezik, s az esetben a kötelezettségek azonnal megszflntetbetők; minden más egyéb biztosító társulatok felett az első magyar általános biztosító társaság által kezdeményezett, s már létesült „magyar gazdák jégbiztositási szövetsége“ a legelőnyösebb, legolcsóbb és legbiztosabb alapokon áll, miért is az abba való belépés minden magyar gazdára nézve ez idő szerint még leginkább ajánlható. A kivándorlás ellen. Egy uj törvénycikk czim alatt az Cámeríkai Nemzetőr legutóbbi számában a kővetkező czikket közli, melyet ajánlunk azon szerencsétlen felebarátaink figyelmébe, kiknek Amerika felé áll a szekerük rudja. „A tömeges bevándorlás részben való meg- gátlására a washingtoni congressus, ez idei utolsó ülésszaka alatt, egy törvényczikket léptetett életbe, mely szerint a munkás embernek Európának egyik országából sem szabad az otthon kötött szerződéssel átlépni a partot. — E törvény csak az utóbbi napokban lön köztudomású, mert a nagy zűrzavarban, mely az ülésszak bezárását rendesen megelőzi, a politikába beavatott körök sem bírtak ama tényről bizonyságot, hogy az elnök szentesítette-e ama törvényt vagy sem, s igy csak utólagos értesítés után tudta meg a világ a valót, mely szerint az a törvény már e hetekben hatályba lép. Az igaz, hogy e tőrvényczikk sok helyütt értelmetlen és homályos, úgy hogy annak helyes keresztülvitele nagy nehézséggel leend kapcsolatban, de szerintünk mindamellett, hogy a valódi czélt semmiáron sem érheti el és a közforgalomnak is tetemes kárt okoz, szerfelett előnyös, mert Magyarország nyer általa, mivel némileg korlátozni fogja a földmívelőink és munkásaink tömeges bevándorlását, mert köztudomású, hogy hazánkból leginkább a nép alsóbb osztálya, melynek sem törvény, sem nyelvismerete nincs és a műveltség gyenge fokán áll, képezi a bevándorlók százait, sőt ezreit is. Ez Amerikában elterjedt vélemény és erről a helybeli lapok lépten-nyomon hasábra menő czikkeket Írnak; legközelebb az „Evening Post* czimü angol lap, e törvényczikkel kapcsolatban, ilyen nem épen hízelgő módon említi a magyar bevándorlót a lengyel és olasz között. A legnagyobb angol és amerikai lapok egyhangúlag kárhoztatják e törvény világra hozatalát, sőt általában demagógiái szabálynak tartják, mely a képviselőház által, a munkás kérdés érdekében vissza is vettetett. Embertelen dolognak tartják e törvényt azért, mert akadályul szolgál azoknak, kik életüket két kezük munkája által itt óhajtják fentartani. Nem azok ellen kellene törvényt alkotni, kik biztosra, szerződés után jönnek ide, hanem azok ellen, kiknek nemcsak szerződésük, hanem dolgozni való kedvük sincs és kik CBupán dynamit-bombákat ezt szívesen odaadom, s azzal cserébe adta szép fekete haját. Most bementek együtt a halál nagy üvegházába, hol csudásan tenyésztek össze-vissza fák és virágok. Itt jáczintok voltak üvegharangok alatt, amott nagy, erős bazsálok állottak ; itt vízinövények tenyésztek, melyek közül némelyek egészen üdén néztek ki, mások sinlődtek; leveleiken vizicsigák ültek s száraikba fekete rákok kapaszkodtak ; emitt pálmák, tölgyek és platánok állottak, amott petrezselymek és viruló démutkák. Minden virágnak, minden fűnek saját neve volt. Minden növény egy emberi életet jelölt; az ember, kit képviselt, még élt: az egyik Chinában, a másik Grönlandban s igy tovább az egész világon köröskörül. Némely csemetenövények cserepekben állottak s oly törpén és összeszoritva néztek ki, mintha szét akarnák repesz- teni a cserepet; de voltak hosszú szárú kis virágok is kövér, mohával fedett földben, melyek gonddal voltak tartva és ápolva. A bús anya lehajlott minden kis virág és növény fölé s figyelt, miut vert azokban az emberi bzív. — Ez ő! — kiálta fel hirtelen, miután kezeit egy kis beteges sáfrány felé nyújtotta. — Ne érintsd a virágot, — szóla a sírok anyja, hanem állj ide s ha a halál jő, — miden pillanatban várom, — akkor ne engedd, hogy a virágot feiszaka8Z8za, sőt fenyegesd, hogy majd te is úgy teszesz a többi növénynyel s akkor majd félni fog. Ő a jó Istennek felelős minden növényről, mely itt van; neki nem szabad egyetlenegyet sem íelszakítania, mig az Ur meg nem engedi. Hirtelen hideg fuvalt keresztül az egész üveg- házon 8 a bús anya megtudta erről, hogy a halál megjött. — Hogy találtad meg ide az utat s hogy tudtál hamarább ideérni, mint én? — kérdé a halál. — Én anya vagyok 1 — volt a felelet. A halál kinyújtotta kezeit a kis beteges virág fölé, de az anya mindkét kezével elfedte azt, de vigyázva mégis, hogy egyetlen szirmát se érintse. A halál ekkor rálehelt a kezekre; az asszony érezte, hogy az hidegebb a jéghideg szélnél; kezei bágyadtan estek le. — Ellenem semmit sem tehetsz, — szólt a halál. — De a jó Isten tehet — viszonzá az anya. — Én csak azt teszem, a mit ő akar, — mond a halál — én az ő kertésze vagyok; én elviszem miuden virágát és fáját s átültetem a paradicsomkertbe, egy ismeretlen országba; de hogyan tenyésznek azok ott s miként megy ott minden, azt neked nem szabad megmondanom. — Add vissza gyermekemet, — mondá az anya sírva és esdve s hirtelen átfogott két virágot kezeivel. — Add vissza gyermekemet 1 — kiálta újra, vagy kitépem minden virágodat, mert kétségbe vagyok esve. — Ne bánts egyet se, — inté a halál. Azt mondod: szerencsétlen vagy s még más anyát is ily szerencsétlenné akarsz tenni ? — Hogyan? Más anyát? — ismétlő a bánatos anya s azonnal eleresztette a virágokat. — Itt vannak szemeid, — mondá most a halál. — A tóból halásztam ki azokat, oly szépen ragyogtak ott s én nem tudtam, hogy a te szemeid voltak. Vedd vissza őket, most még tisztábbak, mint ezelőtt voltak, nézz le velők ebbe a mély kútba. Megmondom neked a két virág nevét, melyeket ki akartál tépni. Jövőjüket, egész emberi életüket látni fogod a kutban, Az anya lenézett a mély kútba. Ah, mily örömmel látta, mint lett az egyik virág az emberiség áldásává; körülte mindenütt nagy boldogság és öröm terjedt el. Látta a másik virág életét is; bú, gond, gyász és nyomor vette azt körül — Mindkettő Isten végzéséből és akaratából van, — monda a halál. — Melyik hát ezek közül az öröm ? s melyik a szerencsétlenség virága? — kerdé az anya. — Azt nem mondom meg neked, — felelt a halál. — De azt tudd meg mégis, hogy az egyik virág a te gyermeked élete. Az lett volna gyermeked sorsa, jövője, a mit láttál. Az anya ijedtében hangosan felsikoltott. — Melyik volt az én gyermekem sorsa? — kérdé. — Mondd meg azt nekem. Szabadítsd meg az ártatlant a romlástól, mentsd meg gyermekemet mindama nyomortól, melyet láttam. Vedd el inkább őt s vidd el az Isten mennyországába. Felejtsd el kőnyeimet, felejtsd el esedezéseimet, felejts el mindent, a mit mondottam s tőled kértem. — Nem értelek, — válaszolt a halál — Visszaadjam gyermekedet, vagy elvigyem őt abba a hazába, melyet te nem ismersz? Ekkor az anya újólag sírni kezdett, kezét tördelte, térdre roskadt s Istenhez könyörgött. — Ne hallgass meg engemet, mindenható Isten, ha akaratod ellen esdek hozzád valamiért; ne hallgass meg. Legyen meg mindenben a te szent akaratod! Néma fájdalmában fejét keblére hajtotta, — a halál pedig elvitte gyermekét az ismeretlen szebb világba. dobálni, gyilkos bandákat szervezni és anarchista újságokat kiadni jönnek ez országba. Ez uj törvény- czikk szerint olyan emberek, mint Most, Braunschweig, Owney Geoghegan vagy Tom Gould bátran bejöhetnek, ellenben a szorgalmas német vagy irlandi farmer, ki otthon kötött szerződés által jobblétre remél jutni: minden emberbaráti tekintet nélkül visszaküldetik. A tőrvényczikk a pénzügy-minisztert teljhatalommal ruházta fel, kinek főgondja leend, hogy Amerika összes kikötő helyein állomásozó bevándorlási hatóságok a törvény szigorú értelmében járjanak el. E hatóság ügyköre az lesz, hogy mindama személy szállító hajókat, melyek Amerika partjain kikötnek, vizsgálat tárgyává, teszi és ha az utasok között olyan egyén találtatik, ki szerződés következtében küldetett az egyesült államokba, azt ugyanazon hajó, melyen jött, büntetés terhe alatt, visszaszállítani köteles. Mindamellett, hogy e törvény igen szigorú, mi csak üdvözölni tudjuk, mert általa, bitünk szerint, népünk kivándorlási kedve némileg csökkenni fog; és ez uj tőrvényczikk reánk nézve oly előny, hogy annak hátrányait teljesen feledteti velünk. Bárki mit mondjou, a magyar, ha szorgalmas, kitartó megél otthon is, mert van rá bő talaja és nem kell ide jönnie, hol tótjainkat, — kiket magya roknak tartanak — a barommal egy sorba helyezik. Midőn a kivándorlás gondolata megfogarazik agyukban: jusson eszükbe nagy Széchényinek e mondata: „Oly kevesen vagyunk, hogy az apagyilkosnak is meg kellene bocsátani.“ Tehát ue hagyják el az otthont !* A háztulajdonosok figyelmébe! Hirdetmény. Az 1887—89 évre készített házbéradó lajstrom folyó ápril 25-étől május hó 2-ig közszemlére fog kitétetni a városi adóügy- osztály hivatalos helyiségében és pedig dél előtti 9 órától 12-ig, délután pedig 3-tól 4-ig. Miután ezen adónem jelenleg ismét 3 évre van megállapítva, felhivatik az érdekelt közönség, hogy a lajstromot saját jól felfogott érdekében betekintse, és igy esetleges sérelmét kellő' időben orvosolja. Veszprém 1887. ápril hó 19-én. Kováts Imre s. k., polgármester. HÍREINK. Veszprém 1887. évi április hó ‘24-én. Kossuth Lajos nagy hazánkfiának Veszprém város díszpolgárává választása iránt Szilágyi Mihály városi tanácsos úr Írásbeli indítványt adott be a városi képviselő testülethez. Ezen hazafias kegyelet szülte lelkes indítvány — mint halljuk — városunk képviselő testületének május hóban tartandó tavaszi rendes közgyűlésén fog tárgyaltaim. Nagy örömünkre szolgál, hogy az általunk kezdeményezett mozgalom lelkes pártfogó hazafiakra talált, kik a mi indítványunkat keresztül is fogják viuni s a legnagyobb magyart Kossuth Lajost városunk díszpolgárává megválasztják. Házias tea-estélyt rendez a helybeli jótékony nőegylet, szegényei javára, f. évi május hó 1-én a Nem{eti Kaszinó termeiben. Belépti díj egy forint. Külön meghívók nem lesznek szétküldve. Olyan jó hírnevük van ezeknek a nőegyleti estélyeknek, hogy a bennük való részvételt ajánlani sem szükséges, mert a kinek volt már alkalma egy ilyen mulatságot végig élvezni, az úgy is el fog menni, a ki pedig még eddig nem ragadta meg a kínálkozó alkalmat s noha tehette volna, oda el nem ment, az nem érdemli, hogy mi buzdítsuk az elmenetelre. A nőegylet lelkes úrnői, városunk szépségeinek segédkezése mellett, rendezik ezen estélyeket, Véghely Dezsőné úrnő ő nagyságának védnöksége alatt. A bájos rendezők körében nem is lehetne jól nem mulatni. Rendkívüli közgyűlést tartott tegnap Veszprém város képviselő testületé Kováts Imre polgármester úr elnöklete alatt. A városi képviselők nagy számmal jöttek össze, kik közt ott láttuk Véghely Dezső kir. tanácsos alispán urat és Be\erédj Viktor dr. urat választó kerületünk országgyűlési képviselőjét. A tárgysorozat megkezdése előtt Kováts Imre polgármester úr bejelentette, kogy Benkő István városi tanácsos úr fog válaszolni Halassy Vilmos dr. városi képviselő urnák a múlt gyűlésen tett azon interpellácziójára, hogy a „Veszprémi Független Hirlapu-ban Benkő István ur személye ellen intézett becsületsértő és rágalmazó támadással szemben miért nem vett és vesz magának elégtételt,
