Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)

1887-04-03 / 14. szám

Jogosult panasz. Egyre-másra érkeznek hozzánk a panaszok, hogy heti vásárok alkalmával a gabnás kocsik egészen elzárják a Szabadi-utcza és a posta-hivatal közt a közlekedést. Nem hisszük, hogy volna Magyarországon még egy város, a hol a posta-igazgatóság oly kevéssé respektálná a nagy közönség jogos igényeit, mint a hogyan nem respektálja ezt nálunk a soproni postaigazgatóság akkor, midón annyi kérelem és panasz daczára nem hozza be a városba a postahivatalt, hanem azt a jó bolond közönséget kényszeríti évek óta arra, hogy a város végére járjon a postahivatal után. — Igazi ázsiai állapot!

A veszprémi takarékpénztárnál üresedésben volt Il-od könyvelői állásra Pápay Gyula III-ad könyvelőt léptették elő. — Gratulálunk.

A pápai állandó színház részvénytársaság m hó 25 ón d. e. 10 órakor tartotta évi rendes ^közgyűlését Woita József vál. tag elnöklete alatt. Először is az elnöki jelentés olvastatott fel, melyben meleg hangon emlékezett meg a részvénytársaság nagyérdemű elnökének Kiss Lászlónak elhunytáról, kinek lankadatlan buzgalma tette lehetővé városukban Thalia állandó csarnokának felépítését ; azután vázolta a múlt évben felmerült mozzanatokat. Az elnöki jelentés a volt elnök érdemeinek jegyzőkönyvi megörökítése mellett tudomásul vétetvén, az igazgató választmány, tisztikar és felügyelő bizottság szavazat lapok utján megválasztatott; és pedig elnökké: Horváth Lajoa, ügyvéd titkárrá: Saáry Lajos, pénztárossá: Berinül- ler Alajos, választmányi tagokká: Antal Gábor, Barthalos István, dr. Fenyvessy Ferencz, Galamb József. Hanauer Béla, Hanau«r Jenő, dr. Koritsho- ner Lipót, dr Kövi József Mészáros Károly, Néger Ágoston, Ocsov8zky Kázraér. Pap János, Szente János, Szvoboda Venczel, Woita Adolf és Woyta József, felfigyelő biz. tagokká: Günther Adolf, Lazányi Béla, Steinberger Lipót, Zarka Dénes és Vélsz Mihály.

Eljegyzés. — Özv. Diener Sándorné kedves leányát Katic\a kisasszonyt múlt, hó 31-én jegyezte el városunkban Rónai Izidor budapesti kereskedő, Róthauser Sándor helybeli kereskedő fia. Legyenek boldogok.

Monori jntalomjátéka lesz a körünkben levő színtársulat utolsó előadása. Színre kerül ez alkalommal. cA mit a mama akar czimü vígjáték Monori Balog társulatának legtehetségesebb színésze s méltán megérdemli hogy jutalorajátékára tele há\ legyen.

Helyreigazítás. — Lapunk múlt számában megjelent Öngyilkos apacsa czimü hírre vonatkozólag illetékes helyről azon értesítést nyertük, hogy a szerencsétlen véget ért VáIly Matild nem volt apacsa, hanem vörös-kereszt-egyleíi betegápolónő, a mit az igazság érdekében a legnagyobb készséggel igazítunk helyre.

Tavaszodik! — A vadászati idény utolsó, de annál szebb és érdekesebb szakát nyitja meg. A hosszucsőrüek maholnap mind itt lesznek s a vizslázás s hajtás kellemei mellett az estéli les kettős élvezetet nyújt. A szenvedélyes vadász nemcsak a szalonka vadászatnak örül, hanem a természet ébredésében is gyönyörködik. A fiatal vágásokban elülő apró énekesek estéli hangversenye oly bájos, hogy az estéli les még akkor is kielégít, ha egyszer-máskor hiába fáradtunk a leshelyig

— A kis vándorok egyes fajai folyvást érkeznek ; majd minden este uj hangokat hallunk, mig végre a kakuk azt mondja: .Mindnyájan itt vagyunk!* A vadász majdnem kellemetlenül lepetik meg, mi- dő lesben állva, az erdei baglyok huhogása, vagy távoli harangszó hazamenetelre inti. Vak-uton vagy állóén hazaballagva, egyik-másik pagonyban őzbak barczog, hogy a vadászt reggeli cserkészetre szólítsa; hisz ennek a tilalma is csak pár hétig tart.

— Azután a sárszalonka és a lajdok lövése is ma-holnap itt van; ezek vadászatával azonban

— kivéve az őzbak cserkészetet, mely inkább azután gyakoroltatik — a hasznosokra való vadászatnak jó ideig vége! A mi a szalonkavadászatot illeti, már a mi vadászterületeinken is megjelentek az előőrsök. Úgy látszik azonban, hogy a zord időjárás csakugyan visszaszorította a vonuló tömeg

elintézzem, szabadságidőt kértem, ez pedig lejárt, ügy fájt a szivem.

De végre is egyszer.csak be kellett következnie enuek az időnek. Összeraktam a holmimat és átmentem hozzá, hogy utolsó üdvözletét mondjak neki.

Szobáját bizonyos idő óta a legpéldásabb rendben tartotta. Egy fürge szobaleányt fogadott fel Heléna s a selyemruhákat szekrényeibe zárta és ő maga készített egy posztóruhát.

Gyönyörű téli nap volt, midőn szobájába léptem. Olyan jó barátok voltunk, mintha már kis korunk óta ismernők egymást.

— Tehát csakugyan búcsúzni jön hozzám? — kérdé és kezében tartá a kezemet. — Különös, öu már egy hete mindig csak erről beszél, de ki higyje el ezt a rögeszmét.

— Szabadság-időm lejárt.

— Hát ön egészen magamra akar hagyni ? Hát nem törődik semmit se velem? — kérdezé neheztelve.

Milyen kedves volt ő e pillanatban. Sokkal szebb volt, mint egyébkor.

— Jól tudja azt, hogy a kegyed sorsa nagyon is szivemen fekszik. Majd mindennap kérdezém, hogy hová« merre fog menni ? és kegyed mindig azt válaszolta, hogy nem tudom.

— Ha ezt mondottam önnek, akkor hazudtam. Most már tudom és meg is fogom mondani önuek, de — ne menjen el kérem.

— El kell távoznom.

— Hát mikor fogja, vagy nem is fogja mondani, hogy feleségül vesz-e ? — s szép, nagy szemeivel rám tekintett.

Le nem Írhatnám, hogy mit éreztem e szavakra és tekintetre. Szivemben a boldogság hajnala. a szent remény, b szent szeretet,

előhírnökeit s a fővonulás mindeddig nem indulhatott meg. Épen oly íormán leszünk az idén is mint a múlt évben. Mire kitavaszodik, annyira előre halad az idő, hogy a szalonkáknak sietve kell költőhelyükre távozni, nehogy nálunk rekedjenek. Tömeges vonulás lehet, de valószínűleg rövid is lesz. Különben az idő szeszélye kiszámíthatatlan, a vándorlók belsejébe pedig, daczára sok megfigyeléseinknek és tapasztalatainknak, teljesen nem pillanthatunk be.

Hála nyilatkozat. — Mindazoknak, kik 1 felejthetetlen fiam ‘Pric^ky József temetésén való szives megjelenésükkel fájdalmamat enyhíteni iparkodtak, úgy a veszprémi takarékpénztár tekintetes választmányának áldozatkész nagylelkűségéért hálás köszönetét mondok. Veszprém 1887. márc/ius 2ft.

Ö\v. Tric^ky Jó\sejné.

Kúriai határozat népiskolai fegyelmi Ügyben. — Egy népiskolában előfordult fegyelmi ügyre, a melyet fokozatos fölebbezés következtében a legfőbb királyi itéloszék döntött el, felhívjuk olvasóink figyelmét. Az ügy lefolyása a következő volt. Két iskolás fiú a templomban az isteni tiszteletet zavaró magaviseletét tanúsított. Az iskolaszéki elnök ezen fenyíték alá eső magaviseletért a két fiút a községi biró által, a jogosultság határait meg nem haladó módon, megverette. A gyermekek szülői az ellen a királyi törvényszék előtt panaszt emeltek. A törvényszék a bünfenyitő eljárást megszüntette. Fokozatos föliebbvitel következtében a királyi kúria pedig közelebb annak az elvnek az alapján, hogy az iskolába járó tanulók felett az elnöknek fegyelmi joga van, a büntető törvénykönyv 313. §-ának alkalmazásával, az alsóbb bíróságok megszüntető végzéseit jóváhagyta, me t a vádlott községi biró a rakonczátlankodó iskolás gyermekeket az ískolaszóki els ök rendeletére, jogosítva volt veretni.

Végtárgyalás volt e hó 30-án a helybeli királyi törvényszéknél, mely alkalommal Totzer István és Rada G.yuia, előbbi aljegyző, utóbbi írnok a pápai járásbíróságnál, ültek a vádlottak padján. Megírtuk annak idején, hogy e két szánalomra méltó fiatal ember több éven át fölszedte a felektől a befizetett büntetéspénzeket, rabtartási költségeket stb, nyugtázta és azután elköltötték- Mintegy 500—600 forint lehetett az elköltött pénz összesen, melynek befizetői a végtárgyaláson majdnem mind megjelentek. A büntető tanács Dr. Laky Kristóf elnök, Vargha Lajos, Tóth László szavazó bírák és Vlassics Károly jegyzőből állt, a vádhatóságot Pongrác\ Jenő kir. ügyész képviselte, Rada védője Sörös Zoltán, Totzeré dr. Köszeghy József ügyvédek voltak. A tárgyalást igen megkönnyítette azon körülmény, hogy mindkét vádlott teljes és bűnbánó beismerésben volt. A kir. ügyész gondos és széles jogismeretre valló beszédben kérte a vádlottak elitéltetését és pedig Totzert csalás, Radát csalás és sikkasztás bűntettében. A védő ügyvédek mindegyike igen sikerült s ép oly szakszerű, mint szívhez szóló beszédben fölmentetni kérte a vádlottakat, kik mellett tagadhatatlanul sok enyhitő körülmény szólt. A törvényszék tegnap reggel hirdette ki az Ítéletet, mely Radát 3 évi börtönnel és 80 frt pénzbüntetéssel, Totóért 2 évi börtönnel és 50 frt pénzbüntetéssel s mindkettőt 5 évi hivatalvesztéssel fenyitette, s ezenkívül a felektől fölszedett, de elköltött pénzek megtérítésére kötelezte. Ezen Ítélet ellen úgy a közvádló mint a vádlottak fellebbeztek. A vádlottak, kik eddig vizsgálati fogságban voltak, a felső bíróság Ítéletének leérkeztéig szabad lábra helyeztettek, a bünpör aktái pedig a figyelmi bírósághoz áttéteitek.

Hajmáskérröl Kádártára tolonczoltak múlt hó 26-án két leányzót, kik közül az egyik ut közben szerencsésen megszaporodott. A kádártai biró vállalkozott a komaságra s a kis porontyot megkeresztelték s a mint az anyja egy kissé összeszedi magát tolonczolják őket tovább. Igazán botrányos állapot.

Az iskolai fölvételi dijakat és államsegélyt mire kell fordítani? — A vallás- és közoktatási miniszter a napokban, mivel az állampénztár nagy megterhelése miatt a jelenlegi pénzügyi viszonyok közt szükségessé vált az iskolák

Nem bírtam válaszolni. Félig mosolygott és félig haragudott, mint valami kis gyerek.

— Ugy-e? . . . Hisz ön szeret engem? . . . És ugy-e, ön is úgy érzi, mint én, hogy mi el nem válhatnánk többé ?

Most már tudtam szólani. Hanem azt nem tudom, hogy mit mondottam.

És olyan bizalmasan ültünk egymás mellett, mintha már évek óta boldog házasok lettünk volna. Az egész dolog olyan egyszerűnek tűnt fel előttünk, mintha bizony annak már rég igy kellett volna történnie.

— Tudod-e, hogy hová megyek innét? — kérdezé. — Oda, hol a hivatalod van. Abba a kicsiny, csöndes városba.

— Nem unod-e meg, Heléna ?

— Nem. De én attól tartok, hogy te még mindig olyannak tartasz, amilyen régeute voltam. De halld: hajdan semmit sem törődtem a pénzzel, mert ilyen volt a természetem. Most már’'minden másképen van. Most már úgy teszek, mint más derék hölgyek, hogy tessem neked. Midőn hozzám léptél, már biztosnak érzém magam. Téged nem a puszta véletlen, hanem a magasabb rendeltetés vezetett hozzám.

— Igazán ? — kérdezém mosolyogva.

— ügy van. Emlékszei-e még arra, midőn a szőke báróval olyan fontos találkozásod volt s én egy bőrtokba zárt medaillont adtam neked, hogy az szerencsét hozzon neked is, nekem is. Megtekintetted-e, hogy mi van benne ? Egy nagyon régi Szüz-anya kép. És a medaillonra egy berczegi czimer volt nyomva. Ezt a régiséget, még gyermek korom óta bírom. A nagyanyám azt mondotta, hogy édes anyámtól származik. Édes anyámat többé sohasem láttam, de mindig föltaláltam, valaszűkségleteinek lehető leszállítása s a bevételek fokozása, a kir. tanfelügyeloséghez intézett rendeletében meghagyta, hogy a népoktatási intézetekben a fölvételi díjak, melyeket a tanulóktól pontosan be kell szedni a folyó tanévben egészben, vagy felerészben, jövőben pedig okvetlen egészen az iskolák szükségleteire fordittassanak ; a befolyó fölvételi dijakból egy kevés részt lehet, de csakis előzetes engedély alapján, a tanítói könyvtár gyarapítására és szaklapokra íordítani. A rendelet, mivel több alkalommal megtörtént már, hogy a községi iskolák államsegélyeiből nem a tanítók iletnoényei szolgáltattak ki először, utasítja a kir. tanfelügyelőségeket, hogy a közigazgatási bizottságok utján erélyeseu intézkedjenek arra nézve, hogy az állami segélyből első sorban a tanítók segélyét adják ki, e tekintetben az iskolaszékek eljárását szigorúan ellenőrizzék és az állami segélyről kiállított nyugtát csak abban az esetben láttamozzák, ha biztosítékot nyertek, hogy legelőször a tanítók fognak kielégíttetni.

A mozgósítás. — A honvédelmi miniszter a közős hadügyminiszterrel létrejött megállapodás értelmében rendeletileg értesíti a törvényhatóságokat, hogy általános mozgósítás esetére a hadseregbeli és iionvédlegénység tömeges behívására a járási tisztviselők által előkészített hirdetményeket és egyéb nyomtatványokat a mozgósítás elrendelésekor azoknak a községeknek, melyek saját községi irodával nem rendelkeznek, ne közvetlenül, hanem az illető körjegyző utján küldjék át e községek elöljáróinak. A bevonulásra vonatkozólag a miniszter elrendeli, hogy a honvédség uj beosztása következtében a bevonulási állomásokat a honvéd fél dandár parancsnokságokkal együtt állapítsak meg és a mozgósítási hirdetményekbe vezessék be, A szabadságolt állományú bonvédlegénység vagy saját csapattestének felszerelési állomására, vagy azon honvédzászlöaljboz tartozik bevonulni, melynek területén tartózkodik, ha t i. fölszerelési állomását 8—10 óra alatt vasúton (gőzhajón) vagy egy nap alatt gyalog el nem érheti. A járási tisztviselők által szerkesztett mozgósítási előmunkálatoknak az ujonczállítás alkalmával való megvizsgálásakor a sorozó polgári elnökök meggyőződést kötelesek szerezni, hogy az utasításban elrendelt változások be vannak-e jegyezve, végül elrendeli, hogy a sorozó polgári elnökök által beküldött jelentések alapján a netán észlelt helytelenségek megszüntetése iránt azonnal intézkedjenek és csak az oly hiányokat, melyek a törvényhatóságok saját körükben el nem intézhetők, jelentsék föl a rendes ujonczállítás befejezése után, legkésőbb minden év május 20-ig a honvédelmi miniszternek.

Higamia Kettős házasság vétsége miatt tartóztatta le a rendőrség Budapesten Kovács István vig- utczában lakó 33 éves veszprémi születésű szabómestert, ki beismerte, hogy 1882-ben Aradon Moysa Szidóniával törvényes házasságra lépett. Másfél évvel ezelőtt elhagyta feleségét s Budapestre ment, hol múlt év október 30-dikán egy második .nővel Drexler Teréziával kelt egybe. A mormon hajlamú szabómestert átadták a kir, ügyészségnek.

Nem Bernát, hanem Berta. A tapolezai sorozó-bizottság tagjai a legutóbbi sorozás alkalmával kellemes meglepetésben részesültek. A kellemes meglepetést nem az okozta, mintha talán a sorozáson jelentkezők valamennyien oly der^k legények lettek volna, hogy egyiküket sem kellett a népfelkelők közé osztályozni, hanem mert egy oly jelentkező is akadt, aki egyáltalán nem volt — legény. A tiszturak kardja megcsörrent, a sarkantyúk meg- pendültek, a mértéknél álló káplár pödrött egyet a bajuszán s még a „für immer untauglich“-ok is fölegyeneseűtek és ugyancsak nyújtogatták a nyakukat, mikor az ajtó felől szoknya suhant meg s piruló arczc/.al, lesütött szemekkel tett nehány apró, kecses lépést előre egy deli termetű, .első korosztályú* úri kisasszony. Olyan volt a csipkés, fodros, elegáns jelenség e teremben, miut egy eltévedt pillangó. Miután néhány lépést tett előre, zavartan tekintett körül, de csak egy pillanatra, mert a következő pillanatban ismét a földre volt szegezve tekintete és ő maga is Azt sem tudta merre fordúljon, sőt e pillanatban talán azt sem tudta, fiu-e vagy leány. Pedig épen azért jött, hogy

hányszor a Madonnára pillantottam. És valahányszor baj vagy bánat ért, mindig ezt az édes anyát imádtam, buzgón, tiszta szívvel. Egykor Bécsbeu, midőn a czirkuszból haza mentem, meggondoltam elhngyatottságomat. És szomorú szívvel ragadtam föl ezt a kis képet, kezeim közé vettem és imádkoztam. A hold ablakomon világított be. Egyszerre csak az ezüst sugarak közül egy női alak bontakozik ki — épen olyan volt, mint én . . . sokáig biztatóan tekintett reám, azután eltűnt. Az első pillanatban fölkiáltottam. Hortensia rögtön berohant. Az egész szobát átkutattuk, de senkit sem láttunk. Egy napon a szobámban újra ilyen visiót láttam. Csakhogy most már férfi alakot. A látó- máuy annyira megrendített, hogy megbetegedtem. Egy napon beléptél a szobámba és elhoztad azt, amit elvesztettem. És újra megismertelek. Azt mondom, hogy: megismertelek, mert már egyszer láttalak — anélkül, hogy nálam lettél volna — a holdvilágos éjjelen. És most ne mosolyogj, hanem azt mondd meg, Ágoston, hogy miként lehetséges ez?

Nem nevettem. Hanem arra a képre gondoltam, melyet Mühlekben láttam — és arra az alakra, mely ott elém tűnt, Milyen különös, sőt több, milyen csodálatos 1

■— Nem világosíthatlak föl — mondám halkan. — Van valami felsőbb hatalom, amit csak érezünk, de nem ismerhetünk egészen.

— Ugy-e 1 A Szüz-anya mindenütt velem volt. Most már nem állok árván a világon. Most csak a te feleségeddé akarok lenni . . .

Ekkor a keblemre borult. Mily édes gyönyör, mily boldogság 1

Csókkal válaszoltam. Ez volt az első, legédesebb, legüdvözitőbb csók.

éz utóbbi mivoltát bizonyítsa be. Zavarából a szolgabíró úr mentette ki, aki megsimogatva immár gyérülő haját, a kisasszonytól udvariasan kérdezte, vájjon mivel lehetnek szolgálatára. A kisasszony aztán szelíden, csengő hangon mondta el, hogy Pécselyről kellett a sorozásra jönnie, mert születésekor az anyakőnyvbe tévedésből V. Bernátnak írták — V. Berta helyett. Amint ezeket elmondta, a zordon kinézésű terem lassanként felderült az általános mosolygástól. Csak az orvosok igyekeztek megőrizni tudományos komolyságukat s szemüvegeiket törülgették- Hiába, a tudomány férfiai skep- tikusak, szeretnek a dolgok mélyére hatni s ezt most sem akarták elengedni. Á sorozó-bizottság udvarias elnöke azonban kijelentette, hogy a jelentkező bátran távozhat, mert hosszas tapasztalásból tudja, hogy Bernátok sem igen szoktak katonáknak beválni, annál kevésbé tehető ez föl a — Bertákról.

Elfogott és megugrott betörő. Reichard György helybeli fuvaros, ki egy jó csomó esztendőt ,ült* már Illaván, múlt vasárnap éjjel feltörte Kis Elek helybeli csizmadia iparos pinezéjét s onnét 26 pár új csizmát elemeit s egy csapon levő hordóból a bort kieresztette. Másnap Gyertyánkut községben elfogták a jó madarat, de éjjel megszökött a kóterből s most üthetik a nyomát.

Halálozások. Márczius hó 26-tól, április hó 2-ig a következő halálesetek történtek városunkban: Nagy István. 5 hetes, görcsök. — Pachauek Ilona, 56 éves, gyomorrák. — Pataki Matild, 1 napos, időtlenség. — Kurczer Károly, 5 hónapos, hörghurut. — Győri Rozália, 21/2 éves, béihurut. — Özv. Török Mihály né, 60 éves tüdőszélhűdés. — Fromm János. 92 éves végelgyengülés.

Rövid hírek. Tiszteleti taggd választott halott Az északamerikai Jowa állam Sioux városának egyik tudományos társulata Fogarassy Mihály jeles magyar nyelvészt tiszteletbeli tagjává választotta A jó urakhoz Fogaragsy halálának hire úgy látszik még nem érkezett meg pedig ezelőtt mintegy kilencz évvel történt. — Újabb merényletet követtek el a nihilisták az orosz czár ellen Gacsi nában. A muszka császár helyzete ilyenformán nem valami nagyon irigylendő. — Nemzetközi postai kiállítás lesz ez év május havábau Antwerpenben, mely kiterjed mindenféle postai értékjegyekre, így bélyegekre, levelező-lapokra stb. Hogy a „posz- kiszlikre* is kiterjed-e e kiállítás, arról nem szól a hir nyelve. — Gvadányi József jeles magyar költőnek szülőházát emléktáblával fogja megjelelni Szakoicza hazafias közönsége augusztus 18-dikán. Gvadányi. ki lovas generális volt, 1725-ben született és 1801-ben halt meg. Veszélyben forog a czilinder Oroszországban. A szentpétervári rendőrség eltiltotta a czilinder viselését, mert a nihilisták az alá rejtve hordták magukkal pokolgépeiket.

Maradandó gyógyulás. Köszvény báutal- maknál, csuzos derék fájások, tag és forgó fájdalmaknál Moll-féle franczia borszesz és só bedör- gölés, eredménynyel használtatik. Üvegekben 80 krért kaphatók. Szétküldés naponta utánvéttel A Moll cs. kir. udv. szállító, gyógyszerész által Bécsben Tuchlauben 9. A vidéken minden gyógyszertárban és füszerkereskedósben, határozottan Moll készítménye ennek gyári jelvényével és aláírásával kérendő.

Színház.

E hét folyamán is úgy színészeink játékáról, valamint a közönség meleg pártfogásáról csak elismeréssel szólhatunk, A repertoir igen változatos volt.

Szombaton, márczius 26-án, a Mikádó bohózatos Operette került szinre, szép számú közönség előtt, kitűnő előadásban. A szokatlan jelmezek és mozdulatok, az ügyesen begyakorolt legyezöjáték igen bizarr képet nyújtottak. A szereplők közül kitűntek : Berzsenyi Júlia (Jum-jum), Bera Paula (Katisah , Herczeg Eugénia Nauki-Poo), Borosné (Pee-Bo) kedves játékukkal és szép dalaikkal. Boros Énd-e (a legfőbb minden egyéb) oly remek alakítást nyújtott, melynél jobbat nem is kívánhatnánk. Balog Á. (Kokó) játéka s Csicsere dala általános tetszést aratott. A darabban előforduló dalok közül még igen tetszett a Három a kis leány trio. Valamennyi szereplő jól megfelelt feladatának.

Vasárnap, márczius 27-én, ugyancsak a Mikádó adatott, hasonló eredménynyel.

Hétfőn, márczius 28-án, népelöadás volt, fél helyárakkal. Elöadatott lilámé Angyal Liszka nAz árendás zsidóu czimü népszínműve, majdnem egészen telt ház előtt. Nem feladatunk a darabról kritikát Írni, az előadásról azonban elmondhatjuk, hogy az teljesen kielégítette az igényeket. Igen szépen játszott és énekelt Boross Endréné (Betti), dalait többnyire megismételtették s nyilt jelenetekben is zajosan megtapsolták. Bera Paula (Száli) játékáról is csak dicsérőleg szólhatunk, a tapsokból neki is ugyancsak kijutott a része. Monori (Blum Dávid) és Boros Endre (Smüle) folyton zajos derültségben tartották a közönséget, de dicsérettel kell megemlékeznünk Szabóné, Ferenczy s a többi szereplők játékáról is.

Kedden, márczius 2.9-én, az Arany pók adatott a helybeli szegényház-alap javára, melyre 10 frt 25 krt jövedelmezett. Bera Paula (Sárika) igen kedvesen forgolódott hálás szerepében. Boros Endréné (Tériké) is nagyon kedves volt naiv szerepében. Monori (Klingenberg) oly kitünően játszott, hogy nyilt jelenésekben is többször megtapsolták. Krémer (Haspe) a szegény fodrászt pompásan személyesítette. A többi szereplők is kitettek magukért. Kár, hogy nagyobb közönség nem volt.

Szerdán, márczius 30-án, Boros Endre és neje juta- lomjátóka volt. Moser Könyvtáros czimü mulattató vigjátóka lett előadva. A kifogástalan előadás igen mulatságos estét szerzett a szép számú közönségnek. Bera Paula (Éva) és Boros Endréné (Edith) úgy kedves játékuk, valamint elegáns és igen ízléses toilettejeik által tűntek ki s arattak tapsokat. Boros Endre (Gibson) a gentleman szabót oly kitünően alakította, hogy remek játékával folytonos derültségben tartotta a közönséget. A többi szereplők játékáról is csak elismeréssel szólhatunk.

Csütörtökön, márczius 31-én, volt Bera Paula kisasz- szonynak, a társulat szép tehetségű drámai primadonnájának jutalomjátéka, mely alkalommal Csiky Gergely Petneházy-ja került szinre. A jutalmazandó művésznőt színpadra léptekor élénk tapssal fogadták s két szép virágcsokrot és egy babérkoszorút nyújtattak neki tisztelői. A jeles művésznő Zora szerepében oly fényes jelét adta szép tehetségének, hogy a közönséget nyilt jelenésekben is zajos tetszésnyilat- koz>itra ragadta, szóval ö volt az est hÖBe. Az összjáték is kielégítő volt. Kár, hogy az előadás előtt hirtelen keletkezett hózivatar miatt, a megérdemlett anyagi siker elmaradt, szolgáljon ezért kárpétlásúl a kedves - művésznőnek azon lelkesült elismerés, melyben a nem nagy számú, de igen intelligens közönség részesítette.

Pénteken, április 1-én, A tót leány népszínmű adatott fél helyárakkal. Berzsenyi Júlia (Hanka) olyan csinos tót leány volt, hogy öröm volt nézni, hát még mikor énekelt. A többi szereplők is igen jól játszottak. Közönség közép számmal,