Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1887 (13. évfolyam, 3-52. szám)
1887-04-03 / 14. szám
MIL évfolyam. Megjelenik e lap a „HIVATALOS ÉBTESÍTŐ,,-vel együtt minden vasárnap reg* gél. Rendkívüli esetekben kü* lonlap adatik ki. — EISflietéll ir miudkit lapra : negyedévre 1 írt 60 kr.; félévre 3 frt j egésa évre 6 frt. Egyes példányok ára 16 kr. — Hirdetőiek dija: egy hasábos petitsor tere 6 kr.; uyilttérben 20 kr.; minden beiktatásért külön 30 kr. állami bélyegilletik fizetendő’. Kiadóhivatal: Kraus A. Fia könyvkereskedése Vesspréin- beu. Ide küldendő mieden előfizetés, hirdetés, melléklet s reciainátió. Tisztelettel fölkérjük lapunk t. olvasói az előfizetés szives megújítására, hogy a la szétküldésében főnnakadás ne történjék. Nyílt levél. Tiszteli szerkesztő úr! Becses lapja 12. számában egy czikk jelent meg, mely az első magyar általános biztosító társaság által alakított „Magyár gazdák jégbiztosítási szövetsége“ ellen irányul. — Engedje meg, bogy mint e* Ügyben beavatott, én is hozzá szóljak a tárgyhoz, hogy eloszlassam azon aggályokat és kételyeket, melyeket a t. czikkiró a szövetkezet ellen felhozni iparkodik, illetőleg melyek alapján nem tartja ajánlatosnak a szövetkezetbe való belépést. Felhozza ugyanis első sorban a t. czikkiró, bogy a tervezet, noha már másodízben szenvedett előnyös változást: nyugodt lélekkel nem ajánlható, mert a jégkárokra vonatkozólag semmiféle statisztikai adataink nincsenek s ennek következtében a díjszabály nem belyes. Ami a statisztikát illeti, engedje meg a t. czikkiró úr, én igen szívesen elhiszem neki, hogy ily adatokkal nem rendelkezik. De nem úgy az „eLö magyar!“ Hiszen az évenkínt megjelenő l< árkimutatás sem egyéb statisztikánál, pe/iig ezen kimutatás, mióta a társulat fenn áll, még minden évben megjelent és meg is fog jelenni. Nem állhat tehát a t. czikkiró azon állítása, hogy statisztikai adatok hiányában a díjszabály nem állíttatott fel helyesen. Ami pedig a 20%-os— mint czikkiró úrnak tetszik magát kifejezni, — látszólagos engedményt illeti, az talán még sem csupán látszólagos, miután ezen 20%-os levonás azon díjszabály után számíttatik, mely a legutóbbi években minden nagyobb társalat által használtatott. Aggályainak második és harmadik pontjában ellentmondásba jön a t. czikkiró úr önmagával. Ugyanis először iparkodik kimutatni, hogy a díjak túlmagasak, ezután pedig veszteségesnek állítja a jégüzletet, melytől mint mondja, a társulat szabadulni óhajt. Ezen két állítás, bocsásson meg a t. czikkiró úr, nézetem szerint nem állhat előhírnökeit 9 a fövonulás mindeddig nem indulhatott meg. Épen oly tormán leszünk az idén is mint a múlt évben. Mire kitavaszodik, annyira előre halad az idő, hogy a szalonkáknak sietve kell költőhelyükre távozni, nehogy nálunk rekedjenek. Tömeges vonulás lehet, de valószinüleg rövid is lesz. Különben az idő szeszélye kiszámíthatatlan, a vándorlók belsejébe pedig, daczára sok megfigyeléseinknek és tapasztalatainknak, teljesen nem pillanthatunk be. Hála nyilatkozat. — Mindazoknak, kik felejthetetlen fiam ‘Pric^ky József temetésén való szives megjelenésükkel fájdalmamat enyhíteni iparkodtak, úgy a veszprémi takarékpénztár tekintetes választmányának áldozatkész nagylelkűségéért hálás köszönetét mondok. Veszprém 1887. márczius 2fi. Ő\v. rPric\ky József né. Kúriai határozat népiskolai fegyelmi ügyben. — Egy népiskolában előfordult fegyelmi ügyre, a melyet fokozatos fölebbezés következtében a legfőbb királyi ítélőszék döntött el, felhívjuk olvasóink figyelmét. Az ügy lefolyása a következő volt. Két iskolás fiú a templomban az isteni tiszteletet zavaró magaviseletét tanúsított. Az iskolaszéki elnök ezen fenyíték alá eső magaviseletért a két fiút a községi biró által, a jogosultság határait meg nem hatadó módon, megverette. A gyermekek szülői az ellen a királyi törvényszék előtt panaszt emeltek. A törvényszék a bünfenyitő eljárást megszüntette. Fokozatos föliebbvitel következtében a királyi kúria pedig közelebb annak az filvj;ek;Aí ÍÍWél'i,, t0£?L.fé a jégüzlet természetében fekszik, bog* inkább megkívánja a szövetkezeti alapr fektetést, mint a biztosítás bármely mái üzletága. Különben is biztos tudomáson, van, s sietek a t. czikkiró urat megnyugtatni, hogy ha a jégszövetkezet, mint bizton várható, virágzásnak fog indulni, a társulat, a mezőgazdasági tű{ü{letet is szövetkezeti alapra szándékozik fektetni. Ami pedig azt illeti, hogy a társaság a maga részére a bruttó bevételnek 5%-át levonja s a vállalat risicójából absolut semmit sem vállal magára, erre szabadjon megjegyeznem, hogy teljesen méltányosnak tartom, hogy a társulat a bevétel 5%-át fenntartja magának. Teszi pedig ezt azért, hogy tartaléktőkét gyűjtsön magának az esetre, ha a károk felülmúlnák a szövetségi tagok által biztosítékként lekötött egy évi díjak összegét, mely esetben a társulat a kártöbbletet sajátjából tartozik fedezni. Nem ál! tehát a t. czikkirónak a-,on állitása sem, hogy a társaság a vállalat risicójából semmit sem vállal magára. Mert ha a jégü/Jet oly veszteséges, mint ezt czikkiró úr állítja, úgy több mint valószínű, hogy a társulat azon, a t. czikkiró úr által kifogásolt 5%-ot többszörösen fogja a szövetkezetnek visszatéríteni, miből világos, hogy a társulat igenis vállal koczkázatot s e koczkázat annál nagyobb, minél veszteségesebbnek mutatkozik az üzlet. Végül megemlítem még, hogy felesleges a t. czikkiró úr azon aggálya, mely szerint nincs kizárva, hogy a második évben belépőkre tarifa emelés fog életbe léptetni. Úgy hiszem, a törzsbevallás alapszabályainak 8-ik czikke világosan és a társulatra nézve kötelező erővel nyilatkoztatja ki, hogy a 12 évi cziklus alatt díjemelés semmi körülmények közt nem történhet. Czikkiró úrnak azon megjegyzésére, hogy a 12 évi cziklus alatt a szövetkezeti izám. Veszprém, április 3. PPT?M l JtlüilYl % helyi- s általános érdekli )S HETI KÖZLÖNY. Hag&nvltáknak s személyes jellegű támadásoknak a lap keretében hely nem adatik. Kállratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Névtelen kSllemények csak akkor vétethetnek figyelembe, ha valódiságok iránt bizonyíték szereztetett be. — Béraentetlen leveleket a szerkesztőség csak ismert munkatársaktól fogad el. Szerkesztőségi iroda: Jeruzsálem-utoza 872. se. a. Ide czimeendő a lap szellemi részét illető minden közlemény. I tagok nem élvezhetik a konkurrenczia által esetleg még alábbszállitott díjakat, nézetem az, hogy lehetséges, sőt valószínű, hogy a verseny társulatok momentán alábbszállítják díjaikat, s teszik ezt első sorban, hogy megnehezítsék a szövetkezet terjedését, de több mint valószínű, hogy rövid idő múlva ismét felemelik díjaikat, a mit a szövetkezet semmi körülmények között nem tehet. Eltekintve ettől, egyetlen társulat sem nyújthat biztosító feleinek oly előnyöket, mint a minőkben részesíti a szövetség tagjait, oly annyira, hogy nyugodt lélekkel s jól megfontolva a dolgot, a szövetségbe való belépést, bárkinek is legmf^gebben ajánlhatom. Ányos László. A veszprémi honvéd segélyzö egylet vagyonának mérlege 1886. évről. Bevétel: 1885. évi zárlat ..................19151 frt 74 kr. Fo lyó bevétel kamatokból . . 903 frt 13 kr. Vissza fizetett kölcsönök és takarékpénztári betétekből . 4014 frt 50 kr. Összesen: 24069 frt 37 kr. CSARNOK. Kiadás: Kölcsönökre és takarékpéuztári betétekre.......................... Se gélyekre........................... Vegyesekre . . 3838 frt 96 kr. 736 frt 20 kr. 267 frt 33 kr. összesen: 4842 Irt 49 kr. A kiadást levonva a bevételből, maradvány...................... 19226 frt 88 kr. Fe dezet: Adós levelekben.................. 16985 frt — kr. Ta karékpénztári könyvekben . 1939 frt 55 kr. Készpénzben .................. 302 irt 33 kr. összesen : 19226 trt 88 Kr. Éhez kamathátralék . . . 163 frt — kr. Tiszta vagyon . . 19389 trt 88 kr. Veszprém, 1887. február 8-án. Kasencki János, Keglovich Mátyás, Farkas Lajos, pénztáros. számvizsgálók. A választmány fennebbi mérleget megvizsgálván, azt helyesnek találta és a számolót felmentette Dr. Halasy Vilmos, elnök. A nőkről. Nőkről lévén szó, a legfinomabb tintába mártom toliamat . . . Mintha kaczagott volna valaki ?! No hát azért sem irok epés tintával, megtagadom a természetemet, s udvarias leszek a nők iránt. Bámulatos, hogy húsz példaszóból tizenkilen- czet a nők ostorozására gyártottak elődeink. A példaszók némelyike valóságos vipera csípés, mint például ez: .Minden nős férfiúnak két jó napja van csak, — nevezetesen nejének férjhez- menetele és halála napján." Vagy: „Aki nőt s egy krajczárt vészit, nagyon sokat vesztett a — krajczár- ral.“ E példaszók ismeretlen szerzőinél azonban sokkal többet nyom a latban, sokkal lesújtóbb a hires és jámbor Pázmán Péternek, esztergomi bíboros érseknek az a kijelentése, hogy: „Az isten előtt többet ér a férfiak hazugsága, mint a nők igazmondása." Vigasztalódjanak a nők, az ily kegyetlen tűszúrások nem azt bizonyítják, hogy ők rosszak, hanem azt, hogy a férfiak gonoszak. A redvesebb ág recseg legelőször, úgy látszik tehát, bogy a háznak a hímnemtí oldala a rosszabb, mert a legborzasztóbb vádak ez oldalról szórattak a nőnemre. Tagadhatatlan, hogy a föld hátán Xautippék is éltek, akiknek, ha termetük megfelelne jóságuknak, egy borsószem héjából kitelnék az egész öltözetük; de volt azután ezer meg ezer olyan nő is, a kinek a jóságát nem lehetne aranynyal megmérni. Csakhogy a rósz hatosról mindenki — s a jóról senki sem beszél. A jó nő nem üt zajt, de nem is zajongnak körülötte, mig a boszorkány hangját meghallja az egész falu. Hogy a nők sokkal jobbak, mint a férjek, azt leginkább az a tény bizonyítja, hogy a férjekre nagyon kevés példaszó vonatkozik, habár „ami a gúnárnak jó: a luduak sem rossz" és egy régi paraszt, de igaz mondás szerint: „a kanczáuak épen annyi oka Van a rúgásra, mint a csődöruek " Nagyon sok türelemmel s kímélettel kell a nőknek bírniuk, hogy a férjek minden „pif“-jére „paf-íal nem felelne«. Igaz, hogy egy kicsit gyorsan pörög a nyelvük, de hát azért akasztották-e a harangra a nyelvet, hogy hangot ne adjon? Akinek fülét ez a hang sérti: ne huzza a harang kötelét. A nő a férfiúnak jobbfele, őrangyala, kincse, virága, üdve. A ház fénye, a lélek vigasza s a vigasz lelke 1 Bármi sors érje a férfit, amig neje él, gazdag. Ez az oldalborda, testének a legjobb tagja. Ha a térti jó : a nő is az. Vaunak férfiak, kik sem nők nélkül, sem a nőkkel nem tudtak megélni. Az annyira ielmagasztalt nőtlenségben nyomorultaknak érzik magukat s megnősülve, nyomorulttá teszik magukat; olyanok, mint az eb, a mely harap, ha szabadon jár, s még dühösebb, ha lánczra kötik. Aki boldog volt nőtlen korában, boldog lesz nős korában is. Ha két boldog lény összekelt, csak vidám édeni életet élhet. A megA „Veszprém“ tárczája. Heléna. — Vacano M. E. elbeszélése. — (Vége.) VIII. Zivataros időben értem Bécsbe. Mindenfelé sár és viz. Gyorsan ruhát váltottam, azután Wys- lonska kisasszonyhoz siettem. A múltkori pinczéssel találkoztam legelőször is a folyosón. Ez igy szólott: — Oh, a tekintetes ur már megint itt van. Tudja-e már a tekintetes ur, kérem . . . — Mit? — Nos, hát tegnap éjjel . . . — Mi történt? — Hisz a tekintetes ur úgyis Wyslonska kisasszonyhoz megy, ugy-e kérem ? . . . Ezzel ott hagyott. Midőn az ajtón beléptem, a szobaleány örömében nagyot kiáltott — Hála istennek, bogy végre megérkezett az ur. Tudja-e már, kérem ? . . . — Mit? — Hisz a tekintetes ur úgyis a kisasszonyhoz megy. Oh, az borzasztó volt. . . Tovább is kérdeztem volna, de Heléna ezt kiáltotta: — Ki van oda künn ? A hogy ezt a kedves hangot hallottam, örömmel siettem a szobába. Heléna fölpattant a karszékről, elém futott és igazi őrömmel mondá velem együtt: — Hála az égnek . . . Mintha csak haza jöttem volna. — Hála az égnek, hogy végre itt van Ágost ur! — mondá Heléna mindkét kezemet megragadva. Azután a sophára ültetett. A szoba, mint rendesen, rendetlen volt. A székeken selyemruhák, a zongorán czipőcskék, a padlón albumok. Rögtön el akartam mondani, hogy mit végeztem, de ő szavaimba vágott és ezt kérdé: — Mindenekelőtt a legfontosabbat 1 Tudja-e már? — Mit? — Hogy kiraboltak 1 — Kirabolták?! — Tehát nem beszélt még senkivel sem a hőtelban? nem mondotta önnek senki sem, hogy megloptak ?- Senki. Meglopták ? — Igen, és hozzá milyen különös módon — mondá. — Hallgasson csak végig. Alig ment el ön, újra kinozni kezdtek a hitelezők. Nem mondhatom mily nagyon elkeseredtem S oly jó nevetni a felett, ha mások mérgelődnek. Máskor nevettem volna De amióta önt ismerem . . . Olyan különös. Ön olyan | rendes ... és nekem nagyon nehezemre esett volna, ha akkorára, midőn ön visszatér, mindenemet elvették volna. Néhány selyemruhát kellett eladnom, í hogy a gyalázatot eltávolitsam. Salvin báró tegnap este nálam volt. Együtt teáztunk. Még előtte olvastam meg pénzemet. A báró keserűen szememre hányta, hogy minek adtam el selyemruháimat, mikor tízszeres összeggel is szívesen rendelkezésemre állott volna. Visszautasítottam ajánlatát A báró jókedvű volt; éjfélig mulattunk. Midőn eltávozott, akkor önre gondoltam. Hisz tudtam, hogy érettem szenved és fárad. És megköszöntem szellemileg. Majdnem imádkozva aludtam el. Egy árakor zaj támadt nálam. Szobaleányom fölkiáltott. A lármára fölébredtem, és amint körültekintettem a félhomályos szobában, egy férfiút láttam az ablaknál, ki épen távozni akart. A zajra összecsődültek a pinczések és a szolgák, és sikerült is elfognunk a tolvajt. Tudja-e, kérem, hogy ki volt a tolvaj? Salvin báró franczia szolgája! Pénzemet, a mit a hitelezőknek szántam, a zsebéből vették ki. Ma nálam volt a rendőrbiztos, a ki azt mondotta, hogy a szolga mindent kivallott. A szolga úgy nyilatkozott, hogy a tolvajlást neki Salvin báré parancsolta. Mondja csak, édes barátom, hogy mit műveljek ezzel az emberrel. Szüntelen üldöz. Egyszer szerelemmel, máskor gyűlölettel — most pedig tolvajlással! Segítsen rajtam. Adjon jó tanácsot! Én nagyon gyönge vagyok a rejtélyes dolgokkal szemben. Heléna szemeiben könyek ragyogtak. Hiába kérdeztem a leltemet, hogy miként kellene megoldani ezt az uj rejtélyt. Szerette-e Salvin Helénát ? Hisz mindig olyan gyöngéd volt irányában. Gyülölte-e ? Hisz sokszor fölzuditotta a hitelezőket Heléna ellen. — Az öreg Salvin a vén asszonynak adta Helénát Testvére-e az ifjú Salvin — Helénának ? Már meg is kérte. Valóságos labyriuth 1 Sokáig beszélgettünk az ügyek érdekében, mig a szobaleány bedugta fejét az ajtón és ezt mondá; — Salvin báró url Most már tudtam, hogy mit teszek. Megkértem a kisasszonyt, hogy engedje meg nekem mikép a bárót fogadjam. Heléna mosolyogva szorította meg kezemet és egy bőrtokot nyújtott felém. Kipirult arczczal rebegte ezt a néhány szót: — Kérem, vegye magához . . . Tartson bár babonásnak, de ne kaczagjon rajtam, hanem tegye el. Később majd mindent elmondok. Ezzel hálószobájába tűnt. Alig tekinthettem meg a tok külsejét. Salvin barátom belépett. Amint Heléna helyett engem talált a szobában, elsápadt, arczvonásai reszkedtek, vagy a harag, vagy a félelem miatt. — Ah ... ah ... ön az Mayr ur 1 — mondá szakadozva — Hol van a kedves kisasszony ? . . . — A kisasszony rosszul van, és engem bízott meg, hogy önt fogadjam. És minthogy nagyon fontos beszélni valóm lesz önnel — igy tehát éppen jókor jött. A szőke ur zavara csak pillanatnyi volt, mert azonnal beletalálta magát a helyzetbe. — Nagyon meg voltam lepve ... Mint örülök, hogy ön újra visszatért. Azt gondoltam, hogy hosz- szabb időre utazott el. És megint a régi nyájas, kedves ember állott előttem. Átkarolt, megölelt, de olyan gyöngén, mintha csak virágok érintettek volna. Majd mosolyogva mondotta: — Tehát valami beszólnívalója van velem. Oh, annak nagyon örülök. Legalább tudom, hogy rólam sem feledkezett meg, hogy gondolt rám is a távolban. Isten tudja mért, ma már sehogysem tetszett a báró udvariassága. Csupán csak czélom lebegett szemeim előtt és bizony nem udvarias hangon kezdettem beszédemet. — Pardon, báró ur. Nem tudom, hogy fog-e örvendeni anuak, amit mondani akarok. Különben
