Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)

1887-04-17 / 16. szám

gáját, a kivándorló a legnépesebb utczán éhen hal meg. A tavasz fakadása alkalmával minden kéz talál magának munkát. Ne hallgasson senki a hitegetésre. A rábe­szélések elől térjünk ki, ne engedjük magunkat szép szavakkal behálózni. Amerika lehet ugyan a sikkasztók, csalók és más rendbeli bűntények miatt megugrott szökevé­nyek hazája; de a becsületben felnőtt magyar munkásnak nem való az a légkör. Azért ne is gondoljon arra senki, hogy a föld kerekségén bárhol is boldogabb lehetne, mint ebben a hazában. Nekünk kötelességünk ezt a földet művelni, ezt a hazát szeretni és el nem hagyni, mert: A nagy világon e kívül nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sorskeze, Itt élned, halnod kell! Törvényhozók fegyverben. — Eredeti tudósítás. — Az első népfelkelési tiszti tanfolyam, — mely az országgyűlés két házának tagjai részére tartatott — véget ért, — megérdemli azonban, hogy lefo­lyásáról röviden megemlékezzünk. Résztvett benne 38 képviselő és 26 főrendi­házi tag s mig a képviselők közül 25-en a gya­logsági tanfolyamot választották, a főrendek közül csak egy, gróf Apponyi Géza csatlakozott hozzájuk. A 3 heti tanfolyam hasznos és tanúlságos volt főleg az irányban, hogy közvetlen tapasztalat folytán ismertette meg a benne résztvevőket a hadsereg intézménye, gyakorlati és szolgálati sza­bályzat, a mellőzhetetlen fegyelem, fegyveríogások, lőútasítás, czéllövés, táborozás, gyakorlatok, sőt a harczászat alapismereteivel. A gyalogsági tanfolyamhoz a városunkban is előnyösen ismert Jekkelfalussy Lajos m. kir. honvéd­őrnagy, József főherczeg szárnysegéde és Wittenberg Aurél hadnagy vezényeltettek oktatókul, s a fel­ügyelettel Jelencsik tábornok lön megbízva, — a lovasságinál pedig a kiképzést Henneberg lovassági tábornok felügyelete alatt Perczel m. kir. honvéd­huszár őrnagy s a jászberényi lovas tisztképző is­kolának két legkiválóbb tanára Rácz Béla és Barta főhadnagyok eszközölték. Mulatságos volt, midőn a beöltözésnél a 19 — 21 éves termetekre szabott kincstári öltönydarabokat a jó részben terjedelmes külsejű, sőt helylyel-közzel már az ötvenedik évhez közel járó népfelkelő tiszt­jelöltek felprőbálták s az első napokban a csapat valóban Falstaff hadseregéhez hasonlított, pár nap múlva azonban részben az átigazított és főleg a saját öltönyökben a szakaszok elég csinos képet nyújtottak. A testmozdulatok és különböző fegyverfogások kellő begyakorlása, valamint az összes szakasz­gyakorlatok és főleg a kifogástalan vezénylés el­sajátítása nem ment oly könnyen, mint azt az el­méletben elgondolni szokták s ha a jobb és bal láb megkülönböztetéséül a széna és szalmával való megjelelésre szükség nem is volt, az azonban nem egy honatyával esett meg, hogy a kettős rendek gyakorlatánál a tagpárok karjai összeköttettek, úgy hogy főleg kezdetben többen inkább vállalkoztak volna szónoklat tartása, vezérczikk megírása, vagy egy felebbezés szerkesztésére, mint a különben egyszerűnek látszó gyakorlatok helyes keresztülvi­telére ; az odaadó türelem, melyet az oktatók ta­núsítottak s a folytonos ismétlés azonban mégis oda juttatták a dolgot, hogy a nehézkesebb felfo- gásuak is elég tájékozottságot szereztek; de egy­szersmind általánossá tették a tapasztalatot, hogy nem oly könnyű s ennélfogva hosszabb időt igénylő feladat a nagyobb részben nyers és műveletlen anyagot kellően kiképezni, midőn még az értelmi­ség kiválóbbjainak oktatása is meglehetős fáradt­sággal jár. A hírlapok nem Bokát élczelődtek és tárgyal­ták egyes mulatságos fogyatkozásait a résztvevők­medt és a megfagyott virágokról. De mi még mindig hallgatunk; utóbb mégis mindig hossza­sabban foglalkozunk a tavaszszal, visszamegyünk vele életünk elmúlt tavaszaira, egyik édes-bús emlék a másik után jön elő a letűnt kor homá­lyából és bizalmasan beszédünkbe vegyül! Akkor karonfogva megyünk a szép tavaszszal és minden új virágállványt újra megismerünk. És e virágáll­vány körül mily szemfényvesztő ránk nézve az eltűnt boldogság árnyéka, melyet az nekünk ezelőtt rég elmúlt években nyújtott. Minden csöndes lú­gos élőnkbe kiáltja: .Emlékszel még rá?‘ Minden rózsabokor tele van a rég letűnt emlékek szelle­meivel, a melyek mindazt kiáltják: .Emlékszel-e még rá ?“ A levelek élénk susogása között ismét zeng a szerelem, vagy a fájdalom dala és azt ki­áltja : „Emlékszel-e még rá?* A fiatal ágacskák ujjaikkal fenyegetni és kiáltani látszanak: „Emlék­szel-e még rá ?“ Az ágak közül a zengő énekes madárkák okos kis szemei néznek ránk s ez isme­rős szemek kérdezni látszanak: .Emlékszel-e még rá?* — És így a tavasz csak a korábbi tavaszok nagy föltámadási ünnepe, telve azoknak minden gyönyörével és fájdalmával; halottak napja, mely reményünk elsülyedt sírjait, boldogságunk beomlott sirdombjait és kívánságainkat virágaival örökzöld­jével, különféle tarka tavaszi lámpájával és szent­jánosbogaraival csöndesen betakarja! Jer hát, ó tavasz! Szívem egy új sir, benne fekszik egy drága, forrón szeretett, fájdalmasan si­ratott halott, kinek könyek és szívszaggató sóhaj­tások mellett zártam be barátságos szemeit és csöndes borúval temettem be szivem puszta, sötét sírjába. Jer hát, tavaszi Látogasd meg csöndesen, lassú léptekkel e sirt, és tedd rá zöld lombjaidat, hintsd be tavaszi harmatod szentelt vizével, lehelj rá balzsamos leheleteddel, mig egyszer nemsokára az utolsó földi és első égi tavaszon a szerelem halottja újra és üdén virul föl az életre és több halottat nem fog hátra hagyni soha! nek, minek egyik oka abban is rejlett, hogy épen a tekintélyes számban jelen levő hirlapirók nem mindenben mutatták magukat legügyesebbeknek, így pl. legtermékenyebb hirlapirónk Beksics Gusztáv (kinek olykor ugyanazon nap 3 lapban jelenik meg különböző tartalmú vezérczikke), ki elbeszélései szerint a tengereken czápákra s a Balaton partján vadludakra vadászott, még pedig állítólag eredmény­nyel, a ezéllővészet óta nem kevéssé rendítette meg a hitet állításai iránt; Neményi Ambrusnak (a .Pester Lloyd“ nemzet gazdásza) viszont a menetelés volt gyenge oldala, Dobránszky Adolf (a .Budapesti Hírlap* munkatársa) is könnyebben száll síkra a székelyföld érdekeiért és igér nekik vasutakat, mint a mennyire a fegyverforgatásokkal megbarát­kozott, sőt Lukács Gyula (a »Nép Zászlója* szer­kesztője) is jobb tengerész lehetett, mint a minő .baka* vált belőle; Láng Lajos és Visi Imre (a ,Nemzetinek szerkesztője és munkatársa) igen komolyan és lelkiismeretesen vették a dolgot, Ábrányi Kornél (a .Pesti NaplóMól) pedig a czéllövést űzte kiváló sikerrel és passióval és Beze- rédj Viktor és gróf Teleky Domokossal együtt a legjobb lövőnek bizonyúlt. A legifjabbak : ifjú gróf Keglevich Béla, Rácz Géza és Kiss Pál voltak, kik még 30-ik életévöket sem töltötték be, viszont a törvényes kötelezettsé­gen túl vettek részt Krajcsik Ferencz, Beöthy Algernon, gróf Csekonics Endre, gróf Károlyi István és Olay Lajos, kik az 50 évhez már közel járnak. Képviselve volt a csapatban minden párt, az antisemitákat sem kivéve s a katonai fegyelem oly szépen összeforrasztotta őket még a választások előestéjén is, hogy pl. Rácz Géza és Neményi Ambrus, kik állandóan szomszédok voltak, békésen megfértek egymás mellett, sőt Olay Lajos is kö­vette Zay Adolfot, kivel pedig a politikában épen nem ért egyet. Gróf Apponyi Albert, noha már túl a negyvenen, nemcsak maga vett részt példaadő kitartással a fárasztó gyakorlatokban, hanem két családtagját, Antalt (az ismert sportsmant) és Gézát is belépésre bírta. Az Esterházy család is nagyobb számban jelentkezett, sárosdi gróf Ester­házy Lászlónak mind a három fia (Andor, Béla, László egytől-egyig kitűnő lovasok) résztvett a tanfolyamban. — Gróf Desewffy Aurel (a magyar földhitelintézet elnöke), báró Prónay Dezső (az ág. ev. egyház egyetemes felügyelője), gróf Batthányi Elemér (az első magyar miniszterelnök fia), gróf Károlyi István, gróf Almássy Kálmán stb. a legjobb példával jártak az ifjabbak előtt. Henueberg altá­bornagy a m. kir. honvéd lovasság felügyelője a mily íáradhatatlanúl személyesen vezette a lovas tisztjelöltek kiképzését, azonkép teljes mérvben ki­használni igyekezett a rendelkezésre álló időt, minek következménye ion, hogy többen a gyengébb lovasok közül már az első napokban kimaradtak ; s mások is, főleg a korosabbak a lóról menetköz­ben való leszállást és újból való felülést nem vol­tak képesek megtenni, sőt nem egyet a Vörösvárra való menet is annyira kimentett, hogy vissza az utat kocsin tették meg. A gyalogságnál a gyors és futó lépés Ullmau ■ Sándor és Dániel Gábornak, kik 105 kilo önsúlylyal bírnak, valamint Neményi Ambrusnak sehogy sem tetszett, Mohay Sándor pedig a távgyaloglásnak nem volt barátja, s az első hosszabb rákosi mene­telésnél kimerültség esetére egy .comfortáblist* rendelt ki magának, midőn azonban e fogat beteg- szállító kocsinak lön elkeresztelve, nagyobb mene­tekben többé nem vett részt. A Czinkotára való kimenetelt (oda és viszsza 34 kilometer) a csapat jól állta ki, az utat 6 óra alatt tette meg. A fá­rasztó menet alatt senki sem dőlt ki, bár tagad­hatatlan, meglehetős kimerültén értek vissza a Ludoviceumba. Kitartó nézője volt a gyakorlatoknak és hall­gatója az elméleti tanfolyamnak Tulok Benő kép­viselő, ki lábtörése folytán a gyalogolásra képtelen volt, de azért mindig megjelent; nem kevésbé pontos volt a lágy szavú és szelíd lelkű Ordódy Pál, nemkülönben a malitiosus Molnár Viktor, ki rajvonalban lefekvést rendesen oly helyeken vezé­nyelt, melyeket egyébként még sétálva is ki szokott az ember kerülni. Ügyes vezénylőnek bizonyult Gajári Ödön is, ki a tanfolyamot megelőzőleg a .verbunkos* tisztét viselte, csakhogy mire komolyra került a sor, sok katonája félre állott. A tanfolyam bevégeztével a szakasz tanítóival együtt lefényképeztette magát és ősi magyar szo­kás szerint »íecerunt magnum áldomás.* — A bauketton sok szép felköszöutő mondatott, de iga- zabb és szívből jövőbb egysem, mint a mely helyes­nek s az általános védkötelezettség igazságos elve teljes megvalósításának ismeri el ugyan a nemzet hadköteles korban álló részének ilynemű katonai kiképzését, de azon óhajjal, hogy ez utón idővel az állandó hadsereg tartása mellőzhető, illetve a béke­létszám a minimumra leszállítható legyen s hogy a nemzeteknek egymást írtó és a cultura és hala­dás vívmányait tönkre tevő háborúi egyátalán nem, vagy legalább is minél ritkábban forduljanak elő. Felhívás. Nagy-Somlyó összes érdekelt birtokos­ságához. Van szerencsém a megye-hatóságiiig el nem fogadott hegyrendszabályok sorsá­nak megvitatása czéljából ISomlyó-Vásár­helyen a folyó 1887. évi ápril hó 26-án délelőtt 9 órakor tartandó gyűlésre meg­hívni. Somlyóhegynek egész jövő érdekéről van szó, ennélfogva kérem mulbatlanul megjelenésüket. Szombathely, 1887. ápril 11-én. Sztgyörgyi Horváth Zsigmond s. k. cs. kir. kamarás. HÍREINK. Veszprém 1887. évi április hó 17-én. A húsvéti ünnepeknek szép tavaszi idő kedvezett. Városunk templomaiban magasztos fény­nyel és pompával tartattak meg az istentiszteletek; az ájtatos hívőkkel tele voltak a templomok. Ifj. Esterházy Móricz gróf főispán múlt héten terjesztő fel azon megyei tisztviselők névso­rát, kiket háború esetében a behívás, illetve népfel­kelési szolgálat alól, mint a megyei közigazgatásra feltétlenül szükségeseket, a felmentésre ajánl. Mint értesülünk, a feltétlenül ajánlottak közt vannak a népfelkeléshez tartozó pápai, devecseri, enyingi fő­szolgabírók, és szolgabirók, főjegyző, az árvaszéki elnök, ifj. Purgly Sándor aljegyző, Mészáros Károly pápai rendőr kapitány, Kopácsy Árpád m. pénztáros. Vármegyénk közgyűlése május hó 2-án lesz megtartva. A tárgysorozatot jövő számunkban hozzuk. Fenyvessy Ferencz dr. orsz. képv. az orsz. képzőművészeti társulat jogügyi bizottságába újból beválasztatott, a mi nagyon természetes, mert Fenyvessy a képzőművészetnek egyik legbuzgóbb apostola. Szomorú . husvétja volt városunk egyik köztisztelet és szeretetben álló családjának. Jo dór Gyula ügyvéd ur és neje e napon vesztették el kedves gyermeküket a 10 éves Zoltánt, ki hagymáz- ban kiszenvedett. Temetéss e hó 12-én d. u. 6 óra­kor városunk intelligens közönségének impozáns részvéte mellett ment végbe. Megrendítő volt látni a szerető szülők vigasztalhatatlan fájdalmát, melyet enyhítsen mindnyájunk meleg részvéte. A kis halott­nak pedig legyenek szép álmai kora sírjában. Kemenes Ferencz apát-kanonok úr ő nagy­sága 100 forinttal a veszprémmegyei gazdasági egyesület alapitó tagjai közé lépett. Az Isten éltesse! Darányi Ferencz jótékony hagyományai. A veszprémi ferencziekuek 200 írt, a veszprémi ke- gyestanitórendieknek 200 írt, a székesegyháznak 3000 frt, a papnöveldének 3000 frt, az egyház- megyei pénztárnak 2000 frt, aggpapok intézetének 1000 frt, a mesterek nyugdíj-intézetének 500 frt, sacra dioecesanának 500 frt, Dávid-árvaháznak 3000 frt, Domonkos-intézetnek 3000 frt, káptalani tu­lajdonalapnak segélyezési czélokra 2000 frt, kápta­lani könyvtárnak 50 frt, a pesti vakok intézetének 300 frt, a váczi siketnémákuak 300 frt, a veszprémi szürkenénéknek 500 frt, a veszprémi angolhölgyek­nek 500 írt, a Szent-István-Társulatnak 200 Irt. a Szent-László-Társulatnak 200 frt, a peremartoni plébániának 1000 frt, a csabrendeki plébániának 1000 Irt, a sümeghi plébániának 500 frt, a mihály fai plébániának 500 írt, a veszprémvárosi kórház­nak 1000 frt, a szt. Anna-kápolna melletti uj is­kolára 1000 frt, a palaznaki plébániára 500 frt, Vindornyalakou vasár- és ünnepnapokon végzendő isleniszoigálatért a szánthói káplán részére 2000 frt, a vindornyaiaki mester fizetése javítására 1000 frt, a vindornyaiaki templomra ÍOUO frt, a veszprémi szegényeknek azonnali kiosztásra 2öO Irt. Kitüntetés. Turgly Ferencz kir. főmérnök, id. Furgly Sáudor megyei nagybirtokosunk Mun­kácson lakó jeles képzettségű fia, arany érdem­kereszttel lett kitüntetve. Gratulálunk. Gyászhir. — Hunkár Mihály bánki nagy- birtokos, vármegyénk bizottsági tagja, mint értesü­lünk, f. hó 10-én, 64 éves korában Győrben elhunyt. Tetemeit f. hó 14-éu a bánki temetőben nagy rész­vét mellett helyezték örök nyugalomra. Nyugodjék békében. Gyászhir. — B.-Füred kőzkedveltségű, nép­szerű fiskálisa Chepely Károly f. hó 10-én elhalá­lozott. Kora elhunyta általános részvétet keltett. A kiadott gyászjelentés így szól: Özvegy Chepely Dánielnó szül. Győrffy Sára maga, úgy gyermekei: Eleonóra Nagy Vinczéné, Karolina Kelemen Gyuláné és Chepely László nagybátyja és az összes rokonság nevében fájdalmas szivvel jelenti felejthetetlen fia, kedves testvér és rokonnak, Chepely Károly köz- és váltóügyvódnek élete 44-ik évében, rövid szen­vedés után szivszélhüdés következtében, f. é. április 10-én délelőtt 11 órakor történt elhunytát. A bol- dogultnak hűlt teteme fölötti végtisztesség f. hó 12-én délután 2 órakor fog B.-Füreden az ev. ref. egyház szertartásai szerint megtartatni s ugyan f. hó 12-én délután 4 órakor a nemes-pécseli sirkertben örök nyugalomra tétetni. B.-Füred, 1887. április hó 10-éu. Béke és áldás lengjen kedves porai fölött! A .jégbiztositási szövetség* czím alatt t. laptársunk a .Pápai Lapok* legutóbbi számában egy czáfolat közlését kezdi meg Me\oföldi-tői, a lapunk folyó évi 12-dik számában megjelent ama czikkre, mely a .magyar gazdák jégbiztosítási szövetsége“ hiányaival foglalkozott. Noha ezen czikkben jóakaratulag felhozott aggodalmakat már eloszlatta Ányos László urnák, vármegyénk egyik legtekintélyesebb birtokosának lapunk szerkesztőjé­hez intézett nyílt levele (L. a .Veszprém* 14-ik számában), figyelemmel kisérjük Me\öfÖldi czáfo latát is és megjelenése után sziveseu fogjuk is­mertetni. Czélszerü intézkedés. — Vármegyénk területén a népiskolákban orvosi vizsgálat foganato­síttatott az egyptomi szembetegseg teijedésének meggátlása czéljából és ezen betegség csakis az enyingi járás területén észleltetett nagyobb mérvben. Figyelmeztetés. Fölhívjuk a közönség figyelmet a veszpr mi vasúti állomásnál ujabnau követeit azon eljárásra, hogy a ki a perroura ki lép, attól tíz krajozár díjat szednek. Húsvéthétfőn nagy számú közönség fizette meg ezen nálunk eddig soha nem követelt díjat. Az uj állomásfőnöktől illendő dolog lett volna ezt a helyi lapok utján tudatul a közönséggel. No de most már — spongyát rá. Vármegyénk népfelkelő tisztviselői. — Vármegyénk 37 tisztviselője közül 21-en tartoz­nak a népfelkelők közé, mi egy részt megyénk fiatal erejére vall, de másrészt ugyancsak íelakadna megyénk közigazgatása, ha behívnák népfelkelő tisztviselőinket, A népfelkelési lovassági tiszti tanfo­lyamra következő urak rukkoltak be Pápára: Batthányi Károly gróf, Sibrik Kálmán, Lakat József, Ihász Lajos, Noszlopy Gyula, Steidí György (M. Óvár) Nagy József, Bezerédy Iván, ifj. Solymossy G. A gazdasági egyletek szövetkezete jövő hóban tartja nagygyűlését, melyen vármegyénk gazdasági egylete is képviselve lesz. Az ott sző­nyegre kerülő ügyek közül egyik legfontosabb a regdle kérdése. Mint értesülünk ezen ügy referense azon megváltási módozatokat fogja ajánlatba hozni, melyeket fenyvessy Ferencz ur. orsz. képviselő lapunk hasábjain meggyőző érveléssel kifejtett és az intéző körök figyelmébe ajánlott. Öngyilkosság Ajkán. E hó 14-én az ajkai vasúti paiyateiügyelonek Jolkner-nek 18 éves szép leánya torgópisztolylyal szíven lőtte magát. Sze­relmi viszonyban volt — mint tudósítónk Írja — Kollin Antal ottani körjegyzővel, ki neki házasságot ígért, de szavát nem váltotta be, a szerencsétlen leány tehát szégyene elől a halálba menekült. A leány apja halálra keresi a csábítót, de a jómadár elillant. 'A veszprémi első társaskocsi egyesület megalakult s egy csinos omnibuszt állított a vá­rosház-térre. Várpalotai liirek. A f. hó 12-én tartott országos vásáron sok volt az eladó, de kevés a vevő, sok szegény iparos annyit sem adott el, bogy a fuvarbért ki tudta volna fizetni. Szerencsétlenség is történt; egy Kronauer József nevű baliakai földmives, midőn a kutnál marháinak vizet merített, abba beleesett és fejét szétzúzta, úgy hogy nyom­ban szörnyet halt, otthon felesége a borzaztó fair hallatára annyira megrendült, hogy most betegen fekszik. — Bembe Miskáné czigáuyasszonyt egy ló a vásárban megrugta; eszméletlen állapotban szál­lították a kórházba ; fölépüléséhez nem igen bíznak az orvosok. — A várpalotai képviselő-testület el­határozta, hogy közegészségi szempontból egy ál­landó vágóhidat építtet, melyre a pályázat legkö­zelebb ki fog hirdectetni. Ezen közhasznú intézkedés becsületére válik a képviselő-testületnek, mely a közegészség ügyét, mint látszik, szivén viseli. —y—a. Somlyó-Vásárhelyen, mint nekünk írják, e hó 15-én tűz ütött ki s a nagy szélvészben a község negyedrészét elhamvasztotta. Szölömüvelö ekék-, hegyi váltó ekék és a hegyvidék különleges gépeivel log az országos magyar és a uógrádmegyei gazdasági egyesület versenyt, illetve kiállítást rendezni Füleken május hó 31-ón. Fülek vasúti csomópont lévén, e czélra igen jól lett megválasztva annyival is inkább, mert a talajviszonyok is a verseny czéljaira felette kedvezők. A két szövetkezett egylet közös rendező bizottsága Scitovs^ky János Nógrádmegye alispán­jának elnöklete alatt a napokban tartotta meg első ülését gróf ‘Berchold Arthúr vendégszerető házánál. Ez fliesen gróf Gyürky Ábrahám főispán, iSzilassy Béla, Özakail Barnabás és Ferencz, Virágh Viucze, Ordódy Lajos, Fay Árpád és Barauyay István vettek részt. Ez ülésen a programm pouto- zatok s a verseny színhelye meg lettek állapítva. Tekintettel arra, hogy úgy a homokvidékek fognak becsültetni, mint a hegyvidékek direkt termelő amerikai fajtákkal úgy mint Jaquez és Herlemonttal ujratelepíttetni - a szőlő togatos mívelésére szol­gáló eszközök megismerése nem lehet közönyös a gazdaközöusógre. — Ezen irányban a verseny felelte instructív lesz. Be lesznek mutatva a szőlő rigoiirozó ekék, a szőlő szántéekék s a talaj planírozó eszközök, — és pedig működésben. — A közönség tehát nagy számban fog Fülekre jönni, de arról is gondoskodva lesz, hogy úgy az elszállá­solás, mint az ellátás tekintetében a nagyközönség kényelmére minden meg legyen téve. Hó. — Tegnapra virradóra fagy volt s tegnap délután hó esett. A hűvös időjárás abban találja magyarázatát, hogy az európai magas hegységek mentén mindenfelé erős havazás volt. A pápai rom. kath. hitközség Hanauer Bélát választotta egyhangúlag elnökévé. Tósok Beréuden, mint tudósítónk írja, e hó 13-áu Schedel Jáuos egy sövény kérdése miatt úgy összeveszett egy-két polgártársával, hogy íélig- rneddig agyonverték egymást. Egy kuruzsló asszonyt tartóztatott le teguap varosunk rendőrbiztosa, ni Dudarról szokott belátogatui hozzánk s itt igen nagy keresletnek örvendett, vallomása szerint az úri körökben. Átadják a büntető bíróságnak. Elterjedt gyógyszer. — A gyakori kór- dezősködós Moll fele francba bors{es\ és só után bizonyítja sikeres használhatóságát a szernek kösz- vény- és csúzbajoknál, úgy meghűléseknél minden­kor. Egy üveg ara 80 kr. Szétküldés naponta után­véttel A. Moll cs. kir. udv. szállító, gyógyszerész által Bécsbe Tuchlaubeu 9. A vidéken minden gyógyszertárban és íüszerkereskedésben határozottan GMoll készítménye ennek gyári jelvényével és alá­írásával kérendő. CS A KNOK. Hármas-szövetség. Irta és Veszprémben magánkörben felolvasta : Schön JBernát tauitó. Tisztelt tialigatóim a harmas-szövetség czím hallatára, bizonyosan nemi politikai színezetű czél- zast varnak, talán az osztrák-magyar, német és orosz szövetségre gondolnak, pedig mi sem áll tá­volabb tőlünk, mint a politika. A mi harmas-szövetségünk nem más, mint élet, szerelem, unalom. Hogy mi az élet ? Nem tudom. Mi a szere­lem, azt inár eitel ej tettem, és bogy mi az unalom, azt nem kell magyaráznom, kézzelfoghatóvá fog az válni felolvasásom folyama alatt, miként hajdaná­ban Egyptombau a sötétség. Ha erezni fogják t hallgatóim, hogy érzékeik elzsibbadnak, ha szavam egyhangúvá fog válni, miként az óra ketyegése, ha gzempilláik akaratuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom